Igazából nem is tudom, hogy mit keresek itt, mert rengeteg dolgom lenne. De mivel meghívtak, hogy vegyek részt az eseményen, gondoltam ha itt maradok egy kicsit, abból még nem lesz gond. Majd valamikor lelépek, mikor senki sem lát, szerintem amúgy sem hiányzok itt. Épp egy másodikossal beszélgetek, hogy az én avatóm milyen volt, hogy tanácsot adjak a szivatások terén. Igaz, hogy már kinőttem ezekből, mert van jobb dolgom is ennél, de amiket a filmekben láttam, azokat megosztom vele. Elég jól elbeszélgetünk egymással, hiszen nagyjából ugyanazokat a film műfajokat szeretjük. Észre se vesszük, hogy így elbeszélgettük az időt, és már rég itt kéne lennie egy srácnak, akit ide hívtak. Csak akkor tűnik fel, mikor valaki épp beesik az ajtón. A szétszórtsága láttán nagyon is ő az, akire vártunk. Én csak félre állok, amíg a másik srác elmond neki mindent. Azt hiszem, az enyém közel sem volt ilyen, mert bárki késett rendesen megkapta a magáét, itt pedig egy egyszerű szóvá tételről van szó. Amíg a két srác beszélget, addig én leülök és felteszem a lábamat az asztalra. Miután befejezték intek egyet az elsősnek.
- Én David White vagyok. – Mutatkozok be én is, majd hagyom, hogy ketten tegyék a dolgukat, hiszen nekem itt végeredményképp semmi keresnivalóm nincs. Elő is veszem a telefonomat és megnézem az üzeneteimet, míg kitalálja a beavató személy a feladatokat.