Milwaukee-ban születtem 1996. Április 23-án. Akkor már volt két bátyám, úgyhogy a kis családba végre lány érkezett. Egyszerű család, egyszerű családtagokkal. Anyukám a háztartást vezeti, mióta csak az eszemet tudom, meg persze a kertben is besegít alkalomadtán. Apu pedig vadászattal keresi az asztalra a kenyeret, meg azzal, hogy eladja a vadhúst jó pénzekért. Kiegészítésként még termelünk nagytételben zöldséget meg gyümölcsöt és abból is jön be pénz. Amikor már nagyobb voltam, úgy hat éves, már én is mentem szüretelni velük. Bár a legtöbbször csak bújócskáztam a bátyáimmal. Tíz éves lehettem, amikor már tényleg segítség gyanánt mentem velük.
A helyi suliba jártunk mindannyian, Tim két évvel, Greg pedig három évvel felettem. Nagyon jó kapcsolatom van a testvéreimmel, sosem marakodtunk semmin. Anyuék igyekeztek mindenkinek egyenlően megadni, amire szükség volt. Persze nem voltunk elkényeztetve, de nem volt hiány semmiben.
Meséltem, hogy van három kutyánk? Mindegyik keverék, de nagyon szeretnivalóak. Pam, Mamasihta és Bob. Pam egy gyönyörű collie-husky keverék, Mama tacskó-spániel és Bob, nos benne lehet nincs nagy keverék, mert hatalmas méretű német dog lett belőle... úgyhogy az az erősebb vonal, ha van is benne keverés. Általában kint van a helyük, de amikor apu nem figyel, becsalom őket a szobámba és együtt alszunk.
Gimis éveim alatt megmutatkozott, hogy van tehetségem a zenéhez meg a színjátszáshoz. Benne voltam a helyi társulatban, ilyen musical féle darabokat csináltunk. Élveztem, imádtam, aztán amikor nagyobb lettem, felkerültem egy másik társulathoz, ahol komolyabb szerepeket osztottak rám. Elmondani sem tudom mennyire élveztem. Imádom a reflektorfényeit, a szövegkönyvek illatát! Anyuéknak folyton csak áradozom arról, hogy mennyire szeretem. Persze attól függetlenül besegítek otthon mindenbe. Tudok főzni, vasalni, csirkét kopasztani. Nem vagyok finnyás, bár a halat nem szeretem megpucolni.
Amikor eljött a pályaválasztás ideje, anyuék óva intettek attól, hogy valahova nagyon messze menjek. Az nekem se lenne jó, és nekik sem. Értettem, hogy miért szeretnék ezt... a távoli helyeknél sokkal drágább a tandíj, mint az itthoni egyetemen.
De mint minden kislánynak nekem is az volt a legnagyobb álmom, hogy kitörjek innen! Nem panaszkodom, jó hely, szeretem, de ennél én többre vagyok hivatott! Beadtam New Yorktól kezdve elég sok helyre a jelentkezésem, de mindegyiken ösztöndíjas programot pályáztam meg. Egyedül az itthoni egyetemen nem. Bár nem akartam tanár lenni... mégis azt jelöltem meg. Ének-zene tanár. Jó lesz, ha nem vesznek fel sehova.
Aztán jött a várakozás, majd az értesítők. Felvettek, mehettem Hollywoodba!

Shine on me