Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Felix Kaleolani
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Don't stop believeing - IzZin *.*

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Don't stop believeing - IzZin *.*   Szer. Júl. 23 2014, 00:42

Annyira nevetséges ez a helyzet, hogy inkább csak élvezem. Mintha egy musicalben lennék, bármikor dalra tudnék fakadni, de azért nem teszem olyan sűrűn... általában arra szorítkozom, amikor a lakásban vagyok, vagy olyan helyen, ahol az emberek nem néznek hülyének és bámulnak meg.
Kispaca viszont nem kímél, és egyre nehezebbé teszi a napokat. Szóval énekelni és táncolni leginkább reggel van kedvem, aztán olyan 11 óra magasságában már szenvedek, egészen estig. Hányinger, émelygés, és hullafáradtság. Emellett szagérzékenység, bővül a listánk (hal, bazsalikom, méz, virág, paradicsom).
Zin még mindig nem rohant el, sőt, talán már kezdek reményt látni arra is, hogy eljuthat még arra az értelmi intelligencia szintre, mint amin volt, amikor együtt voltunk... oké, ez lehet, hogy gonosz, de én örülnék neki, ha szimplán gonosz lenne, és cseppet sem igaz.
Fogom a kezét, ahogy az utcán sétálunk, hogy kihasználjuk azt a két órát, amíg még embernek érzem magam a mai nap folyamán.
-Mész ma anyukádhoz?- kérdezem, vasárnap lévén, és eszembe jut, amit a múltkor mondott, hogy nem tudja, mit mondjon Kispacáról.
-Ahh.- nyögöm fájdalmasan, és tömören, miközben megtorpanok, lehunyom a szemeimet, a vállára hajtom a fejemet, és a számon át igyekszem lélegezni.
-Hot dog.- közlöm aztán magyarázatul tippem szerint falfehér arccal, hogy mitől lettem rosszul. Azt írják az anyukák a fórumon a neten, hogy ez akár a 12. hétig is eltarthat... az még egyszer ennyi idő. Meghalok!

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Csüt. Júl. 24 2014, 08:54

Furcsa ez a helyzet. Olyan megszokottnak hat, mégis szokatlan. Egyfelől olyan, mintha mindig is jártunk volna, másfelől meg teljesen új és más minden. Nem tudom, hogy a terhesség teszi-e vagy mi változtunk, de talán a kettő együtt az ok. Mindenesetre nagyon igyekszem, pedig kávé nélkül sokkal nehezebb türelmesnek lenni, főleg, hogy mindennap van valami, ami tiltólistára kerül és akkor még csak egyet említettem a problémák közül. De utána néztem, ezek nem tartanak örökké, így valahányszor probléma merül fel emlékeztetem magam, hogy ez csak néhány hét... Nem mindig segít. Sőt igazán soha sem. De tényleg-tényleg próbálkozom.
A reggelek kellemesebbek ilyenkor Izzie is aktívabb. Ezért is sétálunk most, mielőtt kitör a kánikula, és az ő életkedve is nullára csökken. Persze lehet ezt félre értelmezem, de nekem mindig úgy tűnik, hogy délutánra leereszt és már semmi sem az igazi. A kérdése váratlanul ér, és meglep, hogy emlékszik erre. Nem számítottam rá.
- Kéne... - kezdek bele, de elakadok, ahogy felnyög. Aggódva pillantok le rá, hogy most meg mi a baj, mert megállt, és bújik. Szerintem még korán van, hogy fáradt legyen, de megölelem, s közben meg is világosodom. Hot dog. Beleszippantok én is a levegőbe, és meg is érzem én is az illatot. Bár nem vagyok egy hot dog fan, az illatával nincs bajom.
- Értem... - motyogom, és még jobban magamhoz ölelem, közben meg próbálok rájönni, merre készülhetnek azok a bizonyos hot dogok, hiszen arra nem mehetünk.
- Visszaforduljunk? - kérdezem miután egy puszit adok a fejére, aztán lepillantok rá, mi a terv. Neki van baja, tehát ő dönt. Mondjuk ebből nem szeretnék rendszert csinálni, de az az érzésem, terhes nő, terhes Isabella mellett, nekem nem sok lehetőségem van.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Hétf. Júl. 28 2014, 23:10

Ahogy hozzá bújok, átölel, és az jut eszembe, hogy ez plusz egy pont a terhesség javára - hozzábújhatok ok nélkül, és átölel. Oké, tudom én is, hogy probléma, ha már ennyit is pozitívumként élek meg.
-Nem, csak... vigyél el a közeléből.- kérem szenvedve, és továbbra is azon igyekezve, hogy a számon vegyem a levegőt, és az orrom a nyakába legyen fúrva, az illatába temetkezve. Kíváncsi vagyok, hogyan fogja ezt megoldani, lévén ha megpróbál leoperálni magáról, akkor én bizony csak jobban szorítom és nem mozdulok, egyrészt egy kis szórakozásból, másrészt mert így sokkal biztonságosabb. Így azonban nem lehet kukucskálni, mert észrevenné, pedig csak szeretném oldani is a hangulatot ezzel, nem pedig szándékosan szívatni... mármint tudom, hogy nem viseli jól ezeket a terhességgel járó mizériákat, de én meg pláne! Mégis sokszor azt érzem, hogy az én hibám, és ez az egész nagyon negatív dolog, és ezt pedig nem akarom... szóval egyensúlyozok. Néha azt érzem, a szakadék szélén... remélem, fent maradunk.
-Ühm- felnyögök, továbbra is kínlódva, és próbálom figyelni, hogy mozdulunk-e, vagy sem, hogyan próbálkozik.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Hétf. Júl. 28 2014, 23:39

- Oké - felelem, kissé talán lassan, hogy próbálom kitalálni, merre menjünk tovább. A vissza lenne a legegyszerűbb, úgy biztos nem futunk bele egyetlen hot dog árusba se, de a szavait úgy értelmezem, hogy nem ezt szeretné, hanem inkább csak más irányba menne.
Közben meg bújik, és érzem a leheletét a nyakamon. Ez eléggé borzongató, persze tudom, hogy nincs benne semmi olyan szándék ettől viszont nem lesz kevésbé kellemes. Megsimogatom az arcát, hátha ettől magához tér, le is pillantok rá. Fura dolgok jutnak eszembe, és valahogy aggódni is kezdek.
- Remélem az én illatommal nem lesz bajod... - motyogom, aztán mivel ismét siralmasan felnyög, nem tetszését kifejezve, megfordulok és elkezdem terelni az ellenkező irányba, hogy aztán az első lehetőségnél leforduljunk balra, jó messzire kerülve ezáltal a hot dogostól. Én már nem érzem a zsíros szagokat, és itt szerencsére elég sok a virág a kertekben, azok is ontják magukból a különböző illatokat. Csak akkor leszek bajban, ha kiderül valamelyik növény is tiltólistás lett az elmúlt hetekben.
Nem engedem el, még mindig ölelem, folyamatos készenlétben, hol az utat, hol Izziet figyelve, hátha észreveszem rajta, ha probléma van, még mielőtt megszólalna. Szeretném ezt megtanulni. Érteni, érezni, ha baj van, szavak nélkül is. Egyelőre nem vagyok jó benne. De biztos képes vagyok ezt elsajátítani, csak figyelmesebbnek kell lennem és jobban elmerülni a részletekben.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Vas. Aug. 03 2014, 23:11

Elindulunk, én hátrafelé lépkedve a nyakába bújva, ami eléggé lefoglalja a gondolataimat, és a nyakának az illata is eltereli a figyelmemet, vagy inkább a hot dog illatát az orromból. Szóval ez kifejezetten jó, én meg kuncogok is, aztán mélyet szippantok belőle.
-Hümm... nem, nem hiszem.- közlöm vigyorogva, aztán hagyom, hogy vezessen tovább, és a lépéseimre figyelek, idejét nem tudom, mikor sétáltam így hátrafelé. Folyamatosan vigyorgok az élményre, és próbálok nem elesni, aztán megállunk, én meg még mindig a nyakában csüngök, csak lassan nyitom ki a szemeimet, és nézek fel rá mosolyogva, hogy aztán odahajoljak, és megcsókoljam. Olyan nevetségesen nyálasan romantikusnak érzem a helyzetet, mint a cukormáz, de igazából élvezem nagyon, és szerintem ő is, a szemeit fürkészem, és valamiért az jut eszembe, hogy ő is szeret.
-Hol vagyunk?- kérdezem, mert nem ismerem fel az utcát, aztán el is engedem, és hátralépek, úgy nézek körül, megint csak a kezét fogom.
-Merre?- kérdezem, visszaadva neki az irányítás illúzióját.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Csüt. Aug. 14 2014, 01:05

Igazából nagyon kellemes, ahogy így ölel. Még azt is elfelejtem, hogy a hot dog a hibás. Egyébként sem szoktam hot dogot enni, szóval ez most nem olyan rossz "választás". Nyugodtan lehet tiltó listás. Viszont ennek ellenére vannak kételyeim, és sosem tudhatom, mi lesz a következő. Mégis, ahogy bújik, ahogy lassan lépkedünk, és ahogy megszólal valahogy eloszlanak a kétségeim. Az az őrült gondolat is megfordul a fejemben, hogy most már örökre velem marad, pedig ez nem olyasmi, amiben merek bízni.
- Jobb lenne ha tudnád - csípek játékosan a fenekébe, csak mert így, ahogy most állunk megtehetem. Arra persze nem számítok, hogy ő meg megcsókol, de persze rögtön felsimítok a hátára, és csókolom vissza. Élvezem, szeretem, jól esik. Akarok még ilyet. Sokat. És ez szörnyen hangzana, ha kimondanám hangosan, így csak lepillantok rá, és elmosolyodom, úgy válaszolok neki.
- Csak egy utcával odébb - nem haladtunk sokat, elvégre, hátrafelé lépkedett és figyelnem kellett, hogy ne legyen baja. - Egyenesen? Aztán majd egy-két utca múlva lefordulunk?
Teszek egy javaslatot, hátha megfelel, de a hangomban van némi kérdés, így ha ő mást szeretne, akkor másfelé megyünk majd. Aztán megnyalom a számat, mert igazából szeretnék még egy csókot. Fogalmam sincs miért, de csak pár másodperc után húzom ismét magamhoz és csókolom meg, lassan, lágyan. Ez kicsit talán szokatlan, de kifejezetten jól esik így harapni az ajkait. A hajába túrok, és csak nehezen veszem rá magam, hogy elengedjem, hogy ismét csak a kezét fogjam, hogy elinduljunk. Végül persze megteszem, de valahogy nem szeretném, ha csak csendben császkálnánk, így azon kapom magam, hogy kérdezgetni kezdem.
- Mit szeretnél csinálni délután? Van valami különleges kívánságod? - utóbbi elég meggondolatlanul csúszik ki, de nem igazán gondolok bele, mekkora teret adok neki ezzel, és nem is igazán számít. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy megint beleszerettem... Sőt... lehet, mindig is szerettem.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Hétf. Szept. 08 2014, 00:21


-Jobb lenne, ha ez a kérdés fel sem merülne.- passzolom vissza a labdát elnevetve magam, ahogy belém csíp, mert az lenne az igazi, ha nem kéne ezzel szenvednem. Persze azt nem kívánom, hogy Kispaca ne legyen, szóval ez egy ördögi kör.
-Oké.- válaszolom egyszerűen a tervére, és csak állok mellette, és várom, hogy elinduljunk, aztán rá nézek, mert nem értem, miért nem történik semmi, majd ahogy magához húz, visszacsókolom, a hajába simítok, és azt húzogatom az ujjaimmal. Meglep ez a gesztus, amilyen lágyan csókol, érzéki, óvó, nem Zines. Azért csak elindulunk végül, én pedig összehúzott szemekkel pillantok rá, még majdnem az is kicsúszik a számon, beteg-e, de nem akarom elrontani a pillanatot, pláne, hogy sokkal nagyobb fegyvert ad a kezembe.
-Elmehetnénk Disney landbe, megmászhatnánk a Csomolungmát, vagy kipróbálhatnánk a tandemugrást... de azt hiszem ma csak szeretném magam kialudni.- persze egy ilyen lehetőséget nem hagyhatok ki, hogy felsoroljam neki a létező összes bolondságot, ami az eszembe ötlik, csak kár, hogy a végére a felsorolásban elfáradtam, és nyüszítve fejezem be a mondatot. Pihenni... aludni... azt gondoltam a terhesség alatt milyen jól elleszek, lustálkodhatok és alhatok sokat a pocival, de áh, ez a kis ördögfióka nem hagy! Nem elég, hogy az első pár évben nem alszunk majd tőle, már most is keresztbe húzza a pihenésemet! Szerencséje, hogy éjszakánként viszonylag sokat hagy pihenni, különben aztán tényleg irgumburgum lenne, édes gyerekem!

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Kedd. Szept. 09 2014, 21:50

Csöndben maradok. Talán ha valaki más lenne, válaszolnék valamit, de ahogy kiejti a szavakat, valamit megmozdít és erre késztet: a hallgatásra. Mégse érzem tőle magam rosszul. Lehet félre értem az egészet, de az sem számít. Jó kedvem lesz tőle, és épp ezért nem is megyek rögtön tovább, hanem lehajolok hozzá és megcsókolom. Máshogy mint általában, de most ilyen hangulatom van. Már-már majdhogynem romantikus és ennek a gondolata is ijesztő, de persze ezt is csak ő tudja kiváltani belőlem. Ahogy azt is, hogy a vasárnapot neki szenteljem, és ne édesanyámnak...
Először meglepődöm, csupa őrültséget sorol fel, de végül rájövök, hogy csak ugratni akar, így megpróbálkozom valami hasonló válasszal, még ha nem is vagyok biztos benne, hogy ezt tényleg értékelni fogja.
- Disney Landbe majd akkor megyünk, ha Kispaca is tudja értékelni. A Hímalájának a közelébe sem akarok menni, a tandem meg veszélyes... de az alvás, az oké - komolyan kezdem, aztán valahogy ellágyulok. És én még a hormonokra sem kenhetem, hogy időnként hülyén viselkedem. De bízom benne, hogy nem veszi észre, hogy ma ilyen furán balga vagyok, és egyszerűen a kezét fogva húzom tovább az utcán. Persze folyamatosan őt figyelve, mert szöget üt a fejembe, hogy ha ő aludni szeretne, akkor már most is fáradt lehet. Viszont akkor lehet jobb lenne előbb haza indulni. Nagy dilemma. Egyszerűbb megkérdezni.
- Mennyire vagy fáradt? - érdeklődöm, reményeim szerint nem túl feltűnően, bár elég jól ismer már és én is tudhatnám, hogy szól, ha fáradt. Vagy nem? Bonyolultak a nők. Nem akarok rajta rágódni. Válaszoljon rendesen, aztán legfeljebb most rögtön fordulunk és nem két-három utca múlva. Vagy... esetleg viszem. De nem kéne, mert a doki megtiltotta...

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Szer. Okt. 22 2014, 18:40


Ahogy őt ismerem, szinte biztos vagyok benne, hogy abban reménykedik, nem veszem észre, mennyire más most. De ezt csúnyán benézte, ahogy minden alkalommal... most, hogy anya leszek, még az a sokadik védelmező és megérző ösztön is bekapcsolt bennem, így aztán mindent észreveszek rajta. Háh!
-Valakinek nagyon jó kedve van ma.- Jegyzem meg félhangosan, és csak féloldalasan pillantok rá, mert lássuk be, egy Izzie féle hiszti semmi egy Zin féle kiakadáshoz, még terhesen se - pedig aztán én se ma kezdtem a pályafutásomat! Szóval az nem hiányozna, hogy most itt begorombuljon aztán egész nap hozzá se lehessen szólni.
-Hümm... azt hiszem inkább éhes.- eltöprengek, na meg azon is, hogy nem rég ettünk, de azért a gyomrom jóváhagyóan elég hangosan megkordul, alátámasztva, hogy tényleg kaját kér, és nem csak én nem tudok mit csinálni jó dolgomban, vagy épp a terhesség miatt akarok megint enni. Bár az lehet, hogy Kispaca miatt vagyok megint éhes.
-Kínai?- kérdezem, mert ah, az most nagyon jól esne, összefut a nyál a számban a gondolatra, és igyekszem elterelni a másik gondolatot, ami olyan sokszor az agyamba férkőzik annak kapcsán, ha rendelünk, vagy elmegyünk valahová enni. Kispaca nagyon halvány, de lehetséges másik apajelöltje. Nem akarok rá gondolni, meg arra sem, hogy ideje lenne talán beszélnem vele. Talán?! Szép ferdítés Izzie, de legalább magadnak nem kéne hazudnod!

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Szer. Okt. 22 2014, 20:10

A remény hal meg utoljára, most éppen akkor, amikor megszólal. Miért kell szóvá tenni, hogy tud valamit, amiről tudja, hogy nem akarom tudni? Na nem mintha ez most sokat rontana a helyzeten. Azt hiszem, teljes a mások által rózsaszínködnek titulált különös jelenség nálam, így viszonylag könnyedén felelek.
- Bármilyen hihetetlen Isabella - húzom közelebb magamhoz - általában jó kedvem van, legfeljebb nem mutatom ki olyan látványosan, mint mások...
Egészen közel hajolok a füléhez, majd egy pillanatra megállok, hogy egy puszit is adjak neki. Nem vagyok magamnál, de remélem legalább egy kicsit felhúzza a halk suttogás, az apró kis érintés. Aztán ha nem az sem baj, elvégre megyünk - most éppen haza. Haza? Izé. Az ő lakására. Igaz éppenséggel ott élek, de ez mellékes. Szóval arra fordulok, közben meg érdeklődöm, elvégre alvást emlegetett, de ahogy mostanában mindig, most is hamar változik a terv. Megállok. Felhúzom a szemöldököm végigmérem, vajon tényleg éhes-e vagy mire rendelünk meggondolja magát újra? De mintha a gyomra is korogna, így sóhajtok egyet.
- Kínai. Oké - körbepislogok végig gondolva merre van a legközelebbi kínai étterem, aztán amikor beugrik, a szabad kezemmel csettintek és a megfelelő irányba mutatok és meg is indulok magammal húzva Isabellát is. Pár lépés után viszont megtorpanok.
- Vagy inkább rendelnél? - nézek rá kérdőn. Bár hogy is legyen, ma a kedvében járok, szóval az lesz, amit szeretne. Aztán ha ezt eldöntöttük, felhívom anyámat, hogy kiakadhasson, amiért nem töltöm vele a vasárnapot. Vagy amiért későn szólok, mert már megfőzte a hadseregnek elegendő ebédet... valamiért ez most mégsem zavar. Úgyhogy várom a vörösöm válaszát aztán már tárcsázok is. Esetlegesen a kínait is.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Szer. Okt. 22 2014, 20:32


Beleborzongok abba, ahogy magához húz - megint - és a fülembe suttog. Hogy arról ne is beszéljünk, ahogy a nevemet mondja, a teljes nevemet. Nem igazán vagyok elragadtatva, ha így hívnak, mégis olyan sokan teszik ezt... de tőle tetszik is.
-Szeretem, ahogy a nevemet mondod.- és ennyi elég is, hogy az a puszi csókká nyúljon, ahogy átkarolom a vállait. Aztán azért úgy döntök, hogy nem hagyom ezt csak ennyiben.
-És szeretem azt is, amikor kimutatod. Tudod az emberek általában azt hiszik, a hátad közepére kívánod őket... és ha ez általában így is van, akkor is elég elszigetelő, hogy ezt érezteted. Néha én is ezt érzem.- nem szomorkodom, és nem is vádaskodni akarok, csak elmondom ezt neki, mert még mindig van azért mit tanulnia. De egész szépen fejlődik, szóval azért ez dicséretes. Viszont ezt nem mondom neki, hanem csak elindulnék tovább, de nem hagy, aztán húzni kezd - ma mintha nagyon kézben tartaná valaki az irányítást, nem csak jó kedve lenne.
-Inkább menjünk oda.- döntöm el, mert nem akarok már most hazamenni rögtön, akár milyen fáradtnak is érzem magam, egy kis kikapcsolódás és egy fincsi kaja jót tesz, ez biztos. Szóval kézen fogva indulunk az adott irányba, én pedig csak nézem közben, ahogy előveszi a telefonját, és tárcsáz. Fura ez, mert máskor mindig elment a közelemből, amikor telefonált, vagy legalábbis szinte mindig. Pláne, hogy szerintem az édesanyját hívja. Akkor ilyen az arca, mintha előre kínozná a fájdalom, de közben meg kicsit örülne is ennek.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Szer. Okt. 22 2014, 21:51

Mindig meg tud lepni. Most például azzal, hogy szereti, ahogy a nevét mondom. Szerintem nincs semmi különleges ebben. Egyszerűen csak kiejtem, mint bárki más: Isabella. De ha szereti, hát ezen ne múljon, kimondom újra.
- Isabella - és bár megkérdezném, pontosan mi tetszik neki, nem jutok el odáig, mert az apró puszimból csók lesz, ami kifejezetten jól esik. Úgy látszik ma ilyen ölelkezős-csókolózos napunk van. Ami pedig kifejezetten vicces, hogy tényleg élvezem.
- Nos, vannak, akiket valóban oda kívánok... vagy jóval messzebb... - kezdek bele, valamiféle magyarázatba, de mivel ő is folytatja csendben maradok. jól is teszem, mert igencsak meglep már megint, igaz ez most nem a kellemes meglepetés kategória.
- Téged teljesen máshogy kívánlak - súgom ismét a fülébe, aztán mintha valami titokt tudtam volna meg az előbb, még hozzáfűzöm - Isabella.
Kiegyenesedem újra úgy megyek tovább és reagálok a szavaira.
- Khm... legközelebb szólj... ha így érzel...
A mellettünk lévő sövényt nézem, ahogy kiejtem a szavakat, mintha nagyon érdekes lenne, pedig igazából csak kellemetlen a dolog. De nem szeretném, ha így érezne. Ha van valaki, akit nem szeretnék, hogy messze legyen tőlem az ő. Na jó... néha, amikor valami eszméletlen sületlenséget talál ki, vagy amikor egy újabb kedvenc hozzávalóra mondja, hogy pfuj. De azokat is, olyan hamar elnézem neki! Sóval azok nem komoly esetek és ezt igazán tudnia kéne. Viszont ezután figyelek majd.
Kínai. Ez pedig másfajta gondolkodást igényel. Hamar meg is van az útvonal és meg is indulok, hogy aztán megint megtorpanjak, mert nem tudom pontosan mit szeretne. Csak amikor kimondja, hogy az étteremben szeretne enni indulok tovább. Közben előveszem a telefonom és kikeresem anyám számát, majd tárcsázok. A fülemhez emelem, majd várok. Elég sokat cseng, végül csak felveszi.
- Miss Park! - kezdek bele, de a koreai válasz megakaszt. Megállok és Izziet is visszatartom. - 엄마? - kérdezek vissza bizonytalanul, aztán majdnem elejtem a telefont. Lehunyom a szemeimet, aztán koreaiul beszélek tovább. Hadarva, gyorsan és kicsit talán zaklatottan. Aztán abbahagyom elengedem Isabella kezét és a számhoz kapom a kezem. Elfordulok tőle, lassan leengedem a kezem újra, aztán már csak egy-egy "ah" hagyja el a számat, ahogy hallgatom a nőt a vonal másik végén. Ritkák az ilyen pillanatok, és hirtelen zavar, hogy itt vagyok, ugyanakkor azt is tudom, hogy semmi garancia rá, hogy mikor odaérek, akkor is ilyen jó hangulatban lesz. Így egyszerűen csak hallgatom, mit mond, majd válaszolok a kérdéseire is. Elmondom, hogy van barátnőm, hogy gyönyörű... Isabella max a nevét értheti, de ekkor már visszafordulok hozzá, megfogom a kezét és újra elindulok. Valamennyire megnyugszom, és még jó pár percig - amíg oda nem érünk az étteremig beszélgetek anyámmal. Ott aztán búcsúzkodni kezdek, utoljára még elmondom neki a legfontosabbat:
- 엄마, 사랑 해요! - leeteszem a telefont, sóhajtok egyet, ismét lehunyom a szemeimet, aztán összeszedem magam és rámosolygok Isabellára - Ne haragudj. Tudod már mit szeretnél enni? - kérdezem, miközben kinyitom az ajtót és belépek, majd várok, hogy Izzie válasszon asztalt.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Szer. Okt. 22 2014, 22:22

Valamilyen okból úgy dönt, hogy örömet szerez nekem, hisz kimondja a nevemet újra. Persze ez nem meglepő, mármint, hogy ha valami tetszik nekem akkor azt teszi vagy mondja, vagy akármi, de azért olyan fura... furán jó. Nem mindig ilyen, sőt! És a csók után is... ahw, ahogy suttog megint, egészen mélyen megszólít, érzem, ahogy összerándulok. Mégis egy kérdés jut eszembe, amin addig rágódok, feltegyem-e vagy sem, amíg elszáll a lehetőség, beharapott ajkaimmal csak nézek rá, amikor azt mondja, szóljak, ha így érzek. Ezt megígérhetem, így bólintok is. Aztán, mint egy mellékes dolgot jegyzem meg a fontos tényt, amivel persze az is célom, hogy felvidítsam kicsit.
-Mostanában nem éreztem... egészen mást éreztem.- rámosolygok, ha visszanéz rám, még egy puszit is kap az arcára, ma nagyon összebújós nyálasak vagyunk, de nem bánom, néha nagyon jól esik, és ma mivel nyamvadt vagyok és fáradt állandóan, kifejezetten kedvem van ehhez. Viszont azt nem fogom megmondani neki, hogy máshogy érzek. Nem szaladunk ennyire előre.
Telefonálni kezd kérdezés helyett, az anyukájával. Kíváncsi vagyok, mikor fogja elmondani, miért hívja így, de talán csak a tisztelet jele, bár én azt érzem sokkal több van a háttérben. Amikor meghallom koreaiul beszélni összeráncolom a homlokom akaratlanul, ezzel együtt ösztönösen elfordítom az arcomat, hogy ne lássa a meglepettségemet, nem hiszem, hogy örülne neki. Annak viszont, amit a telefonból hall, azt hiszem, nagyon is örül. Ahogy megállunk, elengedi a kezemet és ellép mellőlem csak nézek utána mosolyogva, izgatottnak tűnik, és vidámnak, megkockáztatom, talán boldog is. Sosem tudom megfigyelni, mindig lebukok vagy elterel, vagy elmegy, de most egy kicsit van lehetőségem. Azt hiszem boldog. Én az vagyok, nagyon. És nagyon szeretem. Nem csak, ahogy a nevem mondja, bár hééé... a nevem mondta az anyukájának! Az a nevem volt! Felismerem! Még ha olyan fura koreai akcentussal mondta is.
Ahogy fordul, én is gyorsan elfordulok, mintha valamit néznék az úton. Nem hiszem, hogy örülne, ha tudná, mennyire meglestem ebben az állapotban, ebben a pillanatban. Szerintem ez nem rám tartozik, még ha örülök is neki... mármint, ez a pillanat. Megfogja a kezem, és továbbmegyünk az étterembe. Mielőtt beérnénk, teszi csak le a telefont, és ezzel is meglep. Azt hiszem, azt mondta szeretlek. Mármint... oké, a koreai tudásom szinte nulla, de ezt a szót ismerem. Talán mást mondott, vagy mást is, vagy csak úgy hangzott, mindenesetre továbbra is vidám. Besétálunk, leülök az egyik szabad asztalhoz, szándékosan egy olyat választva, ami kicsit félreesik a többi vendégtől meg a nagy nyüzsgéstől, mert már tudom, hogy nem fogja kibírni a kíváncsiságom, hogy ne kapjon információt.
-Szezámmagos csirke, illatos-omlós csirke, gombás csirke, köretnek barnarizs és rizstészta.- sorolom neki, Kispaca növésben van! Még akkor is, ha ennek ketten is nagyjából a felét ennénk meg Zinnel, a többit majd elvisszük.
-Diétás kó... öhm... egy üveg lime.- Néha azért az utolsó pillanatban kapok észbe, de legalább mindig azelőtt, mielőtt bántanám a gyereket.
-Na? Mit beszéltél anyukáddal? Miért koreaiul? Mit mondtál neki rólam?- kérdezem, épp csak azt nem teszem hozzá, hogy megöl a kíváncsiság, mert az annyira nyilvánvaló.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Szer. Okt. 22 2014, 23:13

A reakciói miatt már megéri a fülébe suttogni! Tetszik, amikor ilyen, és ha előbb tudom, hogy a neve ilyen hatással van rá, akkor gyakrabban mondom. Na nem baj, majd mostantól. Elvégre én figyelek rá, és nem nehéz ezt észben tartanom. Az mondjuk kicsit elveszi a kedvem, hogy nem mindig érzi, hogy őt nem küldeném el soha messzire, de szerencsére megnyugtat, hogy mostanában nem volt ezzel baj és ettől valóban jobb kedvem lesz. Bátrabban kezdek tárcsázni nem is számítva rá, hogy valóban anyámmal beszélhetek majd a vonal túlsó végén. Örülök és egyszerre vagyok szomorú. Mégis az előbbi beszélgetés miatt, meg mert ez valóban ritkaság számba megy, inkább örülök.
Sokáig beszélgetünk. Már amennyire a néhány perces séta soknak mondható. Ami engem illet, órákig tudnék most beszélgetni vele, ugyanakkor Isabellát megváratni nem lenne illő, ráadásul anyám is noszogat, hogy foglalkozzak a gyönyörű barátnőmmel. Van valami zavarba ejtő abban, ahogy ezt mondja, de mosolyt csal vele az arcomra. Mégis, amikor leteszem sírni lenne kedvem inkább. Kell pár másodperc, amíg rendezem a gondolataimat és őszintén tudok Izziere mosolyogni, ahogy belépünk az étterembe.
Feltűnik, hogy féreeső asztalt választ, és tudom is, hogy mi fog jönni, épp ezért az étel listájára csak bólintok nem is igazán felfogva, hogy ennyit egyszerre egész biztos nem eszünk meg. De nem baj. Fontosabb, hogy összeszedjem magam, és rendsen válaszoljak majd a kérdéseire. Jó ideje tudom, hogy előbb-utóbb sor kerül erre a beszélgetésre, és talán valóban most jött el az ideje.
- Azt, hogy... - rápillantok bár érzem, hogy ezt így nem olyan egyszerű kimondani - gyönyörű vagy.
Várok, hátha kíván valamit hozzáfűzni, bár ehhez szerintem nem nagyon lehet. Egyszerű tény, és egész biztos, hogy eddig is tisztában volt vele, szóval nem igazán kell túlragozni a dolgot.
- Elmondtam, hogy járunk. Hogy Isabellának hívnak és gyönyörű vagy - mondom el újra, ellentmondva saját magamnak. Közben megjelenik egy pincér, akinek biccentek, majd Izziere pillantok mert fogalmam sincs, mit sorolt fel az előbb.
- Mit mondtál, mit is szeretnél? - mondom ki hangosan is, aztán ha leadta a rendelést, és a pincér is hallótávolságon kívül van, akkor folytatom.
- Anyám nem beszél túl jól angolul... Ezért beszéltünk koreaiul - kezdek bele aztán beharapom a számat. Lehunyom a szemem, aztán kicsit talán szomorúan nézek Izzie szemeibe. - Anyám beteg Isabella. Amíg szedi a gyógyszereit általában nincs baj... De akkor sem önmaga. Vagy... talán olyankor önmaga? ... nem tudom.
Nyelek egyet, aztán valami olyat teszek, amit amúgy ritkán. Átnyúlok az asztalon és megfogm Isabella kezét. Kell, hogy valami erőt adjon, hogy érezzem, nem követek el hibát azzal, hogy a legnagyobb titkomat megosztom vele.
- Anyámnak multiplex személyiségzavara van... - mondom ki végül nagy nehezen, aztán folytatom - legtöbbször skizofrénnek titulálják, de az igazából más...
- Szóval neki három személyisége van... Legalábbis ennyiről tudunk. 16 éves korom óta az esetek többségében Miss Park. A szomszédom. Miss Park itt nőtt fel az Államokban, ezért nem igazán beszél koreaiul... ellentétben anyámmal, aki viszont angolul nem tudott megtanulni soha rendesen. Rosszabb esetben In Hee-nek kell szólítani. Olyankor fiatal lánynak képzeli magát és... mindegy.
Megrázom a fejem. Nem kell mindig, mindent elmondanom. A lényeg azt hiszem, így is átment. Az pedig, hogy erősebben szorítom Izzie ujjait, nem igazán tűnik fel, inkább csendben maradok. Így várom, a választ. A reakciót. Nem tudom mit. De remélhetőleg mond valamit és nem azt, hogy sajnálja. Arra ugyanis semmi szükség. Így nőttem fel, mondhatni egészen megszoktam már. A sajnálat pedig úgysem segít rajta.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Csüt. Okt. 23 2014, 10:28

Zavarba hoz, pedig engem aztán nem könnyű. Mégis sikerül neki, ahogy kimondja, hogy gyönyörű vagyok... mert ez más. Több. El is mosolyodom, és elpillantok róla, ahogy hozzáteszem az én véleményemet.
-Akkor ezek szerint tényleg van valami abban, hogy a terhesség megszépíti a nőket.- kuncogok megint, zavartan, pedig épp azt próbálom leplezni, aztán elismétli bővebben, mit mondott az anyjának. Elmondta neki, hogy járunk. Hű... azt hiszem, ez tényleg nagy dolog! Bár ő már ismeri apámat, anyámat még nem, és nem is tudom, mikor fogja, ha egyáltalán fogja. Aztán megjelenik a pincér, és megint összezavar azzal, hogy nem tudja, mit kértem.
-Öhm... szezámmagos, illatos-omlós és gombás csirke, köretnek rizstészta és rizs, és egy üveg lime. - jelentőségteljesen nézek Zinre, hogy most ő jön, mondja el, ő mit kér. Aztán végre belekezd abba, ami már annyira nagyon érdekel.
Az anyukája nem beszél jól angolul... akkor miért beszélt minden eddigi alkalommal angolul hozzá? Nem értem. Össze is ráncolom a homlokom, de aztán elmondja, hogy beteg. Ettől még önmagában nem lesz tisztább a kép, csak ahogy folytatja. Megfogja a kezem. Hűha, ez valami nagyon komoly lesz, és ahogy folytatja, rájövök, hogy valóban az, na de ekkora hatalmas bombára nem számítottam. Letaglóz. Hátradőlök a széken, épp csak arra emlékeztetem magam, ne tátsam el a számat, és hagyjam a kezemet a kezében, amit jobban szorítok, bár nem érzékelem. Próbálom feldolgozni a hallottakat, de ez döbbenetes. Teljesen a székhez szögez, nem tudom, mit kéne erre mondanom.
-Pap!- szinte felkiáltok, ahogy ez a nyilvánvaló darab is a helyére kattan, de azért várok, hogy megerősítsen, valóban az ő az életében, akire gondolok. Aztán már tényleg eljutok oda a feldolgozásban, hogy valamit mondanom kellene. Előredőlök, és a szabad kezemmel megcirógatom az arcát.
-Tudod mi a jó abban, ha szeretnek? Hogy nem kell egyedül megküzdened az élettel.- elmosolyodom, és remélem, hogy ebből tudja, sajnálom. Sajnálom azt a tizenhat éves gyereket, akinek mindezzel szembe kellett néznie, szinte teljesen egyedül. Sajnálom, hogy az élet ilyen kegyetlen játékot talált ki a számára. Én nem állok túl közel anyámhoz, pláne, amióta eljöttem otthonról, fiatalabb voltam, mint Zin, de... legalább apám itt van.
Aztán eljutok arra a pontra is, ahol már belép az egom a képbe, és akaratlanul is azon töprengek, hogy én erről nem tudtam eddig. Mielőtt azonban életbe lépne az az ösztönöm, ami megsúgná, hogy ez az egész rohadtul nem rólam szól, már ki is nyitom a számat és beszélek.
-Évek óta ismerjük egymást és soha nem mondtad...- talán van némi vádaskodás a hangomban, pedig a mondat közben bekapcsol az a kis hang, és utána jól le is szid, hogy ezt mégis hogy képzeltem. Azonban emellé már társul más is, a féltékenység, a ronda szörny, ami már nem hagyja, hogy megállítsam a következő kérdést. Önző vagyok, na!
-So Ra tudta!?- inkább kijelentésre, sőt, kisebb felkiáltásra sikerül, miközben elhúzom a kezemet tőle, és döbbenetemben megint a szék támlájának dőlve kötök ki. Persze, hogy tudta! Biztos vagyok benne, hogy elmondta neki, hiszen...

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Csüt. Okt. 23 2014, 23:44

Őszintén szólva én nem hiszem, hogy a terhesség miatt van. Mindig is gyönyörű volt, legfeljebb nem mondtam neki elégszer, de figyelni fogok erre is, mert jó látni, mennyire örül egy ilyen apróság miatt is. Bár engem is zavarba hoz, hogy ezt mondom neki, be kell látnom, hogy ennek nem így kéne lennie. Folytatom, aztán megjeleni a pincér is.
Látom Isabellán, hogy meglepi, nem emlékszem mit rendelt, de lélekben már a következőkre készültem. Most sem figyelek különösebben, csak magamnak is megrendelem ugyanazt aztán belekezdek abba, ami számomra olyan nehéz.
Megfogom közben a kezét, mivel több olyan pont is van, ahol legszívesebben megállnék és nem mondanék többet, de végül sikerül röviden és érthetően összefoglalnom a lényeget. A legfontosabbakat. Mert persze ez csak az alap... probléma? aminek nagyon sok következménye és egyéb velejárója van, de ezek után talán könnyebben megy majd a további beszélgetés.
Egy ideig csöndben van, én pedig egészen türelmesen várok. Sejtem, hogy idő kell az információk feldolgozásához. De aztán megint meglep. Pap. Elhúzom a számat, aztán bólintok.
- Pap, Mr. Gardiner, a hivatalos gyámom volt, miután anyámat alkatmatlannak nyilvánították a nevelésemre. Anyámnak most is ő a gyámja.
Magyarázom valamivel könnyebben, még mindi Isabella kezét fogva, simogatva és megint csak várva a reakciókra. Azért, hogy aztán nagy szemekkel nézzek rá, ahogy kimondja a szavakat. Nem tudom, hogy értelmezzem azokat. Szeretném jól érteni, de nem akarom félreérteni, nem akarok hiú ábrándokat kergetni, így csak lassan bólintok, nem pontosan tudva, mit is akart ezzel mondani, mégis sejtve a szavak jelentőségét.
A kellemes légkört az zavarja meg, ahogy számon kér. Szóhoz sem jutok egy pillanatig. Nem értem, mi a probléma. Azonban mire összeszedem magam, hogy valamiféle választ adjak már egy újabb kérdés csendül és a kezem is elengedi én pedig hirtelen megbánom, hogy mondtam neki bármit is.
Ökölbe szorul a kezem az asztalon és kevés választ el tőle, hogy rácsapjak, de visszafognom magam. Lehunyom a szemeimet, és szépen lassan elszámolok tízig. Aztán ránézek és nagyon halkan válaszolok.
- Soha senkinek nem mondam még el - közlöm kicsit talán ridegen, aztán felállok. Nem igazán van kedvem itt lenni, de azt is érzem, hogy az, hogy itt hagyom nem megoldás. - El kell mennem a mosdóba.
Mondom végül és valóban a mellékhelyiségfelé veszem az irányt.
Odabent csak a kezemet mosom meg, és nem verek bele semmibe se, ahogy azt szeretném tenni. Megtámaszkodom a mosdókagylón és a tükörképemet vizsgálom. Magamat nézve gondolom végig, mi lenne most a helyes. Legalább egy percig állok a tükörképemmel szemben, mire meggyőzöm magam, hogy visszamegyek és minden rendben lesz, hogy nem volt hiba, megosztani Izzievel mindezt. Pedig egy részem, még mindig kételkedik, de akkor is meg kell próbálnom.
Csendben ülök le vele szemben, s ha időközben megjött volna a rendelésünk, akkor jóétvágyat kívánva enni kezdek, nem mintha érdekelne most, mi van előttem a tányéron

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Pént. Okt. 24 2014, 00:03

Az egész életünk egy játszma. Vajon miért kell ennek így lennie, és vajon lesz-e olyan pont, ahol nem kell majd legalább egy emberrel játszani? Ahol valóban ki lehet engedni a gőzt, és megnyugodni, legalább egy egészen kicsi ideig... nem tudom. Csak azt tudom, hogy fáj, hogy minduntalan mondom neki, hogy szeretem, és sosem mondja. Igen is be kell vallanom legalább magamnak, hogy hallani akarom. Még ha nincs is így... akkor hazudjon! Vagy inkább ne. Ha nincs így, akkor inkább ne hazudjon, mert az később jobban fáj. Nem tudom, mi legyen, de most sem válaszol persze, viszont a feltételezésemmel meg nagyon feldühítem, fel is áll, és elviharzik.
Megint egyedül maradok, és megint a székbe roskadva. Talán már bele is karcolódott a fémbe a hátam körvonala. Jó döntés volt ezt az asztalt választani, így el tudom takarni az arcom, miközben elsírom magam, és még a szánalmas, nyüszítő hangomat se hallják, ami fájdalmasan szökik ki a torkomból. Tudom, hogy szíve szerint itt hagyna, hogy elrontottam, de miért is ne lett volna egyértelmű, hogy So Ra tudta?! Hiszen el akarta őt venni feleségül! És most a megkönnyebbülés, hogy nem tudta, se érhet teljesen el a szívemig, mert megint rá kell jönnöm, mennyire érzelmileg elcseszett, akit szeretek. De legalább már tudom miért, és ez is fáj, meg az, hogy sokszor olyan csúnyán viselkedem vele... mert nem tudtam a hátterét. Mert nem mondta. Még So Rának sem, akit el akart venni... és ez az érzés most tudatosul bennem igazán. Hogy gyűrűt akart húzni az ujjára, fehér ruhát adni rá, templomba vinni vagy anyakönyvvezetőhöz csak, és elvenni feleségül. Házasságot kötni vele, és Mrs. Woo-nak szólíttatni.
Szerencse, hogy időben nekiláttam ennek a belső összeomlásnak, mert így nagyjából rendezni tudom magam, mire visszajön. Ez már mindig így lesz? Nem lesz egy hónapunk, amikor nem veszünk össze ennyire? Legszívesebben megszólalnék, hogy na most azt érzem, a háta közepére se kíván, és valószínűleg igazam is van, de hallgatok, és csak megtörlöm az arcom, és sóhajtok egy nagy-szakadozottat, de úgy teszek, mintha nem lenne ennyire feltűnő az, hogy sírtam. Van méltóságom.
Megérkezik a kaja is, annak pedig csak szótlanul nekilátok, bár semmi étvágyam nincsen, szinte az egészet haza fogjuk vinni - már ami az én adagomat illeti, inkább csak forgatom.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Pént. Okt. 24 2014, 00:29

Látom rajta, hogy sírt. Csak nem tudom, hogy miért. Van több elméletem, de nem tudom melyik az ok. És nem tudom, hogy bocsánatot kéne-e kérnem vagy sem. Ami egnem illet, nem érzem, hogy igen, de a nők ezekben a dolgokban teljesen másképp gondolkoznak. Ígyhát, miközben automatikusan pakolom egymás után az újabb és újabb falatokat a számba, nem is fogva fel, hogy mit rágok éppen, őt figyelem.
Túrja az ételt. Az előbb még éhes volt, most meg csak játszik. Elment az étvágya, tehát rossz a kedve. Miattam rossz. S bármilyen hihetetlen, vagy épp ez a normális? - engem zavar. Ezzel a helyzettel nem tudok mit kezdeni. Megőrjít és csak még feszültebb lesze tőle.
Kénytelen vagyok a tányéromra fordítani a figyelmem és a következő néhány falatot tudatosan megrágni. Koncentrálni az ízekre, de nem igazán megy. Nagyot nyelek, majd beleiszom az üdítőmbe. Kicsit hangosabban sikerül visszatenni a poharat, mint tervezem, de nem törik, még csak ki sem fröccsen. Sóhajtok egyet, aztán leteszem a pálcikáimat. Nézelődni kezdek, az asztalon, magamban újratervezve, az elénk pakolt ételeket, aztán neki is állok szépen átrendezni. Végül fogom magam felállok, felveszem a pálcikákat és átülök Isabella mellé. Felkapok egy gombás csirkét, és a szája elé tartom.
Azt hiszem ez pont olyan, mint amikor a gyerekét eteti az ember, a különbség az, hogy én most egy fajta bocsánatkéréssel vagy hangulatjavítással próbálkozom. A siker felől persze vannak kételyeim. Nem is én lennék, ha nem lennének.
- Mondd, hogy "ááá" - nézek rá nagyon komolyan, küzdve egy mosollyal. Valamiért nagyon bízom benne, hogy egy ilyen apróság helyre tud minket zökkenteni. Ha pedig hajandó kinyitni a száját, akkor beleteszem a husit, aztán közelebb hajolok és adok egy puszit az ajkaira. Csak ezt követően fordulok vissza a tálakhoz, és kapok fel valamit, hogy aztán a saját számba tömjem. Nem lett nagyobb étvágyam, de igyekszem fenntartani a látszatot, hátha Izzie kedve visszajön.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Pént. Okt. 24 2014, 00:42

Semmit nem szól, és nem tudom, mire véljem ezt. Nem tudom, hagyjam-e a témát, vagy feszegessem-e tovább, de azért ez a terhesség dolog furcsán fordítottan is tud működni: nem csinálok jelenetet. Pedig ha valamiért, ezért lehetne, és tudnék is, de nem akarok. Szóval csak piszkálom az ételt, ő meg csapkolódni kezd, pohár, tányérok, összeráncolom a homlokomat, nyilván nagyon megbántottam. Amikor meg felnézek, már mellettem ül. Nagy szemekkel nézek rá, ahogy megszólal, és megrázom a fejem, majdnem elnevetem magam, és aztán majdnem beadom a derekamat, amit nyilván lát is rajtam, de végül megmakacsolom magam.
-El akartad... venni...- csak ennyit mondok neki, ő meg kihasználja, és a felénél a számba tömi a gombát. Szerintem erre a mondatra nem csókolna meg így, ha nem tervezte volna el előre, de így igen, aztán talán gondolkodik, fogalmam sincsen, de ennyivel nem fogjuk lezárni ezt a témát, akár mennyire is kellemetlen neki.
-El akartad venni So Rát és nem mondtad el neki ezt?!- a hangom hitetlenkedve cseng, de nem azért, mert nem hiszem el, hogy nem mondta el neki. Remélem, nem merészel ilyen komoly kérdésben hazudni, mert ha megtudnám, hogy így van, akkor ez valószínűleg véglegesen éket verne közénk. Inkább arra szolgál a hitetlenkedés, hogy nem értem, hogyan is képzelte el ezt az egészet vele. Leteszem a kést meg a villát, mert zavarnak a gondolkodásban, és most figyelni akarok rá. Arra, amit mond, amivel - reményeim szerint - megmagyarázza ezt.
-Nem értem...- teszem még hozzá, mintegy még egyszer megerősítve a tényt. Arról nem is beszélve, hogy inkább erre koncentrálok, mint arra a kis rohadt hangra már megint, ami azt suttogja, hogy őt el akarta venni a semmire, én gyereket várok, és esze ágában sincs ilyesmit tenni. Nem, mintha igent mondanék, vagy igent mondanék?! Mindegy, erre gondolnom sem szabad, nehogy nekem megneszelje! Hirtelen kifejleszt valami gondolatolvasó képességet, és lebukom... az kéne még!

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Pént. Okt. 24 2014, 01:38

Tényleg nem értem mi baja, de igyekszem a legjobb képességeim szerint oldani a feszültésget kettőnk között. Egy pillanatig még azt is hiszem, hogy sikerül, mert látomr ajta, hogy közel áll a nevetéshez, de becsap. Biztos nem szándékosan, de valahogy csak a gyors puszi után fogom fel, amit mondott és nem is igazán értem, kiről beszél. Csak akkor értem meg, amikor a nevet is megemlíti.
Elfordulok és lehajtom a fejem. Tényleg voltak ilyen terveim. De most annyira távolinak tűnik az egész, mintha egy másik életben lett volna. Nem mellesleg a gondolat is képtelennek tűnik. Valahogy nem látom, amit akkor láthattam. Egyszerűen képtelen vagyok elképzelni és nincs is rá szükségem. A jelenlegi helyzetem túl bonyolult. Mégis, bízni akarok Isabellában és hinni akarom, hogy ez a gyerek dolog, nem fog bezavarni. Akkor sem, ha pont olyan elképzelhetetlen ez a helyzet, mint a So Rával közös jövő.
Nyelek egyet, aztán felpillantok rá. Beharapom a számat, annyira nem tudom, hogy jutott ide gondolatban és szeretném érteni de nem hiszem, hogy értékelné, ha visszakérdeznék.
- Úgy gondoltam... majd elmondom... valamikor... ha eljön az idő... De nem éreztem, hogy kész lennék rá.
Megvonom a vállam, és kifújom a levegőt.
- Néha... hozok rossz döntéseket... - lehajtom a fejem. - ha az életemről van szó, elég gyakran...
Hmm. Ez majdhogynem vicces már. Horkantok is egyet, aztán felkapom újra a pálcikákat, meg egy kis szezámmagos csirkét, de vissza is teszem, az evőeszközöket is leteszem az asztalra, aztán ismét Isabella felé fordulok.
- Egyezzünk meg: Te nem hozod fel So Rát és én sem hánytorgatom a múltad.
Egyszerűen nem akarom, hogy az a lány... hogy közénk álljon. Persze Brooke-ot mint lehetséges apát nehéz kizárni, de nem akarok féltékeny lenni, vagy aggódni a múltbéli kapcsolatai miatt. Csak jól akarom érezni magam vele. Remélem ebbe belemegy, és akkor végre ehetünk pár falatot, mielőtt becsomagoltatunk mindent.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Pént. Okt. 24 2014, 14:38

Nem tettetheti azt, hogy nem mondtam semmit, nem tehet úgy, mintha nem is hallott volna. A magyarázatát készséggel fogadom, de nem értem, hogy szánhatta el magát ilyen komoly döntésre, anélkül, hogy ezt elmondta volna neki. Most először érzem komolyan azt, hogy nem is volt az közöttük olyan komoly. Mégis folyamatosan gyötör az érzés, hogy harcolnom kell a lány emlékével, csak épp nem figyelek oda erre a hangra a fejemben.
Vigyorogni kezdek. Háh! Szóval So Ra egy rossz döntés volt! Végre belátja... végre látja, amit én már olyan rég mondtam neki. Sajnálom már, nagyon is, hogy említettem neki a lányt annak idején. Talán... na nem, az nem lehet, hogy csak miattam kezdett vele járni, mert én mondtam neki! Ugye nem?!
Próbálom inkább letörölni a bamba vigyort a képemről, még a végén azt hiszi, azért lettem ilyen jó kedvű, mert ő szokott rossz döntéseket hozni az életével kapcsolatban. Aztán már nem is válik olyan nehézzé, hogy leolvadjon a vigyor, amikor belegondolok, hogy talán Kispacáról, és rólam is így fog nyilatkozni egyszer.
-Mi is egy rossz döntés leszünk a listán?- szalad ki a számon megint, mielőtt átgondolhatnám. Ez annyira jellemző! Amikor komoly kérdésekről van szó, mindig előbb szól a szám, mint szűr az agyam... bár sokszor máskor is, de legalább ilyenkor viselkedhetnének! Viszont ha már kimondtam, vállalom, és kérdőn is nézek rá, hiába mondta, hogy ne beszéljünk a múltról, ez nem olyan könnyű.
-Attól hogy nem beszélsz róla, még van... So Ra is, Lio is, Daryl is, Greg is... nem lehet mindig elfutni a problémák elől.- mondom neki, de nem kioktatónak szánom, és ahogy ismét az eszembe jut, milyen a családi háttere, azt hiszem meg tudom érteni ezt a viselkedést. Ettől viszont még nem gondolom azt, hogy célravezető, viszont, hogy ne kedvetlenedjünk el nagyon, és fulladjon valami rosszba ez az egész, odahajolok hozzá, megsimítom az arcát, és előbb fürkészem a szemeit, majd elmosolyodom, és megcsókolom. Vajon mikor jutunk el oda, hogy nem fogja azt érezni minden veszekedésnél, hogy el kell mennie? Hogy ott kell hagynia valahol? Persze erősen próbálkozik.
Amikor elengedem, még megint elmosolyodom, aztán más kérdések merülnek fel bennem, de szerencsére most időben kapcsol az agyam, és inkább nem mondok semmit azokról. Viszont eszembe jut valami az egész Miss Rossz Döntés kapcsán, amit muszáj megkérdeznem, talán a hangulatot is oldja kicsit, megragadom a villámat, és gyorsan a számba dobok vele egy szezámmagos isteni csirkegolyót.
-Áruld már el, hogy a francba bírtad ki mellette olyan sokáig szex nélkül...- szemtelenül pillantok rá, miért is kéne visszafognom magam a témában, mert egy étteremben vagyunk?! De hiszen ennyire már ismer, hogy ilyesmi nem akadályoz, bár ettől még néha majdnem belefullad a hasonló kérdéseimnél abba, ami épp a szájában van.
-Mert nekem úgy tűnik... elég jó az étvágyad.-

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Hétf. Okt. 27 2014, 20:07

A női logikát olyan nehéz megérteni az egyik pillanatban mosolyog, nem tudom rajtam, vagy  a helyzeten, min? De nem is számít egy másodperc alatt változik a hangulata, ami lehet persze a terhesség is, de nem hiszem. Értetlenül, hitetlekedve, eltátott szájjal bámulok rá, hogy tud ilyet kérdezni?
- NEM! - vágom rá kicsit talán hangosabban és indulatosabban, mint illő lenne, nem is gondolkodva. - Mármint... hogy jut ilyesmi az eszebde?! - halkulok el újra, de még mindig nem értem. Ha valamit ezt nem szeretném megbánni. Soha nem bántam egy percre sem, ami köztünk volt, ezt biztosan tudom. Akkor sem amikor szakított velem, amikor fájt, amikor nem tudtam mit is kéne kezdenem magammal. So Ra-t meg az első napokban kezdtem rossz döntésnek érezni. Hogy miért azt ne kérdezze meg senki, rejtély számomra is, de így van. Most pedig, még ha Kispaca nyűgnek is tűnik, és a józan ész azt diktálná, hogy hagyjam a fenébe az egészet, mert ha nem az enyém, akkor csak eggyel tőbb macera - ha az enyém akkor sem éppen egyszerű -, akkor sem érzem magam képesnek rá.
Türelmetlenül várom a választ. Talán ő fogja annak gondolni? Kezdek megijedni, kétségbeesni, gombóc nő a torkomban, miközben az arcát fürkészem. Aztán ha végre meg tudok nyugodni, akkor megkérem, hogy ne hánytorgassuk fel a múltat, de valamiért nem akar velem együtt elfeledkezni róluk. Megrázom a fejem.
- A múlt nem egy probléma. Hanem egy megváltoztathatlan tény. Beszélhetünk róla akármennyit, nem lesz tőle jobb vagy másabb. Idővel talán megszépül, de ahhoz előbb el kell felejteni a ronda részeket. Ha pedig beszélünk róla, akkor elfelejteni sem tudjuk...
Mondom el, a nagy bölcsességet, ami nem is tudom honnan jön. De biztos vagyok benne, hogy nem a saját találmányom. Talán gyerekként hallottam valami hasonlót. Az biztos, hogy mindig eszerint éltem, éltünk. Pluszban úgy tettünk, mintha bizonyos dolgok nem lettek volna. Miért? Mert könnyebb volt, és mert tényleg nem változott volna semmi sem attól, hogy folyton felhánytorgatjuk. Most hogy belegondolok sokkal igazabbnak tűnik az egész. Ez persze nem jelenti, hogy Izzie egyet ért majd, de nem is szükséges. Szeretek vele ilyesmiken vitázni.
Viszont az, hogy végig simít az arcomon és megcsókol elég megnyugtató, az előbbi problémákat is pillanatok alatt kizárom teljesen. Így már nyugodtabban tudok enni, és újra kezdem érezni az étel ízét is.
Isabella ezt használja ki, hogy kétes kijelentéseket tegyen. Rápillantok, felhúzom a szemöldököm, amolyan "miért olyan fontos ez?" kérdéssel, de aztán, ahogy nagy nehezen lenyelem, ami a számban van válaszolok neki.
- Eleinte, mint arra bizonyára emlékszel is... Nem bírtam... - nézek rá jelentőség teljesen, hiszen pont vele "oldottam meg a problémát". - Aztán volt egy pont, ami után valahogy nem vágytam rá...
Megvonom a vállam és beharapom a számat, ahogy a tányért nézve, jobban belegondolok.
- Volt egy pont... ami után nem izgatott fel... - ránézek Izziere, ő vajon érti-e ezt, mert én nem igazán. Hiába tudatosult ez most. Isabella mindig felizgat még csak csinálnia sem kell semmit sem... Így van ez... azóta az éjszaka óta... amikor először megcsókolt. Vagy én őt? Nem tudom, nem számít. Azóta kell.
- Ami az étvágyamat illeti: Jobb a menü! - jelentem ki végül határozottan, aztán adok neki egy futó puszit - De ha nem eszel, kihűl ez a sok minden és ennyit egy hét alatt sem eszünk meg, ha minent becsomagoltatunk...
Váltok témát, mert azért ha nem is leszek vörös, azért még mindig zavarba ejt, amikor ilyen témákat, nyilvános helyeken feszeget. Halkabban is beszéltem, mint általában szoktam, nehogy meghalljanak. De ez mellékes, nem?

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Hétf. Okt. 27 2014, 20:45

Az a hevesség, és lendület, amivel kimondja a tagadószót, elhiteti velem, hogy így van. Hogy komolyan gondolja, és később sem fog máshogy érezni. Megnyugtat, és kicsit talán zavarba is hoz, amiért ilyet kérdeztem, de azért igyekszem emellett kiállni, ha már megtörtént.
-Mert olyan könnyen mondod ezt róla... hogy ő rossz döntés volt, pedig el akartad venni. Ez túl szélsőséges.- magyarázom neki, de próbálom azért vele éreztetni, hogy elfogadom a válaszát, és elhiszem. Inkább arra kéne gondolnom, hogy a kis "barátnőmnek" új beceneve van, Miss Rossz Döntés.
-Nem, a múlt nem egy probléma, de segíti a jelen megértését. Szerintem nem lehet elfelejteni a rossz dolgokat, ott maradnak a felszín alatt... megérteni meg lehet, attól talán jobb lehet.- mondom, és próbálom elhessegetni magamtól a kis hangot, ami azt üvölti belül: álszent. Mert hogy So Ra távolmaradásához én is hozzájárulhattam... a kis üzenetemmel, ugyebár, amit Zin nevében küldtem el neki. És amit abszolút nem mondtam el Zinnek. Habár így, hogy rossz döntésként gondol a lányra, nyilván jól is tettem. Ha visszajött volna, csak megnehezít mindent.
Megcsókolom inkább, és úgy tűnik, ettől neki is jobb kedve lesz. Aztán rákérdezek arra, ami már olyan régóta piszkálja a fantáziámat, és amit már párszor elterelt, még amikor együtt volt So Rával - azóta nem kérdeztem. De most végre válaszol. És én ettől nevetésben török ki, de nem akár milyenben, hangos, kárörvendő nevetésben. So Ra nem izgatta fel! Háh! Ez... zseniális! Imádom ezt a hírt, legalább annyira, mint hogy rossz döntés volt!
-Ez marha jó!- közlöm szemtelenül, képtelen vagyok abbahagyni a nevetést, pedig őt nem akarom megsérteni ezzel. De szerintem ő is így reagálna, ha én mondanám ezt valamelyik exemről.
-És te még hagyni akartad a múltat, hát ezt kár lett volna!- próbálok megnyugodni, de a vigyor az arcomon nagyon is széles marad, és sokkal jobb kedvűen ejtek a számba egy falatot, nem is sejtve, hogy tudja ezt még fokozni, és épp, ahogy lenyelem, ki is ejti azt, ami még jobban tetszik.
-De mennyire, hogy jobb!- bólintok határozottan, és ahogy megpuszil a kezemet a tarkójára csúsztatom, hogy szenvedélyesebbé változtassam azt a kis puszikát. Mondjon még ilyeneket, és ő lesz a főfogás...
-Már nem vagyok éhes. Nem ételre.- közlöm lezseren, miközben beharapom az alsó ajkam, és a kezem csak úgy lazán a combjára ejtem, ha pedig rám néz, akkor bizony találkozhat a pillantásommal.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Hétf. Okt. 27 2014, 21:19

- Szélsőséges vagyok - vonom meg a vállam, bár nem teljesen értem. De ha megnézem a kort, amiben élünk nem én vagyok az egyetlen, aki feleségül vett volna egy lányt és aztán megbánja. Talán még szerencsés is vagyok, hogy So Ra lelépett mielőtt megkértem volna, így nem kell a válással meg a többi ehhez tartozó macerával foglalkoznom. Igazán nem értem miért olyan probléma ez. Dehát... Nők. Ugyebár.
- Én ebben nem hiszek - felelem, miközben elkapom róla a tekintetem. Annyiszor rágtam magam régi dolgokon és sosem lett jobb. Csakis akkor, amikor elengedtem és megpróbáltam elfelejteni. Persze, ott vannak, a felszín alatt, de kevésbé fájnak, szépen lassan begyógyulnak és nem akarom felszakítani újra a sebeket. A csók viszont jól esik, az evés is könnyebben megy utána. Egészen addig, amíg az újabb kérdésével meg nem akaszt. A szerencséje, hogy éppen rágok még és nem nyelek, különben tutira félremenne, de így csak megállok a rágással, majd miután magamhoz térek tovább rágok, nyelek, utána válaszolok.
A szavaimra nevetni kezd, amit először nem értek és igazság szerint másodszorra sem.
- Ez egyáltalán nem jó! - nézek rá szemrehányóan, de igazából nehéz, amikor ennyire jóízűen nevet. Hiába vagyok mérges, amikor olyan gyönyörű! És nem, nem lesz jobb attól, hogy tovább beszél róla. Még akkor sem, ha végre eszik ő is. Mert lássuk be. Ez nekem kellemetlen.
- Örülök, hogy ilyen jól szórakozol rajtam... - nézek rá kicsit sértődötten, mégis hagyom magam elcsábulni, mert ilyenkor, meg alapból is - nagyon kívánatos, és persze mert ezerszer megfogadtam, hogy figyelek rá, hogy mondjak neki szépeket. Még akkor is ha nehezemre esik, ezt legalább őszintén tudom mondani.
- Azért ne bízd el magad... - próbálkozom kicsit elvenni a kedvét, de nem hiszem, hogy sikerül, hiszen ahogy a puszimat elmélyíti már képtelen lennék tagadni. Végem van. Egy étteremben gerjedek rá a barátnőmre, egyetlen csóktól. Persze nem olyan vészes a helyzet, de ahogy lesiklik a keze a combomra, ahogy rám néz, abból pontosan tudom, hogy mi jár a fejében, és nincs is szükség a szavakra, amiket végül csak kimond.
- Már pedig... - próbálok nagyon összeszedett lenni, miközben óvatosan arrébb teszem a kezét - a desszerttel még várnod kell... - nagyot nyelek, megiszom azt a borzasztó cukros löttyöt, amit rendeltünk, aztán bekapok még egy falatot, utána intek csak az egyik pincérnek, és kérem meg, hogy csomagolja be az ételt.
Furcsán pislog rám, én meg csak annyit mondok, hogy a terhes nők már csak ilyenek, amiért biztos kapok majd, pedig én megint csak őszinte voltam. De ha megvannak a kis dobozkáink és rendeztem a számlát akkor talán mehetünk is. Az igazság az, hogy lehet, nekem néhány perc alatt fontosabb lett a távozás, mint Isabellának. De erről, csak is egyedül, Ő tehet.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Hétf. Okt. 27 2014, 23:43


-Igen. Eért gondoltam, hogy egyszer mi is a másik szélsőség lehetünk.- magyarázom neki, bár szerintem érti már, miért mondtam, amit. De aztán eltereljük a témát, és a múltról alkotunk nem megegyező véleményt. Ő nagyon szereti a szőnyeg alá söpörni a dolgokat, én nem vagyok egy ilyen hagyjuk fajta, szeretem megoldani. Nehéz így egymáshoz csiszolódni. Habár van, amikor ő köti az ebet a karóhoz. De erről a témáról is tovasiklunk, és mennyire megéri! So Ra, Miss Rossz Döntés, akit Zin egy idő után már nem is kívánt. Azért ez a pillanat tuti bekerül a nagyon-nagyon jók közé az életemben, nevetek is nagyon, ahogy erről beszélünk.
-De ez nagyon jó, képzeld el, hogy én mondtam ezt valamelyik exemről, választhatsz!- tovább nevetek, ő meg komorodik tőle, és félre is ért, így megfogom a kezét, és őszintén mondom, amit mondok, még ha közben nevetek is.
-Nem rajtad nevetek... rajta, ez káröröm! Gyarló vagyok és ezt most naaaaagyon élvezem!- egy pillanatát se akarom elvesztegetni, kiélvezem a nevetés hullámát, amíg tart, aztán csak a hasamat fogom, és enni kezdek továbbra is nagyon jókedvűen, egészen addig, amíg valamivel nagyon, de nagyon el nem tereli a figyelmemet.
Látom, hogy hatással vagyok rá. Szinte átlátok a bőrén, ahogy az kipirosodik, és alatta a véráramlata felgyorsul, ahogy a levegőt gyorsabban szívja be és fújja ki és az agyában teljesen összeáll a kép, amit a teste már régen tud, és régen lereagált, méghozzá egy hatalmas igennel. A kezemet ellöki, de egyáltalán nem győz meg ezzel.
-Azt mondod?- kérdezem, miközben a kezemet úgy helyezem vissza a combjára, hogy belemarkolok, azután felfelé csúsztaom némileg. Közelebb hajolok hozzá, mintha csak a fülébe súgnék valamit, ami így is van, de előtte még beleharapok finoman a fülcimpájába.
-Nem szeretek várni...- közlöm, és talán ennek hatására válik számára is nagyon sietőssé a távozás, ahogy int a pincérnek visszadőlök a székemre de a kezemet a combján hagyom, aztán amikor kihozza a becsomagolt ételeket és távozunk csak kuncogva sétálok vele, miközben egyre inkább szaporázza a lépteinket. Szóval kinek is kell várnia a desszerttel?!

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Don't stop believeing - IzZin *.*   Today at 15:38

Vissza az elejére Go down
 

Don't stop believeing - IzZin *.*

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-