Épp egy plázában sétálok, kell néhány új ruha. Főleg rövidnadrág, meg szandál kéne. Persze nem baj ha nem találok, de kezd melegem lenni a hosszúnadrágokba. Be megyek az egyik üzletbe, rögtön valamennyi vásárló bámul. Nem csoda hisz, hosszú, fehér nadrágba vagyok, lila spagetti pántos felsőbe és a kedvenc edzőcipőm. Így bele gondolva LA-ba ez elég furcsa ruházat. Meg ha még most elővenném a sapkám, akkor kész mindenki bámulna. Meglátok egy koptatott fekete farmer rövidnadrágot, oda megyek hozzá és kikeresem a méretem. Bemegyek a próbafülkébe és felpróbálom. Pont jó, nagy szerencse, akkor már csak egy dolog van a listámon. Mikor megyek a kasszához meglökök valakit.
-Bocsánat, nem direkt volt. - Mosolygok zavartan, mikor meglátom hogy egy fiú.

Nanaia a tetkószalonban tevékenykedik. Arra gondoltam, ma meglepem és elé megyek, bár nem beszéltük meg, lehet, volna kedve elmenni moziba vagy csak sétálni egyet. Nem bírtam megmaradni a szobámban (a szobánkban!), túl meleg volt... Most még akkor is melegnek tűnt, amikor nem volt ott... Klimatizált helyre vágytam, ezért a szalon közelében becsapódtam a Plázába. Céltalanul lődörgök, nézelődök.
Bemegyek egy ruhás üzletbe, bár semmi szükségem semmire. A kirakatban tetszik meg az egyik nadrág, és mert ilyesmi ritkán fordul velem elő (hogy kapásból megtetszik valami), bemegyek, és megkeresem a rám való méretet, hogy aztán felpróbálhassam. A méret stimmel, jól is érzem magam benne, az ára sem rugaszkodik el a földtől, ezért rövid hezitálás után egyszerűen a karomra csapom a gatyát, és elindulok vele a pénztárhoz.
Amilyen béna vagyok, a cipőm fűzője kiszabadul (nem kötöm csomóra, csak bedugdosom a cipőmbe). És mert nem akarok orra bukni, leguggolok, hogy visszatűrjem a fűzőt a helyére , de közben útban van a nadrág, ezért azt a vállamra csapom. A következő pillanatban valaki belém szalad. A dolog olyan váratlan, hogy kibillenek az egyensúlyomból, előre "zuhanok", ráesek a tenyeremre, amivel megpróbálom fékezni magam. A csuklóm roppan egyet.
- Semmi baj!- mondom, oda sem nézve, vagy csak alig. Egy csaj. Kicsit különös, hogy most is hosszú nadrágban van, de lehet, hogy trükkös az anyaga. Vagy ő flúgos. De rövidlátó, az biztos. Ennyire jelentéktelen azért nem vagyok!
Felállok, és megyek tovább a pénztár felé (a lány után, de csak véletlenül), mintha mi sem történt volna. Megdörzsölgetem a csuklóm, kicsit sajog, de amúgy semmi eltérés nincs rajta, nem fordult ki vagy ilyesmi, csak... fura.
A pénztárnál a csaj előttem fizet, valami rövid nadrágot vett (remélem, magának és akkor mégse flúgos), amikor kiderül, bajban vagyok.
- Helló, bocsánat...- szólítom meg a lányt, miközben a pénztáros becsomagolja neki a nadrágot- Mégiscsak lenne itt egy kis probléma. Segítenél?
Nincs a hangomban neheztelés. Egyszerűen csak van egy problémám, amit meg kell oldani. Mégpedig, hogy meg akarom venni ezt a nadrágot, de nem férek hozzá a pénzemhez. Most fordulunk először szembe egymással a lánnyal. Nagy szemekkel néz rám.
- Ja, valóban magasabb vagyok, és nem csak ekkora- mutatok kb egy méternyi magasra.

Elindulok a pénztár felé, a fiút ott hagyva. Ha egyszer azt mondja hogy nincs semmi baja. Alig várom hogy át vehessem a nadrágot, majd megsülök. Hát ja csak én hozhatok hosszúnadrágot ide. Oda megyek a kasszához és oda adom a nadrágot a pénztárosnak. Nem is látom de a hátam mögött van az a csávó akit fellöktem. Vagy csak majd nem, mert ő guggolt, nem eset nagyot. Megszólít.
-Szia! Igen? - Kérdem. Nem tudom mit akarhat de szívesen meghallgatom, valamivel tartozok neki. -Mond, ennyivel tartozok. - Igen ennyivel tényleg tartozok. Szinte egy magasságban van a szemünk egymással, picit lehet tőlem magasabb. Olyan 178cm körül van, én meg vagyok 170cm. Úgy hogy megdöbbenek a válaszára. Értettlenül nézek rá. Oké lehet hogy én vagyok hülye ehhez a válaszhoz, de nem értem.

Véletlenül csapódok be egy ruhásboltba, és mondhatni, véletlenül veszek magamnak nadrágot, mert az egész meg sem történik, ha nincs kint átkozottul meleg. Kellett volna vennem jégkását, és akkor nem lennék szorult helyzetben! Ugyanis az van, hogy a kezem nem tudom bedugni a nadrágom zsebébe, ahol a pénzem van. Mert amikor megpróbálom, a csuklóm fájdalmasan rándul egyet.
- Mi a...?- nézem értetlenül, de nincs nagyon időm gondolkodni. Inkább megpróbálok segítséget kérni attól a lánytól, aki okozta ezt az egészet. Kissé ugyanis meglökött, amikor a pénztár felé igyekezett, és én a tenyeremmel támasztottam meg magam, hogy ne bukjak orra. Akkor történhetett valami.
- Nem, nem egészen erre gondoltam- rázom a fejem, amikor fizetni akar helyettem.
Látom az értetlenséget az arcán, de mivel nem tudom, minek szól, nem bocsátkozom magyarázatba, miért voltam az imént kicsit irónikus.
- Valami történt a csuklómmal, nem tudok fájdalom nélkül belenyúlni a zsebembe a pénzemért. Kihalászod nekem? Bal kézzel nem érek bele a jobb zsebembe...- Vonom fel a vállam, hogy tehetetlen vagyok. Segítenie kell.
Kényelmes nadrág van rajtam, bermuda típusú, szóval nem perverz gondolatok hajtanak, amikor erre kérem.

Fizetni próbálok a fiú helyet, mikor megszólal hogy nem erre gondol. Hanem arra hogy vegyem ki a nadrág zsebéből a pénzt. Szerencsére elég bő nadrágba van. Szó nélkül kiveszem és a kezébe adom. Félre lépek a pénztártól és ott várom hogy vizesen. Miután fizetett oda lépek hozzá.
-Mutasd a csuklód. - kicsit nyersen mondom neki. -Léci. - Teszem hozzá kedvesebben. Felém nyújtja, én meg megtapogatom. Anyum egészségügybe dolgozott, egy darabig. Úgy hogy valamennyire értek hozzá. -Szólj ha fáj, ha megnyomom. - Remélem azért hogy nem történt semmi baj. Mert azért ez az én hibám lenne. De minimum ennyivel tartozok.

Nem is gondolom, hogy baj van, amíg ki nem derül, hogy nem tudok belenyúlni a nadrágom zsebébe. Valahogy azt a mozdulatot nem szereti, ahogy összepréselődik a kezem. A pénzem pedig ott van, és a lány, aki nekem jött, van olyan kedves, hogy kivegye a zsebemből a pénzt. Részemről meg is volnánk, nincs dolgunk egymással, a visszajárót elrakom a jobb kezemmel, de ő rám morran, hogy mutassam meg neki a kezem.
Bevallom, nincs sok kedvem hozzá, hogy megmutassam neki a kezem, elvégre nincs röntgen szeme, hogy belelásson, de már nyúl is a kezem után, mintha ellentmondást nem ismerne, és máris tapogatni kezdi. A keze meleg, nem vagyok önmagam ellensége, hogy kitépjem a kezem a kezéből, ezért hagyom, hogy tapogasson egy kicsit. Ha ez neki örömet okoz, hát tegye.
Amikor a hüvelykujjam alatti csontot nyomja meg, felszisszenek.
- Na jó, hagyd abba, majd megmutatom a koleszban valakinek, aki ért hozzá- mondom neki, kicsit morcosan, mert egyáltalán nem volt jó, ahogy rányomott arra a csontra.
Eszemben sincs orvoshoz menni. Procedúra az egész, ráadásul rámegy az egész napom. Nem érek én rá erre. Különben is, eltelt az idő, mennem kéne Nanaia elé, különben oda a meglepetés, még el is kerüljük egymást.
- Túlélem, ne aggódj miattam, erős a csontom, mint a vas- próbálom megnyugtatni a lányt, mert láthatóan jobban szívén viseli a kezem ügyét, mint én. Persze, a látszat néha csal. De már simán leléphetett volna.