Az egész világ egy nagy játszótér, ez az amit én tanultam az életben, számomra minden könnyen jön, de sajnos könnyen is megy. Már valahogy nem hat meg semmi a nyár úgy ahogy van el lett cseszve azzal, hogy Nick beesett és anyám nyíltan megfenyegette, de családban marad, nemigaz?
Már a zene sem tesz boldoggá, na jó nem vagyok boldogtalan sem, csak kicsinykét aggódós, hogy a végén tényleg össze kell hozni azt a bizonyos vacsit, ahol vér fog folyni és sajnos esélyes, hogy az enyém. Mit számít? Semmit. Majd valaki megvigasztal, ha Nick meghal. Hahha.
felszalad a szemöldököm, ahogy a srác előtte befordul a kapunkon és zavartalanul sétál az ajtóhoz, hogy inzultálja a csengőt.
Szegény, tuti ide van rendleve, az egészben az a vicc, hogy az ég egy adta világon senki nincs itthon, aki őt érdekelhetné, már persze rajtam kívül.
Egyszerű nyári, fehér ruhámban is dögmelegem van.
Felsietek a lépcsőn és mellé lépek, várakozni kezdek. Bírom is vagy 10 másodpercig, nem vagyok túl kitartó alkat, már ilyesmiben nem, amúgy meg mint egy pitbull, vagy buldog, vagy valamilyen kutya, tán dán dog, lehet nem is dog? Nah ennek majd erősen utána kell járni.
- Semmi? Mozgás? Neszezés? - mert, hogy kulcs nincs nálam az biztos, és kintről csak azzal nyitható az ajtó. A szüleim nem hisznek a kilincsben, na meg amióta belógattam Nicket... hüm, végül de szép este lett. Végül is... Megkoppintom az ajtót, majd arrébb lépek és körbe pördülök és félhangosan énekelni kezdek:
- Let it go, let it go, Can't hold it back anymore , Let it go, let it go,Turn my back and slam the door.... - nem zavar, ha hülyének néz, valahol mélyen az is vagyok, nem érdekel nagyon mások véleménye. Még azt is tudom magamról, hogy egy elkényeztetett hülye picsa vagyok, de ha igyekszem kitörni a gúzsból, annál jobban belekényszerítenek. Pont, mint a szőkeségem, azt is mindig bélyeg a homlokomra, minek küzdjek ellene? Vidáman dalolászok, mellé ezerrel mosolygok. Szép nap ez a mai. Tekintetem végig szalad a srácon, remélem menten elszalad. Főleg, hogy gőze nincs ki is vagyok. Bár nekem ő  elég ismerős, lehet már láttam az egyetemen? Vagy bárhol máshol... ki tudhatja.

Részemről nagyon jó kedélyű vagyok, és lenne kedvem egy csomó olyan dologhoz, amit ki sem merek mondani. Felzárkózom a srác mellé. Megszemlélgetem, vagy hogy is szokták mondani? Meglegeltetem a szemem rajta. Mondjuk ez jó hülyén hangzik, hát nem fű vagy ilyesmi.
- Áhhá! Lehet nincsenek itthon? l– ami akkor necces, ha ide lett hívva szegény. Mondjuk a fatusból kinézem, hogy kiment a fejéből. Mert a telefonja meg olyan okos, hogy szinte sosem szól neki semmi miatt időben. Addig lehet feltartom. Ümmm. Megmutathatnám neki a medencénket. Vajon van rajta alsó gatya? Hát mondjuk elég jó segge van így elsőre, lehet meg kéne nézni jobban…. Gondolj Nickre, irgaburga.
Véggondolatra feltör belőlem a legyen hó szebbik változata, de én bolond vagyok és itthon vagyok, nekem lehet. Mellé meg, nem vagyok teljesen hülye, csak… el akarom énekelni és a srác amúgy is morcinak tűnik, lehet nem néz hülyébbnek, mint amúgy. Meg mellé, ha igen sem baj, majd apcival beásatom a kertbe.
Sértése nem üt meg.
- Inkább vagyok udvari bolond, mint fapicsa, vagy fatök. – vállat rántok, abba hagyom a táncikálást és felé pillantok, megeresztek egy mosolyt. Szeretek szabad lenni, bolond, örült, de szabad… Nekem ebből van energiám, meg a szerelemből, de ez lehet a szexhiány már. Amúgy sem értem, hogy az emberek miért nem mernek őrültek lenni? Mindig csak a problémák, a sietés, a hajszolás.
Benyögi a kétes infot, és azt hiszi, hogy lehökkent vele. A ki naiv.
- Tényleg? – közelebb hajolók, hogy szemügyre vegyem, elgondolkodó arcal keresem az ufó nemzés jeleit. Akad bőven. Na jó, elég helyeske a srác, lehet megkérem aput, had vigyem fel a szobámba. Nyehhe. Kibelezne. Engem is meg őt is. Mennyire nem lenne vicces, de leszállna Nickről.
- Milyen ufók? Apud vagy anyud ufó? És…. Jó dolog ufónak lenni? – amúgy meg nézhetjük viccesen, de simán lehet „ufó”. Nem klasszikusan, de sosem lehet tudni ki él a földön kívül és szorult közénk és ki csak földi halandó. Ez meg hit kérdése ugye és én hiszek a misztikus dolgokban. Néha olyan megérzéseim vannak….
- Ahogy érzed, de fatus nem lesz boldog, hogy 15 perc türelmed nincs. – akkor tuti nem melót  akar neki adni, mondjuk szerintem a srácnak van olyan egója, hogy ő az istenfasza felénk. Majd rájön bizonyos isteneknek milyen kicsi kukacuk van.

Az a jó az én életemben, hogy nem baj ha hülye vagyok, viszonylag kevesen merik a szemembe mondani. Lévén, vagyok, aki vagyok. Csak igyekszem azzá válni, akivé mindig is szerettem volna. Igazság szerint a világ annyi amennyit beleteszel. Ezt már megtanultam. Ha te prűd vagy, kevés vagy, annyi marad körülötted minden.
- Tuti előled menekültek el. – csípek oda kicsit gúnyos hangommal. De az sem kizárt, hogy az egész egy türelmi próba a srácnak, de akkor apus szólhatott volna, mert szívesen feltartanám egy kicsit máshogy is, márha… Marha.
Elnevetem magam, ahogy visszakérdez. Nem hiszem, hogy az. De azt hiszem kicsit pörgősebb fajta, ami kifejezetten tetszene, ha már külsőleg bejön. Mennyi jó pasi, aztapaszta.
- Fapöcs? Az jobban hangzik. – jószerivel magammal egyezkedek ebben az ügyben, de nekem mindegy, ha van humor érzéke akkor máris jók vagyunk, én elvárom, hogy legyen. Mondjuk akkor ha az én ismerősöm lenne, de abból ítélve, hogy fatushoz jött, nem hiszem, hogy én leszek a kiválasztott, akinek majd a kedvében akar járni. Előre húzok egy hosszú tincset a hajamból és talányosan szemrevételezem a srácot.
- Frásztudja. Az biztos jó, ha vannak különleges képességeid. – azért sokan embert ölnének, na jó, másért is, csak úgy… hobbiból, vagy unalomból, féltékenységből, haragból, vendetta. Egyszer láttam valakit elpatkolni, az autópályán, az előttünk száguldó BMW-s letarolt egy moccantóst. Nos onnantól kezdve a mocis nem igazán fürgélkedett tovább. A bukón keresztül folyt ki az agya. Extrém perverz volt, de az élet halállal végződik, Sokan abban reménykedünk, hogy gyors, könnyű halálunk lesz….
Mellé telepedek a lépcsőre, és jól teszem, mert mesébe kezd. Hosszú lábaimat felé nyújtom, hogy testben kissé felé forduljak, egyik kezem letámasztom, másikkal a hajam babrálom, miközben a szemem le sem veszem róla. Egyrészt jól néz ki a kis bunkó, másrészt érdekes, amit mond, Tiszta Hihetetlen magazin.
- Tényleg? Mindig azt hittem, hogy a fura köröket az űrhajó csinálja. – nah most ezzel ledöbbentett. Komolyan az ufcsik tapossák? De könyörgöm mi a lókukinak? Nekik nem az lenne a jó, ha senki sem tudná, hogy léteznek?
Figyelem az arcát ahogy mesél, néha elnevetem magam. Annyira abszurd, de nem baj, én élvezem, végre látok benne kis fantáziát. Tetszik, hogy nem lépett le, ha várakozik is nem unatkozva rugdalja a füvet, mint múltkor az a sügérgyerek.
A továbbiakon felnevetek újra és elképzelem, ahogy nődögélt a kis ufcsi.
- Sosem érettem, hogy az emberek minek teszik a homlokukhoz a kanalat?! – vagy, hogy jönnek rá, hogy oda tapad. Mondjuk gyereknek tuti én is belenyomtam az orrom meg ilyesmi, de akkor mehetett volna vele valami valóság showba.
- Áh szóval te akaratlanul gerjeszted be a dolgokat? – úgy mosolyodok el, mint, aki már messze nem a telefonokról meg hifikről csacsorászik. Akkor lehet én is ufó vagyok, mert nekem meg minden elektronikai dolog elromlik a kezeim között. Ha veszek valamit, az biztos hibás vagy egyáltalán nem működik, törött vagy hasonló. Mindig mindent cserélni kell, szervizelni… tiszta fárasztó.
Azt a filmet én is láttam, kezd egy kicsit megdőlni a sztorija, de mivel szórakoztat, nekem azt mesél, amit akar. Mondjuk ez már nagyon …. Futurisztikus, vagy fene sem tudja, de jókat nevetgélek rajta, szóval tolhatja.
- Pfúj már, de undorító. – az ufósperma vajon milyen lehet? Fluoreszkál meg minden? Ami azt illeti megnézném, de az egész annyira abszurd, hogy el sem merek nagyon mélázni rajta.
A spontán elájulton felnyígok a nevetéstől, annyira illik a sztoriba, hogy tuti helye van, ezt kigondolta. Szóval egy hónap? Aztpaszta. Nekem is ufóbéby kell, ennyivel könnyebb már egy hónapig vemhesnek lenni, mint 9 hosszú, kikínzó hónapig?
- És nem unatkoztál? – a maradék nyolc hónapban persze. Milyen szar lehetett már. Tuti nagyon unalmas 8 hónap volt, már ha persze érzékelte, de valljuk be, hogy ebbe a sztorikba belefér.
- Áhhá, el fognak jönni? És mi lesz? Kinyírnak minket? – ha már vannak bennfentes kapcsolatai, akkor lásson el némi infóval ufó megszállás esetére. Bár az egész viccnek tűnik, mégis azt hiszem nincs olyan messze, mint azt hisszük. Kell, hogy legyen máshol is élet és ha intelligensebbek, vagy esetleg technikailag előttünk járnak, akkor is kipucolnak minket a jó, öreg Földről. Bár nem mondom, hogy nem lenne megmentés neki.
- Hüha, ahhoz képest elégé fapofával szemlélsz. – valami kis baj lesz, dugába dől a modell karrierem, vagy a színésznői, ha van pasi, aki nem meleg, noha lehet ő az, és ilyen semmit mondó képpel tud szemlélgetni. A mai fiatal srácoknak nem tombol az adrenalin szintjük, kihalóban a tesztoszteron ömlesztés. A végén kihal a Föld, nah tessék és ufók sem kellenek hozzá.

Elnevetem magam, már valahogy fogytán van az agymenésem, lehet egyenesen arányos az ő dilijével. Ámvagy pont fordítottan, ezt majd eldöntöm, valamikor, ha kedvem lesz hozzá.
- Nincs kizárva, bár amennyire én tudom, az itteniek nem túl félősek, lehet egy ufó sem tudná őket érdemben elijeszteni. – főleg, mert apám semennyire nem hisz az ilyen szarságokba, még az újjászületésben sem, nemhogy egy fensőbb hatalomban? Az sem biztos, hogy valóban azok, ki tudja? Lehet az ufók csak szerencsésebbek, mint mi és jobb a technikájuk, de egy nép kultúráját sok minden más is meghatároz.
- Cöh. Ki mondja? – minden pasi olyan nagyra van a kukacával, mintha minden csakis erről szólna, hány marok és milyen kemény! Cseszheti, ha semmi sem tud a kezével és a nyelvével, akkor aztán lehet kőkemény, vagy 25 centis is. Minden képen csak erről nem szólhat. Nekem sem a mellméretem teszi ki a nőiességem. Na jó, ki tudja? Lehet de. Mellékesen meg nem is nagyon érdekel, hogy mit tartogat a nadrágjában, mert nem nekem teszi, szóval… tőlem lehet sok marok és baromi kemény, úgysem tudom meg.
- Ettől tűnnek intelligensebbeknek? - Ha már témázok tegyünk komolyan? Mert ha szórakoznak velünk, az azt kéne, hogy jelentse, hogy ők annyival felsőbb hatalom, hogy megtehetik és valamiért megéri. Nem hiszem, hogy a vicc miatt, az olyan sekélyes lenne. Akkor egyáltalán nem lennének jobbak, mint mi. Más nyűgén szórakozni, kisstílű, de egy szóval sem mondta, hogy nem azok…
A következő okfejtésre elnevetem magam. Aham, kezdem érteni szóval az egész egy nagy vicc és erőfitogtatás. Igaz, hogy nem vall szép gesztusra, de az emberek sík hülyék, nekik elkel, meg mellé ettől lesznek boldogok, hogy azt, hiszik megfejtik a lényeget. Az a baj az emberekkel, hogy vagy túl okosak, vagy túl hülyék, és egy hülye meg százat csinál. Igazából sosem tudom hol tartunk. 51-es körzet és társaik… Mi kamu és mi nem? Mi az, amit tudnak de titkolnak az egyszeri halandók elől.
- Bizalom barátom. Az emberek joggal hiszik azt, hogy ha elmész egy tetováló szalonba, nem csesznek ki veled és a kért jelek helyett a nyakadra tetoválják, hogy kutyákkal baszó. Ez őket jellemzi. Butaság, kérkedés, szánalmas. Fizetek egy szolgáltatásért, elvárom, hogy azt kapjam. – ezek mindig felhúznak, mert lehet, hogy jó poénnak tűnik, de nem az. Ha hiszek valamiben és azt kérem, hogy írják a bőrömre még fizetek is érte, ne csesszenek már át. Mennyire szánalmas. Sajnos ez jellemezi degenerált társadalmunkat. Egyből komolyabb leszek, elhúzom a számat is. Kár lennem, ha az ufókat is ez jellemezné, a hülyére vételünk. Hát nem teszi eleget a társadalom?
Újra felnevetek, ahogy elképezem, hogy véletlen az orrába csúszik a kanál és onnan a homlokához tapad.
- Mennyivel jobb, hogy nem egy kalapács ragadt a homlokodhoz hosszú időre, milyen jól mutattál volna vele, főleg, ha kicsit nehezebb mint a gyerek buksid, minden egyes lépésnél lehúzná a fejed, a kalapácsnyele meg csapkodná a térded. Vagy kés tapadt volna a nyaki ütőeredhez. – vannak még ötleteim nem is egy és nem is kettő, de azt hiszem, most ő írja a mesekönyvet, Andresen után szabadon.
- Pedig lett volna sikered. Felléphettél volna a TVben, pénzt is kereshettél volna, meg híres is lennél. Nem is értem, hogy miért nem élsz ebből. Milyen király lenne, már csak egy kis gondolat olvasás kéne és tiedé a világ. – körbe mutatok, hogy az egész, de persze nem a mi házunk, ahhoz nem gondolatot kéne olvasni, embert ölnie, de azért vicces a dolog, én meg simán belemegyek. Ha már játszunk, meg mellé simán lehet igaza is, ki mondhatja meg?
- Azért ennek lehetnek hátrányai is. – elképzelem, ahogy olyan dolgok gerjednek rá, amiknek nem igazán kéne. Mondjuk neki nem tetsző csajok, vagy nem ízletes dolgok. Akkor aztán lenne némi kis probléma, mert lehet már nem megy olyan gyorsan a legerjesztés, mint a rá.
- Mit teszel, ha csak begerjedés van? És ki kell elégítened az igényeket? – megint miről is beszélgetünk? Mert ki tudná azt megmondani? Én már nem a kanalakról és vasról, meg fémről beszélek, hanem valami teljesen másról. Hosszú lábaim keresztbe pakolom egymáson, talányosan szemlélem a srácot, hogy érezze húzni szeretném. Kíváncsi vagyok mennyire bevállalós úfó létére.
- Nem is tudom. Szar lehet, ha lefekszel valakivel és más spermáját lövelli beléd, nem? – honnan is tudhatná ezt, nem igaz? Valószínű ezt a részét még nem tapasztalta a dolgoknak, de én meg elég kezdő vagyok ebben az ügyben, a sperma az sperma, de erről jut eszembe….
- Te és mi lesz az eredeti anyaggal? – lehet az ufó spermagyorsabb, így az ér célba hamarabb? Vegyülnek? Nekem kezd ez magas lenni, de nagyon jól szórakozom, ezt nem is lehetne máshogy kibírni, nem nagyon nevetgélek, úgy teszek, mint aki komolyan agyal és végül azon kapom magam, hogy a témát ténylegesen boncolgatjuk. Letámaszkodom a kezeimre és összeráncolom a homlokom.
- Mindig is tudtam, hogy nektek külön játszóteretek van. – rákacsintok, hogy én is pont arra gondolok, amire ő, de akkor miért is van az, hogy előbb vagy utóbb de szeretik lepasszolni, hogy más játszadozzon vele? Kis cselesek. Jó, hogy nekünk is jut az ő nagyszerű játszószerükből.
- Tényleg? Kinevetnek minket? Miért nem segítenek inkább? Lehet, hogy a végén rosszul járnak, tudod, hogy van ez. Sosem lehet tudni ki röhögcsél a végén. – lehet pofára esne és már ezer éve tudjuk, hogy vannak mi is rajtuk heccelődünk, beépített ufó embereink vannak, akik titokban a Földön járnak, de minket szolgálnak? Vannak azért nálam is ötletek.
- Az emberek önzők, ez pont lehet a vesztük is, de lehet érettek rá. A kipusztításra, de akkor mázlid van, te élni fogsz. – elnevetem magam. Ha más nem, akkor arra megérettünk, hogy a felünket kibelezzék, gyilkosok, gyarlók, gonoszak vagyunk. Ez ellen sokat már nem lehet tenni, mert nagyon sokan vagyunk, sok az erőszak, a tehetetlen félelem.
- Tényleg? 12 egy tucat vagyok? Fáj, hogy ezt mondod. – csalódottan felciccenek, mintha tényleg megbántana, de én valahogy tisztában vagyok az értékeimmel. Modell vagyok és színésznő, igaz kezdő minden téren, de elég sok visszajelzést kapok. Az egommal nincs baj, de én sem jöhetek be mindenkinek.
- Akkor igazából neked nem is jó, elvész az élvezet, mint a nőgyógyásznak… - szar lehet, a sok meztelen nő és nem jár neki semmi újdonság, nem lennék a helyébe. Jobban izgatna egy kis rejtélyesség. A szépség amúgy is múlandó, és tuti, hogy baromi ronda csajokat is lát… szegényke.

Felröhögök a szavain, jesszus, ha sejtené, hogy mennyire közel is állhatna a valósághoz a feltételezése. Jó fatus nem nyír ki senkit, aki elcseszi a munkát, de van rá példa, hogy kap pár pofont, ha hülye volt és bizonyíthatóan hanyagság okozta a vesztét. Persze sosem itthon tenné, itt csak kisebb beszélgetéseket bonyolít, semmi olyat, amit a családja nem kéne, hogy tudjon, pedig nem vagyunk mi hülyék. De sebaj....
- Tudod, hogy van ez? Akinek nem kell, mert nincs rá szüksége, az nem reklámozza.- persze minden pasi kérkedik vele, majd 30 fölött elmúlik, amikor már eleget bizonygattak, de az ő korosztályra és az enyémre is full jellemző, de muszáj belekötnöm, hogy teljes legyen a kör, az csak így izgi.
- Akkor felhívjuk anyut? - nem perverzen értem, hogy anyus meg ő... hanem, hogy minden anya szerint az ő gyereke a legszebb, legjobb, leglegebb....,akkor akár ebben is lehet elfogult, hiszen tuti már gyerekkorában is akkora volt beki, mint az alkarom. Semmi kétség. Magabiztossága szórakoztat, mert nem tűnik olyan sértődékenynek, aki nem veszi a lapot, be kell vallani elég ritka. A pasik manapság tök hisztisek, ha a hiúságukba kapaszkodunk bele.
Újra elnevetem magam az ufókra visszaterelődve és kicsit előre dőlök, hogy megosszak vele egy nagyon bizalmas infót.
- Én így is kinevetem az emberek nagy részét. - boldogok a bolondok, mert miénk a Föld. Én szívesen játszom, hogy szőke vagyok, nagyon buta, sőt mi több, síkhülye. Aki ismer tudja, hogy valóban gyerekes vagyok kicsit, apuci kicsiny lánya, Nick hű szerelme, ma már ez is köztudott, de ettől független nem vagyok fogyatékos és nem érint meg a világ szégyenletessége. Nem vagyok irigy, nem vagyok mohó, még tudok örülni apróságoknak. Mások semminek, depisen üldözik a boldogságot és ezzel hülyévé válnak, tömeggé. Ők az igazi kísérlet. Pénzzel, hatalommal, sikerrel, népszerűséggel sem boldogok. Nem kell ide ufó, elég földön kívüliek vagyunk mi is.
- A vallás mindig is indok lesz egymás lemészárolására. Másra nem jó. Népbutítás. Nem csak az új keletűek, szerintem mind. - nem teszem hozzá, hogy gyerekek fejét kaszabolják le keresztényüldözés címszóval. A vallás amúgy is vessző paripám, de most nem lovalom magam bele. Joshsal sem jutottam semmire.
- Tudod.... engem inkább a tudatos hülyére vevés zavar... némelyek azt hiszik bármit megtehetnek, de ha te fizetsz valamiért, boros árat, tegyem hozzá, akkor....elvárhatod, hogy ne csesszenek át, nem? - nekem ez így olyan hihetetlen, ebben látszik, hogy naiv vagyok. Én valahogy mindig azt gondolom, hogy az jár amiért fizetsz, főleg, ha nem kezdőhöz megyek. Az egész átverés, és azt nem szeretem. Nem ilyen szinten. A hozzá nem értés ne csessze el egy életre a bőröm... mondjuk azt hiszem, ha nekem cseszik el, valaki meghal. Hah.
- Én már csak ilyen kis morbid vagyok.- vigyorogva vállat rántok, már mások is mondták, hogy várszomjas vagyok, noha elájulok, ha valaki felsebzi a kezét, vagy Nick bevisz a horrorszobába. Bakker, az milyen félelmetes volt. A hideg is kiráz, újra hátra dőlök, ahogy összerezzenek, hogy ellazítsam az izmaim.
- Mázlista vagy, nekem az anyám maga egy cirkuszi majom. - a családunk meg olyan kirakat, mint a pinty. Tipikus kisvárosi minta mutatvány. Az egész meg rothad a háttérben, de mit számít? Amíg apus engem véd mindentől, anyám meg egy féreg.
- Azért az jó lehet, ha gerjednek rád, már a műszaki cikkek. - én mondjuk nem lennék boldog, ha elcseszné a vibrimet. Jó ég, az meg merre lehet? Nick óta azt sem tudom milyen színű, az egészben meg az jó, hogy a srácra gondola is libabőrös leszek. Ahjaj, de jó lenne hozzá bújni.
- Uncsi vagy, nem vagy elég játékos. Az élet annyi amennyit élni mersz. Mi bajod az igények kielégítésével? - újra előre dőlök, játékosan az arcába fújok, igen, mostam fogat, nem nem vagyok döglesztő szájszagú, a gyomrommal is rendben van minden, azt hiszem .
- Csak jó igényeket kell választani. - ez a nyitja mindennek, nem több de nem is kevesebb. Tuti nekem is lenne, amire nemet mondanék még Nicknek is..... nem azt hiszem neki nem. De másnak tuti sok dologra, ám ha ezt most beismerem, nem vagyok elég vagány.
Lapozok párat Andersennél és elhúzom a számat a kijelentésére, mert nekem valami teljesen más jut eszembe, mint amiről alapvetően szó van, talán már nem is az ufókról van szó, de tetszik, hogy ugyanolyan szarnak látja a világot, mint én, csak nekem van elég szalmaszálam.
Ám ebben a nagyon komoly témában most nem folyok bele, annyi miden felhozható lenne, a világról, az emberekről a Föld pusztulásról, arról, hogy népességet szabályoznék, talán elférne egy háború. Mert az Isten elhagyta ezt a népet, és jól tette, kiveszőben a legtöbb jó, szeretet nélkül nincs napsütés. De erről most nem....
- Nahát egy pasi, akit a szem érdekel és nem a punci. Te tényleg ufó vagy! - játékosan felnevetek, de tetszik a gagyi bók, mert bevállalta, noha tudta, hogy gáz, vagyis remélem, hogy tudta.
- És mesélj ufófiú, mennyire vagy bevállalós? - tudatosan kacéran állok, fel, nincs az a pasi, akit nem vonz a női test, ha csak nem meleg, de azzal sem nagy a baj. Hátra se pillantva megindulok a ház mögé, ahol a medencét tartjuk készenlétben, amikor éppen megdöglök a melegtől, mint most. Ha a testem nem izgatja, nincs mitől félni, nemde? Csak remélem, hogy velem tart.

Hangosan felnevetek az okfejtésen, mert igaza van, de azt hiszem ez már sosem lesz máshogy. Vannak pasik, akikre ránézel és tudod, hogy, hogy tudja, hogy neki van a legnagyobb hetedhét országban és nem is foglalkozik a dologgal. Vannak pasik, akik pedig azt hiszik, hogy nekik a legjobb a világmindenségben, de nem hisznek benne, ők azok, akiket folyton meg kell győzni, hogy ha nagyobb lenne, fogatosnál vele. Aztán vannak, akik elfogadják és megvannak vele, olyan amilyen, mert Ők azok, akik tudják a legfontosabbat, noha lényeg a méret, mégis lehet gigantikus, ha szart sem értesz hozzá. Na ők a pojácák.
- Tudod, barátom, az az igazi, amikor nem kell bizonygatni, mert megteszi a viselkedésed, a jellemed, a magabiztosságod. Első ránézésre te tipikus rosszfiú vagy, aki nem ebihalat tart a lábai között, de... én szoktam tévedni. - naná, hogy direkt húzom. Igazából nem hiszem, hogy fel tudna csigázni, na jóóóó, nem vagyok fából, értékelem a szépet, tuti fel tudna húzni, de kevés a himbilimbije hozzá. Nekem annál sokkal több kell, fürge nyelv, ügyes kéz.... balblabla.
- Maradi vagy, pedig azt mondják az a legizgalmasabb, de amolyan ómódi pasi vagy? - nekem fura, hogy minden olyanra nemet mond, amire mások két kézzel kapnának, még akkor is, ha csak vicc az egész, mert az anyámmal köszönöm, de semmit. Már egy közös vacsora is sok, nemhogy valami szexcsata. Veszem én a lapot, hogy nem veszi a lapot, hogy fogalmazzunk meseien szépen magyarul.
Az ufós témát kezdem napolni, majd megnézem, hogy mennyire ufócska, ha úgy hozza a kedvem, szeretem ha egy srác veszi a poén és tudja, hogy mikor mi játék, és mikor mi nem az. Láthatóan Ő sem buta darab, lehet kinövöm az izomagy focistákat, akiknek nagyobb volt a golyója, mint az agya és annak is csak az 5%-át használta. Ivásra és bagzásra.
- Mindig lesznek nagyobb kutyák és nagyobb hatalmak, csak akkor csinálják okosan... Igaz, azt hiszem úgy csinálják, csak mi valahogy kis halak vagyunk és nem látjuk át a terveket. - nem, nem arra gondolok, hogy nem ismerem apám terveit, vagy nem látom át miről szól az üzleti világ, hanem a nagy dolgok.... A vallások, a szekták, mert mind azok, csak más néven futnak és másféle áldozatot követelnek, a lelked, vagy a bankszámlád, a házad esetleg az életed, vagy másoké. Az én apám is csinált rengeteg hülyeséget, de emiatt virít a neve tiltó listán mindenhol.
- Mert az emberek férgek és mindenkit kihasználnak, de sajnos ilyen a világ, hiába minden, ez csak rosszabb lesz...- végül csak mosolyogva vállat rántok, engem viszonylag kevés helyen mernek hülyére venni, mert nem szeretik a megtorlásokat, márpedig az én családom nem veszi könnyedén a dolgokat. Tudom jó, hogy a pénze és a nevem miatt nyalják mindenhol csillogósra a seggem, de igyekszem nem cicababa lenni és nem is áll közel hozzám ez a stíl, szeretek megküzdeni a dolgaimért, ha valamit csinálok azt minden erőmmel 110%-osan, így fogadom el, hogy nem az apám miatt vagyok jó valamiben.
- Ebben az udvarban egyedül te vagy bolond, barátom. - már abból is messze látszik, hogy még én igyekszem tök normális lenni vele, ő kicsit feljebb rangúskodik, pedig itt én vagyok itthon és a hatalom az én kezemben van, akárhonnan nézzük. Kettőt csettintek, ráfogom, hogy nekem esett és megnézem, mennyit lát ki a szemei helyén. De nem baj, higgye csak, hogy övé a világ és a hasonló kis pöcsöké. Én ebből nagyon szeretnék kimaradni, azért is utazom másik pályára. Anyám meg egy féreg sajnos, pedig az életem köszönhetem neki, de azt hiszem szívesen vissza is venné, ha tehetné.
Hangom mégis könnyed, laza, nem vagyok sértődékeny alkat, a véleménye egyelőre nem hat meg, mert nem ismerem, nem tudom milyen, ha az IQ-ja nagyobb, mint a lábmérete, máris érdemes odafigyelni rá, a többi meg ezzel egyenesen arányos.
- Talán.... gerjedhetne. - már messzi régen nem az ufóknál tartok és a fémeknél, hanem valami teljesen másnál, amit vagy fog vagy nem.
- Mondom, hogy maradi vagy.- neki aztán tuti semmi bilincs, kikötözés, és csak adakozós szex nem jár ki, mert nem nyitott az élet habos oldalára, vagy nem szerelmes, mint jómagam. Nekem, ha Ő azt mondja, hogy tegyek meg valamit... mondjuk nem hiszem, hogy nem akarnám, akkor lehet, hogy tényleg igaz ez így....
- Ott a pont! - minek tartsam magamban, ha egyszer igaza van? Nem szégyellem azt sem, nekem kerek az életem, tökéletes pasim van.
- Még nem győztél meg! - találékony mosoly kúszik az arcomra, miközben feltápászkodom és megindulok a medence felé, hallom, hogy követ, hogy telefon beszélgetést bonyolít, a kis harci marci. Tuti nem ez a neve, de nekem Marci marad.
- Apám nem jön? - a tét így kicsit magasabb, nem biztos, hogy nagyon ki kéne kezdeni apuci kicsi lányával, de egy igazi vadásznak csak izgalmasabb a dolog. A napozószékhez érve kibújok a ruhámból. Nem hiszem, hogy egy bikini többet takarna a melltartómnál és a bugyimnál, feltéve, hogy a víz is a barátom lesz, de azért nem lesz ez olyan... átlátszó... eh? Nick meg fog ölni, de kell egy kis pozitívség. Ruganyos lépteimmel a medencéhez sétálok, lerúgom a cipőm a lépcsőre lépek és combig a vízbe ereszkedem, mielőtt összefogom a hajam.
- Cserébe ússz egyet, talán... túléled. - sejtem, hogy kemény csávó, ha ijesztgetem, akkor annál jobban akarja majd. A helyzet meg az, hogy csak csesztetem, ha ufó lehet víz sem érheti.