Vendég
| Tárgy: Amber Collins Csüt. Júl. 31 2014, 16:14 | |
| Amber Collins
nő; 19; vizuális kommunikáció; on-line újságírás; 1.
Girl next door
Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát.
1995. március 18-án láttam meg a napvilágot egy philadelphiai kertvárosi ház legifjabb lakójaként egy nem túl gazdag, ám annál nagyobb szeretettel rendelkező családban. Édesapám zöldségese ugyan jól megy, de azért mégsem lettünk milliomosok belőle az évek során, édesanyám varrodája is hasonlóan jövedelmez. Félreértés ne essék, sosem kellett nélkülöznünk, de nem dizájner ruhákban tengettem életemet. Viszont volt és van is egy szerető bátyám, aki mindig ott volt mellettem. Kiskoromtól kezdve vigyázott rám, később együtt jártunk bulizni és a haverjaival is mindig jóban voltam. A húgommal már nem volt ilyen felhőtlen a viszonyunk, sokat veszekedtünk, hiszen nagyon különbözőek vagyunk… pontosabban ő különbözik a család többi tagjától. A szüleimmel is mindig jóban voltam, nem igazán volt okuk a panaszra, hiszen jól tanultam és nem voltam az a tipikus lázadó tini. Valahogy ez kimaradt az életemből. Talán, mert nem neveltek annyira szigorúan, de azért mindig óvtak és féltettek. És nagyon fontos volt számukra a taníttatásom is, így nem is volt kérdés, hogy egyetemre menjek. Már csak az volt a kérdés, hogy hova. A bátyámmal hónapokig böngésztük az egyetemek honlapjait, mígnem rábukkantunk a Francesre és eldöntöttem, hogy én itt akarok tovább tanulni. Már csak a szakválasztás maradt hátra, ami megint egy komoly meccs volt, hiszen képtelen voltam dönteni a műsorvezetés és az újságírás között. Végül a bátyám meggyőzött, hogy az újságírás a jó döntés, hiszen a suliújságba is rendszeresen írtam cikkeket. Amikor végül megjött a felvételi levél és kiderült, ösztöndíjas lettem, végre meg is nyugodhattam, hiszen ez volt a kulcsa a továbbtanulásomnak, a szüleim nem tudták volna kifizetni a tandíjat. Így viszont mindig küldenek majd pénzt, hogy ne a munka legyen az első, persze így sem ártana majd keresnem egy jó állást, ami nem zavar a tanulásban.
Ha hiszed, ha nem, mániákusan kötődöm a laptopomhoz, szinte hozzám van nőve, majdnem mindenhová magammal viszem, ha pedig véletlenül nem lenne nálam, akkor a telefonomat nyomogatom. Hát csoda, hogy a vizuális kommunikáción kötöttem ki? És emellett még kávéfüggő is vagyok. Egyre rosszabb… De amikor épp nem a laptopomat buzerálom vagy a kávésbögrém szorongatom, akkor főzni is szoktam. Állítólag nem is olyan rosszul. Sőt, sütni is nagyon szeretek. Nem épp túl fiatalos tulajdonságok, nem igaz? De azért akad néhány kevésbé öreges vonásom is. Melyikkel is kezdjem? Például szeretem a sportokat. Gimiben kosaraztam, itt úgy döntöttem valami újat próbálok ki, bár még nem tudom, melyik pályán fogok az elkövetkező időszakban sűrűn megfordulni. Emellett imádok az esőben táncolni, de azért nem fogok kiállni a focipálya közepére, ennyire nem vagyok őrült.. vagy ki tudja? És persze, mint jó egyetemista, egy jónak ígérkező bulit sem hagynék ki, kivéve, ha nyomós indokom van rá, például 40 fokos lázzal fekszem az ágyikóban… más nem lehet akadály. A baráti ökörködésekben is benne vagyok, de azért általában tudom hol a határ. Mindemellett persze a tanulásra is szakítok időt, hiszen meg kell tartanom az ösztöndíjamat. És igyekszem mindenhol ott lenni, hiszen ez egy igazi újságíró ismérve, mindenhol ott van és mindent hall. Hát, ez lennék én, Amber Collins.
Végre volt időm és energiám is eljutni a könyvtárig. Már olyan régóta terveztem, de valahogy mindig meggyőzöm magam, hogy online is tökéletesen lehet olvasni. Ezért is volt jó, hogy Jessica végre elrángatott, nélküle nem tudom mikor nyomtam volna le az ominózus épület kilincsét. Elég hamar meg is találtam a keresett könyvet és F. Scott Fitzgerald könyvével a táskámban baktattam haza, pontosabban a koliba.. de ez már majdnem olyan, mintha otthon lennék, hiszen lényegében itt töltöm az életem, haza nem igazán van időm menni. Amint megérkeztem, csinálok magamnak egy forró kakaót, felveszem a mamuszomat és egy pokróccal bevackolom magam a fotelbe, ahol tökéletes a természetes fény, jobb programot pedig el se lehetne képzelni egy téli délutánra. Elégedetten csapom fel a könyvet és neki is kezdek az olvasásnak. „Amikor még fiatalabb és sebezhetőbb voltam, apám néhány tanáccsal látott el. Azóta is sokszor elgondolkoztam rajtuk.” Eddig jutok, ami tekintve, hogy az első bekezdés, nem olyan sok, de máris pittyeg a telefonom. Lefektetem az ölembe a könyvet és megnyitom az smst. „Ambeeer, gyere le korizni, fél óra múlva tali a bejáratnál. S.” Ennyit a nyugodt délutánról, ilyen ajánlatot kár lenne visszautasítani, olvasni máskor is tudok. Megiszom a maradék kakaómat, majd kikászálódok a takaró alól és a szekrényhez slattyogok. Mi a fenét vegyek fel? Annyi biztos, hogy nem ártana melegen, mégis kényelmesen felöltözni. Végül a döntésem egy kényelmes, szűk farmerra, egy jó vastag, madaras pulcsira és egy lovaglócsizmára esik. Felveszem azért a kabátomat is, ha melegem lesz, maximum leveszem. Nem maradhat le a fülvédő sem, de most már tényleg sietnem kell, nem szokásom elkésni sehonnan. Még gyorsan becsúsztatom a telefonom a zsebembe, a laptopomtól érzékeny búcsút veszek és már indulok is. Megérkezve a jégpálya bejáratához, keresve nézek körül és hamar meg is pillantom a többieket, néhány hökös, páran a kosár és tenisz klubból, meg néhány egyéb haver. Mosollyal az arcomon közeledek feléjük. -Halihó. Ugye nem késtem el? –pillantok az órámra, de, ha Susan igazat mondott a fél órával, akkor tökre időben érkeztem. A többiek nemleges válasza hallatán megnyugszom, hogy nem rám vártak, de az állandó késők is szépen lassan befutnak, így mehetünk is be. Gyorsan veszünk egy csoportos jegyet, hogy ne húzzuk az időt, majd irány a kölcsönző. Kiveszek egy szimpi kékes-fehéres korit, majd miután mindenki elkészült, birtokba vesszük a jeget. Szerencsére nincsenek sokan, leszámítva néhány kisgyerekes családot. Nem irigylem őket, szegények aggódhatnak a gyerekeikért. -Kapd el, Am! –repül felém egy sapka. Útközben el is kapom, majd körbenézve a gazdája is hamar megkerül, sőt, egyenesen felém tart, hogy letaroljon. -Megy vissza. –jelzem, mielőtt megérkezne a tulaj és a fejfedő már repül is vissza a feladóhoz.
Giselle Veriottnál minden infót megtalálsz
TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0 |
|
Hyun Zin Woo
Életkor : 34
Hozzászólások száma : 2334
| Tárgy: Re: Amber Collins Pént. Aug. 01 2014, 19:56 | |
| Szia Szomszéd!!! Viz.kommos lettél!! Hát egyem a zúzádat! Izé... khm. Szóval nagyon örülök neked, remélem, jól érzed majd magad az egyetem falai között. Bár, ahogy nézem igen, tekintve, már egy téli kolis példát hoztál. Ötletes! Tömör lényegre törő ET, a jellem frappáns, nem látom akadályát, hogy mehess játszani. Ha nem bánod, nem is szövegelek sokat, csak a szokásos foglalásokat intézd el, mielőtt játszani kezdesz!
Nyilvántartás és avatarfoglaló Karaktertabló Kollégiumi házirend és beosztás Felelős tisztségek
|
|