Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Életművész (Usui és Demetria)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Kedd. Júl. 29 2014, 23:16

Félrenéz, ezzel nem fog vitába szállni, de csak mert meddő dolog lenne. Egy ilyen vidám lánynak nehéz elmagyarázni hogy az ő szíve sötét, ahogy a lelkére is sötétség szállt, mint valami gonosz, ádáz pillangó.
-Hát igen. Attól hogy azt hajtogatod, karate, suzuki, sushi, yamaha, toshiba, karaoke, még nem tudsz japánul. - Bólogat egyetértően, általában ezek azok a szavak, márkák, amik japánok de lassan fel sem tűnik az embereknek.
-Nem. - Válaszolja teljesen nyugodtan a lány kérdésére és leteszi az étlapot. - Sok a dolgom. - Mert ez ennyire egyszerű, már szerinte. Mr Powell is ezt kérdezte először, nem véletlen, úgy hiszi.
Biccent, ha jól hangzik akkor jó, valószínű az ételekben sem fog csalódni a másik.
-Nem ciki, nem vagy japán. Nem elvárás hogy azzal egyél. Nem a pálcika miatt jössz hanem az étel miatt. De csak ennyi. - Fogja az ujjai közé reflexszerűen a pálcikáit és mozgatja őket könnyeden, mutatva nem érti mi olyan életveszélyes ezekben a mozdulatokban. - Engem megölni amúgy sem olyan könnyű, legyél nyugodt. - Közli még nyugodt hangon, kétli hogy kárt tudna tenni benne a lány még ha szándékosan is csinálná.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Kedd. Júl. 29 2014, 23:34

- Nem, de legközelebb tényleg megtaníthatnál valamire, érdekel. - Mosolygott rá, hiszen múltkor nem sikerült vele megígértetnie a japán nyelvleckéket, de most szándékában áll valahogy kikönyörögni. Bár nem tudja, mennyire kell azért könyörögni. A legutóbb mintha nyitott lett volna rá, de már nem emlékszik olyan pontosan.
- Feltéve, ha van rám időd a dolgaid mellett. - Mosolygott cinkosan, mert ezt a sok dolog szöveget biztosan nem vette be. Az embernek arra van ideje, amire szakít, és ha ő nem szakít magára, relaxációra időt, akkor valószínűleg nem is akar. De nem ítéli el emiatt, bár szerinte jót tenne neki egy kis kikapcsolódás.
- Teszek egy próbát a pálcikával, kell a motiváció, ha nem jön össze... - Itt kicsit lesápadt és nyelt egy nagyot, mielőtt kimondta volna. - ... nem eszek. - Ez bizony kellő motiváció volt, igazából Demetriának ennél jobbat ki sem lehetne találni. Amikor Usui felveszi a pálcikákat könnyedén, követi ő is a mozdulatot és először alaposan megvizsgálja a kéztartását, csak utána próbálkozik meg vele. Nagyon görcsösen tartja, mint a tollat, mintha írni akarna vele. Természetesen nem sikerült jól, de nem reménytelen eset, enni viszont így nem fog vele, az biztos. Embert ölni... kis szerencsével.
- Ó, hát nem tudod mikre vagyok képes. A múltkor kutyákat sétáltattam, anya szervezte nekem kis munkának, és négy kutyám volt. Megláttak egy macskát, elrántottak és rohanni kezdtek, egy szerencsétlen srácot négy macskaüldöző kutya lendületével taroltam le, az volt a szerencse, hogy homokban, különben beütötte volna magát. Négy kutya lendülete! - Hangsúlyozta ki még egyszer, beszéd közben pedig jó szokásához híven gesztikulált, a hüvelykujját behajtva négyest mutatott és Usui felé tolta a kezét, hogy megértse, hány kutyaerővel döngölte a földbe szegény Markot. De mint akkor is, most sem bírta ki, hogy ne nevesse el magát a sztorin, annyira hihetetlen volt, és még most is annak tűnik. - Nem tudhatod, mire vagyok képes. - Ez volt a tanulság, vigyorgott is magán, hiszen ahogy mondta. Lépten-nyomon katasztrófát idéz elő.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Kedd. Júl. 29 2014, 23:45

-Jól van. - Őt nem zavarja bár nem tanár alkat, anyanyelvet tanítani pedig nehéz, úgy hiszi.
-Szorítok. - Ezen nem múlik, ha akarja megoldja. Márpedig ha Demetria megkéri, akkor megoldja.
-Hmm... Én pedig látványosabban fogok enni ha nem megy és nem adok neked. - Bólogat, kaján a hangja, elképzelte hogy eltúlozva rág, mindent betöltenek az illatok és a lány nem tud enni, csak úgy visszhangzik a gyomorkorgása az étteremben. Ha tudna mosolyogni megtenné, így csak a hangja lesz könnyedebb, mikor beszél.
-Nem jó. - Teszi le a saját pálcikáit és megfogja a lány kezét, eltolja a pálcikákat az ujjain és nézi, hogy merev-e még a lány keze. - Így próbáld meg. - Dől vissza a helyére és nézi a lányt, jobb-e így neki.
-Eleve ostobaság egyszerre ennyi kutyát sétáltatni egy vékony lánynak. És három kutya már falka, nem fognak veled foglalkozni. - Csóválja a fejét, szerinte ostobaság volt, de az anyja részéről is hogy ezt nem vette figyelembe. Bár lehet csak négy csivava volt, de azok is kis agresszívak, már ha kutyaszámba vesszük őket.
-Nem. De a saját dolgaimmal tisztában vagyok. - Állapítja meg, márpedig ő elég edzett, nem valami puhány fiúcska.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Szer. Júl. 30 2014, 00:15

- Húha, de jó! - Tapsikolt kicsit, mert lelkes volt, amúgy is kicsit különlegesnek érezte magát, amiért Usui szorít rá időt. Hiszen ha saját magára, lazításra nincs ideje, de rá lesz, nos... akkor biztos valamit jól csinál. - Amúgy nem gondoltam nagy dolgokra, csak alapokra.
Persze, nem akar perfekt japánt beszélni, csak hogy legalább pár szót megtanuljon, de ha az ember nem tanár, nem egyszerű átadni a tudást, ezért nem vár el olyan nagy dolgokat. Nem akarja, hogy Usui esetleg nagy elvárásokat érezzen rajta, esetleg nyomást. Tudja milyen kellemetlen érzések. Csak egy kis laza délutánra gondolt, ami közben elmesél neki pár szót, kifejezést japánul, amivel esetleg egy turistalátogatás alkalmával túl tud élni. Bár ha jól tudja, ott elég népszerű az angol, mégis kedves lehet, ha egy turista az anyanyelvet is tanulmányozza utazás előtt. Bár még mindig csak gondolati síkon utazik Japánba, ott nagyon.
- Kihívás elfogadva. - Húzta fel a száját és szűkítette össze szemeit, elég vicces képet vágott, de aztán nem bírta ki, elnevette magát. Azért örült, hogy néha legalább a hangját kicsit meglágyította, még akkor is, ha csak gonoszkodás céljából. Ő ugyan nem veszi magára, de neki is tetszik a jelenet, vigyorog is.
Amikor pedig Usui igazgatja a kezét, a pálcákat, hagyja magát és igyekszik minél jobban odafigyelni, hogy ne csessze el egyből. Máris sokkal könnyebben megy, bár még nem tudja min kipróbálni, legalább a levegőben ügyesebben mozgatja.
- Így tényleg könnyebbnek tűnik, csak olyan fura. Nem szoktam így ellazítani a kezem. - Vallja be nevetgélve, hiszen gyakran ír papírra, ha nem, akkor gépelve ír, ha főz, akkor is kell a keze és általában mindig talál magának valami piszkálni valót. A többi testrészéhez képest többet dolgoztatja, az biztos.
- Hm, hát, sosem mondtam, hogy minden ötletem díjnyertes. De nem voltak nagy kutyuskák és olyan békések voltak, amíg meg nem látták azt a macskát. - Magyarázta, miközben elgondolkozott és megint kuncogott kicsit, mint minden alkalommal, amikor visszagondolt a tengerparti esetre. Legközelebb biztosan nem visz ennyi kutyát egyszerre, majd maximum megy több kört, nem árt az neki.
- Valóban, olyan igazi kis terminátornak tűnsz. Úúú, tudod mi jut eszembe rólad? Az a jelenet a Mulan-ban, láttad, nem? Jó, az kínaiakról szól, de akkor is, az I'll make a man out of you jelenet, és a betétdal, na az tökre olyan, mint te. - Nevetgélt halkan, közben pálcáival Usui felé mutatott, de hála istennek közelében sem volt annak, hogy kibökje vele a szemeit... egyelőre.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Szer. Júl. 30 2014, 00:57

Pislog, hogy megint tapsikol a lány, ez valami szokása lehet. Fura szokás, de nem szól.
-Jól van, én is. A komoly dolgok nem mennek az alapok nélkül. - Közli, szerinte ez magától értetődik.
-Bah! - Mondja vidámabban, mert vicces a másik. Legalább könnyű ösztönözni az sosem hátrány.
Megigazítgatja a lány kezében a pálcikákat, így azért ránézésre is kellemesebb.
-Pedig enni görcsösen nem lehet. Ha görcsösen és mereven tartod a pálcikát nem tudsz vele enni. Nem csodálnám ha sokszor éhen maradtál volna vele, ha így ettél.
-Bah... - Sóhajtja, csóválja a fejét, szerinte hülye ötlet volt. - Legközelebb egyesével vidd el őket.
-Nem láttam a Mulant. És nem vagyok a terminátor, én nem vagyok gép, noha páran kínáltak már olajjal és benzinnel, bírjam a következő műszakot. - Szalad össze először a szemöldöke, majd kisimul, mások is szórakoznak vele, nem újdonság. - Mi van abban a jelentben? - Azért kíváncsi, nem tudja ez most bók volt vagy sértés vagy egyik sem...

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Szer. Júl. 30 2014, 01:40

- Már alig várom. - Mosolygott rá bájosan, hiszen tényleg lelkes volt, már nem mintha nem lett volna lelkes nagyon sok dolog iránt, de ez is piszkálta a fantáziáját. Nagyon menőnek tűnt elképzelni magát, amint japánul motyog pár szót, még akkor is, ha ez nem akkora siker, számára igenis az. Bár lelkes fajta, általában nem túloz, nem kell jeges vízzel lehűteni, ha kitalál valamit. Viszont jókedvű volt ő is, látta, hogy szórakoztatja a férfit. Megtanult különbséget tenni a mérges, a morcos és a jókedvű „bah” között és ez határozottan pozitív volt.
- Bocs, igyekszem lazítani, remélhetőleg éhen sem maradok. - Mosolygott továbbra, azonban a tekintete és a mosolya is ravaszkásra váltott, amikor felismerte a párhuzamot. - Lehet, hogy neked is jobban menne az élet, ha néha lazítanál kicsit. - Állapította meg, bár nem ragaszkodott annyira hozzá, hogy meggyőzze. Tudta, hogy Usuival nem olyan egyszerű, sőt, még azt is sejtette, hogy erre is lesz valami ellenző válasza. És biztos benne, hogy a férfi ismét egy szópárbajba kergeti, de mit lehet tenni, kis mazochista és még élvezi is ezeket.
- Nem, legközelebb már okosabban csinálom. De legalább mókás, szép emlékeket szereztem… meg amúgy is, sosem voltam még olyan letaglózó, mint akkor. - Nem bírja ki, nevetgélnie kell még egy kicsit, hiszen már akkor is viccet csinált ebből, de Mark nem haragudott rá. Még a kutyagumi miatt sem, bárcsak minden egyes gondját ilyen bot egyszerűen tudná kezelni. Nevetne egyet és annyit mondana, sajnálja a botlást, valahogy majd jóváteszi. Ez a lazaság hiányzik belőle.
- Nyugi, Bádogember is kapott szívet, elhiszem, hogy neked is van. - Mosolygott rá bátorítóan, majd elcsodálkozott. - Nem láttad? Hát, az a lényeg, hogy a jelenetben Shang tábornoknak kell kiképeznie a friss, újonc katonákat, hogy megküzdhessenek a hunokkal, rajtuk múlik Kína sorsa. Jaj, azt hiszem, még a szövegre is emlékszem… - Motyogta, közben próbálta felidézni a sorokat. A refrén megvolt, a szöveg elég hamar eljutott a tudatába, de maga a ritmus, a zene nem könnyen. Lerakta a pálcikáit, mutatóujjaival dobolgatott a levegőben, majd az asztalon. Amikor elkapta, látni lehetett rajta, felderült az arca és egyszerre minta minden egyes porcikája arra mozgott volna.
- Erős légy! Úgy küzdj a harcban, mint zúgó orkán! Erős légy! Mint büszke sziklafal őrt úgy állj! Erős légy! És legyél vad, mint a dúló tűzvész, de rejtelmes, mint a Holdon túli táj! - Énekelgette halkan, nem akart feltűnést kelteni, de így is pont akkor jött meg a kajájuk, amikor éppen dobolt meg énekelgetett egy Disney betétdalt, szóval gyorsan befogta és megköszönte. Amint a kiszolgálójuk lelépett, elnevette magát, kézfejét a szája elé rakta, kicsit előrehajtotta a fejét. Gyorsan összeszedte magát.
- Na látod, még angolul is el tudom érni, hogy hülyének nézzenek. Na mindegy, a lényeg, hogy nagyon jó kis mese, meg kéne nézned neked is egyszer. - Mondta mosolyogva, miközben újra a kezébe fogta a pálcikákat, már sokkal kevésbé görcsösen. Egész emberien.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Szer. Júl. 30 2014, 03:13

-Én is. - Közli japánul, egy kis kedvcsináló. Igaz a lány még nem érti, de majd megfogja, addig is érezheti hogy Usui komolyan gondolta a tanítást.
-Ne is, azt hinnék nem ízlett az étel, pedig ez a szakács nagyon jó! - Aztán komolyabb lesz a hangja mikor újra felel kis szünet után. - Lehet.
Többet nem is mond, nem száll vitába, elvégre akkor lehet kiviláglana hogy azt sem tudja eszik vagy isszák a lazítást. Meg amúgy is hogy hangzik már? Nem tudom hogy kell... ilyet senki nem mond, olyan mintha azt mondaná nem tudja hogy kell levegőt venni. De mégis, úgy érzi tudatlan, fogalma sincs hogy csinálja és titkolja is ahogy illik. Sok fogyatékossága van, ezt most nem osztja meg a lánnyal.
-És kivel voltál? - Mert hát valakit bizonyára érintett ez a letaglózó élmény, nem hiszi hogy a lány egyedül ügyködött ezen az emléken.
Kicsit összeszalad a szemöldöke, ismerős amit a lány mond, mégsem tudja hova tenni, így nem reagál.
-Nem. - Ismétli meg. De a változatosság kedvéért most felszalad a szemöldöke, hogy kiképző tisztnek tűnik a lány szemében. Bár tény, lehet benne valami...
A dalra félredönti a fejét, mert így nem mond neki semmit igazából. Kijön az étel közben, csendesen megköszöni.
-Érdekes szövege van... találó. - Elvégre sok igazság van benne és ő is hasonlóan gondolkozik.
-Multifunkcionális vagy. - Közli semleges hangon, bár csak piszkálódik ahogy szokott. - Nem szoktam meséket nézni. - Persze lehet a lány azt gondolta, hogy de és titkon az összeset fújja kívülről párbeszédestül énekestül és hercegnős kispárnával alszik, de nem. Ez jelentősen rontaná az imidzsét, hova lenne a mogorva stílusa ha titokban zug-mesefan lenne?
-Itadakimasu! - Mondja míg a tenyereit összeérinti hüvelykujjaim a pálcikákat tartva, majd rendesen kézbe veszi az evőeszközt.
-Lassan edd, forró. - Úgy érzi szólni kell, mert amilyen éhes és mohó a másik még a végén megégeti a száját.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 01:00

Csak mosolyog, természetesen nem érti, Usui mit mondott neki, de ha már megérti, haladtak valahova. Sőt, akkor talán egészen jól haladnak, hiszen minden nyelv alapja, ha megérti a dolgokat. Bár a tényleges kommunikációhoz beszélni is kéne, ami már nem olyan egyszerű.
- Na meg én is éhen maradnék, ne feledkezzünk meg róla. - Kuncogott, de azért ez túl komoly vád volt ahhoz, hogy csak úgy nevessen rajta meg ilyesmi. Amikor azonban Usui az állítására csak annyit mond, lehet, meglepődik. Hogyan sikerült ezt elérnie? Mivel? Mi az a mágikus hatás? Nem hagyja annyiban, addig üti a vasat, amíg meleg. Gyorsan elmosolyodik, hogy meggyőzőbb legyen.
- Szóval, lazítani fogsz kicsit? - Kérdezte végül, frufruja alól felpillogva a férfire, hátha ezzel a kérdezősdivel mégis csak sikerült rá hatnia kicsit. Legalább egy kicsit. Annyira jó érzés benne megmozgatni valamit. Mint amikor teljesítünk egy kihívást, hiába, nem az a csak azért is harcoló fajta, de így legalább apró sikereket könyvelhet el.
- Egy másik szaktársam ismertem meg… tök fura, engem csak úgy összesodor a sors az emberekkel. - Ismét jön a sors-elmélet, amiben ő annyira hisz. Mennyi esélye volt rá, hogy egy másik filmművészetist talál el a kutyájával? Nem sok, mégis összejött, ez nem lehetett csak szimpla véletlen.
- Egyszer meg kéne nézned, biztos nem vagy nagy mesés, de nem is tudom… a Mulan olyan neked való. Annyi olyan dolgot közvetít, ami fontosnak tűnhet neked. Egyszer megnézed velem? - Próbálkozott, hátha Usui vevő lesz arra, hogy egy kis Disney életérzést szívjon magába. Ki tudja, talán jót tenne a személyiségének, ha megismerné a csodálatos, rózsaszín világokat, hercegnőket. Nem mintha a Mulan olyan komolytalan mese lenne, szerinte az éppen a férfinek való. Bár nem fűz hozzá sok reményeket, latolgatás közben megkapják a kajájukat. Usui mond valamit, amiről sejti, hogy micsoda, meg is jegyzi, majd elvigyorodik.
- I… tadaki… masu. Így mondtad, ugye? - Próbálja utánozni, bár egyelőre csak botladozik, pontosan azt sem tudja, mit mondott, de semmi baj. Négy szem között abszolút felvállalja. Használja a pálcikát, egész ügyesen és már éppen kapná be a tésztát, amikor a férfi figyelmezteti. Akkor megáll a keze a levegőben, nyitva van a szája, de végül becsukja és elkezdi fújogatni a tészta tetejét. A többi része a forró levesben fürdik, de nem baj, a teteje hűvös lesz. Miközben arra várt, hogy normál hőmérsékletű legyen, eszébe jutott valami.
- Képzeld, squashozni fogok egy barátommal. - Mondta, hiszen a legutóbb ő biztatta arra, hogy sportoljon. Hát, most Cassie-vel az oldalán fog belevágni és egy falnak ütögetni egy labdát. Nem a legértelmesebb sport, de nem veszélyeztet semmit és sok kitartás kell hozzá. Remélhetőleg addigra lesz is neki.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 01:32

-Ha nagyon éhen halnál, hoznék kanalat vagy magam tömök beléd némi ételt. Bár... szerintem inkább old meg az egyedül evést. - Még a végén megfullasztja a lányt, ki tudja.
-Azt nem mondtam. - Mondja teljes nyugalommal, elvégre hazudni nem akar.
-Vagy csak közel az egyetem és mindenki a környéken bérel lakást. - Szerinte nem fura, sok az egyetemista erre.
-Hogy 'nekem fontosat közöl? - Ráncolja a homlokát, a lány semmit nem tud róla miből gondolja hogy neki való lenne az a mese? - Meg. Ha szeretnéd. - Nem fog belehalni, meg mostmár kicsit érdekli is, vajon tényleg neki való a film vagy csak a lány gondolja így és jól sejti hogy semmit sem tud róla de még csak nem is sejt.
-Igen. I-tá-dé-ki-má-sz. - Szótagolja el. - Ez amolyan felvezetése az evésnek. - Magyarázza csendesen. Rég mondta ezt úgy hogy volt is vele valaki. Nagyon régóta egyedül eszik.
Figyelmezteti a lányt, megenyhülve néz rá, aprót sóhajt, tényleg nem árt hogy szólt. Megcsóválja a fejét.
-Csak el ne találd magad a labdával... - Mondja kajánabb hangon. - De az jó, javítja az erőnlétedet. És hogy hogy amellett döntöttél? - Érdeklődi meg míg a falatot a szájához emeli, ő bírja a forrót, szóval lassan elkezd enni, kiemel egy tofut és jólesően megeszi. Kezd megjönni az étvágya.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 01:51

- Megoldom, de látod, mondtam én, hogy van szíved, nem hagynál éhen halni. - Kuncogott kicsit, hiszen akaratlanul is látta lelki szemei előtt a jelentet. Ő maga sír az éhségtől, Usui pedig fapofával fogja a pálcikát és inkább betömi a száját, minthogy hallgassa a sírást. Aztán már csak egyszerűen, apuka módjára eteti, néha megtörli a szája sarkát, de közben semmi érzelem nincs az arcán... hajj, nem kéne ennyit képzelegnie, nem tesz jót a rekeszizmainak.
- De beismerted, hogy lehet, hogy jót tenne! - Állapította meg egyből, megjátszott felháborodással, legszívesebben még csípőre is rakta volna a kezeit. - Nem akarsz jót magadnak? - Tette fel a kissé zsaroló kérdést, tudja, hogy nem fair ilyesmit feltenni, mert a másik csak rosszul fogja érezni magát tőle, de Usuit nem félti. Ó, nem ám, valószínűleg nem fogja összetörni a rózsaszín hablelket a leghatározottabb fellépésével, amit csak ki tud préselni magából.
- Pedig már éppen azt hittem, vonzom a leendő ismerősöket. Azon is gondolkodtam, hogy talán valami jeladót ültettek belém, de hmm, ezek szerint nem. - Vigyorgott szélesen, majd amikor meglátta Usui arckifejezését a Mulanra, elnevette magát. Az a fej, a visszakérdezés, nem bírta ki, hogy ne mulasson jót rajta, de akármennyire is bájos a nevetése, próbálta visszafogni magát. Nem hiszi, hogy az étteremben mindenki kíváncsi rá, így jobb, ha csak Usui hallja.
- De jó! - Lelkesedett, miközben fújt egy-kettőt a tésztájára. - Akkor hétvégén, nálam, naaa? Hozd a japán nyelvtudásod is, összekötjük a kellemeset a hasznossal. - Mosolygott félrebiccentett fejjel, aztán nem bírta ki, hogy ne tömjön magába egy adag tésztát, evett hozzá egy kis husit is és jólesően hümmögött. Amikor lenyelte a falatot, az ábrándos arckifejezés mellett még némi pír is ragadt az arcán. Hiába, kajával lehet végképp levenni a lábáról.
- Igyekezni fogok, hidd el, nem akarok maradandó kárt csinálni sem magamban, sem a partneremben. Miután megígértem, hogy sportolok valamit, találtam egy ilyen kis prospektusszerű füzetet a sportolási lehetőségekről a környéken. Na, abban nézelődtem és hát nem is tudom, egyik sem tetszett igazán, amíg oda nem értem ehhez és egyből találtam hozzá partnert is. Ja és azért, mert a karizmok jól jönnek majd a zombi-apokalipsziskor. - Muszáj volt az utolsó mondatot hozzátennie, hiszen ezt Cassie-től tanulta, meg azt is, hogy a zombiság előidézhető jelenség. Szóval készülniük kell ilyen helyzetre, ezért kellenek a karizmok, a gyors reakciók és a jó állóképesség.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 02:30

-Annyira kegyetlen nem vagyok hogy szenvedni hagyjak valakit magam mellett... - Nem, az nem ő stílusa, főleg ha az illető Demetria. Megkedvelte a lányt, az az igazság.
-Be. - Igen, beismeri, de itt meg is áll a tudománya. - Nem nagyon. - Mondja halkan, maga elé, az orra alatt, inkább a pálcikát szemlélve. Bűntudata van. Emészti a lelkét és rég nem érzi úgy megérdemelne bármi jót.
-Hmm... mégiscsak elvittek az ufók? - Dönti félre a fejét, de csak poénkodni próbál.
Jól kinevetik a mese miatt, de csak rendületlen néz a másikra, hogy most megint mi olyan mulatságos.
-Jó. De majd add meg a címed. De... nem fogok zavarni? - Most jött rá hogy még nem is ment át csak úgy senkihez. Soha. Ha ment anno a húga is vele volt. Pislog is párat a gondolatra, de jobb ha ő megy át mint fordítva, mit gondolnának a szülei a lánynak?
Közben szemléli a lány kipirult arcát, átsuhan az agyán hogy erre a lányra érdemes főzni.
-Értem. - Aztán csak a fintor minimális jelei mutatkoznak rajta, éppenhogy. - A mikor? Ugyan. De tényleg nem árt. - Inkább eszik tovább, túl sok filmet nézett ez a lány, nincs mese. De lehet a mese jót fog tenni neki, nem is maga miatt kell megnéznie, hanem Demetria miatt, hogy ne álmodjon rosszakat mindenféle zombi támadással.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 15:23

- Tudom, tudom. - Nyugtatta meg mosolyogva, ő amúgy sem feltételezett róla ilyesmit. Majd pont ő hisz róla rossz dolgokat? Hiszen Demetria az a lány, aki a legelvetemültebb bűnözőben is a jót látja és biztos benne, hogy Usuinál ez csak álca, ez a mogorvaság. Még ha nem is álca, akkor talán valamiféle védekezési mechanizmus, próbálja elzárni magát a többi embertől. Mázli, hogy nála nem működnek az ilyen technikák.
Amikor viszont arról van szó, miért nem jó magához, úgy tűnik, túllőtt a célon. Pedig pont a férfit nem féltette, hogy majd ő illetődik meg a határozottabb fellépéstől... de nem jól számított. Meglepetten pislog a reakcióra, közelebb hajol, hogy hallja, mit morog az orra alatt.
- És miért nem? - Fordítja folyamatosan oldalra a fejét, hogy jobban lássa Usui arcát, közben tekintetét keresi, habár úgy tűnik, őt jobban leköti a pálcika. - Miért érzed úgy, hogy nem érdemled meg? Szerintem igenis megérdemled, hogy jó legyél magaddal. - Vigyorgott rá végül szélesen, hátha az hatásosabb, mint a sajnálgatás. Ő amúgy sem sajnálgatással szokott vigasztalni, inkább jó kedvre derítéssel. Mondjuk Usui esetében ez egy igen-igen bonyolult feladat, de semmi baj.
- Ez a legjobb az ufórablásban... az áldozat nem tud róla! - Nevetgélt jóízűen, hiszen egyre durvább elméletek születtek róla és a földönkívüliekről, hiszen Cassie is valami természetfeletti lénynek nézte. Mondjuk ő amiatt, hogy milyen mosolygós és lepattannak róla a rossz dolgok.
- Áh, dehogy fogsz... - Legyintett, mikor Usui azon aggódott, hogy zavarni fog. - Hidd el, néha olyan, mintha egyedül élnék, majd meglátod. Meg amúgy is, túl nagy házunk van, majd ne vessz el, mert lehet, hogy hetekig senki nem talál meg. - Kuncogott, ez bőven túlzás volt, de jól esett ijesztgetni a férfit. Még ha biztos is benne, hogy ettől nem fog berosálni vagy elijedni.
- A zombi apokalipsziskor! - Mondta lelkesen, nem értette, miért hitetlenkedik. - Cassie mondta, hogy előidézhető, valami vírusról magyarázott, szóval lehet, hogy szükségünk lesz a karizmokra! - Magyarázta lelkesen, de aztán a nagy harci hévet lehűtötte egy újabb falat ramen, a mostani sóhaját visszafogta és inkább eszegetett, ahelyett, hogy buta téveszméket terjeszt. De nem tehet róla, hogy ilyen hiszékeny, bár nem hisz annyira benne, hogy féljen tőle. Inkább csak van mire fogni a squash-t.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 16:11

-Nem fontos. - Erről nem akar beszélni, nem is érti miért mondta ki hangosan, noha így is elég halk volt az a pár szó.
Inkább beszélget másról. Nagy szó, mert tényleg beszélget. Egész hosszan!
-Áh, van benne valami. - Bólintgat párt a fejével, elvégre ha tudna róla nem lenne olyan misztikus. Vagy milyen.
-Hm, szóval hercegnő vagy, nem is mondtad. Majd csinálok térképet a palotához. - Közli, de kajánabb hangon, kétli hogy olyan hatalmas lenne a ház. Meg egy eltévedős valaki, nem lesz gond. - Sebastian nem lesz ott? - Lehet jobb lenne, nehogy azt higgye, megrontja a húgát.
Fáradtan vakarja a halántékát a sületlenséget hallva.
-És arra nem gondolt a Cassie barátnőd, ha ez vírus, akkor nem a karizmok mentenek meg attól hogy elkapd, hanem egy védőoltás mondjuk? - Néz a lányra, túl földhöz ragadt személyiség hogy értse a játékosságot megbújni a képtelen ötlet mögött.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 17:08

- Hát jó, de ha szeretnél beszélni róla, én szívesen meghallgatlak ám. - Mosolygott rá, úgy döntött, jobb lesz, ha nem erőlteti. Valószínűleg az ellenkezőjét érné el, csak még jobban bezárkózna, ezt pedig nagyon nem akarja. De tudnia kell, hogy ha egyszer mégis szeretne megnyílni, szeretné kiadni magából, ami nyomja a lelkét, Demetria tárt karokkal várja. Még ha valószínűleg nem is tud segíteni benne, meghallgatni is nagy segítség.
Az ufós megjegyzésre csak mosolyog, de inkább a kajájával foglalkozik. Annak ellenére, hogy éhes és imád enni, nem habzsol, nem az a fajta. Ő az, aki szereti kiélvezni az ízeket, érzéseket, megrágja a falatot rendesen. Hiszen a gyomrában már csak jó érzés, nem érzi az ízét. És amúgy is, akkor a legjobb enni, ha megkapja, amit kíván, most pedig nagyon rament evett volna és nagyon rament eszik jelenleg. Joga van kiélvezni.
- Hercegnő... olyasmi. - Kuncogott, hiszen ő volt az egyetlen lány, a legkisebb, tényleg hercegnőként nevelték. - Még a tetőtérben... izé... toronyban is lakom! - Vigyorgott szélesen, majd amikor meghallotta a kissé félénk kérdést arról, hogy Sebastian otthon lesz-e, el kellett nevetnie magát. Mondjuk, ő is félne tőle, jogos.
- Nyugi, Seb nem lesz ott, elpaterolom. Én is mindig ki vagyok rakva otthonról, bár én egészen más okból... - Na igen, ezen gondolkodóba esik és el is felejt mosolyogni. Elég morcos képet is vág, ahogy arra gondol, mennyit mászkált ő a városban nem is önszántából, hogy a bátyja kiélhesse a fiatalságát otthon. Na mindegy, megteszik egymásért, mert példásan jó testvérek és Sebastiannak nem kell arra szimatolgatni, úgysem bírja ki, hogy ne tegye meg.
- Jó, Cassie nem arról híres, hogy a realitások talaján állna... de nagyon vicces. Kedvelem őt. - Jelenti be vigyorogva, mintha most kapta volna meg az Oscar-díjat. Bár ő már nem biztos benne, kik a barátai, mert hát... a legtöbb gimis ismerősének csak addig kellett, amíg jó volt valamire. Most pedig, hogy nem megy korrepetálni, segíteni, házit írni, kibékíteni, satöbbi, most már nem olyan érdekes. Na mindegy, nem egyszerű neki az élet, de legalább magányosnak nem mondhatja magát, az biztos.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 17:29

-Gondolom. - Ezt már megbeszélték, de Usui nem az a panaszkodós fajta. Igazából nem is panaszkodna, tényeket közölne, de azt sem akar. Vannak dolgok amikről rég nem beszél és nem most akarja elkezdeni.
-Elég mesebeli vagy hozzá. - Mert tény, eléggé el van varázsolva a lány néha. - Helyes, csak egy sárkány el ne raboljon vagy be ne zárjon. - Mondja könnyesebb hangon. Azért ismeri a nyugati meséket is.
-De nem lenne jobb ha ott lenne? - Pislog, elvégre ő szerinte az jobb, különben sem érti miért akarja elküldeni a bátyját a lány. - Miért küld el? - Kérdezi reflexből és értetlen, összeráncolt homlokkal, érezni hogy ez neki furcsább, mint hogy ufók lánya esetleg a másik.
-Értem. Szóval vicces. - Nem kételkedik a lány szavaiban, bár eddig nem tűnik viccesnek a másik. Mondjuk a lényeg nem is ezen van. - Hol ismerkedtetek meg? - Kérdezi csak úgy kíváncsiságból, míg eszik ő is.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 18:02

Lemondóan sóhajt egyet. Nem fűzött olyan nagyon sok reményt ahhoz, hogy Usui majd megnyílik neki, varázsütésre, de hiába, ő akkor sem tudja feladni teljesen. Mindig van benne egy kis szikra, hogy hátha mégis másképp történnek a dolgok, még ha egyértelmű is, hogy nem úgy fognak. Ez a saját hülyesége, ezzel okoz apró csalódásokat, de hamar túlteszi magát rajta és halvány mosolyt varázsol arcára.
- Mesebeli...? - Neveti el magát végül, amikor meghallja. - Most mondjam azt, hogy nem te vagy az első, aki egy Disney hercegnőhöz hasonlít? Most már lassan kénytelen leszek hinni nektek. - Vigyorog még hozzá szélesen, mert hát jól esik az önbecsülésének. Nem gondol bele, hogy ezt nem feltétlen bókként kéne értelmezni, nem, ő egyből a pozitív oldalt nézi. Igazából eszébe sem jut, hogy sértegetnék. Mert megérti a sértést, hogy miért van, ha valaki rosszul bánik veled, akkor rossz érzéseket kelts vele. De hogy őt valaki miért sértegetné? Hiszen ő sosem bánt meg senkit, sosem szolgál rá, legalábbis nagyon igyekszik.
- Ó, legutóbb kihagytam egy fontos pontot. Minden buta kislányra is jut egy lovag. - Vigyorodott el, közben egy gyors kis ramen-szünetet tartott, amíg a kajájával foglalkozott, nem a férfival. Már így is különlegesnek érezheti magát, hogy nem csak az evésnek szenteli magát. Na jó, az az igazság, hogy szeret együtt étkezni másokkal, megosztani ezeket az élményeket is. Beszélgetni meg hogy ne szeretne? Be sem lehet fogni a száját általában.
- Nem, nem hiszem, hogy jó lenne. Ő az a túlféltős típus, meg féltékeny is, legszívesebben megtartana magának. - Magyarázza vigyorogva, amikor azonban Usui homlokát ráncolja, felteszi a kérdését, gyorsan egy adag tésztát nyom a saját szájába, hogy ne kelljen egyből válaszolnia. De jobbnak látja nem kerülgetni a forró kását, félreértéseket szülni és inkább megmondani az igazságot.
- Sebastian nőzik, aktívan. Bár jól csinálja, néha olyan csajokat találunk reggelente kiosonni, hogy csak leesik az állam, és az biztos, hogy nem apánál járnak, szóval kieséses alapon... Hm. - El kell gondolkodnia, vajon ezt ki akarta-e mondani, de most már mindegy. Szóval a lelki üdv és a béke érdekében kell néha távol maradnia otthonról, de nem bánja, kölcsönösen tesznek szívességeket egymásnak. Ami azt illeti, már nem zavaró a helyzet, egyszerűen megbeszélik és kész.
- Az egyetemen, aztán egy kávézóban találkoztunk megint és nem emlékezett a nevemre, de ettől függetlenül elhívtam squashra. De ne keresd benne a logikát, mi olyan logikátlan páros vagyunk. - Bizony, ezt már hamar megállapította, hogy ami az ő kapcsolatukat illeti, abban semmi értelmes, emberi aggyal követhető nincs. De még mennyire nincs.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 18:18

-Az. - Bólint rá. - Higgyél, szerintem. - Teszi hozzá, bár nem tudja, hogy abban a vonatkozásban mondták e a lányra a jelzőt mint ő, de úgy sejti igen.
-Általában. - A mesék így szólnak, ezt nem tagadja. Na meg valóban, a hercegnők ritkán éles eszűek.
-De tőlem miért akarna félteni? Nem bántalak. Meg felesleges féltékenynek lennie, ha otthon maradna, látná. - Mondja a nyilvánvalót. Aztán csak ráncolja a homlokát, türelmesen vár a válaszra. Majd csak semleges arccal bólint.
-De remélem azért tiszteli őket... - Csóválja a fejét, nem kedveli a szoknyapecér férfiakat, általában léhűtő és megbízhatatlan mind. Persze ez a kacér nőkre is áll. Ő maga erősen monogám típus. De persze nem ismeri Sebastiant, nem fog pálcát törni felette.
-De akkor sem szép hogy emiatt elküld otthonról. Vegyen ki egy szobát egy szállodában vagy oldja meg. Rengeteg megoldás létezik. - Mondja némileg neheztelő hangon, mert szerinte inkorrekt dolog a fiatalabb lányt csavarogni küldeni, mikor ő az érettebb és idősebb elvileg.
-Aha... Hát a lényeg hogy akkor ezek szerint gyakrabban fogtok találkozni. - Akkor friss barátság, azt hitte régebbi.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 20:30

Amikor jobban belegondol, elmosolyodik, de nem az az igazi, boldog a mosolya. Sokkal inkább keserédes, mintsem vidám, hiszen furcsa gondolatok járnak a fejében.
- Nem tudom, ez mennyire jó dolog. - Vallja be végül, hasonló tekintettel, még akkor is, ha hercegnő... talán nem kéne annak lennie. Erről beszéltem, amikor azt mondtam, ő a legkevésbé határozott személy a világon. Sosem tudja, jól csinálja-e a dolgait, mindig benne van a félsz, hogy vajon mi lesz, ha mégis máshogy lenne jobb. Nem tehet róla, a DNS állományába lehet kódolva, világéletében ilyen volt.
- A buta kislány szerepe nem könnyű, de nem ám. - Mosolygott végül, hiszen tudja, hogy nem olyan buta ő. Sok butaságot csinál, de csak mert tiszta a szíve. Viszont egyetemes irodalomelméletből megverne bárkit és nagyon fura dolgok zajlanak az agyában. Lehet, hogy elsőre csak furának tűnik, amikor a papírba dől és nem hall, nem lát, de hamar rájön az ember, hogy ez maga a zsenialitás. És nem azért, mert megdolgozott érte, ez egy ajándék, amit meg kell becsülnie, így született. Talán mégsem használja ki annyira, mint ahogy kellene.
- Nem érted... én tudom, hogy nem bántasz, ezért nem kell gardedám mellém, amikor veled vagyok. Tudod, nem számíthatok egész életemben arra, hogy bármi van, Sebastian mögé bújok. Kicsit függetlennek kell lennem tőle. - Mosolygott féloldalasan és vonta meg a vállát. Hagyják egymást élni, ezt is megbeszélték, de mégis, elengedni olyan nehéz. Biztos Sebastiannak is nagyon nehéz, hogy nem foghatja folyamatosan a kezét, nem terelgetheti kedve szerint. De Demetria felnőtt, még ha nem is viselkedik akként.
- Nem sokszor van ilyesmi, de szerintem még mindig jobb, ha szól, mintha... na mindegy, szóval jól teszi, hogy szól. - Inkább nem akarta befejezni, ismét betömte a száját ramennel, jobban jár, ha nem fecseg többet ilyesmiről, mert Seb se lenne boldog, ha most hallaná. Libabőrös a gondolattól, hogy a háta mögött áll és hallgatja, amit mond. Sóhajtania kell a gondolattól.
- Úgy néz ki, de olyan zavaró, hogy folyamatosan rólam beszélünk... illetve az, hogy te lassan már azt is tudod, milyen méretű bugyit hordok, én viszont még csak a kedvenc üdítőmárkád sem ismerem. - Csodálatos példák, de valahogy szemléltetnie kell, ő mekkora jelentőségű dolgokat mesél el, Usui viszont milyen jelentékteleneket sem oszt meg vele. Nem mintha annyira zavarná, csak egyszerűen nincs hozzászokva, hogy róla szóljon minden.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 20:52

-Annyira, amennyire te jónak gondolod. - Elvégre saját magának kell jónak éreznie, mert ez a hercegnősdi teljesen relatív.
-Gondolom, nekem nem menne. - Tekintve mert ő fiú, vagy inkább férfi. Rég nem fiúként gondol magára, ideje korán felnőtt, talán ezért is ilyen merev és földhöz ragadt.
-És ezt ő is tudja? - Kérdez vissza ha már ennyire féltékeny típus a bátyja.
-Értem. - Ez nem javít sokat a férfiről alkotott képén, de mindegy is igazából.
-Nem faggattalak a ruhaviselési szokásaidról. - Húzza össze a szemöldökét és inkább visszaengedi a falatot a tányérba. Micsoda hasonlat volt ez?
-Nincs kedvenc üdítőm. De sok zöld teát iszom. - Hát... valahol el kell kezdeni. De nem érzi úgy hogy ő bármit tudna mesélni magáról, mondhatni semmit.
-Kérdezz mi érdekel... én nem szoktam magamról beszélni, ellenben érdekel te milyen vagy. - Néz a lányra, mert ha nem így lenne nem kérdezgetné, ez világos. Szóval jelzi, ha marad az eddig állapot őt az sem fogja zavarni.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 21:30

A férfi válaszán nem bírta ki, hogy ne kuncogja el magát, már sokkal vidámabb tekintettel nézett rá.
- Bárcsak én is ilyen egyszerűen gondolkodnék, mint te. - Na igen, hamar megismerte a férfi gondolkodásmódját. Általában egyenes, logikus, racionális, egyértelmű. Általában komoly és olyan igazi, masszív személyiség, akit nagyon nehéz megrendíteni vagy megérinteni.
- Na és a lovag szerepe? - Kérdezte, immár játékosabb hangszínnel és persze tekintettel is, amíg hallgatta a választ, kihasználta a szünetet és evett egy kicsit. Hiába, szeretett beszélni, de enni is, szóval próbált nagyjából egyensúlyt fenntartani a kettő cselekvés között. Meg hát amikor beszélt, akkor is érezte a ramen illatát, az agyának egy kicsi részét mindig is lefoglalta. De a koncentrációját nem törte meg, nem engedett ilyesmit.
- Szerintem tudja, csak nem tetszik neki annyira. - Mosolyognia kellett, mert szerette ő Sebastiant, jobban, mint akárki mást, de nem normális, ha folyamatosan leköti őt. Végre megkapta a lehetőségét, hogy azt tanulja, amit csak akar, ami az álma. Azt az életet élje, amit akar, neki pedig esze ágában sincs visszafogni, semmiben. Hadd repüljön az új szárnyain, még akkor is, ha ő nem érzi úgy, hogy követni tudja.
- Tudom, hogy nem tetted, itt voltam. Ez csak egy hasonlat volt. - Na jó, ismét muszáj volt kicsit határozottabban fellépnie, mert ő nem bolond ám, legalábbis nem annyira, mint amilyennek tűnik. Nem mintha elárulta volna neki a bugyiméretét, de vigyorognia kellett Usui reakcióján, a homlokráncoláson és azon, mennyire idegenkedik a gondolattól.
- Szóval zöld tea... - Jegyezte meg hümmögve, miközben ivott egy kicsit a vízből, amit a ramenhez kért. Már abszolút nem volt forró, de így mégis jobban csúszott. Amikor pedig Usui megmagyarázta, miért ez a felállás és hirtelen kérdésekkel kellett előállnia, az ember azt várná, hogy elakad. Nem, ő egyből rá tudta vágni, mi érdekli, szégyenérzet nélkül.
- Mit szoktál csinálni otthon, szabadidődben? - Kérdezte végül, hiszen a férfi egyedül él, nem tűnik bulizós típusnak. Kíváncsi, mivel üti el a szabadidejét, amikor éppen nem ő lóg a nyakában.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 21:45

-Nem kell mindent túlbonyolítani, ennyi az egész. - Mondja türelmesen, kissé monotonon, mert szerinte semmi extra nincs az ő felfogásában, és amúgy. A dolgok csak annyira bonyolultak amennyire mi azzá tesszük, Usui teljesen ezt a nézetet vallotta mindig is.
-Hősies vagy merész. Bár szerintem inkább vakmerő. - Annyira nem olvasta a nyugati sárkányölős meséket, tekintve hogy náluk a sárkány nem gonosz lény.
-Hm. - Erre nem tud jobbat reagálni, elvégre ez Sebastian baja, nem az övé.
-Fura hasonlat. - Érzi a nyomatékot, kicsit meg is lepi, pislog rajta párat, majd inkább eszik tovább.
-Az. - Rettentő kommunikatív ha önmagáról van szó.
Ő is azt várta hogy ha ő nem mesél és kérdezni kell majd csírájában elhal az érdeklődés dolog, de nem. Sóhajt is egy aprót és leteszi a pálcikát, hogy ő is igyon pár kortyot.
-Nem sokat. Olvasok. Meditálok. Írok. Takarítok. Tanulok. Főzök. Elmegyek sportolni. - Igazából mit szokott csinálni még, el is kell gondolkodnia. Nem igen csinál mást... ami azt illeti.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 23:13

Hallotta ezeket a szavakat, és közben el kellett gondolkoznia... nem kell mindent túlbonyolítani. Szimbolikusan zajlottak benne a dolgok, ahogy most az életét látta, csinálta. Pontok halmaza jelent meg előtte, kacskaringós vonalakkal összekötve. Kicsit elhagyta a valóságot, amikor látta, hogyan kéne kinéznie. Egyenes vonalak, ponttól pontig, kitérések nélkül. Legalábbis ő így képzelte el a különbséget a kettejük gondolkodása között. Így le is maradt a hősös válaszról, a kezében megállt a tészta, ahogy az ihlet megszállta. Hallotta, ahogy dobog a szíve, a halk légzését. Szinte érezte, ahogy az ingerek, az elektromos impulzusok végigjárták őt, oda-vissza szaladgáltak a gerincén. Onnan pedig eljutottak minden egyes porcikájába, minden sejtjét átjárták. Lassított felvételnek érezte magát, ahogy ült, nézte a tésztáját.
- Nem fogom. - Válaszolta halkan, és a többi válaszról is kicsit lemaradt, majd Usuira emelte a tekintetét, amikor a kérdésére kapott válaszokat, a szabadidőről. Akkor látszott, hogy rá figyel, de kicsit mintha zavart lett volna a tekintete. Ő lassan elengedte a valóságot, lassan már nem is Demetria volt. A lassú percek, mozdulatok után sokkal gyorsabbak születtek.
Elengedte a pálcikákat, leejtette őket. Nem eszik, most nem ehet, sokkal fontosabb dolga van. Pálcika, minek neki pálcika, azzal nem lehet írni! Egy toll, egy toll kell neki, nem tud másra koncentrálni, csak zavartan nézelődik, merre van a táskája. Akkor jut eszébe, hogy nem hozott semmit, életművész akart lenni, toll nélküli életművész. Csak egy gitárral. Gitár. Gitártok. Gitártokban... toll. Gitártok. Remegő kézzel nyúl oda, nem engedheti elszállni az ihletet, óvatosan kell mozognia, gondolkodnia. Mereven nézi a kezét, ahogy remegve a zseb felé nyúl, ahol vagy talál tollat, vagy nem. Amikor meglátja, gyorsan veszi el. Papír... nincs nála papír, nem kell papír. Fogja a saját karját, arrébb tolja a tálját, írni kezd, hihetetlen pici, rendezett betűkkel, gyorsan. Egy, két, három sor, neki most nem létezik más, csak a karja, amit rá ír. Ez az, amikor elkapja az ihlet, alkotnia kell és senki és semmi nem állíthatja meg benne. Amikor kész, lejegyzett mindent és teleírta az egyik karját, pislog párat, idáig azt is elfelejtett. Felemeli a fejét és mintha most ébredt volna, úgy pillant Usuira, ő is teljesen kiment a fejéből.
- Ne haragudj, én mondtam, hogy nem vagyok teljesen százas, de ez inkább adomány, mintsem átok. - Mosolyodott el végül, hiszen ha ez nem lenne, ő sem járna ott, ahol jár. Valószínűleg az egyetemre sem járhatna. Sosem tudja mikor, mi ihleti meg, most például a férfi egy ártatlan mondata okozott neki "írógörcsöt". Közben visszavette a pálcikáit a kezébe, hogy lassan folytathassa az evést, mintha mi sem történt volna.
- És miért laksz egyedül? Nem szeretnél lakótársat? Állatot? Koleszt? - Tért vissza a faggatózáshoz, úgy emlékszik, valahol ott hagyta abba, mielőtt még le kellett volna jegyeznie az ötleteit.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Csüt. Júl. 31 2014, 23:47

Mit nem fog? Összeszalad a szemöldöke, hah, gondolta hogy nem komoly a kérdés, vagy csak udvarias volt a lány, de vele minek udvariaskodni? Ha nem érdekli minek kérdezi? Megcsóválja a fejét és eszik inkább, bár csak összeszalad a szemöldöke hogy mit keres ennyire a lány, félredönti a fejét. Főleg hogy nagyon keres valamit a lány, először azt hiszi valami rohama van, allergiás, vagy kell valami gyógyszer. De nem tűnik betegnek a másik, semmi testi jelét nem látta, pedig akaratlan de ért hozzá. Aztán előkerül a toll, kezd körvonalazódni benne, hogy a lány írni akar, de helyes az elmélet mert ír is. Csendben figyeli, eszik, ki tudja meddig tart ez az állapot a lánynál. Ellenben nem zavarja meg, hagyja dolgozni.
Ő is úgy tesz mintha mi sem történt volna, elvégre nem történt semmi fura. Mondjuk összeszalad a szemöldöke, hogy minek kérdez megint a lány, mikor valószínű az előbb se figyelt.
-Mert nincs kivel laknom. - Mondja tömören. - Szeptembertől. Állatom nincs, nem is akarok. - Mondja, és eszik tovább, lassan a végére is ért a tányérnak.
-Neked, kollégium? - Kérdez vissza, úgy a bátyjával sem kéne kerülgetniük egymást.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Pént. Aug. 01 2014, 00:02

Látja, hogy Usuinak nem tetszik, hogy ismét kérdez, talán rosszul esett neki, hogy az előbb nem figyelt. Pedig figyelt, csak reagálni nem tudott rá. Hallgat egy kicsit, mintha rosszat tett volna, megeszik még egy falat húst és tésztát, majd elmosolyodik.
- Olvasol, meditálsz, írsz, tanulsz, takarítasz, főzöl, ja és sportolsz. - Ismételte el, amit neki mondott, közben pedig rápillantott. Nem kell tovább bizonygatnia, hogy akkor is figyelt rá, csak addig nem tudott vele törődni, amíg ki nem írta magát. Félrerakta a valóságot egy kicsit, parkolópályára helyezte, de nem hagyta el. Ha megtette volna, nem tudna visszatérni soha.
- Tényleg, és te mit sportolsz? - Kérdezte végül, közben ivott pár korty vizet. Közben hallgatja a választ, miszerint nincs kivel laknia, nem szeretne állatot és szeptembertől kollégista lesz. Bólint párat, majd újabb kérdések ugranak be neki és most üti a vasat, amíg meleg. Nem fogja magában tartani, csak azért, hogy tapintatosabb legyen. Ma nem. Most nem.
- Miért akarod elrekeszteni magad mindenkitől? Miért bünteted magad? - Ezt vette észre, Usui válaszai alapján sanyargatja magát, direkt. Pedig erre semmi szükség nem lenne, elég lenne, ha közel engedne magához valakit. Hiszen a férfi nem tűnt túl boldognak így, kérdései közben pedig a tekintetét kereste, a válasz határozottan jobban érdekelte, mint a ramen maradéka.
- Még nem döntöttem el... lehet, hogy utazgatok, majd meglátom. - Mondja elmosolyodva, bár talán szívesen maradna otthon, bizonyos szempontból sokkal kényelmesebb. Azonban ennek az éremnek is két oldala van, a kollégista élet sokkal felnőttesebb. Egyedül kéne boldogulnia, ki tudná próbálni magát, de nem biztos benne, hogy ki is akarja.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Pént. Aug. 01 2014, 00:15

Összeszalad a szemöldöke, hogy visszamondják a szavait. Ezek szerint lehet tényleg érdekli. Nem, inkább csak tud több fele figyelni és jó a rövidtávú memóriája. Ő maga nem érdekes, miért érdekelne bárkit is? Hiú elgondolás.
-Karatézom. De szoktam futni, úszni... taijizni szeretnék elkezdeni. - Elvégre Mr. Powell azt ajánlotta. De kicsit megenyhült a hangja.
-Bah... - Néz félre. Majd vissza, mélyen a lány szemébe nézve, már-már szigroúan hatóan. - Demetria... attól hogy te kedves vagy és nehéz elvenni a kedved a mosolygástól, másra ez nem igaz. Az embereknek nem hiányzik hogy az én üres és merev jellememet elviseljék. Bah.. - Néz félre, nem igaz hogy nem látja a lány! Ő nem egy olyan valaki, akinek örülnek ha ott van.
-Egyetem közben? - Szalad fel a szemöldöke, neki nem vág össze a kettő. Most vagy tanul, vagy utazgat. kicsit sarkalatos szegény. Meg nem is úgy értette hogy a két lakás között, azt ő ingázásnak mondaná. Szóval lehet jól félreértette a lányt, de sebaj.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Életművész (Usui és Demetria)   Today at 22:14

Vissza az elejére Go down
 

Életművész (Usui és Demetria)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-