Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Paparazzi || Callie&Gerard EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Paparazzi || Callie&Gerard EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Paparazzi || Callie&Gerard EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Paparazzi || Callie&Gerard EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Paparazzi || Callie&Gerard EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Paparazzi || Callie&Gerard EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Paparazzi || Callie&Gerard EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Paparazzi || Callie&Gerard EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Paparazzi || Callie&Gerard EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Paparazzi || Callie&Gerard EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Paparazzi || Callie&Gerard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Callidora Mangas
Callidora MangasOktató
Életkor : 36
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

Paparazzi || Callie&Gerard Empty
TémanyitásTárgy: Paparazzi || Callie&Gerard   Paparazzi || Callie&Gerard EmptyPént. Szept. 19 2014, 22:23

Mit csinál a Callie, ha unatkozik? Nos, a szobájában ül, azon gondolkozik, milyen fényképeket csinálhatna ma. Az emberek fotózását mindig elhanyagoltam, legalábbis nem szoktam komoly modellekkel dolgozni, de szerintem nem is kell. Elég, ha úgy viselkednek, mint mindig, a valóságot akarom visszaadni. De nem akarom, hogy lássák, hogy fényképezem őket, így egy megfelelő objektívet rakok fel, amivel a távolabbi dolgokat is élesen tudom fényképezni.
Hova ül a Callie, ha embereket akar fényképezni? Hát persze, hogy az ablakba, ott ülök, már csak attól kell félnem, hogy kiesek. Mondjuk az első emeleten lakom, nem olyan magasan, de attól még nem lenne jó helyből megpuszilni a betont. Így óvatosan nekidőlök a keretnek, fényképezgetek. Egy nyugodt környéken élek, a parttól nem messze, a naplemente sugaraiban pécézem ki a járókelőket, rájuk közelítek, úgy készítek fotókat. Teljesen érdektelen, unalmas fotók készülnek, amihez elég egy jó gép és egy jó szög, semmi, ami fellelkesítene.
Egészen addig, amíg egy fekete férfi nem sétál. A vonásai nem olyanok, mint a többi emberé, valami különlegessé teszi őket, legalábbis én annak látom. A bőre gyönyörű, főleg a napfényben, ahogy oldalra pillant, lekapom és csak ámulok. És újra és újra, aztán már lassan alattam van. Ezek viszont túl jók lettek ahhoz, hogy menjenek a levesbe.
- Hé, várjon! - Szólok le, egy-két ember felemeli a fejét, de természetesen senki nem áll meg. Morgok egyet, mert nem lesz időm leérni, mire a lépcsőházat megjárom, már rég eltűnt. Lerakom a kamerámat a nyakamból, az nem jön velem. Nagy levegő, az ablak melletti fa, csak a fa és én, egy esélyem van. Beharapom az alsó ajkam, aztán nincs visszaút, elrugaszkodok, megkapaszkodok, sóhajtok egyet. Csak ezután szembesülök vele, hogy nem tudok majd biztonságban lemászni, szóval el kell engednem az ágat. Nem baj, csak bírok normálisan esni... ha meg nem, nekem akkor is beszélnem kell azzal a férfival.
A mániákus lelkesedés hajtotta őrültségekben jó vagyok és talán még fortuna is mellettem áll, mert ahogy leesek, leguggolok, így tompítom a becsapódást, nem is volt az olyan magas. Pár ágacskát és levelet gyorsan kisimítok a hajamból és futó léptekkel megyek előre, szem előtt tartom a férfit. Nem érdekel, hogy megbámultak az emberek, egyáltalán nem érdekelnek.
- Kérem, uram, várjon! - Szólok utána, mikor végül megérintem a vállát. - Csináltam önről az előbb pár igazán szép fotót és szeretném, ha engedélyezné, hogy használhassam. Ha kell, meg is veszem, csak kérem, ne kelljen a személyes gyűjteményemben maradnia! - Az egyik portfóliómban igazán jól nézne ki, jól sikerült kép, de nem tehetem meg, hiszen látszik rajta az arca. Én pedig nem használom más arcát, amíg bele nem egyezik, szóval most meg kell szereznem tőle a beleegyezést, bármi áron. Nekem az kell!
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Paparazzi || Callie&Gerard Empty
TémanyitásTárgy: Re: Paparazzi || Callie&Gerard   Paparazzi || Callie&Gerard EmptySzomb. Szept. 20 2014, 19:17

Nem gyakran sétálok ilyenkor az utcán. Ma sem terveztem, de az élet ezt hozta. Tegnap a klub előtt hagytam a kocsit, cserébe ma korábban indultam, mert taxizni utálok. Rühellem a lagymatag sofőröket, akik direkt kikapnak minden pirosat, hogy tovább tartson az út és többet perkáljon a balek utas. Inkább sétálok.
Nem sietek, bőven időben indultam, és kifejezetten szórakoztatónak találom, hogy megfigyeljem ezen a kellemes környéken savanyú pofával sietve lépkedő járókelőket. Ugyan már, egy ilyen helyen mi bajuk lehet? Kilógok a sorból, de már megszoktam. Valahogy körülöttem mindenki hipózott képű, sokan meg is bámulnak. Biztos nem illek bele az elit környékbe a fekete bőrömmel, a bőrkabátommal, meg a katonai bakancsommal. Egy anyuka még rám is szól, hogy hogy merek cigarettázni a babakocsi mellett, mintha legalábbis én tolnám. Baszki, ne már, hogy a nyílt utcán se gyújthassak rá!
Lehet, hogy paranoiás vagyok, de folyamatosan pásztázom a környezetemet a tekintetemmel. Senkiben és semmiben nem bízom. Az egyik ablakban mintha mozgást látnék, oldalra fordítom a fejem, de nem nézek föl. A perifériás látásom sokkal jobb, mint egy átlagos emberé, így ez az apró mozdulat is elegendő, hogy lássam, valaki ül az ablakban. Nem tudom, mi van a kezében biztos, hogy nem fegyver. Rossz szokás, hogy folyamatosa erre asszociálok, de egy orvlövész sem lenne annyira hülye, hogy ilyen nyíltan kiüljön egy ablakba. Nagy a kísértés, hogy felnézzek, de minek?  Úgysem fegyver lesz, és ha az? Mit tehetnék? Tovább megyek, elhaladok az ablak alatt, amikor hallom, hogy egy nő valaki után szól. Fentről? Igen, fentről. Felnézek, látom, ahogy egy nő kihajol az ablakon, a nyakában… fényképezőgép. Jézusom, tényleg paranoiás vagyok! Fejemet csóválva tovább megyek, jót mosolygok a hülyeségemen.
Faág reccsen, megállok, hátrafordulok, és a csaj ott lóg a fán. Érdeklődve figyelem, ebből mi lesz, ilyet nem sűrűn lát az ember, maximum a filmvásznon. Elengedi az ágat, macskaügyességgel landol a betonon, de mintha maga is meglepődne rajta. Tehetséges… Eldobom a csikket, eltaposom, újabb rosszalló pillantásokat nyerve magamnak, de leszarom. Tovább indulok, be kell érnem a melóba, de a csaj újra valaki után kiált. Hallom a lépteket, de nem gondolom, hogy én vagyok a célpontja, amíg meg nem érinti a vállam. Fegyelmeznem kell magam, hogy ne hirtelen pördüljek meg. Ezt utálom, ettől mindig felszökik az adrenalin szintem, megugrik a pulzusom és megfeszülnek az izmaim.
- Helló! – rá mosolygok, mert megint eszembe jut a jelenet, ahogy lóg a fáról. Hallgatom, ahogy mondja a magáét, közben végigszalad rajta a tekintetem: egzotikus arc, vékony, ruganyos test, máskülönben nem tudott volna olyan kecsesen landolni. Végre nem egy csitri, nem az a típus, aki belógna a HH-ba, mert mondjuk már legálisan is bejutna – Láthatnám a képeket?
Anélkül, hogy tudnám, milyenek a fotók, ezt nem tudom így eldönteni. Illetve, de, el tudom, mert úgysem fogom engedni, nem engedhetem, hogy felhasználja őket, de érdekel, hogy milyenek azok az „igazán szép fotók”.
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Callidora MangasOktató
Életkor : 36
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

Paparazzi || Callie&Gerard Empty
TémanyitásTárgy: Re: Paparazzi || Callie&Gerard   Paparazzi || Callie&Gerard EmptyVas. Szept. 21 2014, 00:31

Amikor megérintem a férfit, érzem, hogy kissé megfeszül tőle, és rájövök, hogy talán nem kellett volna ezt csinálnom. De akkor nem jött volna rá, hogy utána loholok, valószínűleg. Bár az emberek nem szeretik, ha idegenek tapizzák le őket, főleg, ha olyan őrültek, mint amilyennek most én tűnhetek. De teljesen ép elméjű vagyok, csak mindig meg szoktam szerezni amit akarok és ezért mindent meg is szoktam tenni. És ha történetesen ki kell ugranom az ablakomból egy fára és levetődni a járókelők közé csak olyan lazán, akkor simán megcsinálom, mint az emlékelt ábra. Egy szó, mint száz, ha most kapok visszakézből egy sallert, akkor azt abszolút megérdemeltem.
De nem kapok semmi ilyesmit, aminek végül is örülök, mert nem vagyok ám mazochista. Helyette inkább egy mosolygós helló-t kapok, ami megsimogatja a szívemet. Nem hiszem, hogy sok ember így reagálna itt, Los Angelesben. Odahaza normális, hogy szinte mindenki kedves mindenkivel, itt kevésbé, de már hozzászoktam és az ilyen kivételek akkor is örülök neki és őszintén mosolygok vissza.
- Ó, persze, persze, itt lakok nem messze, szívesen megmutatom őket, csak fel kell szaladnom a lakásomba értük. - Megértem, hogy kíváncsi rájuk, beszéd közben nem bírom ki, hogy ne gesztikuláljak és mutassak a hátam mögé, abba az irányba, ahol lakom. Nem vagyunk olyan messze, de nem terveztem felhívni magamhoz, mert egy totál idegen, még akkor is, ha barátságosnak tűnik és mosolygós. Ők lehetnek a legnagyobb rohadékok belül, de nem érdekel, engem a külseje érdekel, ahogy kitűnik vele a tömegből és az a kép... ahj, kell. Nagyon jól mutatna az életművemben, olyan, mint egy pont passzoló darabka a kirakós hiányzó részébe. Libabőrös leszek, ha rajta gondolkodok.
- Szóval, velem is jöhet, vagy megvárhat itt, amíg elszaladok, tényleg sietek, nem akarom elrabolni az egész napját. Csak egy beleegyező nyilatkozat, egy röpke aláírás, csak ennyi az egész és máris mehet tovább és élheti az életét tovább, mintha mi sem történt volna! - Nevetgélek kicsit, mert úgy tukmálom rá, mintha az örök életet biztosító csodaszert szeretném eladni neki, de nem. Nem eladni akarok, megvenni, az arcát szeretném. Most is azt nézem, mosolygok rá, aztán megvárom, hogy dönt. Én minden esetre elszaladok a lakásomig, a kódot be tudom ütni, de rájövök, hogy kizártam magam a lakásomból. Pillogok egy sort a portásnak, aki a saját kulcsával beenged és gyorsan felmarkolom a gépet, aztán az egyik fiókból egy beleegyező nyilatkozatot és egy tollat is a számba rakok gyorsan, a gépet a nyakamba akasztom és most már normálisan zárok be. Sietek visszafelé is, hogy tényleg ne vegyem el sok idejét. Akárhol is várt meg, odamegyek hozzá és ismét rámosolygok.
- Itt vannak, mindjárt megkeresem, amúgy nagyon örülök a találkozásnak, Callidora Mangas vagyok. - Mosolygok rá és kezet is nyújtok neki, másik kezemmel pedig egyszerre fogom a papírt, a tollat és nyomkodom a gépet, hogy megkereshessem a sok kép között az utolsókat, amiken rajta van ő is. Nem hiába, ha az ember egy újságnál dolgozik, nőből van és tanít is, hindu istennőként funkcionál, minimum nyolc karral operál és több feladatot is teljesít egyszerre.
- Szóval, ők lennének. - Fordítom a gépet felé mosolyogva, majd a léptetőt nyomkodva mutatom neki a kijelzőn, milyen szép képeket sikerült készítenem róla, nekem nagyon tetszenek. Remélem igent mond majd nekem, szépen aláírja majd nekem a nyilatkozatot és nem kell vele harcolnom.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Paparazzi || Callie&Gerard Empty
TémanyitásTárgy: Re: Paparazzi || Callie&Gerard   Paparazzi || Callie&Gerard EmptyKedd Szept. 23 2014, 22:41

Valaki ráteszi a kezét a vállamra. Biztos, hogy nem pasi, mert nem nehéz, nem szorít rá, mégis, reflexből ökölbe szorul a kezem, de időben visszafogom magam, és nem sietem el a megfordulásomat. Megállok, és lassan megfordulok. A csaj a fáról. Elmosolyodom, ahogy köszönök neki, mert az a jelenet… Egy élmény volt végignézni.
- Tudom, láttam az ugrásodat. – szélesedik a mosolyom, bár nem tudom, mennyire feszéjezi, hogy tudom, hol lakik. Nem várom el, hogy felhívjon magához, hiszen nem vagyok egy bizalomgerjesztő pasi, meg nem is igazán vagyok jófiú. Ha felhívna, sem mennék, nem szeretném, ha félreértenénk egymást. Szó se róla, tudnék vele mit kezdeni, de az ilyen gyors kalandokat nem így szoktam intézni. Követem az ajtóig, de nem megyek be, amikor a kóddal bejut. A falat támasztom és figyelem az ablakot, hátha megint ott ugrik le hozzám.
Azon gondolkodom, amit mondott. Olyan egyszerű az egész: csak aláírok egy papírt, és már nyilvánosságra is kerül az arcom. Nem tehetem meg, túlságosan sok mindenben van benne a kezem. Túl sok időt töltök a szürke zónában ahhoz, hogy aláírjak egy ilyen papírt. Ha csak a falára akarja kirakni, nem kérné a beleegyezésemet. Az órámra nézek, sokáig szarakodik. Ha most fogalmazza meg a nyilatkozatot, itt szopom le magam…
Már éppen kezdek aggódni, amikor visszaér, csupa mosoly, ahogy bemutatkozik. Hiába szimpatikus, hiába csinos, hiába tudom elképzelni, hogy még akármi is lehet ebből, idegen. És nő. Nem bízom az idegenekben, sem a nőkben, különösen nem az idegen nőkben.
- Gerard. – fogom meg a kezét és kicsit megrázom. Nem tudok nem keményen kezet fogni. Férfiasan, katonásan. Én így szoktam meg. – Gerard Johnson. – anyám vezetéknevét használom, mert így nekem is és neki is biztonságosabb. Előkeresi a képeket, és bár nem értek hozzá, el kell ismernem, hogy nem sikerültek rosszul. Ha az arcom nem lenne felismerhető, bármit aláírnék, de gondolom, akkor nem is lenne szüksége az engedélyemre. A képeken azonban pont az arcom az, ami a középpontban van.
Jóval magasabb vagyok nála, a válla fölött nézek át a kamera apró kijelzőjén megjelenő pillanatképekre. Hangja derűsen, vidáman cseng, illata megtölti az orrom, és igyekszem felületesen lélegezni, hogy a női varázslatok ne lehessenek rám hatással. Keménynek, hidegnek és távolságtartónak kell lennem, még ha jelenleg igen közel is állok hozzá fizikailag.
- Elég jók lettek. – biccentek, és hátralépek – Ha aláírom a papírt, mire használod fel őket?
Ha kiállítást akar, biztos nem írom alá. Az lenne a legnagyobb bónusz, ha eladná nekem a képeket, én meg biztos helyre tenném őket. Akkor tuti, hogy nem kerülne rossz szemek elé az arcom.
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Callidora MangasOktató
Életkor : 36
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

Paparazzi || Callie&Gerard Empty
TémanyitásTárgy: Re: Paparazzi || Callie&Gerard   Paparazzi || Callie&Gerard EmptySzer. Szept. 24 2014, 20:59

- Óóó. - Állapítom meg, amikor azt mondja, látta az ugrásomat, de nem jövök zavarba, inkább csak elvigyorodok. - És, hogy tetszett? - Kérdezem, mert ha már megnézte, biztosan vagy őrültnek gondolt, vagy esetleg belevalónak, vagy csak mosolygott egyet, nem tudom, de majd biztosan megmondja, bár elég szűkszavúnak tűnik, ez nem baj. Én tudok beszélni, remélhetőleg majd lyukat beszélek a hasába, ő pedig csak hallgatja is tűri. Ezen gondolatban nevetek egy jót, bárcsak ilyen egyszerű lenne, de van egy olyan érzésem, hogy nem lesz. De az elhatározás és az ambíció fontos!
Amikor kezet ráz velem, nem lepődök meg azon, hogy erős a szorítása, nem olyan nő vagyok, akit ez zavar. Tudom, hogy kicsinek és törékenynek nézek ki és én vagyok a "gyengébbik nem", de jól titkolom, hogy nem kell annyira félteni.
- Örülök a találkozásnak Gerard, remélem mindkettőnk számára eredményes lesz. - Mosolygok végül, mert na, azért csak nem bírom ki, hogy ne célozgassak a képeimre, hiszen ezért vagyunk itt, stay focused. Ha kell, tényleg megveszem tőle, bár nem hiszem, hogy ismert személy, nem úgy néz ki. De ez benne a legjobb, ez teszi őt különlegessé és a képet is, na meg persze az, hogy éppen nem ide figyelt.
Közben megmutatom neki a képeket, én továbbra is büszkén vigyorgok rájuk, mert még mindig tetszenek és annyira szeretném őket.
- Köszönöm. - Válaszolom egyből, amikor azt mondta, elég jók lettek. De aztán ismét kérdez. Nem ejtettek a fejemre, húzza az időt, bizalmatlankodik, mégis nyugodt. Ahogy végigpillantok rajta, nem úgy néz ki, mint egy töprengő ember, hanem, mint aki döntött.
- Egy fényképválogatásba kerülne bele, amivel meg akarom győzni a munkaadó cégeket, hogy igenis én vagyok a legjobb. - Mondom végül, mert tényleg erre szánom, az már más kérdés, hogy a nyilatkozat aláírása után kvázi bármit csinálhatnék vele, akár ki is plakátolhatnám vele Los Angelest, de nem akarom. Különleges, csak egyszer lesz kinyomtatva, és csak egy másolat lesz belőle. A legtöbb képem ilyen, de persze neki semmi garanciája nincs rá, hogy tényleg igazat mondok és ezt tökre megértem. De nekem kell az a kép.
- Nem akarja aláírni, igaz? - Kérdem kicsit keserűen, megértően mosolyogva, mert talán így könnyebb lesz neki kimondani. Nem szokásom feladni, főleg nem csak így, de ha ennyire ragaszkodik hozzá, akkor talán egyelőre kicsit békén hagyhatom. Vagy elterelem a figyelmét, hogy később visszatérjek rá. Hajj, még ki kell dolgoznom egy jó stratégiát.
- Tegezhetlek? - Kérdeztem végül, mert nem tűnik sokkal idősebbnek. Habár megszoktam az udvariasságot a munkám révén, én közvetlen személyiségnek tartom magam és sokkal könnyebb lenne csak úgy letegezni őt, főleg, mert már ismerem is a nevét és kezet is ráztam vele, nálam ez már bőven elég ok, hogy tegezzem.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Paparazzi || Callie&Gerard Empty
TémanyitásTárgy: Re: Paparazzi || Callie&Gerard   Paparazzi || Callie&Gerard EmptySzomb. Szept. 27 2014, 15:26

- Lenne mit csiszolni rajta. – vigyorodom el. Ha élete első ilyen ugrása volt, akkor is mondhatjuk rá, hogy kezdők szerencséje, meg nem tudom… Nem fogom agyondicsérni, még a végén elszáll a kicsike. A legjobb taktikám az ilyen erőszakos meggyőzéssel szemben, hogy hagyom őket beszélni. Én csak hallgatok, bólogatok, és aztán majd nemet mondok. Ha meg tud győzni… Mondjuk, Ő nem fog tudni, mert olyat kér, ami nem rajtam múlik. Nate meg is nyúzna, ha rájönne, hogy aláírtam egy ilyen papírt.
- Ó, lenne elképzelésem, hogy lehetne mindkettőnk számára eredményes. – nevetek fel halkan. Férfi vagyok, elég egyértelmű, hogy támadnak ilyen gondolataim, ha egy csinos nővel csevegek. Még ha Ő jóval többet is beszél.
Felém fordítja a gépet, mutatja a képeket, én pedig mögüle, a válla fölött lesek át. Tényleg jó képek, ezt nincs értelme tagadni, de akkor sem jelenhetnek meg sehol. Biccentek, és hátrébb lépek, amikor véget ér a vetítés. Látom rajta, az arcán, hogy tudja, nem fogok aláírni semmit. Okos lány, mégsem adja fel. Tetszik.
- Mhmm… - kicsit elhúzom a számat, mert habár válaszolt a kérdésemre, mégsem tudtam meg azt, ami számomra a legfontosabb: kik fogják látni a képeket? – És mondd csak, milyen cégeknek dolgozol?
Összefonom a karom a mellkasom előtt. Tisztában vagyok vele, hogy így a bicepszemen majd szétpattan a bőrkabát. A problémám az, hogy ha nem tudom, kik fogják látni a képeket, nem is tudok segíteni magamon.
- Hogy őszinte legyek, nem tehetem. – félrebillentett fejjel, mosolyogva nézek rá. Nem akarom megsérteni, tényleg nem, de egyszerűen olyat kér tőlem, amit nem tehetek meg. – De ha gondolod, kárpótollak valamivel.
Hogy a kárpótlás mit jelent neki – kávét, vacsorát, sört, tudom is én – nekem teljesen mindegy. Csak portrét ne kérjen, mert azzal nem szolgálhatok. Tőlem makróval fotózhatja a hasizmomat, vagy amit csak akar, de a tekóim és az arcom nem látszódhat egyik képen sem. Semmi olyan, ami alapján azonosíthatnak. Ennyi, ebből nem engedek.
- Kérlek! – nevetem el magam – Ráérsz majd akkor magázni, ha már nagypapa leszek.
Bal kezemet kicsit megrázom, hogy a helyére kerüljön az órám és megnézzem, mennyi időm van még, jobbommal a cigis dobozom után nyúlok a kabátom zsebébe.
- Kérsz? – nyújtom felé a dobozt, de akárhogy felel is, én rágyújtok. Lustán fújom ki a füstöt, még van egy pár percem. Vagy több, de akkor taxival kell mennem. Az a nagy kérdés, hogy megéri-e a csaj annyira, hogy feledtesse velem a taxizás iránti undoromat.
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Callidora MangasOktató
Életkor : 36
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

Paparazzi || Callie&Gerard Empty
TémanyitásTárgy: Re: Paparazzi || Callie&Gerard   Paparazzi || Callie&Gerard EmptySzomb. Szept. 27 2014, 20:52

- Tudom, nem vagyok egy macskanő, de legalább szórakoztató volt? - Kérdem vigyorogva, aztán a lehetőségekhez mérten hamar megszerzem a gépet, a nyilatkozatot és egy tollat is a fülem mögé rakok, hogy ne legyen útban és ne legyen szükségem még több képre.
- Ne aggódjon, nekem is van... - Vigyorgok rá, amikor felnevet, nagyon is értem én a célzást. Persze én szeretem jól érezni magam, de a fotókat is nagyon szeretem, meg a munkámat, ó igen. Annyira sajnálom, hogy Gerard az utamban áll, illetve megakadályozza, hogy boldogan dolgozhassak. Pedig amúgy nagyon imádnám, oda és vissza.
- Újságok, reklámcégek, alapítványok, mikor milyennek. - Mosolyogva válaszolok, mert én bizony töretlenül mosolygok rá még akkor is, ha tudom, hogy nem fogja aláírni. Azt hiszem ő kevés ahhoz, hogy letörjem, főleg ha így mosolyog rám. Ó, ha tudná, hogy a vigyorgós-mosolygós férfiak a gyengéim, biztosan kihasználná, így csak megköszörülöm a torkom és az elutasítás ellenére mosolygok, a kárpótlás gondolatára pedig felcsillan a szemem.
- Ez esetben kénytelen leszek elárulni, hogy az édességgel le lehet venni a lábamról. - Válaszolom neki vigyorogva, mert az én érdekem is, hogy eláruljam neki. Mondjuk lehet pár hátulütője, mert mondjuk néha egy kis csokiért akár a fél karom is odaadnám. Hála istennek erre még nem volt precedens, eddig a pénz is bőven bevált, de ki tudja, milyen időnk köszöntenek ránk egyszer.
- Nagypapa? - nevetek fel, amikor meghallom, aztán elmosolyodom. - Még arra sincs garancia, hogy holnapután élni fogunk. Ezért kell kiélvezni a mai napot és... kihasználni a lehetőségeket. - Sunyi mosollyal pillantok a lapomra, majd rá. Nem, sajnos nem bírom ki, hogy ne célozgassak. Nem tudom csak úgy feladni, elfogadni, hogy nem kapom meg, amit akarom. Tudom, idegesítő tulajdonság mások részére, de nekem általában hasznomra válik. Viszont, ha a mosoly és a célozgatások nem válnak be, ideje lesz mással próbálkoznom.
- Csak azt kifogásolod, hogy az arcod látsszon? - Kérdezem, mert reálisan látom a helyzetet, ha nem akar engedni, ideje egyezkedni, keresni valami kompromisszumot. Ha beletrafáltam, akkor már csak azt kell kitalálnom, hogyan rángassam magammal egy jó kis fotózásra. Bár nem lesz spontán, a lelki szemeim előtt már látom is, mit tudnék vele kezdeni. Imádom a robusztus alakját, a bőrét, a mosolyát meg főleg, de ezt most azt hiszem ki kéne vernem a fejemből, hajj...
- Nem, köszönöm. - Utasítom el az ajánlatát, távol áll tőlem, hogy dohányozzak. - Ha dolgod van, talán hagylak elmenni, de csak egy elérhetőség fejében. - Mondom elvigyorodva, mert nem ejtettek a fejemre, látom, ahogy az óráját nézi, biztosan elfoglalt. Végül is én támadtam le az utca közepén, mint valami őrült, mániákus, és el kell gondolkoznom, vajon az vagyok-e tényleg vagy csak annak tűnök.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Paparazzi || Callie&Gerard Empty
TémanyitásTárgy: Re: Paparazzi || Callie&Gerard   Paparazzi || Callie&Gerard EmptyHétf. Szept. 29 2014, 22:00

- Azért, ha lesz rá mód, megnéznélek fekete bőr cuccban. - nevetem el magam, mielőtt folytatnám – Nem mondom, megálltam, hogy végignézzem…
Hogy szórakoztató volt-e, azt nem tudom, de mindenképpen figyelemfelkeltő volt. Ha szórakoztam is, a helyzet mulattatott és nem az ugrás, de ezt nem fogom neki elmondani. Olyan büszke magára, és lehet is, hiszen egy ilyen ugrásba bele is lehet rokkanni.
Hogy neki is van elképzelése a happy endről, az elég egyértelmű, de van egy olyan érzésem, hogy nem zárkózna el előlem sem. Ha több időm lenne… De nincs, úgyhogy nincs is min tovább gondolkodni.
- Aha. – kicsit elhúzom a szám, mert ez még mindig kevésbé konkrét, mint amire számítottam, de bőven elég ahhoz, hogy tiltakozzak. Még ha Nate bele is menne – mint ahogy tudom, hogy nem fog – én akkor sem vállalnám. Bőven elég, hogy akinek elég sok és jó kapcsolata van, az utánam tud nézni. Nate is ismeri az előéletemet, pedig nem engem kérdezett.
- Á, szóval szereted a csokit. – nevetek fel, mert én ezt a mondatot simán félre tudnám érteni. Én olyan pasi vagyok, akinek nem kell csokiba mártania magát, maximum fehércsokiba.
- Sötéten látod a világot, ahhoz képest, hogy milyen napsütötte kisugárzásod van. – kicsit összehúzott szemmel nézek végig rajta, mert az egy dolog, hogy én minden árnyékban a leselkedő halált látom, de mi történhetett ezzel a lánnyal, hogy így áll az élethez? – Bármennyire is szeretnék a kedvedben járni, nem írhatom alá a papírt. – Látom, hogy tekintetével célozgat, és tényleg szeretnék neki segíteni, de abban is rohadtul biztos vagyok, hogy arra a papírra az én kézjegyem nem fog felkerülni.
- Nagyjából. – biccentek, és mosolygok, mert megkönnyebbülök, hogy hajlandó a kompromisszumra, és megérti a problémámat – Semmi olyan nem látszódhat a képeken, ami alapján beazonosíthatnak.
Kíváncsian nézek rá, mert sejtem, hogy alternatíva nélkül nem engedne el, és érdekelne, hogy mit eszelt ki, ha már forgat egyáltalán valamit a fejében.
- Van valami konkrét elképzelésed, hogy hogyan tudnánk ezt megoldani? – rávillantok egy olyan mosolyt, amit már hosszú évek óta nem vetettem be. Ha még nem rozsdásodtam be nagyon, akkor működhet, meglágyíthatja a szívét. A csajok szokták csípni az ilyesmit. Asszem. Állítólag…
Elteszem a cigit, ha nem kér, én mindenesetre rágyújtok. Inkább megszokásból, mint függőségből szívom és fújom a füstöt, de sem kedvem, sem okom nincs különösebben, hogy leszokjak. Elkérem tőle a papírt és a tollat, biztosan hozott valami kemény alátétet is, ha alá akarta íratni, és felírom rá a mobilom számát.
- Inkább éjszaka hívj, mint emberi időben, kissé vámpíros a munkaidőm. – nyújtom felé egy újabb mosoly kíséretében a papírt. Csak a keresztnevemet írtam rá, úgyis le fogok bukni előtte a családnevemet illetően.
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Callidora MangasOktató
Életkor : 36
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

Paparazzi || Callie&Gerard Empty
TémanyitásTárgy: Re: Paparazzi || Callie&Gerard   Paparazzi || Callie&Gerard EmptyKedd Okt. 07 2014, 18:01

- Azt elhiszem. - Nevetek én is vele, mert biztos vagyok benne, hogy neki tetszene, nekem már sokkal kevésbé lenne kényelmes, de manapság ki gondolkozik azon? Vagy mondjuk azon, hogy én nem akarom minden nap magassarkúba törni a lábaimat, vagy... na mindegy, inkább nem gondolkodok ilyesmin, mert csak felidegesítem magam.
Látom, ahogy húzza a száját, egy nagyobb adag levegőt fújok ki, és egy kicsit lesüllyesztem a tekintetem. Nem azért csinálom, mert meg akarom hatni, egyszerűen csak ezzel konstatáltam, hogy most ki kell találnom egy jobb ötletet, amivel rávehetem Gerardot, hogy adja el nekem magát... meg a lelkét. Hehe.
- Egyenesen imádom. - Vigyorodok el a megállapításon, mert nagyon is érzem, hogy két értelme van a dolognak. És nem is bánom, jól esik ezen vigyorogni, és tulajdonképpen igaz is. Az édesség része abszolút, sajnos senki nem veszi komolyan, mennyire szeretem és milyen fontos prioritást élvez az életemben.
- Miért baj az, hogy nem hiszem, hogy örökké fogok élni? - Kérdem tőle mosolyogva, kissé oldalra biccentve a fejem. Én ezt inkább reálisnak látom, mintsem borúsnak és nem látom olyan elszomorítónak sem, hogy ne lehessen tőle "napsütötte kisugárzásom". Ó és nagyon is jól megtapasztaltam ezt, a saját bőrömön, de a legjobb lesz, ha nem gondolkodunk ilyesmin, nem tesz jót nekem.
- De... - kezdenék bele egyből, ösztönösen, amikor azt mondja, nem írhatja alá. Nem az a nő vagyok, aki feladja, de tudom, mikor erőlködök feleslegesen és mikor kell visszavonulót fújni és azt hiszem, ez éppen az a pont, szóval inkább csak bájos mosolyt varázsolok az arcomra. - Rendben. - Gerard megveregetheti a saját vállát, nálam nem könnyű elérni ilyesmit, de ne reménykedjen, nem háborút nyert, csak csatát. Most viszont jó lesz meghagyni őt abban a boldog állapotban, hogy ő a győztes fél.
Amikor azonban azt mondja, nem azonosíthatják be, hamar pörögni kezd az agyacskám. Ajkaimat ravasz, cicás mosolyra húzom.
- Szóval vaj van a füled mögött, hm? - Kérdem tőle mosolyogva, de nem neheztelek rá emiatt. Manapság senki nem jó vagy rossz, nincsen fehér és fekete és én sem vagyok egy mintaember... szóval semmi jogom ítélkezni felette. És nem is ismerem a történetét, vaktávban meg pláne nem. Csupán azon gondolkozok el, hogy talán tartanom kéne tőle, de amikor elmosolyodik egy pillanatra kitörli a gondolataimat és kilök a valóságból. Egyhamar sikerül visszarángatnom magam a földre. Most komolyan, a fejemre van írva, hogy a gyengéim az olyan pasi, aki szépen tud mosolyogni vagy vigyorogni?!
- Persze, hogy van! - Válaszolom egy aprócska fáziskéséssel, vigyorral ajkaimon. - Viszont, úgy fair, ha itt és most kitörlöm ezeket. - Szomorú sóhajjal pillantok egy utolsót a képemre, nem szabad itt maradnia kísértésnek. Én túl profi vagyok ahhoz, hogy valaki arcát használjam az engedélye nélkül. Közben odanyújtom neki a papíromat és tollat, hogy felírja a telefonszámát, én pedig érzékeny búcsút veszek a képecskéimtől, nem szeretem kitörölni őket, de most ez van.
- Egyre jobb. - Vigyorgok rá végül, amikor azt mondja, vámpíros a munkaideje. Végülis, lehet, hogy most is oda indult, legalábbis amíg nem akadt velem össze.
- Mindenképpen fel foglak hívni, nem menekülsz meg tőlem, és akkor megbeszélünk mindent. - Mosolyogva vetítem neki előre, hogy ha ez a telefonszám valami lerázós dolog lenne, hogy "áh, úgysem veszi a fáradtságot", akkor nem jött össze. Én meg szoktam kapni, amit akarok, és én képeket szeretnék róla készíteni.
Vissza az elejére Go down
Gerard Powell
Gerard PowellVároslakó
Életkor : 42
Foglalkozás : Testőr
Hozzászólások száma : 105

Paparazzi || Callie&Gerard Empty
TémanyitásTárgy: Re: Paparazzi || Callie&Gerard   Paparazzi || Callie&Gerard EmptyCsüt. Okt. 09 2014, 15:29

Azt hiszem, kezdünk egy kicsit egy hullámhosszra kerülni, legalábbis szerintem az Ő lelki szemei előtt is megjelent az, ami az enyémek előtt. Nem mintha amúgy ilyen nagy bőr cucc rajongó lennék, de szerintem az a pasi, aki tagadja, hogy piszkálja a fantáziáját, az hazudik. De talán még a csajokat is izgathatja a dolog. Nem tartom kizártnak.
- Na, hát ez egy igazán jó hír. – biccentek, hogy ámen, már tudom, mivel lehet lekenyerezni. Csoki minden mennyiségben, és már meg is olvasztottam a szívét. Azon meg csak agyaljon Ő, hogy most akkor magamra értem-e a csokit, vagy magára az édességre.
- Nem baj. – bajnak semmiképpen nem nevezném, tulajdonképpen szimpatikus, hogy két lábbal áll a földön. Csak furcsa, nem találkozom sűrűn ilyen gondolkodású emberekkel, legalábbis nem így. Akik így gondolkoznak, általában félnek valamitől, vagy történt már velük valami tragédia. Simán lehet persze, hogy Ő is megtapasztalta már az élet kegyetlenebb oldalát, akkor viszont remekül titkolja. Vagy sikerült feldolgoznia, nem úgy, ahogy nekem.
Szerencsére elég jól veszi, hogy nem használhatja a képeimet, de az is igaz, hogy csapdát sejtek a dologban. Eddig annyira ragaszkodott a képekhez, annyira nem akart engedni a belőle, most meg egy biccentéssel elintézzük. Elhessegetem a gondolatot, mert van bennem némi paranoid vonás, ahogy a fényképezőgépre is azt hittem volna, hogy fegyver, ha nem vagyok annyira racionális, amennyire.
- Csak mint bárki másnak ebben a sötét világban. – vigyorodom el, mert igen, benne van a kezem néhány olyan dologban, ami nem egészen legális, de én választotta, ezt az életet, nem? Különben valahol takaríthatnék, vagy még mindig idióta faszkalapok elkényeztetett kölykeire vigyáznék. Így nagyobb a személyes szabadságom, bár veszélyesebben élek. Mondhatni szükségem van a veszélyre. Így érzem, hogy élek, élesen tartja az érzékeimet, és nem lustulok el. Nem tehetem.
- Ha akarod nézegetni őket, tőlem kirakhatod a falra, csak másnak ne mutogasd. – mondom egy félmosollyal, amikor kitörlésre ítéli a képeket. Tény, hogy nyugodtabb lennék, ha az enyészetbe küldené a bizonyítékát annak, hogy én valaha is erre sétáltam, de az esélyt meg kell adni. Ha az én képemmel akarja kitapétázni a lakást, tőlem csinálja csak.
- Tégy úgy. Én meg majd igyekszem felvenni. – biccentek felé, aztán ellököm magam a faltól és felé nyújtom a kezem: - Minden jót, Callidora! – elköszönök, az órámra nézek és az út mellé érve leintek egy taxit. Nem akarok épp hogy beérni, maximum megfenyegetem a rohadt sofőrt, hogy siessen, ha nekiáll tötymögni. Ideje melózni, vége a gyereknapnak.



//Köszi a játékot!//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Paparazzi || Callie&Gerard Empty
TémanyitásTárgy: Re: Paparazzi || Callie&Gerard   Paparazzi || Callie&Gerard Empty

Vissza az elejére Go down
 

Paparazzi || Callie&Gerard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Morning elegance || Callie&Gerard
» Emily & Gerard
» Coffee to go - Aubrey & Gerard
» Master and Padawan - Gerard és Usui
» Üzlet ~ Gerard-Vincent

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-