Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Tengerpart-Hale&Richard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Richard Taylor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Díler
Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTéma: Tengerpart-Hale&Richard   Hétf. Júl. 28 2014, 16:49

Napról napra jobban utálom ezt a rohadvány várost. Nem tudom ki mondta azt a faszságot, hogy itt minden álmod valóra válik, de azt fejbe kellett volna lőni és előtte igényesen megkínozni. Lehúzni róla a bőrt, mint ahogy a csávó csinálta a Parfümben.
Gyorsleltár: amióta itt esz a rohadtélet, beleültem valami ragadós rózsaszín körömlakkba, bent ragadtam egy kibaszott próbafülkében, kétszer leszart valami szárnyas dög és mindenkinek, de tényleg mindenkinek, akivel valamilyen módon kontaktálódtam, annak az IQ szintje valahol a művirág és a döglött keszeg között mozgott. Szánalmas gyökerek.
Minden kurvára ellenem játszik, de magasról fosom lefele. Ma nyugodt napok tartok, és megnézem a partot, itt még úgyse voltam. Olyan vagyok, mint egy nyomorult kisnyugdíjas, már csak a gurulósszatyor hiányzik. Béke, nyugalom és.... na bazdmeg megint ki nem bír nélkülem élni? Francnak csörög folyton ez a mocsadék.
- Mi a fasz van már megint?....Mi?!...Hogy a kibaszott istennyilába hagytál el egy 3 kilós csomagot?...Mi az, hogy mi csinálj? Keresd meg ne velem cseveréssz te szerencsétlen!...Ne haragudjak??!! Légy nyugodt görénykém, én nem haragszom, de mielőtt a szemem elő kerülsz búcsúzz el a családodtól  -  idegesen a hajamba túrók, kinyomom a telefont és egy meggondolatlan, heves mozdulattal elhajítom a tenger felé. Hallom, ahogy csobban távolban. Belerúgok a homokba, a felszálló port a szél belebassza az arcomba, amitől köpködni kezdek. Az övembe csúsztatott pisztolyomhoz nyúlok, nem veszem elő, pedig legszívesebben fejbe lőném magam vagy az első szembejövőt. Előbb telefonálnom kell, hogy mentesem, ami még menthető. Ha a zsaruk találják meg a 3 kiló színtiszta heroint akkor döglődhetek én is Kevin mellett a sitten….
- A KIBASZOTT KURVA ÉLETBE! – hangosan elüvöltöm magam, amikor tudatosul bennem, hogy a gagyi Samsungom éppen a hullámokon szörfözik....


_________________
A sötét árnyékából szakadtam
Nyomomból vér csorog
Rongyossá rohadt rémkép maradtam
Halált hörgő gyilkos nyomor...
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Hétf. Júl. 28 2014, 22:32

Kénytelen vagyok ma is egyedül lejteni a tengerparton, a cipőm a kocsiban maradt, a langyos homok melegíti a talpam, szinte bizsergetve szólongat, hogy ki ne hagyjam ma a vizet sem. Jó lett volna nem egyedül lejönni, vaaagy, ami annál is sokkal jobb egy ló kéne,. Vágtázni a homokban, de már a ízben. Kár, hogy nem tudok vágtázni. Ami késik nem múlik, vagy nem sokáig Kikerülök két srácot, nem érdekel, hogy utánam szólnak ez megszokott erre, minden csajt lefüttyögnek. Egyszerű ruhám kedvez a lenge szellőnek és átengedi, hogy hűtse a bőröm. Nicket elrabolták bokros teendői, így nekem annyi marad, hogy próbálom jól érezni magam és másokat is.
Sóhajtva csattogok a vízben bokáig merülve, ma nem szeretnék semmilyen csípést összeszedni, de amilyen mázlim van.
Szép nyári nap, és alacsonyan szálnak a..... mobilok. Mindig is tudtam, hogy más is elmebeteg nem csak én. Szemmel tartom a telefon röptét, csobbanást. Hát barátom, ezen már csak Poszeidón lesz kapcsolható.
A srác felé lépek, hátha görcse van, mint valamelyik nap a szerelmetes kedvesemnek. Ah, de költőien gejl vagyok. Mellé lépek és az elsüllyedt mobil felé pislogok én is.
Káromkodástól összerándulok, mintha megütött volna, nekem gőzöm nincs, hogy mennyi anyaga van éppen veszendőben vagy mi van vele.
- Ügy nem vártad, hogy kacsázzon? - valahogy nem tűnik beszélgetős fajtának, de lehet, hogy csalódok, ám nem hiszem. Bár a sors még lehet ma mellettem, nem is kifejezetten jóképű, de azért nah, nah. Mondjuk egy kis beszélgetésben lehet társam, vagy eljöhet velem fagyizni, azta ma is naiv vagyok, a végén kinövöm.
Közben utol ér a két srác, akik az előbb beszólogattak én meg bemutattam egy nemzetközit és tovább léptem.
- Héj cica, de jó a segged, van aki simogassa? - olyan közel jönnek, hogy szinte a fülembe kérdez, eme jelszóval a seggemre csap, hökkenten ugrok előre, és erősen csak pislogni tudok.
- Hülye vagy Faszikám? Nyúlják más alá! - háborgok, mint a tenger, a végén is én is a mobil mellett kötök ki.

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Richard Taylor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Díler
Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Kedd. Júl. 29 2014, 14:11

Remeg a kezem az idegtől, úgy próbálok meggyújtani egy szál cigit. Miért van az, hogy öt percig lennék kurva kiegyensúlyozott és akkor is felbasznak? Saját kezemmel fogom kitépni a szívét annak a gyökérnek, de előtte vetetek vele egy új telefont. Üvölteni tudnék, bele a nagyvilágba. Rohadna meg mindenki.
- De bazdmeg, ezzel szoktam szórakozni jókedvemben. – morranok a csaj felé. Mi a faszt akar? Fagyosan végigmérem...ismerős. Nagyon ismerős, pedig nem kéne annak lennie. Első ránézésre valami kő gazdag ribancnak tűnik, aki egyet felsír és apuci kinyalja a seggét.
- Add ide a mobilod! – ellentmondás nem tűrve parancsolok. Biztos, hogy van nála, az ilyen plázapicsáknál mindig van. Nekem pedig minél előbb el kell simítanom az ügyet.
- Hallod?! – meglóbálom a kezem hogy lássa nem szórakozok, ha kell erőnek erejével fogom elvenni azt a szaros ketyerét és azt is igényesen belebaszom a vízbe utána. Ha önként nyújta oda akkor nem, akkor jó fej leszek és talán viszontlátja.  Csak vegye már elő, minden perc veszteség. Ekkor megjelennek a világbarmai, akiket normál esetben leszarnék, tőlem meg is erőszakolhatják a csajt, nem hatna meg, talán be is szállnék, de most ne tartsák fel, mert az én időmmel baszakodnak.
- Húzzatok a retkes faszba! – a fogamat csikorgatva sziszegek feléjük, szabad kezem görcsösen ökölbe szorul, esküszöm mentem eltöröm az orrukat és akkor még kegyes is volta. Feléjük fújom a füstöt, legszívesebben a pofájukra hamuznék, remélem eltakarodnak.
- Mi lesz már, add ide azt a kibaszott telefont! – visszafordulok a szőkéhez. Ő se akarhatja, hogy sokáig erőszakoskodjak, annak csak ő issza meg a levét, öltem már embert kevesebbért is...de mi a rákért ilyen kurva ismerős?


_________________
A sötét árnyékából szakadtam
Nyomomból vér csorog
Rongyossá rohadt rémkép maradtam
Halált hörgő gyilkos nyomor...
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Kedd. Júl. 29 2014, 14:50

A srác egy idegbomba és a baj az ezzel, hogy azt hiszi hat rám is. Rólam sajnos az ilyen lepereg, eleget kínlódok vele amúgy. Amilyen agresszor, engem annyira nem húz fel. Kicsit idegbajos, de a hülye, hát nem magának csinálta?
- Nekem mindegy, hogy te jókedvedben dobálod el, vagy idegrohamodban. – vállat rántok, tőlem annyit hajigál a vízbe, amennyit nem szégyell, eltekintve attól, hogy szennyezi a környezetet, de annak a fajtának tűnik, aki a bokorba szarik és levéllel törli ki a seggét, annyira lefossa a világot.
- Be vagy baszva? – hát ez nagyon hülye, dehogy adom oda a mobilom. Egyrészt nem kéne, hogy a vízben végezze másrészt meg… amilyen csövi, lehet simán lenyúlja. Na nem az értéke miatt sajnálom, hanem mert tele van képekkel, videókkal, feljegyzésekkel.
Remélem, hogy nem megijeszteni akar, mert akkor nem jó lóra tett, nem félek a fajtájától, ha hozzám ér, holnapra az is meghal, akitől valaha megkérdezte, mennyi az idő.
Felvont szemöldökkel pislogok felé, közben megérkeznek a haverjaim és a srác rájuk dörren, de őket sem igazán fogja meg a dolog, annyit látnak, hogy én sem maradok sokáig, így arrébb lépkednek, de leülnek várakozni, azon heccelődve, hogy ma még megdugnak. Sejtem.
- Hülye vagy baszod?! – ki a franc ő, hogy azt hiszi ideszarta a spanyol viaszt? A helyzet az, hogy ez nekem nagyon nem jön be, így ellépek mellőle, és el is döntöm, hogy lelépek innen, nekem ez nem kell. Én ugyan nem ismerem a kis gumilabdát, de nem is tervezem, pattogjon valaki másnak, akit ez izgalomba hoz.

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Richard Taylor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Díler
Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Kedd. Júl. 29 2014, 15:36

Megkocogtatom az órám üvegét, hogy lássa, cseszettül nem érek rá itt hülyéskedni vele. Ha a zsaruk megtalálják a csomagot, miután túlteszik magukat a sokkon, hogy mi a faszt csináltak rosszul, elvégre Kevin le lett csukva és ő volt itt a cukrosbácsi, tuti megint belecsapnak a szarba és figyelni fognak, meg razziázni.  Ilyen béna istencsapásokkal meg, akiket én kaptam, mint ’segítőket’ hogy a rohadványba legyek óvatos?
- Figyelj tündérkém, kurva gyorsan add ide, amíg szépen kérem! – igen, én így kérek szépen.  Az eloldalgó faszkalapok felé pöccintem a csikket. Élvezkedjenek azzal, dugják fel maguknak, utána meg egymásnak.  
Szaggatottan fújom ki a füstöt levegőt, miközben a picsa tovább baktat.
- Cseszd meg, semmi baja nem lesz, ne parádézz. Öt percet csak kibírsz nélküle, addig talán senki nem snappel neked partifotókat – megindulok, utána rúgom a port, megint rágyújtok. Nekem kell az a mobil, és most már csakazértis az övé. A nikotin szétáramlik bennem, ettől valamelyest megnyugszom, de a tudat továbbra is baszottul frusztrál, hogy nem tudom hol és mikor láttam az arcát.
A karjára fogok és magam felé fordítom mielőtt még nagyon beleélné magát abba, hogy csak így lelép.
- TE-LE-FON!– lassan és tagolva, hogy ő is megértse a szőke fejével. Közben még mindig szorítom, nem engedem, hogy elfusson, de ekkor megvilágosodás. Bassza meg a kurva életbe. Magam mellé ejtem, a kezem hátrálok kettőt.
- Baszki, te Salisbury vagy! – már csak ez hiányzott, igen, így már teljes a napom. Teljesen hullaszar. Mikor idekerültem végigmutogatták a nagycsaládi fotóalbumot ismeretterjesztő jelleggel. Kitől kell félni, kit jobb elkerülni, kik a hely nagykutyuskák, akik szét lövik a segged ha csúnyán pislantassz feléjük. Salisburyékkel kezdték, mint a maffiafőnök, akivel minél előbb lekell pacsiznom ha nem akarok meghalódni úgy a második hónapban.

_________________
A sötét árnyékából szakadtam
Nyomomból vér csorog
Rongyossá rohadt rémkép maradtam
Halált hörgő gyilkos nyomor...
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Csüt. Júl. 31 2014, 17:35

Oh milyen nagylelkű, hogy nem agresszív nagyon.. Jó, hogy nem ugrik nekem és kever le két maflást, hogy vágjam kibelez, ha nem adom át a mobilom. Márpedig nem fogom. Mit szarakodik már? Igazából tök gáz, hogy ide jöttem szóba sem kellett volna állnom vele. Rosszarc. Apám ilyenektől szeretne távol tartani. Nem mondom, hogy nyugis marad a szívem zakatolása, ahogy beszél hozzám, valljuk be inkább ugat.
- Uha, mert különben elveszed? - annyira mérhetetlenül bátor vagyok, de közben lever a víz ezerrel, mert nem a legjobb a hangulatom, most már. Kevés a ruhám is nem rejti el libabőrös lábam. A félelem felkúszik a gyomromba, hátrálok előle. Vajon el tudok futni, ha nekem ugrik? Gyorsabb vagyok? Nyitva van a Nissan vagy bezártam? Tuti bezártam.
- Paraszt vagy. Kérni nem tudsz? A kutyád vagyok én? - magasra emelem a fejem én egy Salisbury vagyok én nem fogok megalázkodni előtte. Akkor sem, ha lever a víz. Meg minek neki a mobilom? Ki tudja kit hívna róla? Aztán engem kever bajba, amikor a kékek visszanyomoznak. A-a. Nincs az a hatalom, hogy oda adjam. A karom is kiludazódiók. Főleg, amikor a karomra fog és maga felé pördít. Talpam alatt sír a homok, a hangom is vékonyabb lesz. Megint felmerül a kérdés, hogy el tudok futni? Gyorsabb, erősebb vagyok? Erősebb tuti nem....
Értem én, hogy mit akar, de csessze meg. Ajj, Nickkel kellett volna jönnöm.
- Eressz el! - sziszegem, de inkább félelmemben, mint bármi másban. Már azon agyalok, hogy mégis oda adom a mobilom, apám meg szétcseszi a kisfiú arcát, ha bajom esik, amikor elhangzik a nevem. Azonnal elenged, a szívem ijedten felzúg. Sokszor jó, ha felismernek, de sokszor nem. Lehet ez most az a szitu, amikor nem hálás Salisburynak lennem. És tádáám. Úgy hátrál el, mint akit medúza csípett.
- Hülye pöcs! - közlöm egyáltalán nem békülékenyen, hanem inkább megkönnyebbülten. Ha.... Ha nem az van, hogy most gyűjt erőt, hogy elraboljon és megkínozzon. Mondjuk ahhoz túl fiatal, korombeli lehet.
Rühellem, hogy apám neve jelent menedéket, amúgy meg lehet bántalmazott volna. Tényleg hülye pöcs. Karba fonom a kezeim, hogy lássa elzárkózom, na most lehet teperni, ha akar valamit.

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Richard Taylor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Díler
Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Szomb. Aug. 02 2014, 14:08

Menten agyfaszt kapok, mi olyan nehéz abban, hogy idebassza nekem a mobilját? Látom, hogy kívül szőke, de belül kurvára sötét. Ebben a városban csak ilyen foggyosok vannak? Legjobb lenne dobbantani innen a rákba, mert cseszettül kezd zavarni, hogy semmi, de kibaszottul semmi nem alakul úgy, ahogy eltervezem.
- Nem akarod te azt tudni, mit fogok csinálni….- fenyegetően morgok felé, adja már ide azt a fostalicskát! Nem akarok sittre menni, nem akarom, hogy azon verje a nyálát mindenki, hogy engem is lecsuktak. ÉN nem vagyok olyan szerencsétlen gyökér, mint a kedves elődöm volt.
- De, mindjárt le is térdelek eléd. Légy oly’ kedves és add már ide azt a kibaszott telefont! – arrogáns irónia csöpög a mondataimból. Fejbe fogom lőni ezt a ribancot, már csak percek kérdése. Nem bírom én ezt idegekkel. Erre meg itt akar hagyni. Ahhaha. Ilyet nem játszunk. Utánakapok, rászorítok a karjára, úgy, hogy véletlenül se tudja kirántani azt a kezemből. Nem fog csak úgy lelécelni, ha egyszer már felcseszett idegileg.
- Kérem! – fogcsigorgatva sziszegem felé, legyen rohadtul büszke, mert KÉRTEM. Remélem értékeli a hülye libája.
Éééés ekkor hidegzuhanyosan rádöbbenek arra, hogy kivel szemétkedem. Két forgató könyv pörög le bennem. Vagy megalázkodom, pitizek és könyörgöm, hogy ne toljon fel apucinál vagy…
- Gyere! – parancsolok és megint a elkapom a karját, ha magától nem jön akkor rángatni fogom, nem érdekel az sem, hogy nem vagyunk egyedül. Velem nem fog szarozni, nem egy ilyen idióta picsa miatt fogok megdögleni. Belé kell diktálnom valami partidrogot, az majd elhomályosítja az emlékemet és nem kell fosnom maffiáéktól.
- Apád hogyhogy elengedett egyedül? - maró gúny a hangom, közben még végig is mérem alaposan. Lehet, hogy idióta ne jól néz ki, bevállalnám egy körre...végül is bekábítom valami cuccal azt csinálok vele, amit akarok, csak jussunk már el odáig.

_________________
A sötét árnyékából szakadtam
Nyomomból vér csorog
Rongyossá rohadt rémkép maradtam
Halált hörgő gyilkos nyomor...
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Szomb. Aug. 02 2014, 16:09

Agresszív görcs. Jó lenne itt sem lenni, ő az a fajta, akit nem kellett volna megközelíteni, mert nem túl kedves alkat, sőt elég rámenős. Ami más esetben nem is lenne rossz, ha nem engem akarna bántalmazni, ha más nem szavakkal. És persze lenyúlná a telom, szemernyi kétségem sincs felőle, egy rohadék kis tolvaj.
- Hú, de kémény vagy egy nővel szemben. - igyekszem előadni a kemény legény szindrómát, de közben remeg a térdem, mert a köcsög part persze azonnal kiürült. Hol a francba vannak az emberek? Idegesen hátrálok el, tényleg kezdek félni, így jó lenen elfutni a kocsimig, magamra zárni, csak nem töri be az ablakot, lévén, hogy még egy golyó sem hatolna át rajta, nem lehet elég erős hozzá. Csak.... jussak el odáig.
- Ne legyél már paraszt, odaadom, a kocsimban van, jó? Had menjek el érte. - nyűszítem, ujjai a bőrömbe vájnak, ahogy erősen szorítja a karom, a pánik eluralkodik rajtam. Megrángatom a karom, majd elenged magától és bennem leereszt egy nagy hajó vagy csak gumicsónak. Úgy néz ki megmenekültem. Apám neve jól jön... egy egészen hosszan tartó fél percig.
- Mi? Dehogy megyek! Hova? Neeeee! - igyekszem kirántani a karom az ujjai közül, ha magával akar vinni, bizony vonszolnia kell a partion, mert sarkam a homokba vájom, minden erőmmel ellenállok.
- Mert nem vagyok ötéves. Hallod te bunkó, engedj el! - úgy rángatom a karom a kezéből, mintha kötelező lenne, mert az is. Nem vagyok boldog, hogy üres  a part, héj, hova lettek, akik az előbb meg akartak rontani? Most kisegíthetnének. Persze mázlista vagyok és Igort is leráztam...
- Apám kibelez, te kis féreg. Azonnal engedj el, mégis kinek hiszed magam, mi? Ha? - szabad kezem körmeit a kezébe vájom, ahogy próbálok szabadulni, ha elenged végre futni fogok, mint a nyúl. A szívem azonban ijedten zakatol, jól csinálja, ha meg akar ijeszteni, mert nagyon be vagyok parázva. Úgy vergődök a kezei között, hogy ezzel a módszerrel tuti nem visz messzire.
- Most még megúszhatod! Nem mószerollak be, csak... engedj el te baromállat! - remélem, hogy csak szórakozik, mert kezdek eléggé ijedt lenni. Ujjai fejtegetem a karomról, amúgy is tökre fáj, ahogy szorítja. Mit vétettem, hogy ezt kell megélnem?

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Richard Taylor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Díler
Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Szomb. Aug. 02 2014, 18:10

Lehet egyszerűbb lenne itt hagyni a csajt a francba, hátha azok a pávák megerőszakolják így, fényes nappal. Mondjuk ahogy elnéztem azoknak a kispöcsöknek csak a szájuk nagy, ezzel kompenzálják, hogy minden másuk kicsi.
- Úgy érted egy kislánnyal szemben? - azért őt még ne nevezzük nőnek, az beszarás lenne. Egy nő van annyira értelmes, hogy odaadja nekem azt a kibaszott telefont és nem hajtja a baromságait. De ez...
A testi kontakt úgy tűnik ráébreszti a picsát, hogy nem én vagyok az, akivel baszakodni fog. Ha én azt mondom ma kedd van, akkor kedd van, akkor is a naptár mást mutat.
- Remek. Menjünk. - nem gondolhatta komolyan, hogy ezt beveszem és hagyom egyedül kódorogni a tragacsához. Aha, valószínű. Kettesben fogunk elandalogni a naplementében, kurva romantikus lesz...lenne, ha nem baszná el az egészet azzal, hogy Salisbury. Már valahogy nem is fontos a telefon, sokkal inkább, hogy mentsem, ami menthető. Mert ha ez a picsa beköp, engem egy kenő késsel fognak szétkaszabolni és megsütni, majd feltálalni a kutyáknak, nagy szemű babbal. Láttam képeket azokról, akikkel kedves szülőatyja végzet és a második fotónál döntöttem el, hogy előbb lövöm saját magamat fejbe, mint, hogy azok mészároljanak le.
- Maradj, kussban és gyere már az istenit! - most, ha nem a zsernyákok találnak meg akkor majd Salisburyék fognak ízekre szedni. Kibaszottul fantasztikus. Miért kellett nekem ebbe a tetves városa jönnöm?!
- Ne rinyáljá baszdmeg! - kedvem lenne valami ronggyal betömni a pofáját, kezd rohadtul irritálni. Alapból fáj a fejem a buta picsáktól, ez meg még parádézik is. Könnyebb lenne golyót adni neki aztán bebaszni a tengerbe, ember meg nem mondja, hogy én csináltam. Ha nem lenne ennyire világos és nem járkálhatna erre ennyi nép, akkor gondolkodás nélkül ezt tenném. De így...szegény embert még ugye az ág is...
- Leszarom apádat, és előbb ölöm meg én őt, mint fordítva erre kortyinhatsz sósavat. - én is tudom, hogy ez így baszottul nem igaz, de fő a határozottság.
- Bazdmeg hülye picsa! - fájdalmasan felszisszenek, amikor belém mélyeszti a körmeit. A kezemhez kapok és ő addig simán le tud lépni. Basszamegakurvaélet!
- Utolérlek baszki! - üvöltök utána és futni kezdek sorosan a nyomában, noha előnyre tett szert a kis kurva. Egy békés családot kishíján fellökök, hőbörögnek is rendesen, válaszul beintek nekik.
Ha a csaj a kocsijához sietett akkor ott érem utol és nekinyomom az ajtónak, előhúzom a pisztolyt és a hasához tartom. Ennyi, eddig voltam jófej, tudok én máshogy is játszani.  
- Ezt hogy a faszba gondoltad úgy mégis? - szuszogok. Fél centire hajolok az arcától úgy sziszegek felé idegesen. Most már kész, elvágta magát egy életre és lehet, mindezt utoljára tette.
- Beülsz, befogod a pofád, és azt csinálod, amit mondok. - szavaim gyilkos fagytól kopognak. Nagyon ajánlom neki, hogy hallgasson a szép szóra, mert elérte, hogy a neve ellenére is kicsinálom ha kell...

_________________
A sötét árnyékából szakadtam
Nyomomból vér csorog
Rongyossá rohadt rémkép maradtam
Halált hörgő gyilkos nyomor...
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Szomb. Aug. 02 2014, 19:33

Annyira mindegy, hogy kislány, kiskutya, béka, ebihal, pióca... Mindegy, nagyon mindegy, csak... legyünk túl, be akarok ülni a kocsiba és fel akarom hívni Nicket, hogy átmegyek és csak öleljen meg, mert én nagyon kész vagyok. Úgy sóvárgok utána, hogy még emberkedni is marad erőm. Pedig erre mondja apám mindig, hogy kussoljak, tegyem, amit mondanak, csak menjek haza. Szót sem szólok, leszek kislány, talán akkor nem lesz ilyen féreg.
- Rendben! A kocsinál oda adom. - cinkes lesz, amikor kiderül, hogy a mobil végig nálam volt és nem a kocsiban, de időt szeretnék nyerni. Noha a srác nem túl magas nem is izmos nagy bajom nem eshet.
- Mi a frászt csinálsz? Mi? Engedj el! - visítom, miközben ezerrel menekülnék. Rángatom magam a kezei közül, hogy elmenekülhessek, de a félelem már kezd eluralkodni rajtam. Olyan erősen markol a karomba, hogy fájdalmasan felsikoltok.
Hogy lehet az, hogy senki sem segít? Rángatom magam a kezében, ellenállok, megfeszülök, ellentartok és menekülnék, nagyon.
Azon azért elröhhintem magam, hogy megöli az apám. A hülye kis pöcs, ha tudná, hogy azért, mert hozzám ért, ha ennyiben is maradunk, valamilyen testrészét nagyon csúnyán el fogja veszíteni.
Karmolom, marcangolom a bőrét, ha nem lennék elfoglalva azzal, hogy sikoltozzak harapdálnám is, még felé is rúgok. Amint kiszabadul a kezem sarkon pördülök és futásnak eredek. Talpam alatt most durva a homok, vágja a bőröm, felsérti. Igaz csak a pánik teszik. Azt remélem, hogy van annyi esze, hogy nem ered a nyomomba. Mégsem nyer, mert lohol mögöttem. A félelem felgyorsít, de nem eléggé. Idegesen babrálok, hogy előszedjem a kulcsot a ruhám zsebéből, hogy 50 méterről már oldjam is fel a zárakat, a sportautó villanva üdvözöl. Olyan gyorsan sprintelek,a hogy csak a lábam bírja. Lihegve csapódok a Nissának, ő meg szinte azonnal nekem, semennyi előnyre nem tettem szert. A szívem vadul dobol, dübörög a vérem. Reszket mindenem. Körbe sem merek nézni, mert egyszerűen senki sem segít. A hasamnak nyomódó fegyvertől minden erőm oda.... A rémület elvakít, amúgy is hiperventillálok, hiába vagyok jó kondiban.
- Kérlek! Ne bánts! - súgom a szavakat, mert nem merek hangosabban beszélni, akkor tuti meghallja, hogy mindjárt sírva fakadok. Nem akarok sírni, akkor érzi, hogy megijesztette, pedig megtette. A torkomban nő a gombóc, ahogy a rémület a gerincemre markol. Mindig is ettől féltem, hogy valaha ez történik.
- Kérlek! - nem szégyen kérni, könyörögni sem az, mert élni akarok. Nekem nem vigasz, ha apám emberei aztán megnyúzzák és megetetik vele a bőrét, aztán a tökie kerülnek sorra, és garantáltan visítani fog. Mert akkorra engem ez nem fog vigasztalni, hullaként nem leszek vidám tőle. Mondjuk az a jobbik eset, ha meghalok... sokkal rosszabb lenne lebénulni vagy valami hasonló. Jellemzően a kocsi ajtajának feszülve is eszembe jut Nick. Istenem, vele kellett volna mennem. A gondolattól, hogy esetleg nem látom többet, majdnem megtörik minden álcám és elsírom magam. Erősen harapok az ajkamba, hogy a fájdalom észnél tartson. Minden rémálmom ez, apám jól belém verte. A srác mellé elég kegyetlennek tűnik. Bántani fog. A rettegés majd eszem veszi.
- Odaadom a mobilom, tényleg. Elviheted, a kicsit is, kérlek! - újra könyörgök, a kezem is megemelem, hogy lássa nem tervezek semmit, csak hagyjon... Bár sejtem, hogy nem fog. Most nem jó Salisburynak lenni. Most kifejezetten nem ajánlott, de mit tehetek már ellene?
Hangja olyan ijesztő, amitől könyörgi is elfelejtek. Csak biccentek, hogy beülök, igen. Teszem, amit mond. Kipattintom az ajtót, most azt nem várom, hogy hova üljek. Én vezetek?
Azt már el sem mondom neki, vagyis nem most, hogy amint a seggem az üléshez ér beindul a kamera, ami felvesz minden szót és mozdulatot. Amint a motor is beindul azonnal küldi egy tárhelyre... Az apám mindent látni fog, ami a kocsiban történik, akármit tesz, felgyújthatja, elúsztathatja, a felvétel meglesz és neki nagyon, de nagyon csúnya halála lesz.
A kocsiban nekem is van egy pisztolyom, még csak lőtéren lőttem vele, de van, megtöltve, csak meg kéne kaparintani. A kesztyűtartóm azonban, örülten távoli jelenleg.
- Felejtsük el egymást! - ajánlom még fel, miközben elhátrálok, hogy kinyissam az ajtót és az ülésre csússzak. Halk kattanás, beindul a kamera. A slusszkulccsal nehezen boldogulok, mert reszket a kezem. Ha ellép, becsapom az ajtót és lenyom a zárat, mire észbe kap, már biztonságba vagyok.

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Richard Taylor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Díler
Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Vas. Aug. 03 2014, 00:21

Na, talán még sem palánta van az agya helyén és felfogja, hogy azt kell csinálnia, amit mondok, különben kurva szarul jár.  A kocsinál majd szépen elintézem azt a redvás hívást, utána én jobbra megyek, ő meg, ahova akar, gondolom valamelyik plázában fogja enni a rothadás. Mindig rühelltem az ilyen plázapicsákat. Nekünk a nevelőotthonban nem volt semmink, ezeknek meg minden a seggük alá volt téve, pedig a kisujjukat sem mozdították. Ezért szorítom olyan hévvel, nézek rá kibaszott fenyegetően, még azután is, hogy megtudtam melyik főpöcs kölke. Legyünk őszinték, ezt most rettenet beszoptam, de, mivel nem vagyok önző geci, ő is fogja velem együtt. Osztozzunk az örömökben, nem?
A kis karmolós magánakciója miatt pedig megtépem, az, hogy milyen helyzetben még eldöntöm. Túl jó csaj ahhoz, hogy ne kezdjek vele semmit. Mondjuk beállt ribancokkal nem nagy élmény a szex, azt se tudják magukról konkrétan, hogy micsodák, csak esnek-kelnek és kínálgatják magukat, mint valami kibaszott értékes árut, és már attól elélveznek ha rájuk nézel. Szánalmas az összes.
A sprintől erősen zihálok, hiába tartom magam kondiban, ez most kurva váratlanul ért. Még egy strigula a fekete pontokhoz.
- Fogd be azt a kurva nagy pofádat, és csináld azt, amit mondok. – idegesen hörgök felé. Ez a jelenet nagyon, de nagyon nem hiányzott nekem, neki meg végképp nem.
- KUSS! – erélyesebben ráförmedek. – Most már hiába könyörögsz baszdmeg, ezt elcseszted, de rohadtul. – azért ezzel jobb ha tisztába van. Befogom drogozni, ha nagyon felcseszi az agyam, akkor mellé csak azért is megbaszom, remélem van faszija, aki ezután hozzá se akar majd nyúlni.
- Most már feldughatod a mobilod! – annak a játéknak már régen vége, azt elpuskázta. Én szóltam, hogy tudok durva lenni, ő nem hitte el, most meg örüljön, ezt érte el a tetves hősködésével. Ezt kapja, egy hideg pisztolycsőt a hasához préselve. Ha meghúznám a ravaszt, nem döglene meg, de gyereke, az már biztos nem lenne. Tudom, mert az egyik srácot annak idején egy olyan nő vitte el, akivel ugyanez törént. Meglőtték és rossz helyre fúródott a golyó, ő pedig egy életre meddő maradt. Ő, azon kibaszott kevés emberek egyike volt, akit sajnáltam. Ellenben ennek a szőke picsának ilyentől nem kell tartani. Rajta nem fog megesni a szomorú szívem.
- Akkor ülsz be, amikor szólok, egy rossz mozdulat és véged! – fenyegetően szegezem továbbra is felé a stukit, amíg megindulok az anyósülés felé. Ha csak megmozdul belé küldök egy ólmosat, valahova a szíve tájékára, hogy szenvedjen is valamennyit mielőtt meghal.
- Ó, ne aggódj tündérke, azt fogjuk csinálni. Elfelejteni egymást. – legalábbis ő engem, de egy életre. Átérve az oldalamra, még mindig felé mutogatok a fegyverrel.
- Most! – fejemmel biccentek is, hogy szálljon be, mert indulunk.
Arról, hogy ez milyen buzi modern verda fogalmam sincs. Bazmeg, ki gondolna arra, hogy KIT-be fog bebaszódni? Naugye. Amint beveti magát a volán mögé, mert remélem ezt csinálja, máskülönben húzom a ravaszt szemrebbenés nélkül, a puskát megint ráfogom, de már a halántéka magasságában tartom.
A lábamat lazán felrakom a kesztyűtartóra, mindig így utazom ez ellen maga az atyaúristen se tud mit tenni.
- Az utat figyeled, nem picsogsz! Tolass ki, aztán menj a főútra. Ha megint produkálni szeretnéd magad, tudd, hogy én egészen máshogy fogok tapsolni! – meglebegtem a 21-est, közben fél kézzel rágyújtok egy cigire, de a szememet végig rajta tartom.
- Kellett ez neked baszki? Nem lett volna egyszerűbb odaadni azt a kurva telefont? – szánakozva ciccegek, miközben felé fújom a füstöt.
Ha betartja minden nyersen böffentett parancsomat, akkor a lakásom előtt kötünk ki, Los Angeles leglepusztultabb negyedében. Itt csövelnek a hozzám hasonló bukott angyalok…

_________________
A sötét árnyékából szakadtam
Nyomomból vér csorog
Rongyossá rohadt rémkép maradtam
Halált hörgő gyilkos nyomor...
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Vas. Aug. 03 2014, 17:48

Az egész helyzet roppant ironikus. Minidig is azt hittem, hogy apám nehézsúlyú üzletfeleitől kéne rettegnem, nem gondolatom, hogy egy ilyen kis törpe paraszt is ekkora kárt okozhat. Látok rá esélyt, hogy simán neki ugranék, ismerek pár önvédelmi fogást, de a pisztoly csöve a hasamban, elbizonytalanít ezen célom felé vezető úton. A félelem a tarkómba kapaszkodik, nem sok kedvem van vele játszani, igazából semmi. Díjaznám ha elhúzna a rákba.
- Jó, csak... ne bánts! - teszem, amit mond, hogyne hiszen halálra vagyok rémülve, mi más választásom van. Én csesztem el? Komolyan? Én? Igaza van, én vagyok egy állat. Miért is ne. Hátpersze, hogy én ordítoztam vele, meg ijesztgettem, tényleg, már emlékszem. Remegni kezd a szám, már nem is akarok beszállni a kocsiba. Nem tudom hova akar menni, de nekem az nem lesz jó. Akadoznak a gondolataim a félelem nem engedi, hogy racionálisan gondolkodjak. Szóval már a telefonom sem kell, basszus.
- Akkor... minek? Mit csinálunk? Nézd, ezt gondold meg....- nem ártana, ha ő is tudna gondolkodni, mert ebből nagyon nagy baj lesz, nem csak nekem, de esküszöm mindenre, hogy neki is. Nagyon meg fogja szívni, nem lehet vitás, de miért kell most ez? Tök komolyan. Nekem az egész tök magas. Remélem nem hiszi a kis 20 évével, hogy ha kinyír azzal valami hős lesz, akire majd felnéznek, nem nagy kunszt fegyvertelent ölni, nem is dicsőség, de ő tudja. Kezdek nagyon megijedni, alig bírom ki, hogy ne bőgjem el magam, mert tudom, hogy bántani fog, és nem sokat tehetek ellene. Biccentek, hogy értem, akkor ülök be ha szól, de ez milyen már, hogy nyílt helyen, nappal fegyvert fog rám és senki nem látja, Mi ez valami kurva Harry Potter?
- Még nem késő. - elfelejteni, hogy megfenyegetett, rondán beszélt velem, megrángatott és üldözött, de nem tudom mire készül, mert nincs az a drog, ami memóriát töröl, még nem találták fel, ha csak tényleg nem Harry és a pisztolya tulajdonképpen egy varázspálca, menten elhangzik az exmemoriam, mint varázsige és minden happy lesz. Ha csak nem örökre felejtem el, szóval, elad valami orosz, ukrán, török maffiának, eladnak kurvának, az egész életem drogozással fog telni, akkor valóban lényegtelen lesz minden, de akkor inkább meghalok és jóval nagyobb eséllyel vele, mint nélküle.
Beülök, ahogy elhangzik a rajtszó, pedig milyen egyszerű lett volna lezárni a kocsit, lebújni mögé és... és kicsit később csinál ki. Helye, okos vagy Hale. Az ajkam reszket a visszafogott sírástól, csak bírjam ki.
Zavar, hogy rám fogja a fegyvert.
- Láttad a Ponyvaregényt? - abban van, hogy a csákó véletlen lepuffantja a negust a hátsó ülésen, nagyon remélem, hogy nem tervez ilyen kis balesetet, mert akkor kibelezem a kis tetűt. Mondjuk akkor már nem annyira én. A gázra tapsosok, döcögősen kifarolok és felhúz, hogy a kesztyűtartón pihenteti ocsmány patáit, Így nem férek a fegyveremhez sehogy, de amúgy is.... mire oda kapok kétszer fejbe lő.
- Neked még mindig egyszerűbb lenne elengedni. - igyekszem higgadt maradni, valami ilyesmi használ a kutyákkal szemben is pedig azok kevésbé állatok, mint ez a seggfej.
A hülye sügér azt hiszi még Ladákkal járjuk a világot. Előre nyúlok bekapcsolom a nyomkövetőt, megtenné magától is de így egy idő után jelezni is fog, neki meg gőze nincs mit babrálok a műszerfalon. Rohadék, ki fogják belezni és még a szomszéd behemót kutyája is kapni fog a testrészeiből. Ha azt hiszi apám a helyi óvóbácsi, kurvára téved.
Ahogy rágyújt leengedem az ablakot kissé, nekem nem fog itt élvezkedni. Igyekszem gyorsan hajtani, majd lassan, minden sárgát zöldnek nézek, hátha valahol leintenek igazoltatni. Most szívesen összehoznék egy gyorshajtást. A kezem remeg a kormányon, nem tudom, hova megyünk, de nem lesz ennek jó vége azt előre sejtem. Kanyargok amerre utasít, közben acélozom a szívem, valamivel ki kell magam dumálni, nincs mese. Talán nem is akar igazán bántani, nem hiszem, hogy mer. Ránézésre egy piti kis nepper, akinek attól kurva nagy a pofája, hogy van egy csúzlija. Néha felgyorsítok, majd hirtelen fékezek, hátha bezuhan az ülés elé, eltörik a lába esetleg a nyaka roppan ketté.....
A városrész, ami felé hajtunk nem a kedvemre való, fél perc alatt fogják ellopni a kocsimat, ha kiszállunk és még az is lehet, hogy azonnal lecsapnak a kezéről a nagyobb kutyák, engem itt kurvára fel fognak ismerni. Ide hozni nagyon nagy felelőtlenség. Még simán neki is baja eshet. Sokan adnának sokat érte, ha a kezük között ficánkolnék, akik nagyobbat harapnak, mint ez a szociopata seggfej.
- Engem itt... meg fognak ölni, ha kiszállok. Ezt te is tudod. Pár óra múlva tele lesz a város a fotóddal, mindenki téged fog üldözni, nem csak apámék, azok a rossz fiúk is, akiknek itt le fog égni mindenük. Akkor jársz jól, ha velem együtt halsz. Gyorsan fog kiderülni, hogy tulajdonképpen mindenki az ellenséged. - a sztorit ismerem jól, a környéket fel fogják gyújtani, hogy feltüzeljék a hangyaboyt, a srácra meg vérdíjat tűznek ki, Amerika szerte. Ha csak nincs gecisok pénze és nem ismer egy nagyon jó plasztikai sebészt, nem fog tudni elbújni. Túl nagy falat vagyok egy egyszerű kisfiú torkában. Azonban mégis rettentően félek. Sanda pillantásokat kapunk az utcán ténfergő kurváktól és striciktől, ha kiszállok... nekem itt végem. Le sem merem állítani a motort. A legközelebbi kapuig nem jut el velem atrocitás nélkül, ezt kell, hogy tudja. Akármi is a terve, az nagyon nem átgondold. Riadtan bámulok ki a szélvédőn. Ezek a fiúk sorban meg fognak erőszakolni és aztán elküldik a fejem az apámnak, de nem sokára az övék is az aszfalton koppan.

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Richard Taylor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Díler
Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Hétf. Aug. 11 2014, 01:04

Egyre szebb lesz a napom. Komolyan jól esne spontán kinyírni valakit, ha másért nem akkor csak levezetném vele a kurva feszültséget.  Mondjuk nem biztos, hogy pont egy ilyen elit ribancot kellene kiiktatnom. A fasznak hiányzik a nagy kutyuskák vicsorgása.
- Meggondoltam! – szorosabban a nyomom a hasfalához a pisztolyt. A 21-es eleve kis kaliberű így, aki nem kimondottan ránk összpontosít nem tűnik fel a kis közjáték. Ez meg eleve az a nagybetűs kibaszott Hollywood, ahol gyakorlatilag mindenki magasról szarik a másikra. Elhiteti magával, hogy filmforgatást lát, és továbbmegy. Állítom, ha itt helyben kezdeném kibelezni a csajt maximum pár unott tekintetet, kapnék, és futnának keresni a kamerákat, hátha viszontlátják magukat a mozivásznon. Szánalmas, de nekem hasznos. Ez az egyetlen jó ezen a lepratelepen. A mérhetetlen érdektelenség.
- De... neked már régen az. – nagyon lekéste a jószívemet. Most már nem hagyom, semmiképp sem. Meg különben is. Jobban belegondolva én lennék az ISTEN, így harsogó nagybetűkkel, ha elfecsegném, hogy ja és egyébként kicsináltam Salisbury papa szeme fényét. Úgyis régen piszkálták fel a vén rohadékot.
- Micsinálsz? –  felvont szemöldökkel felé hajolok kapásból, amikor valamit baszogatni kezd. Nem azt mondtam neki nyomkodja az akármit is, hanem, hogy vezessen. Már ha képes rá, mert kétlem.
- Láttam. De nem gondoltad, hogy filmekről fogunk csacsorászni? – megpörgetem az ujjamon a pisztolyt, hogy lássa, nem áll szándékomban elrakni. A legjobb helyen van ez itt. Kényelmesen elhelyezked…nék ha nem préselődnék bele az ülésbe az indulástól. Bekötve persze nem vagyok, miért is lennék? Így pár pillanattal később, amikor éleset fékez a lábaim leesnek és helyükre kerül tompa puffanással a fejem. Az orrommal hárítom a csapódást. A számból kiesik a cigi, lyukat égetve a nadrágomon. Idegesen felszisszenek.
- BAZDMEG! MI A FASZRA KAPTÁL TE JOGSIT? DODZSEMRE? ! – az orrnyergemet kezdem masszírozni, mert kicseszettük fáj, mellé megégetett a parázs. Én megölöm. Most már biztosan megölöm.  Kipöckölöm az ablakon a csikket, kell az már a halálnak. Pislogás nélkül meredek magam elé, ez a ringyó a kaparós sorsjeggyel szerzett magának engedélyt, ez egészen biztos... vagy apuci elintézte neki.
- TANULJÁL MÁR MEG VEZE…- folytatnám a fröcskölődös kiabálást, amikor deja vu jelleggel ismét előrevágódok és mellé, még a pisztoly is kizuhan a kezemből. A jó kurva életbe.
- Ha hozzányúlsz kicsinállak! – nyöszögröm magam elé hajolva, közben próbálok fenyegető lenni és serényen imádkozok bárkihez is, hogy ne legyen mersze a stuki után kapni, mert kitépem a kezét tőből.  Ha, jókislány lesz és nem játszik szarkát akkor felveszem a pisztolyt és visszahelyzekedem, remélve, hogy többet nem fogok koppanni.
- Még egy ilyen és én itt helyben lelőlek! – tisztában vagyok vele, hogy a keményfaszagyerek imidzsemet meglehetősen rombolja a fájdalomtól elgyötört arc berendezésem, főleg, amikor valami csöppen a kiégetett gatyámra. Basszameg.
- Adj zsebkendőt! – felé nyújtom a szabad kezem, mert igen, kurvára elkezdett vérezni az orrom hála annak, hogy még egy ilyen kocsit sem tud kormányozni.
Időközben beérünk LA legeslegbarátságosabb zugába, tiszta béke és örömvölgye. Az.
A rögtönzött monológjában van  ráció és sajnálatos módon elég sok. Annyira nagyra voltam, hogy elejtek egy Salisbury vadat, hogy a tervből kifelejtettem, hogy itt minden második ember erről álmodozik. Picsába. Oké, foghatnám arra, hogy kezdő vagyok, eddig csak piti szállító voltam, meg lepusztult senkiháziknak adtam el néha ezt-azt, de itt nem fér bele egyetlen zöldfülű baki sem én ezzel én is tisztában vagyok, mint ahogy azzal, hogy ezt elbasztam. Ha az a gyökérgyerek baromállat, nem hagyja el a cuccost és nem cseszi fel az agyamat, akkor tudtam volna higgadtan gondolkodni. Ez is az ő hibája, ki is fogom érte igényesen csinálni, de ezzel aztán sokra megyek jelen helyzetemben.
Szinte hallani, ahogy kattog az agyam, hiába ömlik az orrom vége.
- Továbbmegyünk. – nem, nem éri meg kockáztatni. Engem már eleve utálnak itt, mert fiatal vagyok és pár hónap alatt nagyobb befolyásra tettem szert, mint más fél élet alatt. Nem fogom elbaszni mindezt pusztán büszkeségből. Kinyírni egy ilyet nem más, mint preztizs. Felépíteni egy jól működő droghálózatot, profizmus.
- A városhatár felé! – adom ki a parancsot ellentmondást nem tűrve. Időt nyert magának, örüljön a szőke fejének, meg annak is, amiről én nem tudok, hogy, ha tényleg nyomkövetős a verdája akkor minket már tisztességesen üldöznek…

_________________
A sötét árnyékából szakadtam
Nyomomból vér csorog
Rongyossá rohadt rémkép maradtam
Halált hörgő gyilkos nyomor...
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Hétf. Aug. 11 2014, 21:42

Ki a frász gondolta volna, hogy egy békés tengerparton is sétálgatnak elmebetegek? Egy kiadós futás után már biztos vagyok benne, hogy ez a csávó egy gumiszoba szökevény. Tuti hiányzik neki a guminője, akit telepuffantgatott, hogy milyen lövedékkel az az Ő problémája és nem az enyém. Illetve a csajé is lenne, ha nem gumiból lenne, mert épelméjű nő tuti nem visel el magán, még pénzért sem. Ez a csávó nem teljesen normális. Ahhoz vagyok szokva, hogy ha felismernek akkor agyalnak, mit is kéne tenni velem és a legtöbb esetben lelécelnek. Most is kéne egy léc, jól tarkón csapnám vele. Barom. Hány éves lehet? 20? Mi a franc van? Megunta az életét? Most miért akar egyből meghalni? Miért kell ez neki? Hát vágyja ő a halált? Biztos hisz az újjászületésben, mert meg fog murdálni az elmebeteg seggfej. Egysejtűként fog újra születni, ha ugyan....
Meggondolta, mi? Hát mit gondolgat ezen meg?
Kíváncsi lennék, hogy mit gondolnak az emberek? Éppen szexelünk a kocsiajtóban? Basszus.
- De... nem csináltam semmit... - makogom, már a volán mögött ülve, mert tényleg semmit sem csináltam, de én majrés vagyok. Remeg a kezem a kormányon, azt sem tudom mitől félek jobban,  hogy elvisz valahova, vagy, hogy kibélel ólommal? Útközben csak nem teszi, akkor ő is meghalhat, ha lelő, akkor.... ki fog vezetni? Naugye? Az meg, hogy közben a lábam remeg a pedálokon, a térdem egészen recseg, és halkan, sőt némán, imákat mormolok egy felsőbb hatalomhoz, hogy kapjon agyvérezést, szívrohamot.. bármit ami halálos, golyót a fejbe. Igen, de azt személyesen én tenném bele.
- Hol? - csinálok én mit? Semmit! Hát olyan vagyok én? Ártatlanul szipogom a kérdést, hogy elhiggye, én aztán semmiben sem sántikálok, de ő fog, ha egyszer olyan helyzetbe kerülök, hogy a lábaim a lábai közé illeszthetem, here tájékon, erősen, nyekkenősen.... Grrr. A gondolattól jobb kedvem lesz. Aprónyit, nem eléggé. Még mindig erősen ott tartok, hogy elbőgöm magam.
- Jójó, csak abban van egy rész, amikor Vincent lelövi a negust, igaz akkor nem ő vezet, de most én igen és.... érted, ha fejbe lösz, vállon, oldalba, bárhol is, simán összetöröd magad is. - a gondolatmenetből kirángat a ujjon való pisztoly pörgetés, idegességemben felkuncogok. ez hülye, nagyon menő. Remélem akkor süti el véletlen amikor a szélvédőnél tart és visszafelé a golyó szétloccsintja a fejét. Agy nem sok folyna, az ugyanis nincs. Fejtegetném még, de ekkor tompán puffan a feje, ahogy találkozik a műszerfallal. A mese olyan jónak tűnik, hogy hökkenten pislogok fel, újra a gázra lépek, úgyis azzal játszik, hogy kiszedje az öléből a cigit, ha mázlim van így több helyen is epilálom kicsit a nadrág alatt, más szituban most felnevetnék, de most csak azért szurkolok, hogy a bagó égesse halálra, gyújtsa fel, lángoljon a szíve, vagy a milyen? Az nem, mert az nincs neki, vagy ha igen, akkor rothadt és fekete. Gennyedző fekély, amit ki kéne tépni. Na jó, kezdek elkalandozni.
- Jól van már, kiugrott elém az a hülye.... madár. - sehol egy röppenő tollcsimbók, de attól, hogy ő nem látta, még simán lehetett, nemde? Azért a dolgot megismétlem, mert ha egyszer összejött másodszor is beszívhatja és naná, hogy újra közelebbről barátkozik a műszerfallal. Nagyot koppan... de sajnos nem hallgat.
- Fekvőrendőr! - sikoltom és alig hallok magamtól, ő tuti nem nagyon van képben. Én viszont jó füllel rendelkezem és a szemem is a sasé, egy öregebbé, és kiszúrom a menekülő pisztolyt, naná, hogy rárepülök. 80-nal kocogok az úton, amikor szinte áthajolok az ülésén és a lábai közé kotrok, mintha éppen barátkoznánk, onnan le a lábai elé, persze ehhez le is kell hajolnom, de jelenleg ez nem nagyon tart vissza... hiába kalimpálok a pisztoly nem akad a kezemben, viszont ha már ott járok, durván combon harapom. Ettől ugyan nem remélek semmit, főleg, hogy sikolya helyett hangos dudaszó szakít ki kannibaliktikus  tevékenységemből. Felkapom a fejem és csatlakozom a dudaszóhoz, én is rátenyerelek a sajátomra, mellé hangosan sikoltok, talán ezt teszi szemben a kisbusz vezetője is. Rémülten a gázra taposok és olyan erővel kapom jobbra a kormányt, hogy hallom ahogy reccsen a csuklóm, főleg, hogy azonnal rájövök túl nagy ívet vártam és azonnal visszarántom balra, ehhez hűen telibe fejelem balomon az ablakot. Mire újra egyenesen az úton haladok, már olyan hevesen ver a szívem, hogy majd kiszakad a mellkasomból. Nahát, eddig ezt csak Nick közelében éreztem. A szerelme is halálfélelem? Nem, mert akkor boldog vagyok most meg... alig kapok levegőt a félelemtől. Panaszos nyögések közepette masszírozom a fejem, ahol beköszönt az ablaknak. Majdnem meghaltunk. Pér centin múlott. Kis ideig a útra meredek, fel kell dolgoznom, hogy majdnem meghaltam.
- Aha! - nyögöm, tényleg majdnem meghaltunk, ő meg most fenyeget, hogy megölne? Hát hülye ez? Majdnem én nyírtam ki. Hangosan dobol a vérem a fejemben, a szívem szerelmes ütemet zajong, szerelmeset az élet iránt.
- Mit? Minek? - felé pillantok és látom, hogy vérzik az orra, kis káröröm lesz rajtam úrrá rajtam. Hah, a kis hülye, azt hitte, hogy... nem tudom mi hitt. Előre hajolok, zsepit kotrok az egyik fakkból és a kezébe nyomom, persze zsacsival együtt. Még nem jött el az ideje, hogy a kesztyűtartóba kotorásszak, lehet lebukik  a csúzlim, még azt is a magáévá teszi és esetleg feldugja a seggébe. Bár... én meghúzhatnám a ravaszt.
Bekocsikázunk a lepraterepre, ahol csak akkor szállok ki, ha menten ad egy ebola elleni oltást is, van olyan? Hát meg akar ölni? Jah, igen ez a terve, de ahogy látom nem szeretne átadni a haveroknak. Közben lenyomom a védő beszédemet, aminek a nagy része túlzás, de azért csak hat valamit. Kiszállni én itt tuti nem fogok. Nem, nem! Nincs az a hatalom, hogy kitegyem a lábam a flaszterra.
Közben megjelenik egy ürge, akit ismerek régről, régi jó "barátok" vagyunk. Akkora, mint egy ház, kétszintes, erkéllyel és uszodával, négyautós garázzsal.
Látom, hogy a srác mérlegel, a kocsinak halnak brummog a motorja, agyalok, hogy mi legyen. A csákó felénk indul, valamit magyaráz a haveroknak, ezt a pillanatot választom, ahogy áthajoljak az ülésen és cuppanós csókot nyomjak a görénytetű szája sarkába, ajkam az ajkához simul nem vagyok rest a felé eső karommal átölelni, kicsit hozzá bújni. Szerelmesek vagyunk, iiigen.
Riadtan ülök vissza az ülésemre, mint akire rászoltak és a gázra taposok, mert a barvok túl közel jöttek. Lassan kiszednek minket a kocsiból és annak nem lesz jó vége, nagyon nem. Kisöprök a járda mellől és nem merek a köcsedék felé fordulni, mert ki fog belezni a csók miatt.
- Ne már! Kössünk üzletet. - nyehegem idegesen, mert ott ha lepuffant és ott is hagy, akkor piszok nagy a baj. Már nem haladok túl gyorsan, mert várom, hogy feltűnjön a viaszpillantóban a fekete Audi és a mégkomorabb dzsip. Szívesen elvezetem őket a városhatáron kívülre, a kiscsávónak meg a feje lesz eltemetve, ha csak... nem tesz a kedvemre és könyörög szépen.

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Richard Taylor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Díler
Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Csüt. Aug. 14 2014, 22:53

A kocsinak préselődve már kezd veszíteni a fene nagy hősiességéből. Ez is pont olyan idióta, mint az a másik , aki „sütit” akart tőlem venni. Ha ez LA női felhozatala, akkor csak gratulálni tudok. Lehet cölibátust kéne fogadnom, felkúrnék magamra egy papi reverendát, megbolondítanám egy kicsit a szenteltvizet és úgy fröccsenteném a népek közé. Az ostya is egészen mástól lenne fehér, odahalucinálnák tőle a Józsefet, Mózest, Máriást és mind az összes szenteket glóriástul, angyali seregekkel és Betlehemmel együtt…nem is rossz ötlet. Richard atya, tessék mellé, milyen kurva jól hangzik és kétségkívül az én juhaim lennének a leghűségesebbek.
- És pontosan ez a baj, hogy rohadtul nem csináltál semmit!  - pedig nem kértem tőle sokat, csak azt a fostaliga telefonját. Ha odaadja már régen elváltak volna útjaink, de nem, neki játszani kellett a rettenthetetlenen, hát tessék, legyen büszke magára. Ő főzte, egye meg, pár óra múlva már úgyis őt fogják falatozni a kutyák.
- Ne basztasd azt a szart! Inkább vezess! – idegesen förmedek rá. Zavar, hogy nem tudom mit nyomkodott az előbb, de ha behajolok elé, aki tarkón csap vagy elrántja a kormányt és meghalok.
Bár így is ez lesz a vége, mert felkenődök a műszerfalra és, megkezdvén imént tervezett vallási pályafutásom, hangosan háborgom a kis jézuska nevét, noha rohadt vitatható kontextusba. Sietve próbálom kiszedni a cigit az ölemből, mielőtt teljesen lángra kapnék tőle, és itt égnék élő áldozatként. Az inkább ennek az ringyónak lenne testhezálló szerep.
- UGROTT?! A MADÁR?! MI VOLT AZ BAZDMEG STURCC???!! AZ ISTENIT NEKI! – odakapok az orromhoz, én megölöm ezt az idióta libát. De előtte megkínzom. Baaaz, szerintem orrsövény ferdülésem lesz vagy már van is, most így fogok kokót szipózni?  Megfog dögleni ez a picsa.
- KURVA ANYÁDAT! SEMMILYEN FEKVŐRENDŐR NEM VOLT, DE TE KIBASZOTTUL FEKVŐ HELYZETBEN LESZEL, FÉRGES FÖLDEL BEFEDVE! – fejemet a kesztyűtartónak préselem, úgy hőbölgök vele. Erős a fájdalom küszöbön, de bassza már szájba egy sokkoló!
- KI VOLT AZ AZ IDÓTA BAROM ÁLLAT NYOMORULT KÖCSEDÉK, AKI NEKED JOGSIT ADOTT?! KI?! MEGYEK ÉS CSESZETTÚL KINYÍROM AZ EGÉSZ ROHADT CSALÁDFÁJÁVAL EGYÜTT! – zuhan a pisztoly is a kezemből, sietve kapnék utána, de érzem, hogy a ribanca már odalent kotorászik. Szorosan a csuklójára fogok, a vérkeringését is elszorítva. Ha csak hozzáér a 21-eshez, kitöröm a karját a vállából és utána azzal fogom halálra csapkodni.
- Ne merésze…ÁÁÁÁÁÁÁ, BASZODJ MÁR MEG! KI A FASZOM VAGY?! HANNIBAL LECTER VAGY MI A SZAR????!!! – MI JÓ RETKES….?!!! Hát ez baszod, teljesen hülye. Ráadásul sikerült pont a  azt részt megrágcsálni, ahol az izzó parázs is nyomot hagyott. Persze, hadd fájjon még jobban. Kurvakirályságos.  Azt már csak remélni tudom, hogy nem egy veszett szuka, és nem kell leamputálni a lábamat miatta.
- Mi tetvet képzelté…ÁÁÁÁÁÁ – kiálltok fel újfent bár most merőben más okból, mert spontán driftelni kezd. Mi a fasz?!  Jobbra aztán balra lengek kis halálra vált arccal, próbálom magam belepréselni az ülésbe, nem akarom megint megkoccantani a okos kis fejemet, ami most hasogat a hangos dudaszótól és a sipítozásától.
Egyik kezzemmel a pisztolyt markolom, mintha az életem múlna rajta…és tulajdonképpen múlik is, de a másikkal már azt se tudom melyik fájó pontom nyomjam. Itt fogok elvérezni, nem elég, hogy az orromból ömlik, de már a combomból is csordogál.
- FIGYELJ MÁR AZ ÚTRA, TE HÜLYE PICSA! – megfogok halni és egy tetűropogtató Salisbury miatt. Még csak nem is apja fog kivégezni, nem. Már pereg le életem filmje, nem túl kedvderítő látvány, jobb is, hogy vége, de könyörgöm, pont egy ilyen sehonnani lotyónak kell másvilágra küldeni?! Remeg a gyomrom az idegtől, kiszárad a szám, kellene egy kis…rengeteg fű vagy nem, itt már az nem segít. Heroint ide, de kurva gyorsan.
Azt is elfelejtem, hogy az imént még csócsálgatott, csak az éles kanyarokra tudok koncentrálni és a testrészeimből sugárzó sajgásra.
Remegő kézzel nyúlok zsepiért, és tamponszerűen beletömöm az orrlyukamba, tudom, hogy rohadt idiótán nézek ki vele, de fosom magasról.
Várok egy kicsit, amíg visszanyeri a jelenlétét, legszívesebben leüvölteném a szőke fürtjeit az üres fejéről, de a francnak kell, hogy megint beparázzon és kinyiffantson mindkettőnket.
- Meg fogsz dögleni. – csak egy sziszegek fagyosan. Megfeszülnek a vonásaim, most már egészen biztos, hogy kicsinálom, bárki kölyke is legyen, a fejéből meg kopogtatót csinálok az ajtómra. Giccses lesz, de megéri.
Hallani, ahogy kattog az agyam...Isten városa ehhez a telephez képest álom, pedig azért abban a Rioi nyomornegyedben is zajlott pár konfrontáció. Sietve morognék valamit, amikor lesmárol. Hirtelen azt se tudom mi van, ösztönből csókolok neki egy nyelveset, mert, mint említettem hiába minden, akkor is jó nő és nekem pedig nincsenek fából az adódó lehetőséggel pedig élni kell. Különben kitudja, lehet, hogy ő meg a veszélyre izgul. De aztán kapcsolok, hogy nekem most nagyon nem itt és most kéne megdugnom mert még végén páran beszállnának a buliba és én irigy vagyok. Hirtelen, undorodást imitálva eltolom magamtól. Kissé megköszörülöm a torkomat mielőtt...
- Ezzel nem fogsz elérni semmit. Szánalmas vagy. Olcsó ribanc, apád büszke lehet.  - köpök is egyet felé, hogy lássa mennyire nem tartom semmire, annak ellenére, hogy ezt a városhatáron kívül csinálja akkor lehet, hogy keményen megkeféltem volna és az utána puffantom le...bár ez még nincs kizárva.
- Nem beszélünk meg semmit. MENJ! – minden szót alaposan megrágok úgy böfögöm oda neki, sulykolva, hogy mennyire riherongynak nézem.
Nem fogok vele vádalkut kötni, ha nem csapott volna fel kannibálnak vagy nem csaptam volna szét a búrám kétszer miatta, ha nem akarta volna lenyúlni a stukit akkor talán, TALÁN elengedtem volna. Bár nem…akkor sem. Itt fog pusztulni.
- Ott kanyarodj! – egy szűk utca felé bökök, minél kacskaringósabban érünk ki a városból annál jobb. Még két három fordulatot mutatok neki, amikor egy végtelennek tűnő hosszú és a belvárosi forgalomhoz képest meglehetősen néptelen, poros főútra érünk ezért is lesz roppant gyanús 20 perc tötymörgés után a hátsó kíséret. Összeszorított szemmel nézek a visszapillantóba, a szám egy vékony vonallá préselődik. Megvilágosodás. Felmegy bennem a pumpa, csoda, hogy nem robbanok ezer apró darabkára.
Ez a nyomkövetőt baszogatta induláskor. Hülye barom béna amatőr vagyok, fáj, de bekell látnom. Nem baj, ha már nyakig vagyok a szarba, legalább a hullámzást megakadályozom valahogy.  
- Azok ott meg mik? – ha eddig jeges volt a hangom, akkor most komplett északi sark. Berögzült feszültségoldó mozdulattal az orrnyergemet kezdeném masszírozni, de amint hozzáérek felordítok, mélységesen megbánva, hogy nem erőszakoltam meg pár perccel ezelőtt.
- MOST KEZDJ EL GYORSÍTANI! –látványosan a halántékának szegezem a fegyvert, hogy ha nagyon közel jönne a díszőrség, akkor lássák, hogy milyen lapokkal játszunk.

_________________
A sötét árnyékából szakadtam
Nyomomból vér csorog
Rongyossá rohadt rémkép maradtam
Halált hörgő gyilkos nyomor...
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Szomb. Aug. 16 2014, 18:41

Oh persze, hiszek is benne. Ha oda adom a mobilom, akkor biztosan nem bántalmaz, akkor tuti nem itt tartanánk, hanem szépen vissza adta volna és mehetnék haza. Hogyisne. Ez a seggfej pont olyannak tűnik. Ha másért nem, hát azért, hogy erőt fitogtasson, most is a kocsiban ülnénk én reszkető kézzel szorítanám a kormányt és nem, akkor sem babrálnám a követő rendszerrel egybe kötött kamerát. Sejtem, hogy így lenne, akkor már úton lennék hazafelé, illetve Nick felé, ennél mi sem természetesebb. Szegény frászt fog kapni, két óra múlva nála kéne lennem, hogy elmenjünk moziba, most meg... .Itt ülök egy szadista állat mellett, aki igyekszik meggyőzni arról, hogy meg fog ölni. Borzalmasan szeretném nem elhinni, nem bánthat, nem fogja megtenni, UGYE? A félelemtől sípol a fejem, a gondolataim lelassulnak, nem sok jót sejtek, a pániktól bezárul a világ. Egyedül ülök benne, reszket a kezem, a szám is remeg és halk imákat mormolok egy nem létező istenhez, hogy szabadítson ki ebből a fogságból, mert nem fogom bírni idegileg. Előbb, vagy utóbb, de inkább előbb ki fogok borulni és hülyeséget a négyzetre halmozva, nem tudom majd kontrollálni, amit teszek. Eljön az a pont, amikor minden mindegy, még messze nem tartok ott, de fogok.
Merő szeretetből megmutatom neki a műszerfalat közelről, sajnos nem eléggé. A cigaretta az ölébe hullik, nem is tudom miért van kiakadva, megmondták már a nálunk sokkal okosabbak is, hogy a cigaretta káros az egészségre. De legalább égne le a kukaca, hogy ne lehessenek utódai, kár szaporítani a fajtáját. Tintaszerűen szippant magába a félelem, tudom, hogy meg kell szabadulnom tőle és nem felejtem el megjegyezni, hogy nincs bekötve, ennek még hasznát vehetem és nagyon remélem, hogy fogom is.
- Struccok nálunk nincsenek, csak az állatkertben. - hát basszus, hogy ezt sem tudja, nem hiszem el, hogy ilyen műveletlen. Tudom, hogy fel fogom húzni a cseszegetéssel, de minden jobb, minthogy fegyvert fog rám és félek, hogy elsüti, amilyen barmira szerencsétlen, még az is lehet, hogy véletlen. De most tök őszintén... akkor is belehalhatok, ha nem direkt lő le, hanem full véletlen. Idegességétől elszáll a maradék józanságom. Egyre feszültebb leszek, a félelem immár kőként nyomja a szívem. Élve fog vajon eltemetni? Rettegek tőle, csúnya halál, szebbet érdemlek. Attila jut eszembe: "s halált hozó fű terem gyönyörűszép szívemen." El persze nem mondom, a sutyerák úgysem értené. Ha olvasott is már verset, azt tuti valami olyasmi volt, hogy csorog a vér, törnek a csontok, és fognak is, az övéi.
- Egy egész fekvő század volt. - szúrom be halkan, hogy ne legyen még idegbajosabb. Ha meghalok apa és Nick eljön a temetésemre? El tudnak egyáltalán temetni? Lesz holt testem? Nick sok ideig nem talál senkit, aki úgy szereti, ahogy én? Vagy már holnap lesz csaja? Hiszen annyian kedvelik.. Durcásan letörlöm a kibuggyanó könnycseppem.
Igenis jól vezetek. Kikérem magamnak, mi sem bizonyítja, jobba, minthogy 500 méteren belül kétszer koccant a műszerfalhoz?
A pisztoly közben lecsúszik a lábai elé és vetődöm rá, mit sem törődve vele, hogy sofőr vagyok, és bárki más is meghalhat nem csak mi. Felsikítok, ahogy a csuklóromra markol, tehetetlen dühömben fogaimat a lábába mélyesztem, minden erőmet latba vetve rángatom a kezem és harapok. Fogaim a húsába mélyednek, érzem, ahogy tiltakozva lüktet egy ér, sajnos nem érzem vérének ízét, tuti édes lenne, a bosszútól, hogy átszakítom a bőrét. Még szívesen marcangolnám, de ekkor meghallom a dudaszót és riadtan a kormány után kapok. A pupillám kitágul a rémülettől, semmit sem hallok, csak a torok szaggató sikolyomat. Jobbra és balra kapom a kormányt, míg kitisztul előttünk az üt. Némán figyelek előre, meg mozdulni sem merek többet, mint kéne. A félelem a vesémbe markol, a számba szökik, fanyar ízt hagyva maga után és majdnem a reggelim is vissza köszön, az adrenalintól beszűkül a látásom, kiélesedik a hallásom. Szinte érzem ahogy száguld a vérem, a szívem vad tempóra ropja odabent, tuti Macklemore koncerten van. Sűrűn süllyed- emelkedik a mellkasom.
Meg sem hallom siralmait, én is frászt kaptam pöcsike, nem csak te.
Empátia egyes, leülhetsz!
Sajnos újra a kezében a fegyver, ez nagyon nem jó hír, nekem. Ő persze tuti nagyon boldog, hogy van mivel fenyegetni, mert a csúzlija nélkül nem lenne ilyen nagy ember, anélkül egy gyáva kis mitugrász.
Újabb könnycseppet törlök le az öklömmel, nem akarok sírni és nem is fogok, ezek az ijedtség jelei. Nagyon remélem, mert olyan lehet, mint a veszett kutya, ha azt látja, hogy félsz tőle még jobban megtámad. Pedig nagyon félek.
A szívem úgy csapkod a bordáim között, mintha máris átszellemült volna kolibrivá és minden életcélja az lenne, hogy lyukat fúrjon a bordáim között és a gázpedálra essen. Hányinger kerülget. Tiszta tengerei beteg leszek a végére. el kéne menni csónakázni, Nickel. Hiánya jószerivel fejbe kólint. Ha nem láthatom többet... vajon tudja, hogy mennyire szeretem? Elmondtam már neki, hogy ő a legszebb dolog az életemben? Nem elég, hogy piszok jól néz ki, még okos is és kedves és... minden, ami kellhet és az enyém. Amíg élek.
Átnyújtom a zsepit, örömmel konstatálom, hogy remeg a keze... Várjunk csak.. ez nem jó nekem akkor reszket az ujjai is a ravaszon...
- Figyelj már, véletlen ne lőj le jó? Élve amúgy is sokkal többet érek. - kifelé bámulok a szélvédőn, elhajtunk a lejárat mellett, ahol haza mehetnék, ettől még idegesebb leszek, sajnos a hangom sem túl magabiztos, az is felcsesz rendesen. Nem akarok megmutatni neki, hogy mennyire félek.
- De... miért? Kiszállsz, hazamész és semmi sem történt! - akkor nem kell kinyuvasztania és valószínű, hogy ő is nagyobb eséllyel éli túl a mai napot.
Besurranok a járda mellé de a motort nem merem leállítani. Lenyomom a monológom, hogy engem itt nagyon de nagyon kibeleznek, minden bátorságom összevetve áthajolok az ülésen és a szájára csókolok. Arra készülök, hogy eltol magától, durvám meglök, esetleg meg is üt, ehelyett visszacsókol. Döbbenten viszonzom, mert ...nincs magyarázat, első sokk. Sajnos ajka tűzforró, csókja, kemény, kihívó, izgató, Nah ezért jobban gyűlölöm, mint bármikor a világon, durván szájon harapom. Rohadék. Felsóhajtok, amikor eltol magától. Nekem csak jó, hogy csókolózást láttak odakint.
Semmi jele rajta, hogy tetszenék neki, mostanában kezdek elbukni nőként. Márk szerint is tucat vagyok, nem vagyok méltó Nickhez sem. Kezd ez világos lenni.
- Nem mi? - ajkamon elcsúszik egy mosoly, ahogy szépségkirálynő módra kiintegetek a nagyfiúknak, akik a kocsi felé haladtak. A srác véres köpete a lábamnál landol. Úristen, de undorító. Gázt adok, újra azon kapom magam, hogy könnyes a szemem. Francba már!
- Pedig... tényleg.... tudod, te is, hogy kéne...- kiteszem az indexet, hogy fordulunk, átengedek egy gyalogost, és ha kiugranék? Leállok egy lámpámnál és egyszerűen kiugrom a kocsiból, mire utánam jön, már... jah, jól hátba lő. Kanyargok, amerre mutatja, és jóval előbb kiszúrom a kíséretet, mint ő. Mégsem leszek nyugisabb. Attól, hogy őt élve fogják feldarabolni még én is meghalhatok, akkor semmit sem ér az egész. Egyre elhagyottabb területre érünk és tudom, hogy le fognak bukni a követőink, de ez azt hiszem őket nem zavarja, ezzel is nyomást gyakorolnak. A srác is látóterébe engedi őket, érzem ahogy megfeszül, sötét energiákat lövell felém, dühe kézzel fogható erősségű lesz. remeg a lábam a pedálon, kezem a kormányon.
- Kocsi? - hát basszus, mi mások lennének? Nem látja, hogy egy Audi meg egy dzsip? Vak, vagy mi?
- Ne bánts! - sikítom, amikor a fegyver jéghideg csöve a halántékomhoz nyomódik, ez az a pillanat, amikor fékezhetetlenül sírni kezdek, csendesen folynak végig a könnyek az arcomon. Előre nyúlok az egyik ujjammal, kétszer megvillantom a hátsó lámpám, jelzem, hogy engedjenek el, kis előnyt adnak nekem, tudom, hogy ez fog történni, így van megbeszélve. Mindig hülyeségnek tartottam ezeket a szarságokat és tessék, itt van a lehetőség, hogy kihasználjam őket. Persze annyira nem fognak leszakadni, hogy eltűnjünk a szemük elől, de előre engednek. A gázra lépek, sikítani tudnék, ahogy látom őket a tükörben lemaradni. Apuci, apukám.
- Kérlek szépen, ne bánts! - nyűszítem, a visszapillantóba tekintve, istenem, de messze vannak.

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Richard Taylor
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Díler
Hozzászólások száma : 75

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Vas. Aug. 17 2014, 01:09

Miért?! Miért vonzom én az ilyen harcias, ám de éjsötét picsákat? Erre lettem kárhoztatva vagy mi a tököm? Idegekkel ezt nem lehet bírni. Esküszöm ebbe a városba több az egy négyzetméterre jutó életképtelen fogyatékosok száma, mint bárhol a világban. Azt sem tartom kizártak, hogy karantén szerűen itt tárolják a hülyéket és egy esetleges háború idején pusztító fegyverként engedik rá az ellenséges csapatokra. Mondjuk ezt az idiótát küldhetnék sofőrnek, becsületesen elcsattintaná az összes vele szembe jövő szerencsétlent.
- Te már csak tudod, téged is onnan szalajtottak! -  a majom ketrecből szökhetett bár, nem annyi intelligencia szintje nincs, mint egy csimpaszkodó makákónak.
Ezért még kínkeservesen meg fog fizetni, arra szopogathatja a méregtablettákat. Gyilkos pillantások tömkelegét lövellem, egészen addig, mígnem ismét telibe kapom a műszerfalat. Felordítok, válogatott szitkokat szórva felé és legszívesebben, ha nem lennék mozgásképtelen a belém nyilalló fájdalomtól, odaloccsantanám az agyvelejét a szélvédőre. Leszarom, hogy akkor mindketten megdöglünk, mert hát bazdmeg így is! A nők alapból nem tudnak vezetni, esetleg csak háztartást, de ennek még az se menne. Komolyan sajnálom a pasiját, már ha egyáltalán elviseli ezt a ribancot valaki. Lehet, hogy apuci megvesztegette az ipsét, hogy kulturáltan kibelezi, amennyiben nem úgy táncol, ahogy a kis Salisbury csaj fütyörészik. A srác meg gondolom fosik azért nem lécel le...vagy csak szimplán az is gógyis és önszántából marad emellett a hülye mellett. Érdekel is ez engem?! Segítek, nem!
- Basszon meg az egész fekvő századod! – sziszegem jépcsapos hangon. Nekem sem hiányzik sok, hogy bekönnyezzen a szemem, na nem azért mert meghat a kis színjátéka a krokodil könnyekkel. Tapsot neki meg Aranymálnát a ripacskodásáért.
- Ne bőgjél, hanem vezess! – hangosan üvöltök vele, mert baszki, fátyolos tekintettel még annyira se fog tudni kormányozni, mint eddig.
Aztán harapdálni kezd, amitől gyakorlatilag lefagyok, éles szúrást érzek a combomban, látom, ahogy vöröslő tócsaként átüt a vér. Ordítani tudnék, káromolni az egész nemzedékét, átkozni jövőbeli gyerekeit, már ha lesznek neki egyáltalán. Ha rajtam múlik, akkor a lábamon való nyammogás volt az utolsó vacsorája. Csak érjünk ki a városból, ott lelövöm, a testét meghagyom az arra csatangoló állatoknak, elropogtatják majd azok jóízűen. Nekem viszont kellene egy tetanusz, mert menten veszett leszek én is tőle. Bár azt se bánom ha a fecskendőből valami ütősebb cucc csöpörészne. Haza megyek és belövöm magam, ezek után megérdemlem.
A zsepit szinte kitépem a kezéből, már a pólóm is tocsog a vértől. Nem csak a nadrágomat baszhatom a szemétbe, hanem ezt is. Csodás.
- Hányan mondhatják el, hogy Salisburyt öltek? Hm? - ennyit arról, hogy élve több hasznát veszem. Bár akkor kérhetnék érte pénzt és nem feltétlen váltságdíjat. Simán eladhatnám, szerencsére Amerika partjain virágzik az emberkereskedelem...igaz ettől az én gyomrom is forog. Pislogás nélkül megölök bárkit, aki csak provokálóan kacsint felém, de az, hogy elpasszoljam pár ezer dollárért, mint valami használt biciklit....ez még nekem is sok.
A csókkal azért sikerül meglepnie, sőt már majdnem egészen átértékelném az egészet mert eléggé felizgat azzal, ahogy viszonozza.
- A kurva kannibál anyádat! - lökök rajta egyet, már az ajkamból is felbuggyan a forró piros láva. Én ezt nem hiszem el, ez valami mániája? Ez a fekete özvegy vagy a faszom? Megzabálja a hapsijait egy kiadós numera után és most engem is előkóstól?
Azt meg sem hallom, hogy akár el is válhatnának útjaim, zordan navigálom a semmi közepe felé miközben erős önuralmat gyakorlok. Egyrészt kedvem lenne leteperni és keményen megbaszni, másrészt meg egyesével tördelném ki a fogait az előbbiek miatt. Amint meglátom a két autót mögöttünk ez utóbbi lesz a dominánsabb.
- Kocsi?! Hát baszod, rá nem jöttem volna...HOGY A RETKES SZARBA KERÜLTEK MÖGÉNK??!!! - és egyáltalán mikor? Egyszer jönnének össze úgy a dolgok, ahogy eltervezem, csak egyetelen leprás alkalommal!
- Kik ezek? Apucika jött megmenteni??! Hát a szőke herceg? Ő nem vágtat fehér lovon, hogy hősködjön? Jöhetne lelőném őt is. - fekete gonoszság csöpög a szavaimból. Most tényleg kurva mindegy.Ha egy kicsit elővigyázotasabb vagyok, ha nem szállok el magamtól idejekorán akkor most nem lennék sakkban. Elcsesztem, nincs ezen mit szépíteni.
- NE BŐGJÉL HANEM NYOMJAD A GÁZT TE IDIÓTA! - kezdek egyre idegesebb lenni. Láttam képeket, hallottam sztorikat, amikről azt hittem Stephen King regény részletek aztán kiderült, hogy maffia általi mészárlás. Velem nem fogják megetetni a pöcsöm. 
Koccan a stuki a halántékához, tűnnek a díszpintyek én pedig kattogok ezerrel. Az ujjam szorosan körbefonja a ravaszt, elég lenne egy nagyobb bukkanó és elsül.
Óráknak tűnő percekig csak bámulok magam elé, de ennyi pont elég arra, hogy kellő előnyre tegyünk szert. Egy gyors mozdulattal kicsattintom a biztonsági övét.
- Megmondod apádnak, hogy hálája jeléül, amiért elengedtelek, 180 fokos fordulattal hazaindul. Engem se nem keres, se nem fenyeget. Ennyivel minimum tartozni fog. A kocsit nem állíthatod le, maximum 50-re lassíthatsz, háromig számolok, te pedig választhatsz. Vagy kiugrassz vagy fejbe küldelek. - neki nyomom ismét a 21-es csövét, hogy érezze, tényleg meghalhat ha itt marad.
- Egy....kettő...három. - ha úgy dönt katapultál akkor szabad kezemmel átveszem tőle a kormányt és, amint elhagyta a Nissant sietve átmászok a volán mögé, hogy padló gázzal elhajtsak a francba. Ha azonban mégis maradna akkor lazán beleküldöm az ólmost, a hulláját meg, mint egy zsák szemetet kihajìtom az útra és utána veszek el a poros sztrádán. A tragacsát elpasszolom az első adandó alkalommal, ha mázlim van még fizetnek is érte.
Fáj az egomnak, de nyertek a nagykutyák.....de ez a meccs még kibaszottul nem ért véget.



_________________
A sötét árnyékából szakadtam
Nyomomból vér csorog
Rongyossá rohadt rémkép maradtam
Halált hörgő gyilkos nyomor...
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Szomb. Aug. 23 2014, 19:45

Az egész helyzet teljesen abszurd. Ülni valakivel egy kocsiban és szarakodni vele, nem túl nyerő ötlet. A félelem vasmarokkal szorítja össze a lelkem és érzem, ahogy a könnyek ellenőrizetlenül futnak végig az arcomon. A sírás nem direkt van csak nagyon félek és nem tehetek ellene semmit, nem is akarok.
Fura nekem ez a srác nagyon, azt magyarázza, hogy már ölt embert, de.... olyan fiatal és nem hiszem akkora nagy hősnek, mint ahogy azt beállítja. Jól van, elhiszem, hogy rossz fiú, baromi jól fenyeget, de nem hiszem komolyan, hogy lepuffant.
Bájosan csevegünk, arról, hogy kik menjenek át rajtam... Én csak egy valakit akarok, hogy átmenjen rajta, és az bizisten Nick, aki olyan félelmetesen hiányzik, hogy fáj tőle a szívem. Neki szeretnék simulni, beszívni finom illatát, elveszni a karjai között, hagyni, hogy a félelem szerelemmé avanzsálódjon a lelkemben.
Keserű magány tör rám.
Valahol mélyen sejtem, hogy a srác nem olyan nehéz fiú, mint aminek mutatja magát, mert borzalmasan fiatal, ahhoz, hogy olyan kemény legyen, mint a vidít, mint aminek előadja magát... ahhoz már kellett volna ülnie sitten, vagy nem tudom, több tapasztalat.. franc sem tudja. Valahogy nekem nagyon fiatal, nem tűnik úgy, mint aki nem túl sok lenne a háta mögött, persze lehet tévedek, de nagyon remélem, hogy nem.
Art meg kitüntetés jár, hogy szarul vezetek, mert ezzel elérem, hogy eldobja a cigit. Most nézzük arról az oldalról, hogy máris jót teszek ezzel az egészségének. Nem is értem, hogy miért nem örül neki, hogy nem károsodik tovább a tüdeje.
- Azt már senki nem mondhatta el. - közlöm halkan, hogy tudja, ha megöl engem, nagy hírverés nem lesz, olyan gyorsan murdál meg, hogy pislogni nem lesz ideje, de ha bevállalja, az Ő baja, én meg... Nagyon nem akarok meghalni, szeretek élni. Az apukámat akarom, és természetesen nem is kell sokat várnom rá.
Csókunk sem lest finom, de nem is annak szánom. A hatása meglesz, mert sokan látták, ezért neki még itt beverik az orrát. IS. Újra úton fatusék beesnek és már sejtem, hogy meghalni nem nagyon fogok, de szerintem bántani sem fog, mert nem mer és már ideje sincs rá lezárni persze nem tudom őket és nem is akarom. Szép kis díszkíséret.
Ha jóban lennék elmondanám neki, hogy egyfolytában azzal fenyegetőzni, hogy mindenkit lelő egy idő után rém unalmas, és mellé kezdem el sem hinni, hogy megtenné, de lehet csak azért mert apuék a sarkamban lihegnek.
Csak vállat rántok, hogyan is kerülhettek mögénk? Talány, ki tudja? Én aztán nem. Csak jöttek, látnak és győznek, ez mindig így szokott lenni. Bátrabb sajnos nem leszek, sőt ahogy ordibál összeránt az ijedtség.
A sztorija több helyen is vérzik. 1. apám lehet sarkon perdül velem, hogy orvoshoz vigyen, vagy haza, vagy bárhova, de Igor nem fog. 2. Ha most nem is lihegnek a nyomába, akkor otthon fogják várni, vagy eldugnak neki egy kis ajándékot, esetleg kipakolják a drogkészletét. 3 Meg fogják nehezíteni az életét, ha sikerül kikönyörögnöm, hogy ne fullasszák a saját vérbe.
Remélem, hogy maga sem hitte komolyan, hogy ki fogok ugrani a mozgó járműből. Hülyének néz? Valószínűleg tényleg annak tart, de ez engem nem hat meg, mondhatjuk úgy is, hogy erősen leszarom a problémáját.
Mégis mit hitt? Hogy majd elvisz engem nyaralgatni, fejbe puffant és hazamegy, mint aki jól végezte dolgát? Látszik, hogy nagyon fiatal még, azt hiszi, hogy neki pörög a világ, pedig nagyon nem. Hogyan is hihette, hogy ez ilyen nagyon egyszerű lesz? Miért gondolta? Tényleg ez volt az elképzelése?
- Figyelj, még egy jó tanács tőlem, neked, mert végül is nem bántasz. Én feltartom apusékat, olyan 5-6 percig, nem tovább, addig taposd a gázt, hagyd ott a kocsit valahol, nem mert nem kapok újat... Hanem mert a nyomodban lesznek és 5 perc alatt nem tehetsz szert olyan előnyre, ami segítene neked. - nem tudom, hogy mik a tervei, igazából borzalmasan sajnálnám a Nissant, már annyira hozzám nőt, tudom, hogy kapok egy ugyanilyet, semmiben nem lesz más, csak, hogy megint új autó szaga lesz, de.... tele van a személyes holmimmal, a pisztoly, a cd-im, a papírjaim, jegyzetek.. és még sokáig sorolhatnám. Hátha rájön, hogy nem sok értelme van elvinni a kocsim, akkor talán meg sem teszi... Tudja a franc.
Szinte észrevétlenül lassítok egyre jobban, ahogy visszaszámol, kinyitom az ajtót, háromnál a fékre taposok, megvárom míg a kocsi kettőre lassul és kiugrom az ülésből, persze, ahogy talajt érek, hatalmast tanyázok, mert azt elfelejtettem, hogy remeg a lábam. Az elhajtó autó után pislogva sírva fakadok, a stressz úgy tör rám, mint egy éhes medve a sarokból, magába kebelez és rázni kezd. Magamat ölleve ülök az úton és eszeveszetten zokogok, mire apámék beérnek, már a bokáim is megfájdul, a térdem is felsebeztem, és taknyom nyálam egybe ömlik a sírástól. Kiharcolok 5 perc figyelmet, apám a kocsiba ültet a többiek pedig Nissan vadászatra indulnak

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Tengerpart-Hale&Richard   Today at 23:20

Vissza az elejére Go down
 

Tengerpart-Hale&Richard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-