Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Csüt. Júl. 17 2014, 21:47

Lassan minden napom itt tölthetném, annyiszor fordultam meg az elmúlt hetekben ezen a helyen. Furcsa, hogy általában nagy társasággal érkezem, ma pedig a legszorgosabb táncolópajtásom is beadta a derekát, mert fáj a feje. Lelépett, itt hagyott, teljes harcdíszben, és még nem ittam meg a martinimet. Lassan kortyolom, még véletlenül sem akarom lehörpinteni az egészet, mert a végén hamar beüt és engem meg kiüt. Kinek kell az?
Elnézést kérek a mellettem letelepedett párostól, amiért a könyököm arrább csusszant az ő térfelükre. Ilyen az ha az emberlánya a pultnál kap csak helyet, mert csütörtök este majdnem dugig van a hely. Sebaj, a mogyoró legalább finom. Sós.
-Nem, köszönöm. -Kézzel intem le a pultos srácot, hogy egyelőre nem kérek több ital utánpótlást. Mert hát csak félig üres a poharam... miért kéne újratölteni?! Le akar itatni, lehet valami bandával összeszövetkezett, akik összeszedik az elázott lányokat és eladják a vesémet. Vagy a májam. Nekem még a májam is egészséges, nem iszom olyan sokat... olyan sokszor. Azt hiszem felesleges erre ráparázni, végül is... nem erősködött tovább! Ahogy körbenézek nem látok sok ismerős arcot, sőt, még az egyetemi kupacokban tolongó népek sem bukkannak fel a sarokban, vagy az ajtón bejövet. Nem mintha olyan sokakat ismernék face-to-face.
Megigazítom a kis fekete ruhácska alját, hogy ne csússzon tovább, helyezkedem a bárszéken is egy sort. Lassan pedig nem ártana kimenni és lecsekkolni a púdert az orromon. A legutóbb is ezt a szöveget sütöttem el egy srácnál, talán feltűnő lenne újra. Főleg, hogy nincs is púder az arcomon...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Csüt. Júl. 17 2014, 22:17

Mostanában folyton összekapok Henryvel minden ostobaságon. De komolyan... kétszer találkoztunk és mind a kétszer... áh. Inkább lejöttem, iszom egyet. Kettőt... nem akarok lerészegedni csak tompítani a belső űr nyomását, ami marja a lelkem. Felkaptam egy mélykék inget és egy fekete farmert, Phoenix biztos belém kötne mi ez a kinézet, pedig nincs vele semmi gond, lezseren elegáns. Azt sem tudom beszélgetni van-e kedvem, bizonytalan mit is akarok igazából. Kikapcsolódni, talán... Igen, az jó lenne. Lehet egyedül is kimegyek egy hétvégére Párizsba. Egyre inkább azt gondolom, jó ötlet. A franciák mindig jobb kedvre derítenek, elcsevegnék velük, kellemes lenne. Addig meg itt iszogatok, jó lesz az. A zene végül is tűrhető, bár a tömeg... megint csak a pultnál van hely, pont felállnak egy lány mellől, hát gyorsan odaülök és észre sem veszem, de annyira a francia úton agyalok hogy franciául kérek egy dupla whiskyt jéggel. A pultos csak néz rám, én meg nem értem mi a baja, talán nincs whisky, milyen kocsma ez? Nézek a mellettem lévő lányra is, hogy velem van a baj? Tényleg rossz hetem van, már megint, teljesen szétszórt lettem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Csüt. Júl. 17 2014, 22:33

Talán a nyomás, amit gyakoroltam a párocskára előlendítette őket, hogy elstartoljanak valami kis elszigetelt boxos részre, ahol kiélhetik egymás iránti vágyukat... meg talán másokat sem zavar, hogy egymás torkán nyomják le a nyelvüket olyan látványosan, hogy abból már filmet lehetne forgatni. Egy vágatlan rövidfilmet az csupasz csiga párzási szokásairól.
Jönnek mennek az emberek, és alig telik el fél perc mire új gazdát talál a mellettem lévő szék egyiket. Csak egy pillanatra sandítok oldalra, hogy megnézzem magamnak, de újratöltik a poharam, pedig nem is kértem. Egy félmosollyal, biccentve megköszönöm, de vajon ezt ki fogja kifizetni? Mert én biztos nem...
Francia szavak, kellemesen bizsereg a bőröm alatt is a férfi hangja, ahogy kiejti mit szeretne. Értem is, megmosolyogtat, és mikor értetlenül néznek rám, én nem értem, hogy mi történt.
-Whisky lesz duplán, jéggel. -Magam sem értem, hogy miért tolmácsolok, de nem esik nehezemre. Láthatóan a másik nem is idevalósi. Megkérdem franciául, hogy milyen napja volt, és hozzáteszem, ha továbbra sem érti a pultos srác, hogy mit szeretne, akkor még itt üldögélek majd egy ideig, és akár kisegíthetem. Mindezt épp csak egy gondolatnyi szünet után, ahogy elhallgattam a rendelést illetően.
Belekortyolok az italomba inkább, eszembe jut Apci, ahogy mindig is mondta, hogy egy kakaót kér este. Kakaót... mit ne mondjak, igazán kellemes emlék az esti kakaózás egy bárban, ahol épp spiccesre igyekeznek itatni. Kezd összefolyni ez az emlékfoszlány, és az jut eszembe, hogy milyen vicces, ahogy apci a pultot támasztja és kakaót ér a sráctól... aki eddig Apu volt. Nahát, milyen hasonló fizimiska, akár ő is lehetne, de nem az. Megrázom a fejem, legyintek a kezemmel, most már minden tisztább. Sok lesz a martiniből, lehet nem kéne már ezt sem meginni...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Csüt. Júl. 17 2014, 22:50

-Én is ezt mondtam... - mondom franciául, mire leesik hogy franciául beszélek, kezem az arcomra csapom finoman és lehúzom a tenyerem rajta. Ennyi eszem van.
Ám franciául kérdeznek, mosoly szökik az arcomra, franciául felelek.
-Fárasztó. - Aztán nevetek. - Tudok angolul, angol vagyok csak elkalandoztam és nos... rossz napom volt, meg sem lepődöm hogy szétszórt vagyok. Sajnálom.
-Sebastian. - Kérem el a kezét, ha adja kezet csókolok neki. - Vársz valakit, vagy lehetek a társaságod míg iszogatsz? - Kérdezem meg már angolul, elvégre kissé feldobott, meghozta a kedvem egy könnyed beszélgetéshez. Persze ha nincs ellenére, lehet pont a háta közepére kíván hogy megzavartam a csendes iszogatásban.
A pultos srác kissé mogorván néz rám, hogy úgy fest nem vagyok francia, legalábbis tudok angolul is, de az italom megkapom, bele is iszok kínos mosollyal, hogy hoppá, bocs haver, van ilyen.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Csüt. Júl. 17 2014, 23:03

Elsuhanok azon részlet felett, hogy a francia férfi arra reagált, amit angolul mondtam. Valahogy nem marad meg a fejemben ez az apró kis koccanás. Biztos ennyire volt lényeges... Inkább nézem, ahogy a másik keze végigsiklik arcán, és nem tudom hova tenni egészen addig, amíg el nem meséli a helyzetet. Persze mindjárt más a leányzó fekvése, és megértően bólintok mellé.
-Nem történt semmi. Ha kényelmesebb így társalogni, annak sincs akadálya. -Teszem hozzá még franciául, mert láthatóan nagyon abban a burokban érzi most magát. Kár lenne kitúrni onnan.
-Aubrey. -Nyújtom is a kezem, igaz csak kézfogásra, nem gondoltam, hogy van még a világon olyas valaki, aki kezet csókolna egy nőnek. Meglepő, mégis kedves gesztus, és ebben a kissé spicces állapotomban jót derülök rajta. Talán még el is pirultam, de aligha látni ilyen fények mellett.
-Köszönöm, rám fér egy kis társaság. Nemrég lépett le a barátnőm fejfájásra hivatkozva. -Pedig lassan az a gyanúm, hogy csak randija volt, de nem akart engem elkeseríteni, hogy nem jön le velem iszogatni. Bár így még rosszabb a helyzet... de annyi baj legyen, végül nem egyedül fog hazaevickélni. Talán berakják egy taxiba, ami elviszi hazáig. Így már biztosabban áll az estéhez, és kicsit több kedve is lesz a beszélgetéshez. Hiába, a pultos srácnak sem lehet jó napja, de az a dolga, hogy adja, amit kérnek. Kemény szakma ez az éjszakai mókázás!
-Tízes skálán mennyire volt rossz ez a bizonyos nap? -Érdeklődöm kedvesen, továbbra is minden figyelmemet Sebastian szavainak szentelve. Kicsit már koncentrálnom kell, hogy ne az legyen mint korábban, hogy elsiklom valamilyen részlet fölött. Apropó részlet, most tudatosul bennem a beszélgetés eleje, ahogy értetlenül, mégis megértettük egymást. Megint elmosolyodom, kissé oldalra döntöm a fejem. Ez jó, ez tetszik, csak kár, hogy ilyen sokáig tartott mire leesett...
-Szóval... Sebastian. Mivel foglalkozol? Egyébként itt laksz, vagy csak átutazol? -A kérdés szerintem magától értetődő. Hiszen élhet külföldön is attól, hogy angol! Vagy más államban, városban...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Csüt. Júl. 17 2014, 23:16

Mosolygok rá, kellemes kis sziget lenne nekem a kocsma ha franciául beszélgethetnék egy csinos lánnyal.
-Leköteleznél! - Akkor innen franciául társalgok, teljesen kikapcsol, én is mosolygósabbá válok tőle, bár lehet az italra fogja fogni a másik.
-Aubrey, milyen kellemes név. - Szerintem Aubrey nevű lányt nem is ismertem még, ami nagy szó nálam. A kézcsókom látom őt is kissé zavarba hozza, majd megszokja. Vannak furcsa dolgaim.
-És itt hagyott egyedül? - Látszik ez meglep, én nem hagynék ott csak úgy senkit ha fáj is valamim. Talán mert átérzem hogy milyen rossz. A múltkor velem is ez volt, csak nekem a kollégám játszotta el más indokkal.
-Hát... amennyit agyaltam a tegnapon... nyolcas. - Sóhajtok fel, kiszakad belőlem. Bocsánatkérően nézek a lányra, nem akarom elrontani a napját, főleg hogy ilyen kedves és figyelmes velem, pedig nem is ismer. - Remélem neked azért nem ilyen rossz. - Mosolygok rá. Ha mást nem feldobjuk egymást.
-Itt lakom, lassan két éve is lesz. Tolmács vagyok... - Kacagok fel, mert milyen tolmács az aki tolmácsolásra szorul hogy kapjon egy whiskyt?
-Na és te? Te is tolmács vagy? Mert menne szerintem! - Vigyorgok, jobban felé fordulok ültömben, hogy jobban figyelhessek rá.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Csüt. Júl. 17 2014, 23:44

Úgy is lesz, nem szokásom a semmibe beszélni, és egyébként is. Az az elvem, hogy amint viszonyulnak hozzád, úgy legyél Te is ott. Egyelőre semmi okom arra, hogy ráripakodjak szegényre, és egyébként sem kéne még jobban lerontani a napját. A továbbiakban franciául beszélgetünk, nekem is jól jön, hiába, ha nem járok haza ritkán használom a nyelvet. Apci most biztos büszke lenne, ha hallanám miként hasznosítom a tudásom! Whiskyt rendelek idegeneknek. Zseniális!
-Legalább olyan kellemes, mint a Sebastian. -Apró mosollyal nyugtázom magamban, hogy most mit tettem. Komolyan ilyen béna lennék? Ennél jobb nem jutott az eszembe? Legalább olyan kellemes... Bár igaz. Sebastian hangján hallva még megnyugtató is, pedig csak a nevét ejtette ki.
Mindenkinek lehetnek fura szokásai, gondolom magamban, és persze legyűröm a késztetést, hogy megtöröljem a kézfejem a ruhámban. Nem is lett nyálas a kezem, nem kéne ennyire oda lennem ettől.
-Hát... -Széttárom kezeim, hogy 'Most szólj hozzá' gesztust eredményezzen.
-Próbáltam marasztalni, de nem akarásnak mindig nyögés a vége... -Elhúzom a számat, nem igazán tetszik a kialakult helyzet, de legalább nem ökör módjára iszom egyedül. Legalábbis most már, ami egy apró kis mosolyt csal az arcomra a fintor helyére. Meglepő, hogy ilyen jön-megy hangulatom legyen. Egyszer elszomorodom, a következő pillanatban már mosolygok. Biztos a martini miatt van.
Újra, apró fejrázásba kezdek. Nem értem miért szabadkozik ennyit, elvégre... én kérdeztem meg, hogy milyen napja volt, és mégis mennyire rossz. Nincs abban semmi, ha válaszolnak rá, ebből szokott kialakulni az a ténykedés, amit társalgásnak hívnak a modern kor emberei!
-Úú, a nyolcas napok elég húzósak szoktak lenni, nekem is volt már pár... -Kinek nem? Mindenkinek vannak rossz, még rosszabb, meg kevésbé rossz napjai. A kevésbé rosszak általában a jó időszakok. Nem vagyok pesszimista, realistának se mondanám magam, inkább egyéni életfelfogással rendelkezem.
-Most már csak felfelé ívelhet! -Huncut mód kacsintok, mielőtt beleinnék az italomba. Sose csináltam még ilyet. Kacsintgatás? Eszemnél vagyok? Észre veszem magamon, hogy helyezkedtem, de vajon mikor? Sebastian felé fordultam már teljesen, ha megmozdítanám a lábfejem, biztos, hogy a térdéhez érnék. Inkább nem mozdulok.
-Komolyan? -Akár mindre lehet érteni a meglepetést. Azt, hogy csak két éve, vagy már két éve, éspedig, hogy tolmács lenne! Megint elmosolyodom, nekem is eszembe ötlik egy hasonló dolog, miszerint az imént épp ő segített fordítani. De a kérdésére csak megrázom a fejem.
-Fotósnak készülök. Utolsó évem a mester előtt! Az egyik szülőm viszont francia, az ő hatására tanultam meg a nyelvet. Kicsit úgy érzem, hogy nemes vagyok ettől, hogy tudok franciául. -Ahogy ezt ecsetelem, még ki is húzom magam és beleéléssel mondom mindezt. A végén apró nevetéssel megfűszerezve. Apukám mindig azt mondta, hogy bájos, amikor nevetek, ilyenkor kissé kifordulok orcával a vállamhoz, hogy a hajam és aközé temessem arcom. Nehogy lássák, ahogy nevetek...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Pént. Júl. 18 2014, 01:28

Elmosolyintom magam fogvillantósan, ez most piszkálódás akart lenni? De lehet csak tetszik neki a nevem, ki tudja.
-Hát bizony... nem értem a lányokat, én nem hagynám ott a haveromat sehol. Pedig azt hittem ti a mosdóba is együtt mentek. - Elenoret is simán otthagyta múltkor a barátnője, megdöbbentő.
-Az is igaz... - Adok neki igazat, ha valaki menne csak megsavanyodik az ital a szájában és semmi sem lesz jó onnantól neki.
-De nekem mostanában itt stagnál. Elég kellemetlen, mindig van valami nem kéne a napban. Valaki nagyon nyomatja a woodoot nekem a háttérben. - Mosolygok, nem hiszek ebben, de tény, ez a hónap amennyire jó legalább annyira rossz is. Semmi jó nem történik tisztán, mindig van valami megsavanyodott elő/utóíze.
-Remélem! - Ezt mondogatom két hete. De ki tudja, lehet Aubreyval megtörik a pechszériám! A kacsintás is megmosolyogtat, kicsit jobban megnézem magamnak lopva, csinos, meg kell hagyni.
Felém fordul ő is, jó jelnek veszem, talán tényleg nem hagyom hidegen, kölcsönös az érdeklődés. A mosoly már állandó az arcomon, szerencsére elfelejtettem min bánkódtam még tíz perce, a francia társalgás pedig kifejezetten ellazít és simogatja a lelkem, mint valami balzsam.
-Igen... leírtam magam? - Kacagok, azt hiszem a tolmácsolásra kérdezett vissza.
-És miket fotózol? - A festészetet jobban szeretem, de a fotózás is elég művészi tud lenni. Egynémely kép rettentő jól el van találva. Igaz, kicsit furcsa hogy nem anyut vagy aput mond, de beteszem annak hogy nem anyanyelvi beszélő.
-Áh, értem. Nekem sajnos nincs francia rokonom, csak ott születtem és nevelkedtem, én onnan tudok. De szép nyelv, nekem is valami fennkölt érzés fut a bőröm alatt, ha hallom, vagy megszólalhatok rajta! - Kuncogok, valóban bájos ahogy nevet, el is gyönyörködöm benne feltűnés mentesen. Többet nevethetne, jól áll neki.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Pént. Júl. 18 2014, 12:52

Megvonom a vállam. Ez tényleg így van, most mégis kénytelen leszek egyedül megtenni, ha menni kell.
-De csak azért, hogy fogjuk az ajtót a másiknak, és ne nyissanak ránk. -Jegyzem meg mosolyogva. Nem is gondolták volna a srácok, hogy csak ezért megyünk! Meg mert ki kell pletykálni az adott srácot, aki meghívott egy italra. De most se pisilni nem kell, sem pedig megosztani, hogy kihívott meg. A pultos srác volt, de ő mindenkit meghív mindig, csak utána ki is fizetteti vele.
Összepréselem ajkaim, miközben arról hallgatok, hogy nem épp jó napokat hagyott maga után Sebastian. De talán most egy kicsit felengedett... Hiába, a mosolygás sok mindent elárul az emberről. Ez épp egy kicsit szomorkás, tanulmányozom, vajon milyen érzelmek suhannak át az arcán még. De nem tűnik fel semmi más.
-Nem, ugyan már! -Rálegyintek, micsoda butaság. Nem gondolom úgy, hogy ettől ne lenne jó tolmács, fordító. Mindenkinek vannak gyenge pillanatai, most épp neki is volt egy.
-Szép hivatás. -Régebben biztos szerettem volna én is tolmács lenni. Esetleg idegenvezető, de nincs türelmem egész nap ugyan azt elmondani minden turistának. Ez itt New York, vagy épp Hollywood, vagy akárhol is legyek... és csak körbe-körbe, mint a sightseeing buszokkal a városban.
A következő kérdésen már egy kicsit eltűnődöm. Miket szoktam? Miket szeretek? Igazából minden érdekel, nehéz lenne kiemelni valamit, amivel jobban vagy épp többet szeretek foglalkozni.
-Legtöbbször modellekkel dolgozom. Portfóliókat készítek, vagy épp valami divatanyagot egy magazinba. -A saját elképzeléseimet is bele szoktam adni minden alkotásba, talán ezért is keresnek újra és újra egyes cégek. Elmosolyodom megint, főleg mikor Apciékról mesélek. Nekem már nem furcsa, hogy így emlegessem őket, nem pedig anya-apa. Eddig még nem sokan kérdeztek vissza erre a furcsa szójárásra. Ismételten szélesre húzom a szám, lassan már állandó a mosoly az arcomon. Nem meglepő, jó társaságban a hangulattal sincs baj!
-Még sose jártam Franciaországban. -Bármilyen meglepő is legyen, tényleg így van. Phelipe sose vitt el magával, ha munkaügyben járt odakint. Családi kiruccanást pedig egyszer se tettünk még. Persze ami késik nem múlik, még eljuthatok Párizsba. Fel is írom gyorsan a listámra, amit csak fejben jegyzek, hogy jövő nyárig elmegyek az Eiffel toronyhoz.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Pént. Júl. 18 2014, 16:54

-Öhm... ott a zár... - Kuncogok, heccelem, de persze tudom én hogy beszélgetnek meg sajnos egy nőnek nem jó ha egyedül mászkál, szomorú de tény.
Nem hagyom eluralkodni magamon a bánatot és a bűntudatot, inkább mosolygok Aubreyra, elvégre feldobott.
-Akkor jó! - Nevetek, akkor még nem ástam el magam, jó hír.
-Én szeretem, szeretek beszélgetni. - Kuncogok, lehet most nem látszik, de amúgy tényleg szeretek. Jó érzés kapocs lenni két ember között, hogy megértsék egymást.
A kérdésemmel elgondolkodtatom, türelmesen várom a választ.
-Óh, akkor ilyen divatfotós vagy. És hogy tetszik az a közeg, nem stresszes? - Valahogy a modellekről sok negatív kép van, hogy hisztisek, hogy dölyfösek, hogy nehéz velük.
-Tényleg? Ó, el kell menned, annyira egyedi a hangulata, olyan... - Kezemmel is próbálok valami fogódzót találni miképpen is lehetne jellemezni az országot. - ... szóval teljesen magával ragadó! Az emberek, az ételek, a táj... annyi gyönyörű vidék van... És Párizs... ó Párizs mesés, főleg este! - Ecsetelem neki kicsit átszellemülten, én nagyon imádtam ott kinn lenni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Pént. Júl. 18 2014, 17:23

Apró fejrázással és kis kézmozdulattal jelzem, hogy az nem úgy működik. A zárak némelyik helyen épp csak dísznek vannak. A legtöbbször nem lehet elfordítani, vagy a retesz rész is ki van törve. Muszáj valakinek tartania az ajtót. A heccelést persze egyből megértettem, és hasonló mód reagáltam le. Elnevettem magam újból, ahogy korábban is már. Átkereszteztem a lábaim, kissé elzsibbadtak.
-Még szerencse! Elég nehézkes lenne a helyzetünk, ha mogorva, szótlan alak lennél! -Újabbakat kortyolok az italomból, igyekszem figyelni rá, hogy ne legyen újra megtöltve, de mióta társaságom van, a pultos srác sem szeretne leitatni. Milyen érdekes! Nem is pillantok felé, érdekesebb beszélgetést folytatok annál. Ingatom a fejem, egy-két tincs még így is az arcomba hullik, amit hamar eltűrök a fülem mögé.
-Igazából gyerekkorom óta benne vagyok ebben a világban... -Kissé felhúzom a vállaimat és mosolyogva folytatom a csevejt. -Apukám fotós New Yorkban. -Talán már hallott róla Sebastian is, de az is megeshet, hogy nem. Bár ha egy kicsit is nyitott szemmel járja a világot, akkor találkozott már a nevével. Persze nem fogok ezzel kérkedni, bár tény, hogy nagyon-nagyon büszke vagyok Apura. De ettől még nem jövök ezzel mindenkinek, kivéve... ha szóba kerül. Elhallgatni sem fogom, hogy kiről van szó.
-Szóval divatfotózással foglalkozom. Az a fő profilom, már ha lehet ilyet mondani. -Valóban nem egyszerű szakma. Arra, hogy stresszes lenne? Hát, biztos volt már olyan helyzetben Sebastian is, hogy egy tárgyaláson kellett segédkeznie. Legalább olyan stresszes lehet ez is, mint ott fordítani és érezni a fontosságát, hogy ha valamit félre ért, akkor az nagy bajt okozhat.
-Legtöbbször fárasztó, nem stresszes. -Azokkal a modellekkel akik hisztisek és nem tudnak együttműködni... nos, ő velük nem is dolgozik az emberlánya. Olyan modell nem kell. Persze ezt a másik nem feltétlen tudja, de így működik ez a szakma.
Figyelmes leszek a mesélés folyamán, kihúzom magam, kicsit közelebb is hajolok, hogy közvetlenebb legyen a beszélgetésünk, de igyekszem nem tolakodó lenni. Jókat mosolygok arra, amint Párizsról beszél, jó hallgatni, nézni, ahogy gesztikulál. Még inkább arra ösztönöz, hogy figyeljek minden szavára. Üde színfolttá változott az estémben az eddig eltöltött közös idő.
-Most különösen felcsigáztál! -Újra csak nevetek, jól érzem magam. Csillog a szemem az izgatottságtól. Most már biztos, hogy megkérem Apcit, hogy vigyen el. Csak mi ketten.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Vas. Júl. 20 2014, 18:11

Mutatja, hogy esélytelen hogy egy lány egyedül menjen ki, én csak kuncogok.
-Vagy inkább munkanélküli lennék... ki akar egy mufurc tolmácsot magának? Akkor csak a fordítás lenne de az nem kevés. - Nevetek, de durva lenne.
Amolyan mindent értek arcot vágok, hogy közli gyerekkora óta benne van a modell témában, akkor az más.
-Tényleg? És te hogy hogy itt vagy és nem ott? Már nem azért csak a Nagy Alma elég sok jó lehetőséget rejt magában szintén, főleg ha ott ismerik Édesapád. Úgy kicsit könnyebb beékelődni a köztudatba. - Minden protekciós lehetőségre ma már szükség van, ha amolyan művészféle az ember.
-Persze hogy lehet miért ne lehetne? - Kérdezem mosolyogva, nem értek hozzá hogy vajon hivatalosan is van-e ilyen megnevezés, de így magunk között teljesen jó.
-Áh, igaz, van benne valami! - Elvégre mindenki szeszélyét elviselni és eltalálni azokat a beállításokat, pózokat, fényeket, amiktől egyedi lesz a kép.
Fecsegek Párizsról, Franciaországról, de franciául társalogva különösen nehéz visszafognom magam és nem belemerülni a dologba. Imádom, nem is kérdés.
-Igazán? - Nevetek kínosabban, hogy észreveszem sokat beszéltem, beletúrok a hajamba kissé, de melegebben elmosolyodom. - Ennek ennek nagyon örülök. Tényleg olyan hely, amit egyszer látni kell! De mindenképpen vigyél valakit, úgy az igazi! - Kicsit beharapom az ajkam örömömben, hogy találtam valakit, akit szintén így leköt a téma és még franciául is beszél! Én is kicsit közelebb hajoltam közben hogy halljam minden szavát, vétek lenne lemaradni bármiről is. Inni is elfelejtettem, kissé megolvadt a jég, nem baj, azért jólesően kortyolok az italba. Ujjammal játszom a poháron kicsapódott nedvességgel.
-És egyébként most dolgozol valamelyik magazinnak? - Akkor meg lehetne lesni a képeit, érdekelne hogy fotóz.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Vas. Júl. 20 2014, 19:35

-Nem hiszem, hogy azon csúszna meg a munka, hogy mufurc vagy, vagy sem. Ha nem lennél olyan jó, na akkor lennél munkanélküli! -Hatalmas bölcseletet sikerült összehoznom, bár azért nem volt egyszerű. Most már a francia szavakon is elmélkednem kell, hogy megfelelően használjam őket, és egyáltalán, hogy megfelelően ragozzam, amit ragozni kell. Arra, hogy miért nem maradtam ott? Egy pillanatig csendben gondolkodom róla, miért is nem maradtam ott? Megvonom a vállam, egy kicsit le is biggyesztem a szám szélét.
-Talán nem akartam egyből apuci szoknyája mögé bújni. -Ha pedig tudná, hogy ez nem csak egy szóvicc volt, hanem a teljes valóság. Apuci meg az ő szoknyája valós! Persze könnyű lenne így is, ezután is az egész beékelődés. Még nem kizárt, hogy így is tudni fogják, hogy James lányáról van szó. Majd kialakul, de lehet, hogy nem is ott fogok dolgozni, ahol apu...
-Nem tudom, mert olyan bután hangzik! -Ismételten felnevetek. Nem szabadna azt mondanom, hogy az a főprofilom, hiszen még csak tanulom a szakmát. Az más kérdés, hogy vannak munkáim ebből adódóan, de még közel sem vagyok olyan jó, mint azt esetleg most hiszik.
Nem is baj, ha nem fogja magát vissza. Jó hallgatni minden egyes szavát. Különös... máskor ilyenkor már fáradtan próbáltam lerázni a srácokat, akik leszólítottak, de most különlegesnek érzem magam. Biztos a francia nyelv használata teszi, meg az, amilyen közvetlen stílusban beszélgetünk.
-Jól van! -Mosolyodom el egyből. -Ha majd megyek, akkor majd viszek valakit. -Még kell erre megfelelő személyt találni, de talán Apci sem mondana nemet. Majd körberajongom karácsonykor, hogy menjünk el. Nem kerüli el a figyelmem, ahogy beharapja a száját. Valamiért odapillantok az ajkaira és elpirulok. Ennek nincs semmi jelentősége, mégis olyan lazán csinálta. Hú, anyám!
-Mit? -Mire is kérdeztem most rá? Ja igen, hogy magazinnál dolgozom-e. Megrázom a fejem. -Nem, általában van, hogy felhasználnak egy-egy anyagot, amit én készítettem, vagy... ha Apáról készül interjú, én készítem a fotókat. -Ami önmagában is nagy szám. Azok a magazinok, amibe bekerül, színvonalas és húúha! Nem akármilyenek és egyből címlap és belső oldalak. Az azért már valami. Nyilván nem kapok érte pénzt, mert örüljek, hogy én csinálhattam, de akkor is.
-Egyébként fordítani is szoktál, vagy csak a tolmácsolás van? -Érdeklődöm én is, ezzel jelzem, hogy kíváncsi vagyok rá. Nem hagy hidegen, amit mesél és amiről mesél.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Vas. Júl. 20 2014, 21:03

-Hááát, nem is tudom. Azért ha feszengenek a közelemben és rossz rám nézni... Hidd el a külsőség bizonyos munkáknál és a kisugárzás fontos tényező. Szerintem a tolmácsolás ilyen. - Kuncogok, ha nem teljesen mérvadó, de erősen beszámít, elvégre ott vagyok végig és kihatok a hangulatra. Kivéve ha nem vagyok teljesen semmibe nézve, mint valami fordító robot.
Elmosolyodom miután megfontolt választ kapok.
-Ez becsülendő, szerintem könnyedén boldogulni fogsz. - Elvégre ha magabiztos és képes volt erre a lépésre, nem hiszem hogy félteni kéne.
-Bután? - Nevetek fel. - Már miért lenne butaság? - Nem tudom, de már érdekel, vigyorgok is rá.
Mosolygok én is, remélem jól fogja érezni magát. Már csak nekem is találnom kéne valakit. Bár egyre erősebben fontolgatom hogy Josht hívom el... Csak nem tudom neki lenne-e kedve. Na mindegy.
Elpirul, nem tudom mitől pirul el, lehet csak melege van, elvégre most nem mondtam vagy tettem semmi olyat tudtommal ami zavarba ejtő.
-Ez tök jó, Apukád biztos örül ennek, hogy csak jó fotók látnak napvilágot! - Kuncogok, jó lehet a viszonya a szüleivel, az apjával egész biztos. - Sok programot csináltok együtt az Apáddal? - Jó ez nem olyan program de azért csak együtt vannak addig is.
-Szoktam, egy fordító cégnél vagyok. Mostanában műfordítok is, bár... huh, az másabb, irodalmibb, de kiélhetem francia és angol szeretetem teljesen. Bár ha rímeket kell faragni, az nehezebb, oda ihlet is kell... - Mosolygok szájelhúzva kissé, hogy hát nekem sokszor nincs, és ott ülök felette, verseket olvasgatok. - Nem egyszerű visszaadni egy művet. - Közlöm a nyílvánvalót, nem is tudom miért igazából. Le is sütöm kicsit a szemem, de mosolyogva pillantok fel rá újra és kérek még egy italt (angolul), jelezve még beszélgetnék, nem óhajtok elmenni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Vas. Júl. 20 2014, 21:30

Bólintok mellé, hogy értem mire gondol. Valamennyire igaz is, mert inkább mesélek neki, mint egy idős, öreg bácsinak. Szimpatikusabb is, mint a tegnapi bácsi a buszon. Elég fura szaga is volt, biztos csak a meleg miatt...
-Szóval azt mondod, hogy ha megnyerő vagy, többen kérnek fel? -Ezt valóban sok szakmára rá lehet húzni. Kell egyféle megjelenés hozzá. Itt is jobban megy a munka, ha esztétikus a munkát végző egyén. A kisugárzás sem utolsó persze, meg a modor. Mindezeket egybevéve lesz meg a szimpátia. Ennyire egyszerű. Ezt levezetve már értem, hogy most is miért jövünk ki ilyen jól.
-Lehet, hogy én vagyok apuci egy szem lánya, de igyekszem nem kihasználni. -Kissé felhúzom a vállam. Nem az számít, hogy kinek a kije vagy, bár ebben a szakmában ez is sokat nyom a latba. De tény, minden jól fog menni, ahogy elterveztem már korábban is. Sikeres leszek, híres leszek, pont, mint Apu.
-Jaj, hát.... csak a megfogalmazás. -Meglehet, hogy csak franciául nem volt elég kellemes hangzása. Talán az zavart meg, nem pedig, hogy mit mondtam. Egyáltalán helyes volt? Biztosan, mert értette. Emiatt kár aggódni. Nem tökéletes a nyelvtanom, sem pedig a kiejtésem, helyenként érzékelhető, hogy csak töröm-töröm, de legalább igyekszem.
-Meg én még nem vagyok olyan szinten, hogy kategóriába osztogassam magam. Majd mások megteszik, ha leszek olyan jó. -Minden csak azon múlik, hogy mi a visszhang. A jó reklám több embert hoz a konyhára.
Ezek az apróságok olyan zavarba ejtő dolgok. Nem tudja miért, talán mert nincs hozzászokva...
-Rendesen megszűrik, hogy mi kerülhet ki a címlapra, úgyhogy ez tényleg így van. -Csak a jó fotók. Bár kinek mi számít jónak. A szerkesztőségben az a jó címlapfotó, amire könnyedén tudnak még bármit megírni anélkül, hogy kitakarnák a száját, szemét, bármijét. A kérdés egy kicsit megzavar, de csak azért, mert Sebastian nem ismeri az otthoni családfelállást még. Lehet nem kéne lesokkolni, ma már óvatosabban mesélek Apciékról. Nem sokan tudják ezt elfogadni, pedig szerintem ezzel sincs semmi baj. Furcsa lenne? Nekem inkább az lenne fura, ha egy nő lenne otthon James-el.
-Igen, sok időt töltök velük. -Hagyom ennyiben egy kis mosollyal megfűszerezve. Sokat sejtető, mégis olyan normális, nem kirívó mosollyal. Ezalatt akár értheti azt is, hogy nem csak Apával, hanem a családommal. De rá is kérdezhet, hogy csak félremondtam, vagy mi a szösz. Lehet nem jól használtam a szavakat. Ahogy mondtam, tényleg nem tökéletes a franciám. Tökéletesíteni kéne, bár ha ilyen jól eltársalgunk, nincs mitől tartanom.
-Bár, mióta itt tanulok, elég kevés időm jut rájuk. Amikor hazamegyek és nem dolgozik, akkor minden időnket együtt töltjük. -Teszem még hozzá megjegyzés gyanánt. Meglehetősen sokat beszélek magamról, lehet azért, mert jó dolog, hogy valakit érdekel. A saját italom is elfogy, most már csak egy gyömbért kérek, mert nem szeretnék spiccesbe átmenni újfent. Szerencsére korábban se voltam elázva... nem nagyon, még kicsit sem, úgyhogy jobb lesz megtartani mindent ilyen formában. Persze menni én sem szeretnék még, bár a lábaim igazán hangyáznak már. Újra megcserélem őket, véletlen meg is lököm Sebastian térdét a cipőm orrával.
-Oh, ne haragudj... -Simítok rá, hogy ha koszos lett, akkor leporoljam, és mivel a szavába vágok, ezért is jár egy bocsánatkérő pillantás. De figyelek tovább! -Tehát, amikor verset fordítasz, előtte áttanulmányozol régebbieket, hogy ... -Ihletet meríts? Nem fejezem be, függőben hagyom a kérdésnek szánt mondatomat, de biztos vagyok benne, hogy megérti, mire is gondolok igazából. Sose gondoltam, hogy egy műfordítás ennyi időt, energiát foglal magába. Legalábbis, ha rímekről van szó. Csodálom érte, és kíváncsi vagyok egy-egy ilyen versre. Vajon mi jár olyankor a fejében?
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Vas. Júl. 20 2014, 22:54

-Hmm, szerintem hamarabb eszükbe jutok, igen. Bár szerintem közrejátszik a brit modorom és a franciás könnyedségem is. - Elvégre ezek szembeötlőek rajtam egy kis diskurálás után.
-Nincs testvéred? Akkor pláne becsülendő! - Elvégre az egykék általában hozzá vannak szokva hogy kevesebbet kell tenniük a dolgokért, hogy megkapják, és könnyen hozzá szoknak ehhez. De akkor ő nem volt elkényeztetve.
-Jah, szerintem találó! - Látszik hogy nem zavar hogy néhol nem tökélesen mondja, majd úgymond elront valamit, de nekem nem számít, a lényeg hogy így is beszélgethetünk, feldob. Javítani pedig nem szokásom csak ha oktatok, de ott kell is.
-Azért ha megkérdik mi az erősséged, hova sorolnád magad, jobb ha van válaszod, mintha kukán ott ülsz, hogy nem tudod, hidd el. Csak határozottan! - Vigyorgok rá, szernitem szerénykedik, ha abban jó, akkor abban jó, ez jó dolog.
A kérdésemre adott többesszám kicsit megakaszt, de gondolom rögtön a szüleire értette, így nem veszem fel.
-Az tök jó. Én is sokat voltam a szüleimmel, bár nálunk adott volt, annyit utaztunk. - Mosolygok, jó hallani hogy másik is jól kijönnek a szüleikkel és hasonlóan sokat voltak velük. Bár nálunk ez megváltozott kissé, de hát a szüleim a szüleim, én nem tudok elutasító lenni velük.
-Hát sajnos ez ilyen. Hívd el ide őket, szerintem örülnének, meg akkor neked is könnyebb, megspórolod az utat. Bár lehet ha mondjuk főzöl és nem étterembe viszed őket, akkor ugyan ott vagy időben! - Kuncogok. - Szoktál főzni? - Kérdezem meg, lehet nem szeret, vagy eddig nem szorult rá.
Ő is kér, bár csak üdítőt most már, lehet úgy érzi megártott. Vagy csak nem akar átmenni túl jó kedvűbe hogy olyanokat mondjon és tegyen amit nem kéne. Mosolygok ezen az elgondoláson.
-Semmi baj. - Mosolygok tovább, nem történt semmi. - Ugyan hagyjad... - Fogom meg finoman a kezét, hát nem lettem ettől koszos. Ha mégis, semmiség. Inkább csak mosolyogva kérdezek és engedem el. Bár a dekoltázsa hogy előrébb hajol felém szembeötlik, kicsit lustábban nedvesítem be az ajkaim, ha nem is figyelek, mert csinos, kár lenne tagadni. De a szemébe nézek, erős vagyok.
-Igen, hogy abba a hangulatba kerüljek, hogy a rímek csak úgy... jöjjenek. - Erre nem tudok jobb kifejezést használni, ha sok verset olvasok könnyebben jutnak eszembe olyan szinonimák amik rímként használhatóak vagy kijön a szótagszám velük, ilyesmi.
-Szereted a verseket? - nem mindenki szereti, ha nem szereti most elég könyvmolynak tűnhetek, ez szélesebb mosolyt csal az arcomra, mert hát nem vagyok egy otthon ücsörgő típus.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Vas. Júl. 20 2014, 23:39

Tökéletes párosítás. Brit modor francia könnyedséggel. Mondjuk jobb, mint a brit modor orosz kvalitással vagy német erősséggel. Aztán a fene tudja, talán beszél még nyelveket. Érdekelne, hogy mi az, ami még itt lapul, mert én sem csak franciául beszélek emellett. Persze németül már kevésbé tudnám ilyen könnyedén fenntartani a társalgást.
-Nem, nincs. -Megrázom a fejem, a helyzet az, hogy elég kacifántos a családom van. Talán nem most fogok erről vallani. Lehet ezen az estén kívül soha többé nem hallok majd felőle, akkor meg felesleges mindent elmondani. Ha meg ezt vallom, akkor talán kíváncsi lesz még másra is, és ha összefutunk lesz mit folytatni.
-Igazából nem tagadom, hogy gyereknek nem voltam elkényeztetve, de most már azért vagyok annyira felnőtt, hogy ebből kilépjek. -Nagy elhatározások, bár tény, hogy az albérletet még mindig Apciék állják. Ez kicsit szomorú, de majd lesz ez még másképp is. Arra, hogy határozottnak kell lenni csak tovább bólogatok, abszolút ráérzett ennek a szakmának a nyitjára. Tehetség, határozottság, eltökéltség. Ezek kellenek ahhoz, hogy valakiből Valaki legyen. Nincs mese! Tetszik, ahogy vigyorgunk egymásra, úgyhogy nem vagyok fukar a mosolyomat illetően. Már-már attól félek, hogy kicsit sok lesz belőle. Megpróbálom kicsit visszafogni magam.
-Nekünk elég New York centrikus volt az életünk. Mindketten ott dolgoznak, Apci néha ugyan utazott, de nem volt jellemző, hogy engem is vigyen magával. -Ezalatt persze nem Jamest hanem Phelipe-t értem, de nekem ez annyira egyértelmű, hogy már nem is magyarázom meg, hogy pontosan miről van szó. -Merre jártál már? -Érdekel, hátha tud mesélni még gyönyörű európai országokról, városokról. Minden érdekel, talán túlságosan is.
Arra, hogy hívjam meg őket magamhoz nagyban felnevetek. Kezem a szám elé teszem, elmotyogok egy bocsánatkérést is, hogy nem őt nevetem ki, csak ez vicces. Mármint a feltevés. Apciék még sose mozdultak ki, pedig hívtam már őket.
-Talán ha azt mondanám, hogy bemutatnék nekik valakit, akkor eljönnének, de egyébként nem. -Hevesen megrázom a fejem. Nem olyanok ők. Már nem akarnak engem zavarni, és meglátásuk szerint zavarba lennék miattuk. Ráadásul nem férünk el a lakásban. amerikai konyhás kis garzon lakás. Nekem tökéletes, de hárman már zsúfoltan lennénk el. Akkor is, ha csak ebédre jönnének.
-Muszáj vagyok, de mivel otthon mindig Apu főzött, én meg előkészületben segítettem, ezért nem megy olyan ... jól. -Persze ehető, máskülönben már rég legatyásodtam volna, hogy mindig rendelek... márpedig azért elég sűrűn teszem meg, pedig jobban járnék ha megtanulnék csak főzni. De azért szeretek a konyhában sürögni-forogni. Bekapcsolom magamnak a főzőcsatornát, és valami csak ragad rám a koszon kívül!
-Csak magamból indulok ki, ha véletlen összekoszolom a ruhám... nem bírom a foltokat magamon. -Igyekszem nem tudomásul venni, ha nap közben leöntöm magam vagy bármi, akkor olyan, mintha ott se lenne. Persze nem olyan egyszerű, minél előbb át kell öltöznöm... nem bírom sokáig úgy. Összepillantunk a kis fogd meg-ereszd el közjátéktól, ami még csak nem is direkt volt. Nagy szemekkel pislogok, mindjárt magamhoz térek. A kérdésre csak bólintok, kicsit úgy érzem magam, mint egy aranyhal az akváriumban. Elfelejtem, hogy itt már jártam...
-Van, amiket szeretek, de akad olyan, ami nem tetszik, vagy csak nem jön át. De elolvasnék párat abból, amiket te fordítottál. -Somolyogva válaszolok, beleiszom az italomba és továbbra is minden figyelmem a másikon tartom. Azon amit és ahogy mondd.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Hétf. Júl. 21 2014, 00:23

-Kár, egy testvér jó dolog. Nekem van egy öcsém. - Mondom mosolyogva, bár kicsit lesütöm a szemem. Ahh, Henry. Mindegy, imádom őt, nem is tudnék rosszat mondani róla.
-Reméltem. - Kuncogok, de attól még akkor is elég határozott és céltudatos jellemre vall. Már szerintem, de lehet tévedek.
Hát én fogom vissza magam mosoly és vigyor terén, többet látja a fogaim mint egy fogkrémreklámban, de hát ha jól érem magam? Mondjuk nem tűnik fel, hogy ő visszafogná magát szerencsére, tetszik a mosolya.
-Nálunk ez nem volt kérdés. Nem jöttem ki a dadáimmal, az öcsémre meg nem vigyázhattam egyedül, no meg az én szüleim többet voltak külföldön mint otthon így jobb volt, hogy mentünk. - Nekem összepasszol hogy az apjára vonatkoztassam, hogy csak néha utazott el, nem kérdezek vissza.
-Ó, Európa szerte szinte mindenhol. De voltunk Dublinban is, Kanadában... Sok mindenről tudok neked mesélni, ha érdekel valami. - Mosolygok, mert random nem kezdenék bele, ahhoz sok.
Meglepetten mosolygok, hogy ugyan mi olyan vicces ezen a feltevésen, kicsit kifejti.
-Miért, nem szeretnek elmenni otthonról? - Hú, ez nekem elképzelhetetlen, de az én szüleimmel... mintha mi sem lenne természetesebb mint egy időre kocsiba pattanni és elcsavarogni.
-Áh belejössz hamar, minden fenn a neten, meg a szakácskönyvekben. - Legyintek. - Én is hamar belejöttem, meg is szerettem. - Mosolygok. A koliban is jól jött, de Henry miatt végképp muszáj volt. Nem ehetett gyors kaját, vagy rendelhettem neki folyton... Anyagilag is zavart volna, még ha telt is volna rá.
-Áh értem. - Mosolygok rá fogvillantósan, főleg hogy zavarba hozom, pedig csak hozzáértem.
-Ez mindenkivel így van, nekem sem tetszik mindenki stílusa. - Mosolygok, főleg hogy tőlem olvasna. - Hát, nincs akadálya. A sajátjaim nem tudom fejből, pedig szavaltam volna neked, ha mást nem a hatás kedvéért! - Kuncogok, megint az ajkamba harapok, jó lett volna, de maximum az eredetik mennének. Bár inkább a régebbi költők versei, azokat olvasom sűrűn.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Hétf. Júl. 21 2014, 00:51

Picit felhúzom az alsó ajkam, olyan durcás gyerek kifejezést öltve alig pár másodpercre az arcomra. No, nem vagyok az, csak ez a testvér dolog. Jó lett volna, ha van, de azért nem volt olcsó mulatság, ahogy én is... lettem. De nem mesélek erről, mert valószínűleg érdektelen ezzel kapcsolatban Sebastian. Ahogy jött, úgy száll tova ez a furcsa pillantás és érzés, már újra mosolygok.
-Nagy a korkülönbség köztetek? -Legalább ő is mesél. Ez annyit jelent, hogy nem feltétlen unja a csevegést. Bár a mosolyából ítélve, gondolom egyébként sem unja, akkor már lelépett volna az esti éjszakába.
-Remélted? -Kérdem vissza nevetős hanglejtéssel. -Azért meglepődnél, hogy tudok kellően gyerek lenni még! -Nem volt az olyan rég, hogy levált Apuciék szárnyai alól és lekerült a tojáshéj a fenekéről. Minden csak idő kérdése, előbújik az a kis ördög még, ha szükséges. Egy kis csalogatás és badabumm! Megjelenik előttem, ahogy párnacsatába keveredünk, és ettől csak még jobban mosolygok, és bizony... zavarba is jövök. Hogy került egy ilyen gondolatfoszlány a fejembe? Ejj te lány... ejj-ejj.
-Nem volt... rossz? -Lehet gyereknek másképp élte meg. Aztán eszembe jut, hogy milyen kérdést is tettem fel, ilyen nem illik. Legyintek a kezemmel, hogy nem fontos válaszolnia erre, hiszen... ki vagyok én? Csak egy lány, akivel elbeszélget egy szórakozóhelyen. Máris az életében vájkálok, a múltjáról kérdezem, hogy milyen érzéseket vált ki belőle. Ez nem szép dolog. Persze annak csak örülök, ha mégis mesél róla, mert akkor ez további jel arra, hogy érdekli a társaságom.
Iszom szavait Európával kapcsolatban, bár semmi konkrétat nem kapok. Úgyhogy neki is lendülök a kérdés sorozatomnak. Dublin is jól hangzik, Kanadáról nem is beszélve, bár jobban érdekel Lengyelország, meg az Oroszok.
-Mi a helyzet a lengyelekkel, vagy várj, nem is... oroszok? Jártál már Szentpéterváron? -Oda mindig is el akartam jutni. Csak úgy, mint Párizsba. Nem is Moszkva vonz igazán... bár tény, hogy szeretem az orosz irodalmat, és sok szépet olvastam már Szentpétervárról.
-Nem is az, csak... -Hogy magyarázzam el neki, hogy a szokottnál is szokatlanabb családom van? Anélkül, hogy nagyon belemerülnék az apu-anyu kérdéskörbe. Inkább valami kis félmosollyal eltusolom és nem adok rá választ. Elterelem a témát, hátha nem tűnik fel neki, bár amennyire figyel, maximum illendőségből nem fogja tovább firtatni.
-Szóval tudsz főzni. Ez elég nagy extra manapság. -Elkuncogom magam. -Vigyázz, nehogy megneszeljék a csibék, a végén még nem lesz nyugtod! -Gondolok itt a megannyi nőre, akik LA-ben a tökéletes férfi után kutatnak. Bár lehet, hogy bőven a kedvére lenne a kialakult helyzet!
-Francia órák helyett majd főzős órákat veszek tőled! -Nem tudom, hogy tanít-e de biztos nem hajtja el a lelkes kislányokat is akik franciáznának egyet. Khm... vele. Hova gondolok már megint?!
El is pillantok, de közben ott van a szám sarkában egy huncut kis mosoly. Nem lehet nem észrevenni, pedig igyekszem eltakarni. Továbbra is ezzel a kis mosollyal arcomon megcsóválom a fejem.
-Kár, pedig most biztos, hogy a lábaid előtt alélnék... de így. -Ciccegve megszívom a fogam. -Sajnos nem kísérhetsz haza, ha nem szavalsz. -Ami szintén csak az ajtóig lenne, mert nem módi nálam a 'feljössz egy kávéra' kérdéskör. Bár még nem mennék, jól elszórakozom. Azért megmozgatnám a virgácsaim, mert kezdenek nagyon elhangyásodni. Kérek még egy italt magamnak azért, jelzésértékűen, hogy maradnék.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Hétf. Júl. 21 2014, 02:05

A duzzogás szerű arcot irigységnek vélem, mosolygok a grimaszán.
-Nem, csak öt év. Ő a legjobb barátom is. - Teszem hozzá, bár elbizonytalanodom belül, vajon kölcsönös-e az érzés. De lehet csak én vagyok pocsék báty. Sőt biztos, áh, azért jöttem ide és kezdtem el beszélgetni hogy ezt elfelejtsem, szóval iszok egy kortyot és minden idegszálammal Aubreyre koncentrálok, egyrészről mert nem akarok keseregni, másrészről érdekel a lány, tehát rossz lenne elüldözni a rossz kedvemmel.
-Áh csak azért mondod mert nem láttál még baromkodni... Szerintem én sosem növök fel! - Félreértés ne essék, én nagyon komolytalan tudok lenni, nem is árulok neki zsákbamacskát, jobb ha tudja.
A kérdése nem zavar, látszik az ajkamon hogy kissé lebiggyesztem tanácstalanul, míg elgondolkodok.
-Hát gyerekként nehéz is volt és jó is, idősebb fejjel detto. Csak másért. De én nem fogom ráncigálni a gyerekem, az biztos... - Ezzel lehet mégis kibújik a szög a zsákból hogy nem tartottam jónak, de mivel Henry ott volt nekem, mindenem megvolt. Ha ő nem lett volna pokol lett volna.
-Jártam, de ott csak egy hetet voltunk, ami nem sok. Azaz talán annyit sem, mert mentünk Moszkvába és Anya nem bírta a hideget, meg nem akart pálinkázni hogy kissé kimelegjen belé, de balett előadást láttunk, eszméletlen volt! - Én imádtam, csak Henry aludt bele. De én váltig állítottam anyának hogy fáradt volt, nem unta. Kegyes hazugság. - Az öcsémmel sokat hógolyóztunk, imádtuk. Akkor nem voltam még olyan idős, kevesebb dolog maradt meg róla. - Ütögetem a szám, kutakodnom kell.
Látom valami más is van, mosolygok és rázom picit a fejem, hogy nem fontos, ha nem jönnek hát nem jönnek. Kismillió oka lehet, nem firtatom, elfogadom.
-Más is mondta, de szerintem annyira nem az... - Kuncogok, emlékszem, Elenore tanácsolta mondjam, mert sikerem lesz, akkor nem hittem neki eléggé, de talán tényleg igaza van. - A csibééék? - Kacagok fel. - Szerintem továbbra is a férfiakat lehet levenni a lábukról, ha egy nő jól főz, nem fordítva. - Még senki nem dobta hanyatt magát a ténytől, hogy otthonosan mozgok a konyhában.
-Rendben, segítek szívesen, na mintha micsoda főzőguru lennék, de nem szokott panasz jönni rám, szóval amit tudok szívesen megosztom. Vagy legközelebb gyere át vacsorára, megkóstolod és eldöntöd jó tanárod lennék-e. - Vigyorgok rá, miért is ne?
A mosolya pajkosabb lesz, mi jár a csinos fejében vajon? Mit szeretne kisütni a dologból?
-Igeeeen? - Lesz huncutabb a mosolyom nekem is, ó ha csak ennyi kell, én kiteszek magamért. A hazakísérésért amúgy is megérné. Nem is kell sok gondolkodási idő, elég a szemébe néznem, hogy tudjam melyik lesz a nyerő, és mivel angol a költő (azaz skót) így angolul adom elő.
-Tegnapi útam meggyötört
s gyötör még eleget csunyán:
két édes, drága szem megölt,
megölt egy kékszemű leány.
Nem lánggyűrűs aranyhaja,
harmatos rózsaajka se,
nem is hókeble az oka -
hanem gyönyörű, kék szeme!

Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbűvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
De, szó, megállj, várj még, halál,
tán hozzám hajlik a kegye;
ha nem, tudom, hogy gyilkosom
lesz az az édes kék szeme!

Vigyorgok rá csábosan, remélem ez megteszi neki, szeretem ezt a verset, nem is hosszú, de kellően kifejező.
-Nah, hazakísérhetlek Aubrey? - Váltok vissza franciára könnyeden, pajkos mosollyal a szám szélén.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Hétf. Júl. 21 2014, 02:30

Elmosolyodom. Jó ezt hallani, hogy egy olyan testvére van, aki egyben a barátja is. Nem tűnik fel, hogy esetleg elszomorítom ezzel a témaválasztással. Csupán jött magától, hogy vannak és miként vannak. Bólintok ettől függetlenül, csak azért, mert figyelek és jelzem, hogy ez szuper. Nekem se lenne rossz egy olyan bátyó vagy épp nővér, akire számíthatok. De nekem van Apu és Apci. Az sem rossz végső soron.
-Két tékozló gyermeklelkű egy helyen! -Emelem poharam, hogy annak oldalát az övéhez koccintsam. Igyunk magunkra, a találkozásra! Meg arra, hogy sose növünk fel. Bár ezt nem tudom neki itt és most bebizonyítani, hogy így lesz... de a lényeg a lényegben rejlik.
Megértően elmosolyodom, sokkal lágyabbak a vonásaim, mint amikor Colgate reklámot megszégyenítő vigyorra húzom. Tehát nem volt kellemes... miért is kérdeztem meg?! De ezt egy jó jelnek veszek, hogy elmesélte. Bár lehet, hogy minden nőt így vesz le a lábáról, a szomorú gyerekkorával. Nálam bejött.
-Mit nem adnék egy hétért! -Áhítatosan bámulom miközben az orosz élményeiről mesél. Neki ennyivel több van, mint nekem! Ahh, balett! Mindig is el akartam menni egy igazi, élménydús előadásra. rá kell venni a Papáékat, hogy menjünk el ide is. Ennyi mindent persze nem fognak engedni, valamit ki kell találnom. Mondjuk... spórolok és karácsonykor Párizsban ünneplünk. A szülinapomon meg elmegyünk egy orosz balett előadásra. Ha csak valamilyen úton-módon előbb nem kerülök Európába.
-Most irigykedem azért... -Muszáj megjegyeznem, de nem tűnök nagyon morcosnak miatta. A mosolyom elárul folyton. Vajon mikor volt utoljára nagy telünk? Nem is emlékszem erre sem... pedig megdobáltam volna mindenkit odahaza. A szájpiszkálós megnyilvánulásra megint elnevetem magam. Ez kedves, nagyon bájos! Még senkinél se láttam ilyet, talán segít a gondolkodásban?!
-Akkor ez már két ember véleménye. El kéne gondolkodnod azon, hogy inkább főzőtanfolyamot indíts! -Hátha kifizetődőbb, bár fogalmam sincs, hogy miként keresnek a tolmácsok. Nem vagyok ebben otthon egyáltalán. Jót derülök a visszakérdezésén, az ő szájából kicsit másabb, mint tőlem.
-Huhú! -Huncut mód húzom a szám. Végül is miért ne? Nagy bajom nem származhat belőle, ha elfogadom az invitálást.
-Nos, kösd fel a gatyád, mert sokat eszem! -Ez szerencsére egyáltalán nem látszik meg rajtam, bár azért nem vagyok modell súlyban.
-De szívesen elfogadom. -Kíváncsi vagyok tényleg olyan jó, ahogy beharangozta? Most már nekem is villantanom kell majd valamit, lehet sütök egy kis... muffint. Azzal nem lehet mellé lőni.
-Ajaj! -Felnevetek úgy igazán, ahogy korábban is már és ha neki is így csillog a szeme ettől a kis flört próbálkozástól, akkor mi jöhet még?! Felkészülök, már ha fel lehet készülni arra, ami jön, és hiába, teljesen elvarázsol. Nem ismerek olyan férfit, aki fejből elmondana bármilyen verset csak úgy. Szemeim még nagyobbra kerekednek és úgy hallgatom végig, a végén még nekem kell megköszörülnöm a torkomat, hogy szóhoz jussak.
-Igen, és azt hiszem még én kérlek meg, hogy kísérj haza! -Nem tudok erre mit mondani. Valóban kifejező. Össze kell szednem már megint a gondolataimat, mert egyelőre fura irányt vettek. Elkószálnak mindenféle vacsorához meg újbóli párnacsatákhoz. Ez azért nem megengedett...
-Ez tényleg nagyon... gyönyörű volt. -Zavaromban a fülem tövét vakarom meg miután eltűrtem egy tincset oda. Kényszeresen kezdenem kell a kezeimmel valamit, mert ha nem is szó szerint nekem lett címezve ez a szösszenet, azért kellőképp elérte a hatását. Úgy érzem megint kipirultam.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Hétf. Júl. 21 2014, 02:52

-Igen, igen... - kuncogok és koccintok, valóban tékozló fiú vagyok azt hiszem.
Mesélek kicsit magamról, azaz a gyerekkoromról, ha csak pár szót is, mert hát mesélve nem feltétlen vidám, noha én az voltam, ha az öcsémmel ellehettem. Megértő mosolya azonban jó kedvre derít, kedvesen mosolygok rá, hogy nem lettem szomorú, ne aggódjon. Meg amúgy, kérdezhet, maximum elviccelem a választ.
Kuncogok, aranyos ahogy mondja az egy hetet.
-Mi tart vissza? Egyik hétvégén menj el valakivel, ha előre veszed a repülőjegyet még olcsóbb is, de ha meg tudod oldani a szünetek egyikén az egy hetet, akkor menj több napra. Szerintem imádnád! - Nem ismerem, de a hangjából ítélve nem tévedek.
-Bocsánat... - Sütöm le a szemem, de mosolyogva pillantok vissza rá. - Kiengesztelhetlek valamivel? - Igyekszem nagyon szépen nézni nem szeretnék utálat tárgya lenni, bár mosolyog, így talán nem leszek.
Ütögetem a szám míg agyalok, de felnevet, kuncogva-meglepetten nézek rá.
-Mi az, min nevetsz? - Nem értem mi nevettette meg, de tetszik.
-Huh... igazán multifunkciós lennék, és joggal kapnám meg a munkamániás címet... - Kuncogok, nem lenne elég hogy tolmácskodom, fordítok, rádiózom, franciát oktatok, de még főzést is. Mindezt úgy, hogy az első kettőből is teljesen jól megélek.
Meglep ez a reakció, hogy huhú, de aztán csak nevetek.
-Az sosem baj, nem madáreledelnyi adagokat csinálok! - Kacagok, majd mosollyá szelídül a nevetésem. - Örömmel. - Mondom boldogan, eddig remekül éreztem magam, ha vacsorázunk rossz nem lehet és ki tudja hogy folytatódna az este, mi lenne a desszert.
Aztán próbálok a kedvében járni és szavalok, nekem nem kunszt, húsz vers megy egészbe nagyjából és még ennyi darabokban, de fura lenne ha nem, mikor rengeteget olvasok és az egyetemen szavalni is kellett. Rég volt, de nehezen felejtem el amit megtanultam. Még gimis vers is van a fejemben.
A reakciója olyan bájos hogy felkacagok és megfogom a kezét, ha hagyja és adok rá egy csókot.
-Örömmel elkísérlek! - Kacagok még mindig, bár már inkább kuncogok és szélesen mosolygok rá. Főleg hogy elpirul, azt hiszem pont jó verset sikerült választanom.
-Nagyon szeretem ezt a verset, Robert Burns a szerző. Sok remek verse van, az egyik kedvenc költőm. - Enyhítem a zavarát kicsit remélhetőleg, hogy fecserészem tovább, bár a mosolyom pajkos marad, imádok gyönyörködni a bájosan elpirult lányokban.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Hétf. Júl. 21 2014, 03:09

Nem kérdezek tovább. Ő sem merült mélyre az én családi dolgaimba, nekem sem szabadna ennyire az aljára nézni. Majd ha úgy hozza, el lesz az is mesélve, ami miatt most csak somolygunk.
-Áhh... -Húzom a számat. Mi tart vissza? Az, hogy nincs kivel elmenni, meg az, hogy... na jó, más indoka nincs. Megvonom a vállam, lemondóan pislantok. Minek is tegyem hozzá, hogy egyedül nem olyan jó muri?! Nem várom, hogy azt mondja, eljön velem. Hova is gondolok. Szentimentális kis fruska... így korholom magamat a gondolataim terén.
Ez a szende mosoly, és kérdés. Mit lehetne rá mondani? Hirtelen annyi minden jut az eszembe, hogy magam se tudom melyikkel kezdjem. Inkább szó nélkül hagyom, valószínűleg kitalálja Ő maga is, hogy mivel lehet kiengesztelni, ha nagyon úgy áll a szénája.
Nem bírom visszatartani, muszáj vagyok picit odahajolni és inkább megmutatni, hogy min nevetek. Ujjam finoman az ő szájához ér, csak egy pillanatra, amíg nem ütök rá szelíden úgy kettőt-hármat. Közben továbbra is nevetek, de egy kis idő után már csak aprókat kuncogok az egészen.
-Bájos. -Teszem csak hozzá, és kicsit visszadőlök a saját székem támlájára. Eddig észre sem vettem, hogy megtámaszkodtam Sebastian térdén és úgy eszközöltem a korábbi kis affért.
-Vennék egy "Év férfija" címes ajándék bögrét neked... -Már ha tényleg belekezdene. Közben nem felejtettem el a macskakörmözést mutatni is, amikor szükséges volt.
-Helyes. Különben meg kéne egyem a Te adagodat is... -Lazán megvonom a vállam, mintha ez már természetes lenne, hogy ha nem elég, akkor az övét is elpusztítom majd. Mikor váltottunk ennyire fesztelen beszélgetésre? Nem mintha zavarna, csak egyszerűen nem tűnt fel, hol volt az áttörés? De jó ez így, jól érzem magam és ez szerintem látszik is. Nem palástolom, nem fogom magam vissza.
A verselést követően még percekig csak sután motyogok mindenfélét, jól látja a helyzetet, hogy oldani kell a nem létező feszültséget.
Hagyom, hogy a keze az enyémet érje, nem rezzenek meg tőle. Érezheti, hogy mennyi meleg, bár kivételesen annak is örülök, hogy nem nyirkos a tenyerem. Ha nagyon izgulok valami miatt, előfordul, de most nem. Most nyugodt vagyok.
-Utána fogok olvasni. -Most már biztos, csak ne felejtsem el, amíg hazaérek. Néha igazi aranyhal tudok lenni. Emlékszem, hogy emlékeznem kéne rá, de valamiért huss, elszáll a gondolat! Persze vannak, amik örökre az agyamba vésik magukat, nem mindig örülök nekik...
-Ne nézz így, ez nem fair! -Felelem kedélyesen egyből, mikor érzem, hogy megint az arcomba szökik a vér. Biztos csak a korábbi italozás miatt vagyok ennyire... kipirulós. Biztos megártott. De miért is áltatom magam ezzel?
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Hétf. Júl. 21 2014, 03:33

Látom lelomboztam, hogy valamiért nem tud elmenni, tényleg spontán vagyok, ahogy Elenore mondta, mert én ha olyan lenne és lenne kivel fognám magam és itt sem vagyok. mondjuk én így nőttem fel, nekem könnyebb a dolgom.
Aztán az engesztelésre nem mond semmit, csak mosolyog, hajjaj... tény, egyre inkább van ötletem, de nem szaladok a dolgok elébe, türelmesebb vagyok annál.
Közelebb hajol, már-már azt hiszem valami kis titkot vagy huncut dolgot mond el halk és bizalmas hangon, így meglep, mikor a számhoz ér és ütögeti finoman, pislogok kicsit, majd elnevetem magam.
-És ezen mi olyan vicces, mondd? - Kuncogok, nem állt össze a kép, bár az érintésétől bizsereg az ajkam, finoman rá is harapok, hátha csitítani tudom a dolgot. Mert hát hirtelen meg nem csókolhatom, fura lenne... Bár tény, jól esne, a közelsége is felcsigázott. - Bájos? - Mondja aztán, én meg visszakérdezek, ezt én szoktam mondani a lányokra nem ők énrám. - Hát... örülök ha tetszem. - Mondom direkt félreérthetően, mosolyogva.
-Húúú, és mindezt azért érdemelném ki mert... főzést oktatok? - Vakarom a arcom vigyorogva. - Szerzek pár diákot még melléd és kiérdemlem a címet, ez kell nekem! - Kacagok, amúgy Josh lehet benne lenne, Kilian nem tudom főz-e de ő is, akkor már lennének és akkor Aubreynak szava nem lehetne! Vicces lenne, szerintem meglepném.
-Húha... akkor teljesen ki lennék éhezve, nem félnél? - Vigyorgok, nem bírom visszafogni újabb kétértelmű kérdésem, nem titkolom hogy vonzó számomra, miért is tenném?
A szavalás miatt zavarba jön, de szerencsére hagyja az érintésem és a csókom, ami a kezét éri, ez jó jel.
-Tégy úgy, nem fogsz csalódni! - Mosolygok rá, legalábbis szerintem nem fog.
-Ó hogy nézek? Hmm? - Könyökölök a pultra hogy közelebb legyek hozzá és charme-osabban mosolygok, ó, nagyon jól tudom milyen arcot vágok, de hátha egyszer olyan jó szemlélni a zavarát? Rettentő bájos, vétek lenne nem őt nézni. Ahh, nem bírok magammal, ráharapok az alsó ajkamra és lassan húzom el, szabaddá téve fogam fogságából. Mondjuk bennem is van ital, de nekem nem ártott meg, csak ellazított.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Hétf. Júl. 21 2014, 10:52

Az egész szituáció annyira... vicces. Nem találok rá jobb szót, talán a bájos sem a legmegfelelőbb, de tény, hogy így van.
-A gyerekek szoktak így gondolkodni. -Teszem hozzá, hogy megértse miért is találom olyannak, amilyen. Az előbb pont a gyerekségről volt szó, szóval most már biztos, hogy ő sose fog felnőni. Amíg így járatja a kezét-száját. Ezen megint jókat mosolygok. Miért ne lehetne fordított esetben is használni a megnevezést? Lehet nem jó szót használtam már megint? Kicsit tényleg furán hat, de attól még tényleg így van. Vagy valami hasonló szinonimával tudnám még jellemezni, hogy épp milyennek találom őt.
Eljutottunk oda, hogy kétértelmeskedünk? Ez tetszik, ahogy finoman az ajkába harap már megint nem tudok nem oda nézni. Mélyen beszívom a levegőt.
Ez jó, ez tetszik. Újabb félmosolyra húzom a számat. Igazából nem lőtt mellé túlságosan, valóban tetszik, de nem szokásom semmit sem elkapkodni. Egyébként is, még mindig hiszem, hogy a férfinak kell lépnie. Hívjon meg egy randira. Ja, hogy azon már túl vagyunk... lesz vacsora. Hoppá!
-Csak azért, mert multifunkcionális vagy! -Nem azért, mert főzést oktat. Bár ezen ismét nevetek, igazából megállás nélkül csak nevetek, mosolygok... mindenen. Vajon miként szedné össze a tanulókat, csupa csaj lenne, ez is biztos. Aztán ki tudja, lehet, hogy tévedek. Lehet véletlen mindenki lemondja az órát és csak ketten leszünk. De nem kellett volna ennyi szervezést tenni érte, elég lett volna, ha áthív. Mint eddig. Ki kéne deríteni, hogy mikor van a születésnapja, vagy inkább... na majd a vacsorára szerzek egy ilyet. Már csak azért is. Nem bort viszek majd a vendégségbe, hanem bögrét.
-Nem félek a farkastól, mert nem esz meg csak megkóstol. -Teljesen átmegyünk gyerekbe lassan. Mondókákat szavalok, mert én csak ilyet tudok. De azt is csalóka kis mosollyal. Szóval így állunk!
A kézcsóktól libabőrös lesz mindenem. Kellemes, nem az a túl nyálas kézcsók, szerencsére... ezért, de csak ezért nem is húzom el a kezem. Még mindig ott pihen a közelében.
-Hát, így... -Ujjaimmal végigmutatok a fizimiskáján, legszívesebben végigvezetném az ujjbegyemet minden kis részletén az arcának. Persze, visszakérdez és közben látom rajta, nagyon is jól tudja, hogy miként néz. De belemegyek a játékba. Ez az ajakharapdálás teljesen kikészít, megint nem tudok máshova nézni...
-...Szexisen. -Résnyire húzom a szemeim és úgy szuggerálom. -Ilyen konkrétan! Kihívóan, kíváncsian... -Oldalra billentem a fejem, ahogy ezeket mondom és tovább sorolom.
-Mondhatnám azt is, hogy zavarbaejtően de tisztában vagyok azzal, hogy épp ezt használod ki. -Mármint, hogy ennyire könnyen zavarbaejthető vagyok. Tudom, ez egy nagyon rossz szokásom, hogy könnyen elpirulok bármitől hasonló esettől, de nem vagyok céda típus, hogy annyira hozzá legyek szokva. Barátom is csak egy volt eddigi életem során!
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)   Today at 15:25

Vissza az elejére Go down
 

Heavenly Hell (Aubrey-Sebastian)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-