Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Éjszakai kertészet (David és Demetria)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Éjszakai kertészet (David és Demetria)   Pént. Júl. 25 2014, 16:42

Hát, ismét itt volt, összetörött szívvel. Bár nem meglepő, neki mindig összetörik a szíve és az átlagnál sokkal rosszabbul viseli, ha valaki megbántja. Túl gyenge az élethez, sokszor megállapította már, de majd ezen is túlteszi magát. Addig is, nos, tanácstalan, mit csináljon. Ma este biztosan nem mehet még haza, nem tudna csak úgy besurranni a szobájába. És ha valaki meglátja, nos, akkor meglátják, hogy néz ki, kérdezgetni fogják, ő pedig nem akar róla beszélni. Nem, el akarja felejteni ezt az estét, az egész napját is jelenleg és most bármi másra jobban van szüksége, mint a bátyja pátyolgatására. Nem, most arra van szüksége, hogy magára szánjon egy kis időt és magában lerendezze a dolgokat. Senki nem gondolná róla, hogy így rendezi le a dolgokat, makacsul egyedül akarja elintézni. Nem tűnik ilyen lánynak, ha megismerjük, kissé idegen is a személyiségétől, de mit tehetne? Hát, a házak között bolyong, sétálgat az utcán. Egész éjjel sétálni fog? Keresnie kéne egy nyugodt kis zugot, ahol átgondolhatja a történteket, átértékelheti a barátait, a viselkedését, az életét. Igen, ez kéne neki, egy kis magány egy kis csendes helyen, ami csak az övé. Önzés - ez kell most neki, hogy egy pár percre minden csak róla szóljon és körülötte forogjon a bolygó. Hogy csak magára gondoljon, a saját dolgain járjon az esze, ez pedig nem könnyű neki, révén általában mindenkivel jobban törődik, mint magával. Csodálatosan tud vigasztalni és tanácsokat adni, ha mások életéről van szó. A sajátját viszont nem olyan könnyű helyre rakni, minden sokkal bonyolultabbnak tűnik a másik oldalról. Talán mert nem látja át annyira, vagy csak nem is akarja.
Szóval, nézzük meg, mit csinál. Egy kellemes nyári ruhában, egy vékony boleróval, kisírt szemekkel sétálgat egyedül a csendes külvárosi utcákban, a házuktól nem is olyan nagyon messze, ha meggondolná magát és hazáig rohanna sírva. Átöleli magát karjaival, egy gitár lóg a hátán, tokban, ettől nem hétköznapi látvány. De ő elvan vele, nem húzza a vállát. Azonban amikor meglátja az út másik végén egy ismerősét baktatni, elkerekednek a szemei. Na, ilyenekkel nem akar most találkozni. Gondolkodás nélkül ugrik át az egyik alacsony kerítésen, egyenesen egy kertben landol. A fák, bokrok segítenek neki, összehúzza magát és elbújik közöttük, egy egészen más, kis világot készítenek neki. Elszigetelik őt a külvilágtól, a virágok pedig barátságosan hajlonganak felé. Előreveszi és átöleli a gitárját, lélegzetvisszafojtva várja, hogy elmenjenek mellette. Hallja a lépteket, és ahogy távolodnak, egyre inkább megnyugszik és körbenéz. Nagyon szimpatikus kis kert, itt van nem messze egy utcalámpa, nincs is olyan sötét. Homlokát lassan a gitárjára hajtja, könnyezik még egy kicsit, majd úgy dönt, elege van. Előveszi a gitárt, kezébe fogja, gondolkodik, mit is kéne játszania. Vesz egy mély levegőt, majd eszébe jut egy kedves kis szám, ami talán jól kifejezi most őt. Elsőre el sem kezd énekelgetni, nem is tud hihetetlen szépen, nem egy nagy tehetség, csak szereti csinálni. Néha meg-megremeg a keze, akkor kicsit nagyobb szünetet hagy, de aztán csendesen énekelget, mert mire nem jó az éjszaka, minthogy egy idegen kertjében gitározzunk és énekeljünk! Nem baj, csak ezt az egy estét kell átvészelnie itt, majd hajnalban hazamegy, bezárkózik és eltűnik a külvilág. Összeszedi magát és folytat minden ott tovább, ahol abbahagyta, némi módosítással.
Ennek így kell mennie, nem? Ez az élet, nem? Úgy feltenné a kérdéseket, de sajnos nincs kinek.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Éjszakai kertészet (David és Demetria)   Vas. Aug. 03 2014, 04:07

Szemeim már vörösen égnek azért, mert már nagyon is fáradt vagyok és nem is tudom, hogy mióta nem aludtam már. Vágyok az ágyam társaságára, de sajnos túl sok munkám van, így egyhamar nem is fogok ezekkel végezni. Már most megbántam, hogy gyorsítottan akarom elvégezni az egyetemet, mert erre nincs kapacitásom. De ezt sajnos már nem lehet visszavonni, így kénytelen vagyok ezt megcsinálni, vagy kibukok és akkor ott tartok, mintha el sem kezdtem volna a sulit. Nem is figyelem az órát, így csak az tűnik fel, hogy már régen sötét van. Sóhajtva félre teszem a munkám, majd elkezdek felöltözni. Úgy érzem, hogyha most innék egy kávét, attól csak elaludnék, így ezt nem kísérlem meg. Az utcán sétálok, hogy a friss levegőtől ébren maradjak, mert ha busszal mennék biztos vagyok benne, hogy elaludnék és akkor a garázsban keltenének fel, ami ki tudja, hogy milyen messze van innen. Nem kockáztatok, így lépteimet kicsit felgyorsítom, hogy ezzel is hamarabb érjek haza, majd amint ez megtörtént, így mindenestül esek be az ágyba. Csak pár percet tudok így aludni, mert meghallom, hogy valaki gitározik. Lusta vagyok, így csak hallgatom és próbálok aludni, de ettől a kimerült állapottól nem megy. Sóhajtok egyet, majd erőt veszek magamon és felkelek. Pedig már azt hittem, hogy reggel van és valaki szerenádozik az ablakom alatt. Papucsot húzok, majd kicsit kócosan és gyűrötten megyek ki a hátsó kertbe vezető ajtón. Követem a hangot, nem túl vidám szám, őszintén nekem egyáltalán nem tetszik, főleg ahogy megyek közelebb, túl hangos is. Nyűgös vagyok, mert már rég aludnék, de nem megy. Mikor megtalálom a „zaj” forrását, megállok előtte.
- Szia. Nem csinálnád ezt máshol? Vagy legalább halkabban? Fáradt vagyok. – Hangom normális, egyáltalán nem bunkó stílusban mondom, csak szimplán álmos vagyok. Akár itt a füvön is eldobnám magam, párnának használva a lányt. De azt hiszem, ha leülnék, akkor elaludnék, így inkább állok előtte és remélem, hogy észrevesz vagy legalább hallja, amit mondok és nem néz levegőnek.

_________________
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Éjszakai kertészet (David és Demetria)   Csüt. Aug. 07 2014, 00:08

Egészen jól elvan, nyugtatja magát a finom dallal, a zene jót tesz neki is, a lelkének. Segít az önkifejezésben és nem akarta hangosan csinálni, de nem ám. Csakhogy nem feltétlen ő irányít minden egyes aprócska részletet az életében, néha véletlen történnek vele dolgok. Például az éjszakai, egy személyes koncertjén a kis kertben véletlen felver valakit az álmából. Ki gondolta volna? Aztán egyhamar meg is jelenik az ébresztőért nem éppen rajongó személy, meglehetősen nyúzottan, papucsban. Igazán csábos, amikor hozzászól, elhallgat, felkapja a fejét. Nagy, könnyes szemekkel pillog rá.
- Jézusom, bocsánat! Én nagyon sajnálom, nem direkt volt, nem akartam semmiféle kellemetlenséget okozni! - Maratoni szabadkozásba kezd, miközben elengedi a gitárját és gyorsan elkezdi törölgetni a szemeit. Így is vörösek, ki vannak sírva, de a férfi sem néz ki sokkal jobban, szóval ez a helyzet. Egyikük sem fest valami jól, Demetriának a lelke nyúzott, Davidnek a teste, jól kiegészítik egymást.
- Én csak... nem tudok most hazamenni, kellett egy hely, ahol megvárom a reggelt. Keressek egy másik kertet? - Kérdezte végül, mert hát, ha zavar, akkor zavar. Elmegy és keres egy másik, remélhetőleg kutyamentes és növényekben gazdag kertet, ahol kellemesen elbújhat és soha többé nem kell előjönnie. Hm, bárcsak lenne egy kis faház az egyik kertben, megkockáztatna érte egy betörést. Gyerekkorában imádta az ilyesmit, de most már túl nagy szamárnak tűnik ahhoz, hogy oda bújjon, bármi baja van. Szépen is néznénk ki, így is elég szégyen, hogy 18 évesen még mindig a bujkálás mellett dönt, ha úgy jönnek ki a dolgok.
- Én nem vagyok ám rossz lány, sőt, jó lány vagyok, tényleg, hidd el. Csak most... ez egy ilyen este. - Vonta meg a vállát, miközben szipogott egyet és megvonta a vállát, majd felmosolygott a férfire. Persze, a meggyőzés nem maradhatott el arról, hogy ő jó kislány. Mert tényleg az, nem szokott ilyesmit csinálni, gondot okozni, zavarni másokat. Csak ez tényleg egy ilyen este.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Éjszakai kertészet (David és Demetria)   Csüt. Aug. 07 2014, 12:37

Fáradt vagyok és ez nem is lesz máshogy, mivel zenét hallok a hátsókertből. Bosszús vagyok, mert nagyon sokat tanulok és mellette dolgozok, gyakorlatra járok, van, hogy nem is alszok két napig, hogy mindent meg tudjak csinálni, és mikor lenne rá időm, akkor sem tudok, mert valaki épp zenélget. Hogy mindig engem találnak meg ezek. Kis is megyek úgy ahogy vagyok a kertbe, hogy elküldjem melegebb éghajlatra azt, aki nem hagy pihenni. A hang alapján számítottam arra, hogy lány lesz az illető, de őt mégsem bánthatom, így megpróbálom magam türtőztetni.
- Pedig sikerült! – Hangom eléggé lekezelőnek tűnik, pedig egyáltalán nem ezt akartam kihozni magamból. Sóhajtok egyet, nem akarok bunkó lenni, de nyűgös vagyok és ilyenkor nem megy máshogy. Viszont feltűnt a kisírt szeme, így azt hiszem, hogy ma sem fogok egy hamar ágyba kerülni. Kíváncsi vagyok, hogy miért pont az én kertemet szemelte ki arra, hogy sírjon. Összeráncolom a homlokomat, hogy nem mehet haza. Nekem ez újdonság a mai világban, biztos vaj van a füle mögött, amiért ez a helyzet fenn áll. Szeretem a rossz lányokat, mert velük olyan jól el lehet játszadozni. De azt hiszem, hogy most ebben nem vennék részt, mert elaludnék közben, ami ciki lenne.
- Miért nem tudsz hazamenni? – Azért arra rákérdezek, ami engem érdekel, így a kérdésére nem is válaszolok. Minden átvillant az agyamon, így csak akkor tudja ezt helyre rakni, ha elárulja, hogy miért is nem mehet haza. Viszont lehet, hogy csak a fáradtságom miatt, de én kezdek fázni. Igaz, nincs rajtam túl sok ruha, de ahogy hallottam fél füllel vihart mondanak egész éjjelre, így nem csoda, ha elkezd fújni a szél és hideg van.
- Engem nem kell meggyőznöd… - Rántom meg a vállaimat, mert aztán nem érdekel, hogy jó vagy rossz lány. Most perpillanat az zavar, hogy nem hagy aludni és ezáltal csak még jobban fájnak a szemeim. Így is eléggé ijesztően nézhetek ki, hiszen kócos vagyok és papucsban állok itt. Sóhajtok egyet, majd a házra tekintek.
- Kérsz egy bögre kakaót? – Mutatok hüvelykujjammal a vállam fölött hátra a házra, ezzel is meghívást adva neki, hogy jöjjön be. Talán jobban érezné magát odabent a kanapén ülve, mint itt kint a bokrok közt. Bár nem ismerem, de attól még a jófejségem megmaradt, annak ellenére, hogy legszívesebben már állva elaludnék.

_________________
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Éjszakai kertészet (David és Demetria)   Kedd. Aug. 12 2014, 20:19

A kis éjszakai kertészkedés nem úgy alakult, ahogy tervezte, mert nemhogy meglátták, még meg is zavart valakit. Ő pedig semmi ilyesmit nem akart. Igazából csak egyedül akart lenni egy csendes helyen, elmenekülni minden és mindenki elől.
- Sajnálom! - Bukott ki belőle újra, amikor a férfi meggyőzte arról, hogy sikerült. Ezzel együtt a zokogás is készült feltörni belőle, hüppögött ugyan párat, de sikerült visszanyelnie. Pedig ha egyedül lenne, valószínűleg már locsolgatná a virágokat a közelben, méghozzá specifikus, sós keverékkel. De nem, nincs szüksége most neki ilyesmire, össze kell szednie magát. Legszívesebben adna magának egy-két pofont, hogy megemberelje magának, de valószínűleg a férfi csak még inkább hülyének nézné miatta, arra pedig nincs szüksége.
- Mert... nem akarom, hogy így lássanak. - Magyarázta egy apró bólintással, majd kezeivel végigmutatott magán. Valóban nem festett jól, igazából úgy nézett ki, mint egy kétségbeesett, szárnyaszegett madárka. Helyre tudja ő hozni magát, csak kis idő kell neki. Hogy visszahozza a boldog Demetriát, az kell neki, az önfeledt, laza, boldog Demetria. Ahogyan mindenki ismeri és talán el is várják tőle, hogy olyan legyen.
- Ne haragudj, megértem, hogy nem érdekel. - Mosolygott keserédesen és ismét kicsit megvonta a vállát. Na igen, másik nagy hibája, hogy folyamatosan bocsánatot kér, David valószínűleg még sokszor megbánja majd, hogy elhitette vele, hogy valami rosszat csinált. Egész este hallgathatja majd a bocsánatkéréseit, de már késő bánat.
- Kakaót...? - Kérdezte végül, felpillantva. El volt keseredve, már éppen készült arra, hogy elhajtják, most pedig megesik a férfi szíve rajta és kakaót kínál? Először kicsit értetlen, aztán lelkesen mosolyog csillognak a szemei. Felpattan, leporolgatja magát és hátára dobja a gitárját, mert nem hagyja itt kint újdonsült barátai között.
- Nagyon megköszönném! - Mosolyodott el szélesen, mert jól esett neki a gesztus és lelkes is lett tőle. - Amúgy Demetria vagyok, Demetria Smith, itt lakok nem messze, pár utcányira. - Ő nem emlékszik arra, hogy látta volna már a férfit, de ki tudja, talán David megjegyezte az arcát. Most már a nevét is tudja, meg hogy körülbelül merre lakik. Kicsit túl közvetlen? Ugyan, számára ez még visszafogott őrültség.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Éjszakai kertészet (David és Demetria)   Szer. Aug. 20 2014, 12:00

Megforgatom a szemeimet, mert idegesít, ha valaki ennyiszer kér bocsánatot. Oké, ezt én rontottam el, de attól függetlenül álmos és nyűgös vagyok. Belőlem ez, ezt váltja ki. Sóhajtok is egyet, de nem mondok rá semmit. Elvégre nem is tudnék mit mondani, csak állok előtte félmeztelenül. Fázok is, de nem attól, hogy hideg lenne, hanem a fáradtságtól.
- Hogy? Egyáltalán mi történt? - Nem nagyon értem, így nem is csoda, hogy értetlenül állok előtte. Szeretnék többet tudni, de nem is. Az agyamat másnak a problémájával telíteni felesleges lenne. Az újbóli bocsánatkérést már nem tudom figyelmen kívül hagyni, muszáj, hogy szóljak érte.
- Ne kérj már állandóan bocsánatot! - Forgatom meg újra a szemeimet, bár nem tudom, hogy ilyen sötétben mennyire látja. Bár pont van utca lámpa a kertnél, de annak a halvány fénye, ami épp hozzánk elér, semmit nem ér.
- Nem arról van szó, hogy nem érdekel. De nem tartozol nekem magyarázattal, hiszen nem vagyok se a pasid, se a családod. - Rántom meg a vállaimat, ahogy ezt még hozzáfűzöm az előzőhöz. Valóban nincs szükség a magyarázkodásra, de nem azért, mert nem akarom őt meghallgatni, csak nem érzem ennek szükségességét. Persze, lehet, hogy ő ezt máshogy gondolja, de majd kiderül. Végül úgy döntök, hogy ne maradjon itt kint, ezért beinvitálom a házba. Talán hamarabb kerülhetek vissza az ágyba, ha bent vagyunk. És az sem utolsó, hogy bent nem fázok.
- Lehet tea is, ha nem szereted a kakaót. - Pillantok le rá, bár nem nagyon értem, hogy miért ennyire "hitetlen", hiszen nem akarok semmit, csak bemenni a házba. Ott kicsit barátságosabb a légkör és még szúnyogok sincsenek.
- David White. - Mutatkozok be én is, bár még nem láttam ezt a lányt az egyetemen, de ha volt már bent, biztos, hogy hallotta a nevemet. Eléggé híres vagyok a lányok körében, bár már egyikkel sem közösülök. Ha már végre bejutottunk, akkor töltök is ki két bögrébe kakaót, ahogy ígértem kint.
- És mit fogsz egész este csinálni? - Érdeklődök, mert gondolom, ha nem akar hazamenni, akkor a kakaó után sem fogja meggondolni magát.

_________________
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Éjszakai kertészet (David és Demetria)   Szer. Aug. 20 2014, 19:12

//E/1 time, a külső nyomás eredményeképp, remélem nem bánod ^^//

Ajj... úgy éreztem, hogy egy másik kertet kellett volna választanom. De muszáj volt elbújnom, különben megláttak volna, mármint olyan látott volna meg, akit ismerek is, ezt pedig nem akartam. Nekem most nincs szükségem erre, egy kis eltávolodásra van szükségem, azt hiszem. Nem vagyok teljesen biztos benne, de igazából én sosem vagyok biztos semmiben.
- Hát... így! - Mutatok végig magamon, amikor David nem érti, hogy nézek ki. Mint egy szerencsétlenség, egy kupac nyúzott kaki, úgy nézek ki. Igen, érzem magamon, bár lehet, hogy az érzés rosszabb, mint ahogy kinéz. Nem láttam magam, de a feltételezéseim igenis megalapozottak.
De azt is kérdezte ám, mi történt egyáltalán, én pedig kicsit zavarba jöttem ettől, mert nem is tudom, hogy mondhatnám el. Az lenne a legjobb, ha megmondanám, de nem könnyű beszélni róla, még nekem sem. Kicsit lehajtottam a fejem, hogy nézzem a lábacskámat, amint egy kis adag földet igazítgatok, hogy ne legyen buckás. Felcsaptam élő gereblyének, gitárral a hátamon, de ez még nem repít el a válasz elől... sajnos.
- Hát, azt hiszem összetörték a szívem. Legalábbis nagyon úgy tűnik. - Mondom végül, szomorkás mosollyal az arcomon, mert hát, ez nem valami vidám információ. De valahogy még ilyenkor is mosolyra húzódik a szám, amolyan kis reflex, ami berögzült. Nem lehetek teljesen biztos benne, hogy ilyen összetörött szív érzése, hiszen abban sem vagyok biztos, hogy éreztem-e már ilyesmit valaha.
És csak pillogok, amikor a férfi mérges rám a bocsánatkérések miatt. De ha nem kérhetek bocsánatot, hogy mondjam el neki, hogy sajnálom? Hogy nem direkt volt? Jaj, neee, már megint felbosszantottam valamivel!
- Sajná... - Mielőtt még ismét bocsánatot kérhettem volna a túl sok bocsánatkérésért, mindkét kezem a szám elé kaptam. Nem, nem szabad. Ujjacskáimat végighúztam az ajkaimon, mintha csak becipzároztam volna őket és elmosolyodtam. - Abbahagytam! - Közöltem örömtelien a hírt, valahogy úgy, mint amikor a boldog nagyszülőkkel közlik, hogy az unokájuk egészségesen világra jött. De valószínűleg neki ez hasonlóan örömteli hír, tekintve, hogy igyekszem nem jobban bosszantani a kelleténél. Fáradtnak néz ki, lehet, hogy neki is nehéz napja volt és most a háta közepére sem kíván egy olyan gondot, mint én. Mert jelenleg ez vagyok, egy nagy kupac gond, akár nagy betűkkel a homlokomra is írhatnám. Igazából biztos vagyok benne, hogy a háta közepére sem kíván, de jó ember, mert ettől függetlenül behív és megkínál kakaóval.
- De, a kakaó jó lesz. - Bólogatok aprókat, mert hát már annyira megkívántam, ahogy mondta és egy meleg kakaótól kiskorunkban is mindig helyre kerültek a dolgok. Talán még el is álmosodok tőle, vagy ki tudja. Amikor pedig ő is elmondja a nevét, én csak mosolygok rá, de nem válaszolok semmit. Mintha már hallottam volna valahol, de biztos vagyok benne, hogy nem ismerem őt... hm, érdekes. Lehet, hogy csak hírneve van.
- Köszönöm! - Mondom, amikor megkapom a kakaómat, mert a hálálkodásról nem vagyok letiltva, egyelőre. Remélhetőleg nem is leszek, de ha ezt kéri tőlem, én szívesen visszafogom magam. Most nagyon hálás vagyok neki és sajnálom, hogy ennyi gondot okozok. Igazából még a papucsát meg az újságot is idehoznám, hűséges kis ölebként szolgálnám, ha szeretné. Remélem azért nem szeretné, nem szeretek lábat masszírozni. Bár nem tudom, ez hogy jutott az eszembe, de nem szeretném a lábát masszírozni.
- Nem igazán tudom. Azt hiszem keresek egy ennél megfelelőbb helyet a gondolkodásra. - Na igen, a legrosszabb, amikor az ember azok elől menekül, akik fontosak neki. Nincs kihez menekülnie, kivéve idegeneket, mert David igazából idegen és azt hiszem, most félnem kéne tőle. De ő olyan jó ember, nem tudok róla rosszat feltételezni.
- De gondolom, te aludni szeretnél, nyugi, nem foglak benne zavarni. - Mondom végül mosolyogva, és iszok még pár korty kakaót. Bár már most is zavartam, a jövőben nem tervezem, nem én. Valahogy megoldom, hogy láthatatlan legyek. Ha kell, talán tudok úgy tenni, mint aki nem létezik. Egy árnyék leszek, gitárral és elsuhaok valamerre, suuutty és már itt sem vagyok. David pedig aludhat, kipihenheti magát és remélhetőleg nem lesz rám mérges. Elég jó terv.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Éjszakai kertészet (David és Demetria)   Szer. Aug. 20 2014, 21:29

Valahogy most nem nagyon tudom magam túltenni azon, hogy felébresztett az éneklésével. Így a felfogásom is egy kicsit nehezebb, de azért megvárom azt, hogy elmondja, miért is nem mehet haza. Végig nézek rajta, kicsit kisírtak a szemei, de egy arcmosás és egy smink után varázslatos lehet az ember.
- Csinos vagy! – Mondom neki az igazat, mert attól függetlenül, hogy érzi magát még ez az igazság. Azért még a sztorira kíváncsi vagyok, így figyelek rá, hogy mit mond. Nehezen jutnak el a szavak az agyamig, de azért megpróbálom felfogni. Látom az arcán, hogy zavarban van, vagy legalábbis valami hasonlót, mert amennyire megszokta a szemem ezt a fényviszonyt, tisztában látok. Még nem tudom, hogy milyen ha valaki összetöri a másik szívét, mert velem még ez nem fordult elő.
- Áh. Az nem lehet kellemes. – Állapítom meg, bár szerintem erre saját maga is rájött. Mindenesetre én nem akarok ilyen helyzetbe kerülni, így nagyon remélem, hogy Elainenel jól kijövünk és nem lesz semmi hasonló esetem. – Ki törte össze a szíved? – Vonom fel kérdőn a szemöldökét, mert nekem a mostanin kívül nem volt rendes kapcsolatom, így nem tudhatom, hogy esetleges barátja vagy valaki más. Picit reménykedek benne, hogy egyszerű haver törte össze a szívét, mert áltatta és nem ment el a megbeszélt koncertre. Nem akarom azt tudni, hogy egy kapcsolat így vakvágányra is juthat. Viszont az nagyon is idegesít, hogy egyfolytában bocsánatot kér, így muszáj voltam szóvá tenni. Muszáj megmosolyognom a kis produkcióját, mert azért nem pont erre gondoltam. De ahogy itt állok már az álmosságot is kiverte a szememből a hűs szellő. Bár ez lehet megint azért van, mert átestem a holtponton és megint csak szenvedni fogok az ágyban, ha alvásra kerül a sor.
Ha már eldöntöttük, hogy mit fogunk inni, akkor már el is indulhatunk be a házba. Csak bólintok egyet, hogy megértettem a kakaó jó lesz. Teát amúgy sem lenne kedvem most főzni, így örülök, hogy megegyeztünk ebben. Amint készen is van, odaadom neki a bögrét, majd bele is iszok. Szeretem a kakaót még most is, így a kezemben a kakaóval leülök a kanapéra. Kíváncsi vagyok arra, hogy most mihez kezd magával. Gondolom az utcákon fog bolyongani. Mondjuk az sem zavarna, ha a kertben húzná meg magát, csak ne zajongjon. Kicsit azért megesik rajta a szívem. Nem tudom miért, talán mert egy szerencsétlenség van előttem, bár ki tudja.
- Aludhatsz itt is, ha gondolod. De csak, ha csendben maradsz! – Ajánlom fel, és még magam is meglepődök ezen, pedig régen még ennyit se kellett elviselnem, hogy egy lány itt maradjon nálam. Viszont ez nem kényszer, ha nem akarja, akkor el is mehet, engem nem izgat, hiszen nem a barátom. De, ha itt marad, akkor van is egy kritériumom, hiszen nekem muszáj pihennem, elég sok mindent vállaltam be.
- Igen, szeretnék! Muszáj pihennem. – Megiszom a kakaómat és berakom a mosogatóba, majd a lány felé fordulok.
- Hogy döntöttél? – Akarom tudni, hogy ágyazzak, vagy kiengedjem, mert én nem fogok neki könyörögni. Feltettem egy ajánlatot, a többi rajta múlik.

_________________
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Éjszakai kertészet (David és Demetria)   Szer. Aug. 27 2014, 19:21

- Majd egyszer megmutatom a kipihent formám is, és akkor eldöntöd. - Egyezek ki döntetlenben, nem állok le vele veszekedni, de tudom, hogy nyúzott vagyok, ő is az, szóval nem olyan rossz a helyzet. Pont passzolunk, az más kérdés, hogy David más ügyből lett nyúzott, mint én, de mit lehet tenni? Kinek a pap, kinek a papné, nem?
Amikor pedig elárulom, mi is a bajom, csak úgy nagyjából, akkor olyan furcsán reagál rá, hogy nem bírom ki, hogy ne törjön ki belőlem a nevetgélés, persze csak halkan, mert alszanak már. Késő van, most nem szabad jóízűt nevetni, de ilyen visszafogottan lehet. Az nem lehet kellemes? Ez a srác az együttérzés császára. De a nevetés jót tesz nekem, mindig, minden körülmények között és fel is villanyoz. Aztán felteszi a kérdését, én pedig csak elmosolyodom, kissé keserű ízzel a számban.
- Hát, azt hittem voltak barátaim, de... nincsenek. - Sóhajtottam és megvoltam kicsit a vállam. Próbálok, nagyon próbálok úgy tenni, mint aki ilyen lazán veszi. Csak megvonja a vállát és annyit mond, ez van. De nem így érzek, a fenébe is, nekem ez nem apróság, amire rá tudok legyinteni. Mindig csalódok az emberekben, mert én olyan hamar elkezdek kötődni, ők meg idegesítőnek találnak, de kihasználnak és ebből mindig csak én jövök ki rosszul. És már megint a pánikig sikerült felspannolnom magam, miközben arr avárok, hogy kapjak egy kis kakaót, szóval veszek egy nagy levegőt, szép lassan kifújom, mielőtt még bennem ragadna. Ezaz, semmi baj, Demi, túléled. Főleg, ha kakaózol, akkor biztosan.
Azonban az ajánlatára felcsillannak zöld szemeim, felpillantok rá és egy aprócska o betűt formálok belőlük, akaratomon kívül. Ez teljesen fellelkesít, sokkal jobban hangzik, mint a kint bolyongás egész éjjel, amíg helyre nem teszem magam.
- Csendben leszek, ígérem! És jó lesz nekem a kanapé is és cserébe reggel csinálok neked reggelit, egész jó szakács vagyok, amikor nem eszem meg a felét, mire kész lesz. Illetve akkor is jó vagyok, csak kevés marad belőle. Szóval csinálok reggelit, meg kávét, ha kávézol, és nem is tudom, behozom az újságod, szoktál újságot olvasni? - Tudom, tudom, már megint akkut beszédroham jött rám, de nincs mit tenni, lelkes vagyok az ajánlattól és úgy érzem, most rögtön, mindent le kell beszélnem vele, mielőtt még elillan, elalszik, vagy hasonló. Ma éjjel csendben leszek, holnap pedig én leszek a hűséges kiskutyája, hogy megháláljam a segítséget. Végül is egy idegen vagyok, mégis úgy tűnik, mintha megesett volna rajtam a szíve. Biztos vagyok benne, hogy David egy nagyon-nagyon jó ember!
- Én, én hagylak, hagylak pihenni! - Hebegem, mert még mindig lelkes vagyok és ilyenkor kicsit összeakad a nyelvem, de ezzel nem lehet mást tenni, csak inkább nem mondok mást, hanem elvigyorodok, a vigyorom elég beszédes, szerintem.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Éjszakai kertészet (David és Demetria)   Szer. Szept. 24 2014, 20:32

Mosolyogva bólintok egyet, hogy hogyan is néz ki. Pedig tényleg csinos, de kíváncsi is vagyok arra, hogy milyen mikor nem kisírt szemekkel áll előttem. De ez úgyis majd a jövő zenéje, hogy találkozunk-e még ez után az éjszaka után. Nekem nincs ellenemre, főleg, hogyha egy egyetemre járunk, akkor előfordulhat, hogy összefutunk a folyosón. Homlokomat összeráncolom, mikor a barátokról esik szó. Nem értem, hogy miért mondja ezt.
- Hogyhogy? - Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, mert kíváncsi vagyok arra, hogy miért vélekedik így. Ami azt illeti nekem sincsenek barátaim, talán kettő bár lehet, hogy azzal is sokat mondok. Igazából nekem sosem a barát szerzés volt a cél, hanem, hogy minél több csajt megfektessek. De változnak az emberek így én is.
- Hűha! Nyugi, nyugi. - Emelem fel a két kezemet magam elé védekezésképpen, mert annyira beleélte magát, hogy követni sem bírom. Azért én ezt nem ez miatt csinálom. Talán nekem is itt az ideje egy pár barátot összeszedni és csak ezért tettem fel ezt az ajánlatot. Elvégre a barátok segítenek egymáson, legalábbis én így tudom.
- Nem kell semmit sem tenned ezért. Nem kérek reggelit és kávét sem. Nem akarlak kihasználni. - Rántom meg a vállaimat, ahogy még ezt hozzáfűzöm, hiszen ez az igazság. Úgy érezném, hogy meghálálná, pedig erre semmi szükség nincs.
- Azt meg úgysem bírnám elviselni, hogy amíg én a kényelmes ágyamban alszok, addig te a kanapén kényelmetlenkedj. - Még mindig az előzőkhöz mondok dolgokat. Nem hagyom, hogy a kanapén aludjon, vagy a földön. Majd én ezeket megteszem helyette. Ő, mint nő, ne aludjon ilyen helyeken!
- Ezt örömmel hallom, mert már most leragadnak a szemeim. - Mosolygok, bár tényleg kezdenek nagyon nehezekké válni a szemeim. Azt hiszem, hogy most semmi sem tud feltüzelni az ágyamon kívül.
- Gyere, megmutatom a fürdőt meg a szobám! - Indulok is el, felfelé az emeletre, és remélem, hogy követ. Ha fent vagyunk, akkor adok neki törülközőt, megmutatom hol a fürdő, ha akar fürödhet, nekem mindegy. Én addig előszedek egy matracot, hogy a földön aludjak.

_________________
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Éjszakai kertészet (David és Demetria)   Szer. Szept. 24 2014, 22:52

- Hát... - Próbálom visszatartani, de már harmadszor kérdezi meg, miért vagyok bús és most ismét, de ő még nem tudja, ez mihez vezet. Már nem bírom tovább visszatartani, most már tényleg el kell mondanom neki. - Én, csak tudod, most hagytam abba a középsulit és ott mindenki olyan rendes volt velem. Pedig én próbáltam megbújni és szürke kisegér lenni, de valahogy vonzottam őket. De ahogy nem tudnak tőlem szívességet kérni és nem kényelmes nekik, hogy vagyok, egyszerűen nem érdeklem őket és átnéznek rajtam. Tudod, olyan valóságosnak tűnt, de csak kihasználtak, mert nekik így volt jó és ez úgy... fáj. - A végére már megint hüppögök, na ezért nem akarok hazamenni most. Mert ha ezt így előadom Sebastiannak, akkor biztosan nagyon-nagyon mérges lesz és szét akar majd verni mindenkit, de az nem megoldás. Meg amúgy sem akarom ilyesmikkel terhelni, jobb neki ilyen felesleges aggodalmak nélkül. Mert jól leszek én, csak nem ma, ez egy ilyen nap, amikor bőgök meg hüppögök meg idegenek kertjében énekelek. Tudom, nem hangzik jól, de lehetne rosszabb is!
Amikor nekiállok mesélni arról, mivel tudnám meghálálni neki azt, hogy itt maradhatok és még fekhelyet is kapok, nem csak a kertet, úgy látszik, kicsit túl gyorsan beszélek, vagy csak belelovallom magam túlságosan. Lenyugtat, én pedig elcsendesedek, türelmesen figyelek rá, mit szeretne mondani.
- De ha én szeretnék segíteni, az nem kihasználás. - Próbálkozok be végül, hátha engedi, hogy legalább kicsikét a kedvére tegyek. Jó lenne, mert most csak kolonc vagyok, úgy legalább megérné. De nagyon kedves tőle, hogy enélkül is simán vállalná, annak ellenére, hogy eleinte nagyon morgós volt, biztos azért volt, mert fáradt. Most viszont még az ágyát is felajánlja nekem, én pedig egy picit zavarba jövök, érzem, hogy enyhe pír ül az arcomra.
- Ez nagyon kedves tőled. - Mosolyodok el végül, mert tudja, hogy én beérném bármivel, ő mégis szeretné felajánlani nekem az ágyát. Van egy olyan sejtésem, hogy hiába próbálnám visszautasítani, nem engedné, én pedig csak hálálkodni tudok neki továbbra is, meg szépen mosolyogni, ahhoz még értek.
Csak bólintok egyet arra, hogy leragadnak a szemei és készségesen követem is. Persze a gitáromat viszem magammal, nem hagyhatom egyedül idelent. Megmutatja nekem a fürdőt, kapok törcsit is, és úgy érzem, most jól fog esni egy zuhany, talán kicsit kevésbé nézek majd ki nyúzottnak tőle. A gitáromat addig biztonságba helyezem, a kis szemem fénye, remélem semmi baja nem lesz.
Gyorsan lezuhanyzok és meg is törölközök, visszahúzom a ruháimat. Jól esett, végigsimítom a karjaimon a nedves bőrt, aztán látom, hogy David már előszedett magának egy matracot, én pedig megkapom az ágyát. Hálásan mosolygok és pillantok rá, még akkor is, ha esetleg már lefeküdt és alszik. Csendesen befészkelem magát a helyemre, magamhoz ölelem a takarót és veszek egy nagy levegőt. Mindennek David illata van és ennek idegennek, zavarónak kéne lennie, most valahogy mégis megnyugtató.
- David, megköszönhetem még egyszer? - Kérdezem tőle suttogva, mint a gyerekek a pizsipartin, takarodó után. Csak kevesebb kuncogás és csicsergés, de majdnem ugyanaz és ez kicsit furcsa is, de pont jó. Jó ez így.
- Mindent köszönök. - Suttogom neki, ha megengedi, aztán lehunyom a szemecskéimet. Biztos vagyok benne, hogy nem alszok majd sokáig, de most nem érdekel a reggel, nem akarok ezen aggódni. Örülök, hogy kicsit kiürítem a fejem és elszundítok.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Éjszakai kertészet (David és Demetria)   Today at 15:33

Vissza az elejére Go down
 

Éjszakai kertészet (David és Demetria)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Anne & David - Édeskettes rajzolás
» Giselle és David ~ mindig összefutunk
» David Gandy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-