Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Életművész (Usui és Demetria)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Pént. Aug. 01 2014, 00:33

- A küzdősport segít a feszültséglevezetésben? - Na, most a férfi is megtapasztalhatja, milyen, ha vallatásszerűen tesznek fel neki kérdéseket, csak mert érdekli őt. Nem kényszerből, csak nem fogja vissza magát, mert megengedte. Azt mondta kérdezzen, amit tudni szeretne, hát megtette, most viselje a következményét, remélhetőleg férfiasan.
- Én nem tudok úszni, tudom, életveszély, de sosem tanultam meg, valahogy kimaradt az életemből. - Tette hozzá, mert ő nem zárkózik el attól, hogy önszántából eláruljon valamit. Még ha egy jelentéktelen tény is, még ha talán nem is érdekli, miért is ne? Azonban a következő bah egy egészen új fajta, mérges bah, csaknem ingerült. Kicsit felszalad a szemöldöke, úgy néz a férfire, hallgatja, amit mond. Kicsit fáj neki, hogy teljesen hülyének és együgyűnek érzi magát a szavaitól, mintha ő nem tudná, hogy minden ember más. De másképp gondolkodik a dolgokról, már nyitná is a száját válaszra, de végül nem mond semmit, bent tartja a levegőt és összezárja ajkait. Neem, ezt a választ kicsit jobban át kell gondolnia. Elmereng, egy pillanatra, majd Usui szemébe néz, nem fog megfutamodni, most nem.
- Önbizalomhiány. Súlyos, két oldalú önbizalomhiány és önértékelési zavar. Nagyon jól ismerem ezeket a problémákat. - Állította fel a diagnózist halál komolyan. - De tudnod kell, hogy te rosszul látod magadat. Csak azért, mert csendes vagy és igyekszel elijeszteni magadtól mindenkit direkt, te nem vagy kevésbé értékes személy, mint én, vagy ő, vagy akárki itt. Ez az én véleményem. - Hiszen honnan tudhatná a férfi, hogy ha nem nyitott? Honnan tudja, hogy nincs két-három Demetria még az életében, akik szintén elviselnék, kedvelnék, csak nem engedi nekik. Ő egy kifejezetten makacs, ragaszkodó példány, aki nem ma jött le a falvédőről, nem ám. Szövegeket, dialógusokat, párbeszédeket ír. Jobban ért a kommunikációhoz, mint az ember gondolná és még ha személyiségétől elütőnek is tűnhet, disputa versenyeket nyert könnyű szerrel. Mert általában tudja, érzi, mikor mit kell mondani. Remélhetőleg az érzéke most sem hagyja cserben.
- Neeem, mármint, félreértesz. - Mondja, közben nemet int a kezével is. - Öhm, arra gondoltam, hogy lehet, otthon maradok és buszozok a suliig meg vissza... még nem tudom. - Na, hol is volt az előző határozottsága? Másokkal, mások életével szemben mindig okos és határozott és tudja, mi a helyes. Csak saját magán nem tud segíteni, de hát van ilyen, nem?
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Pént. Aug. 01 2014, 00:53

-Igen. Fegyelemre tanít. Önvédelemre. Összpontosításra. - Magyarázza, ő neki nagyon jót tett. Egyelőre nem úgy néz ki hogy ne válaszolna bármire amit kérdez a lány. Már ha nem túl személyes.
-Az nem jó... úszni fontos tudni. Megtanítsalak? - Dönti félre a fejét, kicsit feszélyezi hogy mindenfélére tanítani akarja a lányt, mintha ő milyen tökéletes lenne, de csak segíteni akar. Megosztani amit tud.
Kicsit morcosabb lesz, hogy a lány ilyen kérdéseket tesz fel neki, de főleg azért mert nem minden tényt szeret kimondani. Azt például semmiképp, hogy ő mennyire üres és irritáló valaki. Mert tudja, csak éppen tenni nem tud ellene. Vagy nem is akar, részletkérdés.
Aztán csak a kapott válaszra elkerednek a szemei és elnyílik az ajka. Mindenre számított, erre nem.
-Tessék? De... bah. - Lehajtja a fejét, sóhajtva nyögte ki a "kedvenc" szavát. - Tisztában vagyok a saját értékeimmel és fogyatékosságaimmal. Nem direkt ijesztem el az embereket, mennek azok maguktól is. Demetria, én... ahh... nem fontos. - Süti le a szemét, hogy magyarázza meg, hogy ő kiégett, felemésztődött és hideg lett? A lány annyira nem ilyen szerencsére, soha ne is tapasztalja ezt meg, de nem tudja leírni neki. Nem is akarja, akkor szomorú lenne. Azt nem akarja. Igazából szereti ahogy mosolyog a másik, őt is megenyhíti.
-Az elég kényelmetlen és sok idő elmegy vele, kevesebb jut a tanulásra.... és a szórakozásra. - Teszi hozzá, mert a lánynak az is fontos, ha Usuinak nem is.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Pént. Aug. 01 2014, 01:15

- Örülök, hogy találtál valamit, amit ennyire élvezel. - Miközben ezt mondja, el is mosolyodik. Mások szenvedélynek hívják az ilyesmit, Usui viszont speciális eset. Aligha nevezhető szenvedélynek, a szenvedély... nos, az az, amit Cassie érez, amikor a horror dolgairól mesél és képzeleg, vagy amit Demetria érez, amikor ír és semmi más nem létezik számára. Usui viszont sokkal kevésbé heves, intenzív érzelmeket táplál, de táplálja, ugyanazt érzi, mint ők, mint mindenki más, csak ő maga nem jön rá.
- Nagyon örülnék neki, ha megtanítanál. - Mondja továbbra is mosolyogva, mert abszolút jó ötletnek tűnik, azonban leolvad a mosoly az arcáról. - De én... azért nem tanultam meg idáig, mert félek. Félek a mély víztől, attól, hogy megfulladok. - Nem volt könnyű ezeket bevallani, nos, még neki sem, de a büszkesége sosem állt az útjába. Őszinte volt, látszott a tekintetén, kicsit zavart volt, hiszen a félelemre gondolt. Tudja, hogy ha maga néz szembe vele, akkor legyőzheti és nem okozza a halálát egyszer. Mert esetleg kényszeredetten szembesülni ezzel a félelemmel... hát, nem lehet valami kellemes élmény.
Viszont a következő bah már egész más, kissé fáradt, megtört. Érzi, hogy a keménység vezet valamire, de most úgy gondolja, nem szabad tovább keménynek lennie vele, mert bántaná. Eszébe sincs bántani. Nagyon szívesen megmondaná neki, hogy nem, nincs teljesen tisztában magával. Nagyon szívesen a szemébe mondaná, hogy ha nem is tesz ellene, hogy közel kerüljön hozzá valaki, érte sem tesz valamit és ez majdnem ugyanaz. Nagyon szívesen szembesítené ezekkel, de nem az ő feladata, legalábbis nem itt és nem most. Így lesz a legjobb mindkettejüknek, ha most szépen befogja a száját.
- Igen? - Kérdezi ártatlanul, halkan, azonnal, amikor a férfi kiejti a nevét. Azonban ahelyett, hogy folytatná, feladja, azt mondja, nem fontos. - Ne, ne mondd, hogy nem fontos, nekem az. - Gyengéden szól hozzá, elmosolyodik a végén. Egyik kezével a férfi felé nyúl, meg akarja érinteni a karját finoman, de tudja, hogy nem szereti és minden alkalommal, amikor hozzáér, kissé leblokkol. Szóval inkább visszahúzza a kacsóját, mielőtt elrontja az egészet.
- Majd még eldöntöm. - Zárja le csendesen, mert esze ágában sincs most arról csevegni, hol fog lakni szeptembertől. Inkább csak Usuira figyel, minden idegszálával, hogy ha mondani akar valamit, ha még is mondani akarja... a fenébe is, ő nagyon meg akarja hallgatni, mert érzi, mennyire szüksége van rá.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Pént. Aug. 01 2014, 01:36

-Abban jó vagyok. És... szükségem volt rá. - Ennyit elmondhat, hogy amiket mondott fontosak voltak neki. És igen, talán elmondhatjuk hogy szereti a karatét. Talán a szenvedélye is, bár ő másképp éli meg.
-Szívesen. - Aztán ráncolja kicsit a homlokát. - Mellettem nem tudsz megfulladni, végig melletted leszek. És eleinte nem a mély vízben gyakorlunk majd. De ha bármi baj lesz, kimentelek. Én jól úszom. - Szögezi le, hogy mellette biztonságban lesz. Szerinte nem lenne hátrány, ha megtanulna úszni a lány.
Inkább hagyná aztán a következő kérdést a fenébe, nehéz erről beszélnie. De a lány szavai azért valahol megérintik, látja azt is hogy megérintenék de nem teszik. Válasz, igaz előtte kicsit tépelődik ami abból áll, hogy kicsit kinyitja a száját majd összeszorítja, megint, de harmadjára csak kinyögi amit akar.
-Sok rossz dolog ért engem Demetria. Én nem vagyok vidám valaki. Csak szomorú leszel te is mellettem... - Vallja meg, ha már fontos a lánynak, neki is az. Nem akarja elszomorítani.
-Jól van, ráérsz vele. - Hagyja csendben elsikkadni a dolgot. Ő már végzett az étellel, úgy érzi így is sokat beszélgettek.
-Kérsz még valamit? - Kérdezi meg, lassan menne. Nem megy neki ez a beszélgetősdi mégsem. Nem akarja elszomorítani a lányt, jobb ha elválnak útjaik, ha csak egy időre is.
Ha a lány kér még valamit, akkor rendel neki, ha nem, akkor kéri a számlát és fizet.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Pént. Aug. 01 2014, 01:58

- Meg tudom érteni. - Ő is tudja, hogy néha igenis fontos az embernek, hogy fegyelmezze magát, hogy tudjon koncentrálni. És ha Usui megtalálta azt, ami segít neki, hogy kontrollálja önmagát, hát, akkor ő csak örülni tud, ahogy az előbb is mondta. Ő, ha egy kis lelki békére vágyik, akkor csillagokat szokott nézegetni, az a kedvence. Mázlija van, hogy a külvárosban élnek, ahol nincs annyi fény, ahol jobban látni őket a jó helyekről. Hála istennek már ismeri ezeket jól.
- Tudod mit? - Mosolyodott el, amikor hallotta Usui mondatait arról, hogyan segítene neki legyőzni a félelmét. - Bízom benned. - Bízik, de még mennyire, bízik abban, hogy nem fogja lenézni, amiért egy ilyen egyszerű dologtól fél. Bízik abban, hogy nem hagyja megfulladni, sem szenvedni, ha nem érzi magát késznek arra, hogy a víz alá menjen. Bízik még sok minden másban is, például abban, hogy segítséggel könnyebben néz majd szembe a félelmével. Hiszen ő már csak ilyen, bizalomember.
Amikor pedig kérleli Usuit arra, hogy fejezze be a mondatát, de hezitál, ő lélegzetvisszafojtva vár, feszülten nézi őt. Nem tudja, mennyire ment túl a határon, nem tudja, jól csinálta-e ezt az egészet. A helyes dolgot mondta-e neki. Csak annyit tud, hogy szívből szólt és ha ez nem volt elég, soha, semmi nem lesz elég. Viszont amikor a férfi végre tényleg kinyögi, amit akar, ő csak csendben ül, nem válaszol egy ideig. Nem olyasmi, amit elhamarkodhatna. Annyira ügyesen tudnak szócsatázni más dolgokról, most viszont mindketten csak keresik a szavakat, bizonytalanok. Nem akarja tovább húzni őt és kínozni, nem lenne fair. És még ha azt is gondolja, hogy ez alaptalan hülyeség, majd később mondja el neki, nem most. Érzi, hogy ez nem a megfelelő alkalom.
- Köszönöm, hogy elmondtad. - Mondja végül, egy nagyot nyel, és hagyja, hogy az utazással az utolsó témájuk is elsorvadjon, egy kis ideig csendben üljenek egymás mellett. Ő nincs ehhez szokva, ő nem szokott csak úgy hallgatni. Folyton jár a szája, most mégis úgy gondolja, talán itt az ideje befogni. Na igen, ez sem egy hátrány, ha az ember tudja, mikor kell semmit sem mondani.
- Nem, dehogy, köszönöm. - Válaszolja és leteszi a pálcikáit, ő is befejezte. Még egyszer megköszönt mindent, mikor kifelé tartottak az étteremből. Biztos volt benne, hogy még eljön ide, nagyon finom volt az étel és imádja a hangulatot. Még ha az emlékek végtére nem is a legkellemesebbek, mindketten csak zaklatottak. Túllőttek a célon, átlépték a határt és most furcsán érzik magukat.
- Találkozunk hétvégén. - Mosolyogva búcsúzott el tőle, és amikor a férfi elindult, egy ideig nézett utána. Amikor még hallótávolságon belül volt, nem bírta ki, elkiáltotta magát. - NE MERJ, MEG NE PRÓBÁLJ MENEKÜLNI ELŐLEM, ÚGYSEM FOG MENNI! - A lehető legkedvesebb dolgot kiabálta, mielőtt még hátat fordított volna, aztán nevetett, vagy sírt, maga sem tudta, mit érezzen, de az biztos, hogy nagyon intenzív érzések voltak... egyelőre azt sem tudja, merre lakik. Merre is lakik? Merre is kell menjen? Áh, inkább keres egy helyet, ahova ismét leülhet, előveszi a gitárját és tovább játszik valamit. Ez az, a zene majd lenyugtatja végképp, és az emberektől kapja az elismerést. Ezért jött ma el itthonról, nem?
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Pént. Aug. 01 2014, 02:24

-Bízhatsz. Nem hagylak cserben. - Mondja ki az egyszerű szavakat, de komolyan, súlya van. Mellette biztonságban lehet, mert tudja milyen félni és nem jó. És ha lehet ez ellen tenni, ő szeretne.
Aztán elég kínos lesz a dolog, de inkább neki, ám válaszol. Kicsit csöndben marad a lány, de valahol örül ennek a válasznak. Végre rájött hogy nem jó ez így. Egy ilyen vidám lány csak elszomorodik egy ilyen férfi mellett mint ő. Persze megtanítja amire kell, de amúgy nem nagyon találkoznak majd. Jobb ez így.
Kifizeti a számlát, kissé meghajol búcsúzásképp és biccent a hétvégére. Megy is hazafele, sóhajt egyet, ám megáll hogy hallja a lányt kiabálni. Elkerekedik a szeme, csak pislog, még áll. Nem lép, nem mozdul. Csupán az arca, ahogy minimális a szája sarkába kúszik valami mosolyféle. Aztán újra komoly lesz és megy tovább, de sokkal könnyedebben, mint szokott.

//Köszi a játékot Very Happy//

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Today at 12:48

Vissza az elejére Go down
 

Életművész (Usui és Demetria)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-