Még sose volt gólyám. Talán azért, mert korábban nem voltam végzős. Hehh, ez csak a mi kiváltságunk... bevezetni a kiscsibéket a nagyvilági életbe!? Annyira nem bánom, hogy kaptam magam mellé egyet, de remélem, hogy jól ki fogunk jönni. A neve, ha jól emlékszem Amber... ma nem nagyon értem rá, hogy face to face megismerjem, úgyhogy pötyögtem neki arra a számra, amit kaptam a nagyoktól, hogy elérem majd... hogy jöjjön a Heavenly Hell-be, majd jól megismerjük egymást, meg minden... azt se tudom milyen szakos lesz. Annyiban reménykedem, hogy talán nem egy butus kislányt adnak alám, aki világra törő, színésznői babérokra szeretne törni...
Fekete koktélruha dukál erre a helyre, hozzá magassarkú cipellővel persze. Hajam direkt kócosba felturbózva egy kicsit, minden nőiességemet belepakoltam a ma esti szettembe. Nem azért, mert annyira pasizni akarok, inkább csak azért, hogy lássam, miként bírja Hollywood figyelmét ez az Amber nevű leányzó. Ha nem bírja, akkor nincs itt helye, vagy majd belerázom, ha az kell ide!
Kikértem magamnak egy vodka-narancsot, kezdésnek jó lesz, és jeleztem, hogy később lesz még egy, ha megjött a partnerem.
Remélem nem tévedt el... meg csak van annyi esze, hogy idecsörögjön, ha épp mégis!
Bámulom a bejáratot, odaköszönök az ismerős arcoknak és várom a csodát!

Na azt hiszem megjött a csibikém! Ahogy látom jól kirittyentette magát... Miközben oldalra billentem a buksimat meg is nézem tüzetesebben. Na nem azért, hogy rámozduljak... biztos kedves-aranyos, meg látom csinos is, de a férfiak mindig is jobban vonzottak! Leteszem a pohárkámat, mikor már mellém ért.
-Szia Amber! -Igen, tisztában vagyok vele, hogy mi a neve. Hellyel kínálom, bár látom magától is megtalálja. Jól van, annyira nem tűnik butusnak. Intek a pultos srácnak, hogy jöhet a korábban kifizetett ital a kis hölgynek! Gondolom még nem múlt el huszonegy, úgyhogy... így az egyszerűbb.
-Remélem nem gond, hogy itt találkoztunk, gondoltam... így kicsit izgalmasabb megismerni egymást, mintha csak összeülnénk a könyvtárban! -Nem kell kiabálnom, nincs olyan hangzavar, meg aránylag közel is vagyunk egymáshoz.
-Csinos vagy! -Dicsérem meg, legalább jól felmérte a helyet az internet, vagy bármi segítségével. Ez volt az első teszt... vajon képes-e önállóan gondolkodni, vagy abban is segíteni kell majd neki. Sikeresen vette az első lépcsőt, úgyhogy maradhat... remélem jó fej lesz.
-Szóval... hogy érzed magad itt? Milyennek találod Hollywood pezsgését? -Teszem fel kedvesen, mosolygósan a kérdéseim és belekortyolok az italomba. Persze ezután még megkérdezem, hogy honnan jött egyáltalán, meg, hogy kicsit meséljen arról, ami érdekli...
-És milyen szakra pontosan? -Ebből következik a következő kérdés is, hogy a suliról is essen pár szó persze. Az első tisztelet köröket akkor is le kell futni, ha az emberlányának nincs hozzá kedve, de akkor már egy hideg ital és sok helyes srác kereszttüzében tegye! Még mindig reménykedem, hogy nem a filmművészetet fogja mondani, egy színésznő palántával, aki sokat gondol magáról nem tudnék mit kezdeni, maximum csak itt hagyni.
Átkeresztezem a lábam, kicsit fészkelődöm a széken, mert nem vagyok ennyire üldögélős típus. Inkább táncolnék már, de egyelőre még nincs meg ez a közvetlenség, még egy kicsit jobban meg kell ismerni Ambert ehhez. Ki tudja, lehet nem is szeret szórakozni... akkor meg igazán nem fogom erőltetni, akkor majd megyünk a könyvtárba... de ha be szeretne illeszkedni, akkor kénytelen lesz ezen túltenni magát, mert bizony a Frances apraja-nagyja ide jár...

A pláza meg a park, a két legfontosabb, tulajdonképpen mikor idekerültem nekem is azok voltak a támpontjaim, azután szépen megtanultam, ha kell valami, itt előbb találok rá embert. Sok modell alkat is megfordul errefelé, celebek is, elég felkapott hely szerencsére, és az egyetem központi szórakozóhelye.
Ettől függetlenül az a szent meggyőződésem, noha nem vagyok vallásos, hogy jól megleszünk Amberrel. Nem tűnik buta csitrinek így második szóra sem.
Az italra elmosolyodom, mikor belekortyol. Tény, hogy kicsit kevesebb vodkával kértem, mint a sajátom, mert azért mégsem szeretném leitatni, ki tudja, hogy mennyire bírja a piát a kiscsibe?! Aztán a végén nekem kell hazacipelnem, és mivel nincs koliba bejárásom, nálam aludna. Ami nem gond... egy idő után, ha már leszünk olyan puszi pajtiba. Már ha leszünk, minden tőle függ.
A bókra elmosolyodom, jóízűen belekortyolok újra az italomba és közben észre sem veszem de jár a lábfejem a zene ritmusára. Figyelmesen hallgatom a kis történetet, amit mesélni kezd, nem szólok közbe, hadd bontakozzon ki a kedves. Bólogatok, helyeslek a végén pedig felvont szemöldökkel gondolkodom el a kérdésén...
-Tulajdonképp jó, ha ezt a helyet elsőként jegyzed, ez az egyetem szíve-lelke. Na jó, lehet túloztam, de a lényeg nem változott azért. -Szóval, hogy ide járunk, ide jár mindenki, aki számít meg aki nem, ő is, csak ők előbb feltűnnek a közönségben. Nos igen... most is akad pár kedves geek fiú, akik nem tudnak elvegyülni. Lényegtelen.
-De a parton is sok móka és kacagás vár. -Megvonom a vállam. Általában szeretek odakint lenni, sokat napozni meg a strandröpi is elég szórakoztató, ha összeverődik egy-két ember. Akkor is, ha ismeretlenek. Persze a pláza meg a park is nagyon jó hely, annak aki szereti a nagy létesítményeket és vásárolgatni is sok ideje van, vagy épp a nyüzsgős belvárosi szmoglevegőt kedveli és a parkba jár. Azért oda több kipufogógáz jut be, mint le a partra a friss tengerhez!
-Ohh, de jó! -Összecsapom a tenyerem. -Titkon azért imádkoztam, hogy ne filmszakos legyél... illetve csak, hogy ne filmszínész. Valahogy velük nem tudok mit kezdeni, nagyon... pöffeszkedőek. A legtöbben. -Már amennyit megismertem belőlük. Annyi elég is volt bőven, úgyhogy nagyon örülök, hogy ez a kis csibe valami értelmesebbel fog foglalkozni.
-Klasszkomos vagyok. Fotográfiát tanulok. -Ha már így belekérdezett, akkor nem fogom elhallgatni, egy jó beszélgetés alapja, ha mind a ketten megszólalnak és nem csak olyan formában, hogy az egyik kérdez a másik pedig válaszol.
-Egyébként, bármit kérdezz meg nyugodtan, nem kell a kötelező köröket megtenni, csak gondoltam, ha kicsit félénk vagy, amit úgy látom, hogy azért nem... -Itt kellemesen elnevetem magam és somolyogva pillantok félre. -Akkor így kicsit talán felengedsz, de nem lesz itt gond!

A kérdésre csak felvonom egyik szemöldököm, először nem is tudom hova tenni, meg, hogy egyáltalán miért kérdi, de igen, egy szórakozóhelyen vagyunk, bulizni jön ide az emberlánya! Kedvesen megmosolygom, nagyon bájos.
-Hát, majd egy kicsit később megyünk is! -Vetem fel, mintha neki ne lenne beleszólása, de gondolhatta, hogy ha ide beszélem meg a találkozót, akkor nem feltétlen csak iszogatunk és pletyizünk. Ennyire nem vagyok duruzsolós fajta. Kicsit magamnakvaló, de azért társasági egyén vagyok. Szerencsére.
-Murphy mindig úgy rendezi, hogy ami aktuálisan kell, sose legyen meg, vagy épp fordítva! -Értek egyet azzal, hogy valahol a csomag alján lesz. De miért nem vesz egy újat, ha nincs kedve előkotorni? Nem nagy dolog... pár dolcsiból már dögös bikinit lehet kapni a márketben.
Az, hogy mi mennyire leszünk jóban, még úgy is várat magára, hogy eldőljön, de egyelőre bírom a kis csibe pofiját. Nem tűnik gőgösnek vagy épp beképzeltnek, helyes lány.
-Hát, előfordult már, de a sulis kiállítás az olyan... mindenki megteheti. -Elmosolyodom. Igazából én is szeretem viszont nézni a sajátjaim, vagy némelyik csoporttársamét, de az az igazán megtisztelő, ha valamelyik közeli kávézóban van kiállítva. Vagy aki megteheti csinál magának egyet az egyik galériánál. Esetleg... ha a galéria látta valahol a munkáit és ő kéri fel, na az... az a csúcs!
-Meg a filmeket is bemutatják, meg a suliújságban van lehetőség az írópalántákat is bemutatni. -Mindenkire figyelnek és mindenkinek van mindenre lehetősége. Persze biztos szűrnek valamennyire, de azért az apraja-nagyja biztos bemutatkozhatott valamilyen platformon.
Meglep, amint elszólja magát. Megint végigmérem és nem értem. Nem azért, mert spicces lennék, egy kis vodkától még ugyan nincs semmi bajom... csak ez vajon hogy jött ide? Ideges lenne amiatt, hogy engem kapott? De miért? Még csak nem is harapok.
-Nézd, ha lehet olyan legyél, amilyen szoktál. Nem érdekel, hogy antiszockó kislány vagy, vagy épp könyvmoly, azzal is meg tudok barátkozni, de azt senki sem szereti, ha direkt nem azt adod, ami jár. -Próbálok rávilágítani, hogy oké, kell egy kis színjáték, de ha alapjáraton nem a bazsalygós kislány, akkor ne csinálja. Szeretném, ha normális, vagy annál jobb viszonyba lennénk, és ezt jó lesz mielőbb tisztázni. Én sem adom ki magam jófej tyúkanyónak, csak olyan vagyok, amilyen. Az újabb kérdésre megrázom szőke fürtjeim, belekortyolok az italba.
-Nem, van egy saját kis lakásom nem messze az egyetemtől. -Előveszem a telefonomat, és sms formában lepötyögöm a címet, nem mintha Amber tudná, hogy merre induljon, ha oda akar jutni... -De bármi van, akkor gyere nyugodtan. -Azt nem mondom, hogy koli helyett lakhat velem, mert nem túl nagy kecó, épp egyszemélyes csak. De ha szüksége van a tyúkanyóra, akkor állok rendelkezésére. Ha jó időben jön... ha épp zavar, akkor majd meggondolom, de biztos nem hajtom el.
-Na gyere, táncolunk egy kicsit! -Kacsintok rá kihívóan, és gyors lepattanok a bárszékről. Már fogom is Amber kezét, és húzom befelé a tömegbe, nem kérdés, hogy elég sok tekintet ránk szegeződik ezután!