Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Pillangóvadászat (Demetria és Usui)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Pillangóvadászat (Demetria és Usui)   Csüt. Júl. 24 2014, 00:33

-Öhm... Jól van. Ha elakadok szólok. - Ennyit megígérhet, bár nem az elakadós fajta. De talán így megnyugszik a lány. Annyi bizonyos hogy nem egy sziklaszilárd jellem a másik, pedig ha már ezt tanulja, lehetne legalább ebben némi önbecsülése.
-Mert azért teszed, hogy megvédd magad. Önvédelemre mindenki jogosult. Ha nem lennél, akkor megüthetnélek és nem üthetnél vissza. Ezt hívják rabszolgaságnak, kiszolgáltatottságnak. De senki sem az alapból és nem is egészséges állapot. Szóval, rabszolga vagy Demetria? - Mondja türelmesen, láthatja a másik, hogy nehéz őt felbosszantani, még ha ugyan azt kell magyaráznia órákig. Jó tanár lenne ha lenne mit tanítani és lenne aki elviseli. Bár nem tudja ez a szájbarágós, direkt kérdés ér-e valamit, de talán igen.
-Ha nem akart volna nem kergették volna a kollégáim. - Szerinte aki valami jelmezben rohangál, nem normális.
-Hát... igen. - Dönti félre a fejét, de rándul egyet a szája sarka és megenyhülnek a vonásai. Mondhatni nevet a lánnyal, nála ez felér ezzel. Jó, elismeri elég... röhejesen hangzik, de ha ez kell? - Bah... nem azt mondtam ezt kiabáld rájuk, bár lehet használna. - Vakarja meg az arcát elgondolkodva, ő tuti megállna egy pillanatra hogy mi? És Demetria huss, már ott sem lenne. Megfontolandó taktika. Kellemesen ártalmatlan.
A megenyhült arca megmarad, ahogy nézi és hallgatja a lányt, miket nem hord össze.
-Hát... Nem érnél a vicc végére, mert felkapnak a vállukra, hacsak nem faviccekben gondolkodol, mint a Reccs! - Emeli meg a szemöldökét, de a hangja vidámabb már, nem olyan monoton.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Pillangóvadászat (Demetria és Usui)   Csüt. Júl. 24 2014, 00:56

- Hát, megvan a számom. - Vigyorgott rá végül, miközben a karjára mutatott, ahol még mindig ott virított a szám és az aláírás. Bár nem terítette be az egész alkarját. Távolról akár még menő tetkónak is nézhették. Pedig Usui külsőre már csak akkor lehetne félelmetesebb, ha jobban ki lenne gyúrva és tele lenne tetoválásokkal... meg persze, ha kopasz lenne. Végül is abszolút el lehet képzelni nála félelmetesebb látványt, valószínűleg ezért nem sikított rá is elsőre.
- De miért ütnél meg engem...? Én nem ártottam neked. - Pillogott rá értetlenül, hiszen alapvetően nem feltételezte senkiről, hogy valaki ártana neki. Ez pedig a probléma gyökere volt. Mert ha egyszer megtörténik, akkor sem fogja elhinni, tenni sem tud majd semmit ellene. Ez pedig valóban veszélyes felállás, de ő nem ennek látja, de nem ám. Sokkal inkább békésnek és erőszakmentesnek, kár, hogy ezek csak olyan tündérmesékben léteznek, mint amilyenben Demetria is éli mindennapjait. Egyelőre, köszöni szépen, nagyon jól megvan ott és foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, mint ahogy a példa is mutatja.
A Batman esetén már nem akart vitatkozni, csak megvonta a vállát és egyik kezét a tarkójára simított, úgy gondolkodott kicsit. Na jó, talán nem kéne ennyire elzárkóznia attól, amit a férfi mond. Már éppen hajlott volna arra, hogy meghallgassa komolyan, mindenféle bojkottálás nélkül, amikor jött a tudatos kapálózás és elvesztette a komoly énjét - újra. Nevetni kezdett, ez pedig jót tett neki és jól is állt neki.
- Na látod, vannak alternatív, erőszakmentes módok is arra, hogy megvédd magad. - Mondta vigyorogva, mert jól esett neki, hogy végre kicsit felengedtek mindketten. Ő is el tudott lazulni és kevésbé komolyan venni mindent. Elfelejtette a felesleges aggodalmait, talán még az önbizalomhiányát is. Amikor meghallotta a viccet és meglátta Usui arcát, az már csak a pont volt az i betű tetején, ismét elkezdett nevetni, de most már a szája elé rakta a kezét, mielőtt még mindenki őt fogja nézni, mert hangoskodik.
- Jaj ne, erre rá kell keresnem az interneten. Rövid és halálos faviccek önvédelemre! Milyen zseniális már. - Nevetgélt tovább, miközben úgy érezte magát, mint aki megcsinálta az év bizniszét. Végül is, ha tényleg nincs ilyen oldal, majd ő vezet blogot erről, ki tudja, talán vevők rá az emberek. Ez itt kérem a munkamorál, az innováció, az erőszakmentes önvédelmi technikák akár egy új iparág is lehet! És mindezt ők találták ki, büszkék lehetnek magukra.
A nagy nevetés után viszont valami más hangra lett figyelmes. A pocakja sejtelmes, morgó hangot adott ki magából, ő pedig egyből kifülelte. Csodatáskájában kutatott, amíg elő nem húzott egy zacskó csokiba mártott aszalt gyümölcs mixet. Hamar ki is bontotta és evett belőle pár falatot, majd a férfi felé tartotta.
- Kérsz belőle? Nagyon finom. Ja, amúgy bocsi, csak két óránként ennem kell valamit, különben éhen halok. - Vigyorgott szélesen. Senki nem gondolná róla, hogy néha többet eszik, mint a bátyja... és úgy az egész családja együttvéve. De ez van, ez hozzá tartozik, az iskolában is minden szünetben eszegetett valamit, hogy ne vonja el figyelmét az éhség. Hiába, az evőkirálylány énjét nem tudja elnyomni.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Pillangóvadászat (Demetria és Usui)   Csüt. Júl. 24 2014, 01:15

-Meg. - Bólint is mellé, ezzel egyetért. Ha akarja eléri. Érdekes ez a tudat, ahogy befészkeli magát az agya rejtett zugaiba, van valaki akit felhívhat. Akár csak úgy is. Fura.
-Nem ütnélek meg, ez csak egy példa volt. Hogy értsd. Ha én bandita lennék és nem rendőr és kéne a pénzed vagy az erényed, akkor megtámadnálak és védekezésre szorulnál. - Amilyen nyugodt fejjel elő tudja adni önmagában megér egy misét, főleg hogy ilyet sosem csinálna. Ő a törvény néma bajnoka... Legalábbis próbál az lenni. Valamilyen szinten ő is naiv, mint a lány, csak kevésbé hangoztatja és kevésbé hisz abban hogy bármin tud változtatni. De azért megpróbálja majd.
-Igen... - Mondja kedvesebben, mert nincs mit tenni, valahol örül hogy a lány ilyen kedves, nem szívesen "rontaná" el azzal, hogy erőszakosságra inti.
Csóválja a fejét hogy miket össze nem hablatyol a lány, de tény, tetszik ahogy nevet a másik, sosem hitte volna hogy megnevetett valakit. Mert hát ő... habár szereti a viccet de nem egy vicces valaki.
Hallja ő is hogy talán a lány gyomra kordult, de ez ténnyé válik, mikor előkerül a nasis zacskó.
-Nem kérek, egyél csak. - Egyrészt ez nem étel, nem fog jól lakni a másik, másrészt ő maga nem éhes. Pár órája evett.
-De nem azért mert beteg vagy ugye? - Ez a megfogalmazás kissé fura neki, hogy ilyen sűrűn kötelezően ennie kell a lánynak. Lehet nem volr túl tapintatos a kérdése, de Usui ilyenekkel nem mindig foglalkozik. Ami érdekli megkérdezi.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Pillangóvadászat (Demetria és Usui)   Csüt. Júl. 24 2014, 01:38

Komoly arccal figyeli, miközben Usui próbálja neki elmagyarázni, miért is kéne jobban figyelnie magára, mert mennyi veszély leselkedik rá a városban. Ő pedig csak gondolkozik, erre már nem vágja rá a választ. Vannak olyan dolgok, amiket kétszer meg kell gondolnia. Majd furcsa, megfontolt mosoly csúszik az arcára, ahogy kék íriszeit a férfire emeli újra.
- De tudod, amíg vannak banditák, én hiszek abban, hogy vannak lovagok is, hogy megmentsenek. - Mosolyodott el szélesebben. - Na jó, kimondva nem hangzik ilyen jól, de ez az élet egyensúlya, nem? - Na igen, ő mindig is nagyon hitt a karmában és az örökös egyensúlyban. Biztos benne, hogy minden rossz emberre jut egy jó, csak nem biztos, hogy egy helyen vannak. De a világ nem lehet sem túl rossz, sem tökéletes, mert az felborítaná ezt a kényes egyensúlyt. És hogy melyik oldalról nézzük ezt az állást, az emberfüggő. Úgy néz ki, Usui a rossz embereket látja, Demi pedig a rájuk jutó, hozzá hasonló jótét lelkeket. De nem baj, ez pont jó párosítás, így legalább ketten belátnak mindent.
Miután eleget nevetgélt, hogy felszabadítsa mindenféle rossz érzés alól, jött egy újabb probléma, ami kevéssé a lelkét, sokkal inkább a testét érintette. Morgott a pocakja, mert már jó ideje nem kapott semmi kaját, ezért vette elő a nasiját. De úgy tűnt, Usui nem vevő a kis gyümölcsös finomságaira, megvonta a vállát és eszegette tovább. Elkezdett játszani, feldobta őket a levegőbe, majd szájával kapta el őket. Így sokkal finomabb volt és véletlen sem unatkozott. Amikor azonban meghallotta a férfi kérdését, elvétette és az orrára pottyant egy csokis ananász, ő kicsit összerezzent, pillogva nézett az elvesztegetett darab után. Na igen, az egyetlen módszer, amivel be lehetett fogni a száját - a ragtapaszon kívül - az a rágcsálnivaló, illetve evés volt. Jobb lesz, ha Usui jegyzetel, ha a jövőben szeretne megmaradni Demetria mellett.
- Hm? Ja, nem, dehogy. Voltunk mindenféle orvosnál, meg kivizsgáláson. - Legyintett, mert ő tudta, hogy semmi baja nincs, de nem hitték el neki a szülei. - Mindenki azt mondta, hogy semmi bajom, csak tudod, fejlődésben vagyok és kell az energia. - Mosolyodott el, majd elrágcsált még egy-két csokis finomságot. Az egyiket mutató- és hüvelykujja közé fogta, egyik szemét becsukta, úgy nézegette egy kicsit.
- Amúgy tudtad, hogy a szellemi munka is tök sok energiát használ fel? Amikor mondták, tökre ki voltam rajta akadva, mármint, értem én, hogy az agyamnak is kell tápanyag, de meglepőek az adatok, hogy mekkora edzésekkel ér fel egy kis agytorna. - Na igen, ő pedig meglehetősen sokat tornáztatja az agyát. Igazából amikor csak ébren van, ő újabb és újabb világokba kalandozik el, gondolkozik, talán ezért nem látszik meg rajta, mennyi kaját töm magába. Pedig tökre élvezné már, ha egyszer panaszkodhatna a barátnőinek, hogy nem jön fel rá a régi ruhája. Nem mazochista ő, csak egyszer kipróbálná, bár a fogyókúra abszolút nem neki való.
- Meg amúgy is, szeretek enni, meg szeretem a finom kajcsikat és nem szeretek éhes lenni. - Magyarázta meg. A legtöbb ember kibírja, ha kicsit kellemetlen érzése van a gyomrában az éhség miatt. Demetria nem ezek közé az emberek közé tartozik, neki ennie kell valamit, csak hogy ne legyen üres a gyomra.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Pillangóvadászat (Demetria és Usui)   Csüt. Júl. 24 2014, 04:09

-Bah... - Sóhajt némileg lemondóbban. - Nem hiszem. Az élet nem ilyen meseszerű. De ha gondod van, már ismersz egy rendőrt, akit felhívhatsz baj esetén. Nem vagyok lovag, de talán segíthetek... - Csóválja a fejét. Nincsen olyan hogy a jók nem szenvednek, hogy valaki megmenti őket. Ha így lenne, nem itt beszélgetne a lánnyal, hanem valószínű éppen operálna valami kórházban.
Nézi ahogy játszik a kajával a másik, elég ügyes, meg kell hagynia, bár ő ilyet sosem csinálna. Az étel nem játék...
Kérdez, felszalad a szemöldöke, hogy félremegy a szem és az orrán landolt.
-Értem. Akkor jó. - Nem izgulta magát halálra, de sosem jó hallani ha valaki beteg. Szerencsére most sem kellett.
-Közel sem annyit mint egy komoly fizikai. De sok cukor kell, az mozgatja az agyat. A folyadék is fontos. De ha a tested nincs karban tartva, akkor a szellemi munka is nehezebben megy. - Közli papírszagúan a tényeket.
-Ha sokszor keveset eszel az egészséges. Ne szokj le róla szerintem. - Neki is azt kéne, de nincs rá ideje.
-Főzni is szoktál? - Ha már ennyit eszik, logikus lenne.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Pillangóvadászat (Demetria és Usui)   Csüt. Júl. 24 2014, 11:26

- Pedig jó érzés hinni, hogy az. - Mosolygott Usuira végül, amikor azt mondta, az élet nem olyan meseszerű. A szíve mélyén ő is tudja, de még semmi olyan nem történt vele, ami elvette volna gyermeki báját, ártatlanságát. Nem hisz abban, hogy minden emberben él egy darab ördög, ő a másik oldalt nézi. Szerinte mindenkiben van valami jó, még a legmegátalkodottabb gazemberben is. Nem tehet róla, ő ilyen, talán a kék szemeiben rontottak el valamit, hogy így látja a dolgokat.
- Igen, ismerek. - Mosolygott végül és bólintott egyet, pont mint Usui legutóbb, amikor ő emlékeztette. Utána pedig jött az unaloműző játék a nasival, nem szokott ő ilyenkor olyan sokat enni. Általában háromszor eszi magát degeszre, de akkor tényleg eszik. Amúgy csak pár falatot szokott, hogy ne érezze magát éhesnek. Ez a gyümölcs finom is volt, tökre elvolt vele.
- Ó, hát... öhm... - Nevetgélt kicsit zavartan. - Az én testem nem igazán van karban tartva. Mármint, anya az a tipikus fitness lady az újságokból, aki igazából jobban néz ki, mint én, de én valahogy nem örököltem tőle. - Kuncogott magán, teljesen ignorálva a tényt, hogy ez nem örökölendő dolog. Ő egyszerűen lusta nekikezdeni, pedig biztos megerősödne egy idő után és lehetne ő is olyan kis fitt és sportos. Egy csomóan ijesztgetik azzal, hogy a sok evés majd idősebb korában visszaüt és ok nélkül pocakosodik el. De ő sajnos nem tervez ennyire előre, igazából azt sem tudja, jövő héten mit fog csinálni. Azt sem tudta, hogy ma itt fog ülni és beszélgetni, tehát felesleges tervezni, a dolgok jönnek maguktól. Demetria az a típus, aki sodródik az árral, felveszi az események ritmusát és nem akarja őket minden áron irányítani.
- Nem terveztem leszokni róla. - Állapította meg vigyorogva, bár még sosem mondták neki, hogy egészséges, amit csinál. Ki tudja, talán ő csinálja jól? Hm, ebbe a lehetőségbe még bele sem gondolt. Inkább elvette a padról az innivalója maradékát, meg is itta, mert az édességre jól esett neki. Jólesően sóhajtott és elrakta a nasi maradékát későbbre, ha megint éhen akarna halni.
- Hát, igen, szoktam. De nem vagyok túl jó szakács. - Kuncogott kicsit magán. - Igazából azért nem, mert mindig éhesen állok neki főzni, nem mielőtt még éhes lennék és hát ezért még főzés közben, félig készen megeszem a fele kaját. De amit megmentek belőle tényleges étkezésre, az egész jó. - Állapította meg vigyorogva, majd egy dolog szöget ütött a fejecskéjébe. Usui azt mondta, nincs senkije. Akkor teljes mértékben magáról gondoskodik? Pillogott párat, mielőtt megkérdezte volna.
- És te? Te főzöl magadra? -
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Pillangóvadászat (Demetria és Usui)   Csüt. Júl. 24 2014, 16:05

-Érzésre jó, de mikor rájössz hogy tévedtél már késő. - Mondja nyugodt hangon, bár belül egyáltalán nem nyugodt. Hasonlóan naiv elképzelései neki is voltak, csak ő neki felnyitották a szemét, nem épp ilyen békés módon. Nem szeretné ha Demetria is így járna. Ez senkinek nem való.
-Látszik. - Mondd csak ennyit, nem foglalkozva vele hogyan és hányféleképpen is érthető, elvégre hangszínt nem vitt bele. Bár nem zavarja a dolog, de szerinte kellemes ha elfárad egy futástól vagy edzéstől, neki ez nem kényszer.
-Akkor jó. - Bólint, legalább tartja magát a lány az elveihez. Vagy ilyesmi.
-Igyál előtte egy nagy pohár vizet, az eltelít. Akkor nem csak egy tányérnyi marad mikor kész. - Mondja némileg kajánabb hangon, mert elképzelte hogy ott a bátyja meg a családja, érzik az illatokat, de a lány csak kuncog, hogy jaj, csak ennyi lett, ő nem tehet róla, éhes lett.
-Igen. Bár inkább a japán fogásokat preferálom. Az amerikai nekem túl zsíros és olajos. - Azért nincs oda. Meg jobb szereti a rizst és a halat, mint a marhahúst meg a disznóhúst, példának okáért.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Pillangóvadászat (Demetria és Usui)   Csüt. Júl. 24 2014, 19:10

- Tudom, hogy nem kerülhetem el egy életen át, hogy összetörjön a világom. - Mosolygott féloldalasan, miközben kicsit elkalandozott. Egyik kezével az ujjait piszkálta, húzogatta, majd mellkasához szorította kezecskéit, mielőtt kialakul ez a rossz szokása. Bizony, azért van benne némi felnőttes, egy-két vonás, amiből látszik, hogy igenis látja a helyzetét. Csak nem akarja elfogadni, jobban érzi magát úgy, ha tudomást sem vesz róla. Pedig igenis tudja, hogy el kell majd jönnie az időnek, amikor nem élhet tovább mesevilágban. Amikor nem dughatja a fejét rózsaszín homokba, nem fordíthat hátat a kemény valóságnak és igazságnak, igen, lesz ilyen. De amíg nem muszáj, miért erőltesse.
- De addig... élvezem. - Mosolyodott el végül szélesen, miközben Usuira pillantott. Igen, nagyon is élvezte. Szerette az életét, a kis világát, amit alkotott magának. Elégedett volt vele, jól érezte magát benne, minden jó volt. Semmi különösebb trauma, gond, panaszkodásra sincs oka. Jól van, egészséges, csak gyenge személyiség, akibe könnyedén bele lehet tiporni. És gyakran meg is teszik, pedig tudja, hogy nem kéne hagynia, mégis megteszi. Ez az ő végzete, hogy képtelen kiállni magáért, mások ellen szegődni, jelenleg ez az egyetlen dolog, ami miatt szenvednie kell.
- Látszik? Ez azt jelenti, hogy nem nézek ki jól? Így gondolod? - Kérdezte kissé izgatottan, tágra nyílt szemekkel. Tudta, hogy nincs teljesen karban tartva, de nem hitte, hogy ettől rosszul fest. Sőt, elég átlagosnak tűnt eddig a tükörben, de ki tudja, talán rosszul látta. Egy férfi szem amúgy is mást lát, mint egy női. Bár általában ő szokott a kelleténél kritikusabb lenni magával, attól fél, tévedésben élt.
- Komolyan kezdenem kéne valamit magammal... - Állapította meg kissé sápadtan, és elgondolkozott, melyik az a sport, amihez elég kitartó. Talán el kéne kezdenie futni, hogy legalább szaladni tudjon és ne köpje ki a tüdejét pár méter sprint után, mint legutóbb. Hm, megfontolandó. Úgyis annyit beszéltek a menekülésről, hogy el kell majd szaladnia, hogy eszébe sem ötlött: már azzal a résszel is gondjai akadnának.
- Ez egész jó ötlet. - Jelentette ki, amikor Usui vizet javasolt gyomortelítőnek. Miért is ne? Ha eleget iszik, később lesz éhes. És akkor talán normálisan meg tudja osztani másokkal a kajáját. Vagy ha másokra is főz, alapból tripla adaggal számol, hogy végül jusson, de ez sokkal egyszerűbb. Nem is tudja, miért nem jutott még az eszébe. Talán mert nem gondolkodott eleget a problémán, ez lehet a baj.
- Én is szeretem a japán konyhát. - Mosolygott lelkesen a férfire. - És utálom, amikor az emberek azt mondják, hogy a keleti népek egyformák. Mármint a japánok, meg a kínaiak, meg a koreaiak... egész mások, a kultúra, a könyhaművészet, minden. És nagyon nem mindegy, hogy Jiaozi vagy Gyoza, nagyon nem! - Magyarázott, hiszen számára hatalmas baklövés volt összekverni a kínai gőzgombócokat a hasonló, japán töltött tésztával. Majd elgondolkodott kicsit. - Hm, a görög konyháról tudsz valamit? Gondolom ettél már görög salátát, de például hallottál már a töltött szőlőlevélről? Nagyon finom, bár nehéz itt beszerezni a szőlőleveleket, rizses-húsos-fűszeres masszát töltünk beléjük és úgy főzzük meg őket. Sokan nem hallottak róla, pedig érdemes lenne kipróbálni. Mondjuk az elkészítéshez szükség van némi gyakorlatra, de nem olyan bonyolult ám. - És ismét beindult a dumagépezet, a konyhaművészet olyasmi, amihez nagyon is ért. Jó éhenkórász révén erről órákat tudna mesélni, remélhetőleg Usui hamar kapcsol és próbál témát váltani. Hacsak nem akar estig itt ücsörögni.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Pillangóvadászat (Demetria és Usui)   Pént. Júl. 25 2014, 00:41

-Jobb ha te magad töröd össze mintha összetöri más... - Közli csendesen, inkább motyogva ami nem szokása, úgy érzi ő a gonosz akárki aki riogatja ezt a lányt. Igazából nem tetszik neki a szerep.
Megenyhülve néz vissza a lányra, bólint egyet, hogy jól teszi. Jó ha élvezi az életet, az fontos. Sajnos Usui is tisztában van saját fogyatékosságaival, ebből az egyik pont ez. Hogy ő semmi élvezetet nem talál, minden monoton, nem csak ő maga. A bosszú és a tehetetlen düh szép lassan felemésztette és úgy érzi megfojtja ezt a lányt is az ürességével. Elgondolkozik egy pillanatra, hogy talán nem kéne többet találkozniuk, hogy a lány továbbra is mosolygós maradjon.
De kizökkenti és visszarántja az étkezésről való fecsegése a lánynak, újra beszélgetnek és nem bánja.
-Nem ezt mondtam. Csak hogy könnyen elszédülsz, elfáradsz. Csinos vagy. - Közli továbbra is színtelen hangon, nyugodtan. Elvégre egy kis pörgéstől nekiesett...
-Szerintem egészséges és kikapcsol. Válassz valami társas sportot, azt szerintem jobban élveznéd. - Ajánlja csendesen, bár alapjáraton sem hangos valaki. De valahogy a lánynak nem áll jól a magány, olyan társasági valakinek képzeli.
Biccent, ha jó ötletet adott ő csak örül, bár ezt senki meg nem mondja róla. Ha legalább kék szeme lenne ami reagál az érzelmeire, lenne támpont, de így semmi.
Felszalad a szemöldöke, hogy valóban?
-Ez így van. - Érdekes ezt hallania, már teljesen megszokta hogy általában koreainak nézik vagy vietnáminak. Az ételek terén pedig pláne nem vár senkitől semmit, ha valaki eljut a Sushi-ig az már valami. De azt elég kevesen tudják mi a különbség a két tészta között, mosolyogna ezen ha tudna még mosolyogni. Így csak érdeklődve hallgatja tovább mimikátlanul, mint egy lélegző szobor.
-Nem ettem még. De nem lehet nehéz elkészíteni, az ilyen töltött dolgokat könnyű. Feltéve ha kellő időt fordítasz a tésztának. Beszerezni meg bármit be lehet ha okosan keresed. - Ő is szeret főzni, bár nem szakács, nem is olyan mesteri. Bár mivel csak magának főzött eddig, nem is tudja megítélni. Bár elég nagy becsben tartja az otthoni japán szakácskönyvét, az még az Édesanyjáé volt.
-És hagyományos amerikai ételeket készítesz vagy ilyen... idegen ízeket szeretsz próbálgatni? - Őt nem zavarja ez a téma, ehhez legalább valamit hozzá tud szólni. Nem idegen, nem lóg ki.

//Az aláírásod célzás? XDDD Viccelek xD//

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Demetria C. Smith
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 21
Foglalkozás : Egyetemista
Hozzászólások száma : 230

TémanyitásTéma: Re: Pillangóvadászat (Demetria és Usui)   Pént. Júl. 25 2014, 18:58

A válasz a szavaira megvolt, egészen hamar. Csak azon gondolkodott, kimondja-e őket. Helyes-e, ha kimondja, amit gondol. Nem tudja, mennyire muszáj ezt szavakba önteni, mennyire egyértelmű ez Usui számára. Elpillantott a távolba, meglátott egy pillangót, de nem ugrott fel és rohant utána. Inkább kihúzta magát kissé, kezeit az ölében keresztezte. Meglehetősen furcsa, sejtelmes mosoly kúszott az arcára, miközben újra a férfire pillantott.
- Nem tudsz megtörni, ugye tudod? - Kissé sajnálta, hogy ezt el kell neki mondania, de ezen a téren nem volt olyan gyenge személyiség. Demetria tudja, hogy miben hisz, és régóta töretlenül teszi. Mindig visszatér a pozitív, mesebeli oldalra, még ha tudja is, hogy van másik, valóságos. Még ha össze is törik a világa, újra és újra felépíti, mert így jó neki. Így lehet boldog, így élvezheti az életét és így lehet önmaga. És ha valamit, hát saját magát nem akarja feladni.
- Köszönöm. - Mosolyodott el, amikor ráébresztették, hogy nem a külsője mutatja, mennyire edzetlen. - De amúgy igazad van. Ígérem, majd teszek ellene valamit. - Bizony, a felelőtlen ígérgetés az ő asztala, de nem csak úgy a levegőbe szokta őket mondani. Tényleg tenni akar érte valamit, ő próbálkozni is fog, ha pedig nem jön össze... nos, akkor szomorkodik, amiért megszegett még egy ígéretet. Mindig ez történik vele, magának okozza a problémáit, de nem tehet róla. Enélkül unalmas lenne az élete, ő pedig szeret csupa érzés lenni, hullámvasúton ülni, elbukni és felállni. Demetria szerint ez tök normális.
- A görögök... tudnak élni! - Állapította meg, hiszen anyukájától jó pár dolgot megtanult. Csak azt sajnálja, hogy sosem járt még az ő szülőföldjén. Pedig Görögország állítólag csodálatos hely, fogalma sincs, az édesanyja miért nem vágyik vissza. Sosem volt túl kíváncsi, inkább tapintatos volt és nem kérdezett túl sokat. Ez nem jelentette azt, hogy nem érdekli, de ha mindenkinek megvannak a maga kis titkai... mert vannak, nem? Neki is van, egy-kettő. A legtöbb elnyomott fájdalom, amiről soha nem beszél senkinek, amin egyedül ment keresztül. Talán édesanyjának is ilyen titkai vannak és tapasztalatból tudja, jobb, ha nem bolygatják őket.
- Én? Mindenfélét, csak finom legyen! - Vigyorgott szélesen, hiszen kajáról volt szó, a kajától szerinte mindenkinek jó kedve lesz. - Tényleg nem vagyok válogatós, de szeretek kísérletezni. - Magyarázta végül, hiszen ez volt benne a legjobb. A főzés nagyon monoton és unalmas, ha jól begyakorolt fogásokat csinál mindig az ember, amiket már csukott szemmel is megcsinálna. Nem, ő sok újdonságot próbál ki, kísérletezik mindenféle ízvilággal. Persze így belefut olyan dolgokba, amik nagyon nem jönnek be neki, de mit lehet tenni? Olyankor keresni kell valami mást és nevetni azon, mennyire borzalmas lett. Legalábbis ő ilyesmit szokott csinálni. A nagy morfondírozásban pedig hirtelen megkordult a gyomra, ismét, most már követelőzőbben.
- Ahj, akárhányszor ételről beszélek, ez van. - Kuncogott magán jókedvűen. - Lassan ideje lenne hazamennem és enni valami normális kaját. Lásd milyen jószívű vagyok, visszakapod a szabadságod! - Vigyorgott rá. Tudta, hogy nem erőszakkal tartja itt beszélgetni, de biztos volt valami dolga, vagy lesz, ő pedig biztosan feltartja. Igen, ő egy rendőr, a rendőrök mindig dolgoznak, nem? Ráadásul suliba is fog járni mellette, biztos alig lesz ideje. Közben felállt, a poharát kidobta egy kukába. Elköszönt és pár lépésnyit elindult, mielőtt még hátrafordult volna.
- Héj! Ne reméld, hogy megszabadulsz tőlem. - Vigyorodott el ismét, szélesen, majd kezecskéjével integetett, mielőtt még végleg hátat fordított volna. Utána pedig egy buszmegállót keresett, hogy hazautazhasson és teletömhesse a pociját valamivel. A járművön ülve pedig tele volt a feje mindenféle gondolattal.
Nem. Nem szabadul meg tőle.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Pillangóvadászat (Demetria és Usui)   Pént. Júl. 25 2014, 20:02

-Én nem akarlak megtörni. Jó hogy ilyen vagy. Csak nem akarom hogy csalódj. - Mond csak ennyit, többet nem is szándékozik. Ő senkit sem akar megtörni, maximum azokat, akik őt is megtörték. De abban sem lelne élvezetet vagy megnyugvást. Értelmetlen lenne.
-Saját magad miatt tedd. - Kissé úgy hangzott számára, mintha a lány az ő kedvében akarna járni azzal, hogy sportol ezentúl valamit.
-Hm. Túl lazák. - nem szokott állást foglalni, de azért a görög mentalitásról még ő is halott. Ő igazi kommersz japán, munkamániás merev valaki. Agybajt kapna ha jönnének neki a "jaj ráérünk... majd lesz valahogy... majd ha ott vagyunk kitalálunk valamit" elvekkel.
Csóválja a fejét, sejthette volna hogy ilyen választ kap, de ő nem jó emberismerő.
-De ha kísérletezel semmi nem garantálja hogy finom is lesz... - Mondja kajánabb hangon, de inkább csak piszkálódik, mert olyat is szokott. Mondjuk nem mindenkivel csak aki bosszantja vagy akit kedvel. Demetria az utóbbi kategóriába sorolandó.
-De jó nekem. Nem is tudtam hogy rab voltam. Ügyes fogolytartó vagy, szökni sem akartam. - Kajánabb a hangja, mert szórakoztatja, hogy szabadjára engedik úgymond.
Nézi ahogy kidobja a poharát, indul elfele, ő még ül a padon, jól esik neki.
-Juj de nagyon félek. - Közli a búcsúzásra már egész kedvesnek mondható hangszínnel, megcsóválja a fejét újfent. Nem érti mit eszik rajta a lány, úgymond. Elvégre ő nem egy érdekes valaki, nem is vicces vagy szórakoztató. Egy darabig még ott ücsörög, ő is megissza az üdítőjét majd miután kidobta a flakont ő is elindult haza. Lehet neki sem ártana főzni valami vacsorát.

//Köszi a játékot Very Happy//

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Pillangóvadászat (Demetria és Usui)   Today at 09:01

Vissza az elejére Go down
 

Pillangóvadászat (Demetria és Usui)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-