Igaza van, meg se érzem. Válaszul villantok rá egy mosolyt. -És több mindent is láthatsz. - Ez most igaz. Lehet hogy nem vagyunk olyan közel az állatokhoz, de sokkal több mindent lehet látni. Még otthon voltam akváriumba, de ott is húsvétkor, és nem idén.
-Nem hiszem. Mindig mentem el nyáron külföldre egy hónapra, és soha nem csináltak így. - Soha nem csinálták ezt. Nem tudom miért és mi váltotta ki belőlük.
-Állattenyésztés. De nők, és abban a szakmába a nőket nem nézik semmibe. Mert a nagy okos pasik a szakmába azt hiszik hogy mindent tudnak. De egy csomó helyzetbe a nők sokkal jobbak a szakmába. - Igen ez így van. Remélem hogy tudja hogy nem általánosságba mondtam, hanem a szakmába gondoltam.

-Hmm, attól függ. - Mosolygok, elvégre ha sokáig lenn vagy a víz alatt láthatsz több mindent.
-De akkor nem költöztél el, az azért más. - Mondom mosolyogva, hát az nagyon nem ugyan az.
-Persze, ez tény. Hát... megértem ha valami mást akartál csinálni. - Valahogy ez nem hangzik olyan dolognak amire egy húsz éves vágyik. Én biztos nem erre vágynék, ez amolyan... megettem a kenyerem javát életkorszakban hangzik kellemes munkának, hogy nyugodalmas és vidéki.
-És amíg nem kezdődik az egyetem mit csinálsz? Keresel munkát vagy élvezed a nyarat amíg megteheted? - Mosolygok rá, közben iszok a kihozott italból.

-Attól is hogy milyen helyen merülsz. - Ez igaz, lehet hogy olyan helyen merülsz ahol kevés hal van meg nem olyan szép, akkor tényleg jobb az akvárium. De vannak ennek a dolognak egy csomó ellentettje. Közben a pincérnő kihozta a két teát. Fölveszem az italt és beleiszok , majd folytatom, most már más témával. -Nem azért, mert szeretem csinálni, meg a lovakat is imádom. De egyszerűen nem lehet megélni. Meg elakartam szakadni az országból. - Igen ezek azok az okok ami miatt összevesztünk.
-Nem, nem keresek munkát. Élvezem a nyarat, strandot, napsütést. Meg elszeretném intézni hogy kijöhessen ide a lovam. - Hátha sikerül elintéznem. Iszok még egy kortyot a teából.

-Igen, persze! - Nevetek, ezen össze nem veszünk.
-Hmm, szóval lovakkal foglalkoztál volna? - De divatos dolog... Vagy csak én fogom ki a lovas csajokat. - És miért akartál elszakadni? Túl kicsi volt neked? - Éreztetem ha nem akar, nem válaszol, csak érdekel.
-Van lovad? Azta... biztos el lehet intézni, na de hol fogod tartani? Van valahol egy lovarda? Bár asszem van... - Eszembe jut Elenore, ő is lovagol és oktat valahol, gondolom nem lehet nagyon messze. Közben szórakozottan kevergetem a teám, komótosan koccannak a jégdarabok a pohár oldalán.

Válaszul nevetek vele. Jó a merülés de igaza van. Nem mindig láthatsz többet egy akváriumba.
-Igen. Imádtam köztük lenni. - Nem is a verseny a lényeg, hanem az hogy ott legyél vele. -Az is, de az egészség ügy nem jó, meg munkát se lehet találni, vagy legalább is jót nem. - Színtiszta igazságot mondom neki. Lehet hogy elijesztem az országtól, de ha egyszer így van. -Van. Remélem, van egy lovasklub az iskolának és az a lovasklub valamilyen lovardába van, úgy hogy oda viszem. - Reménykedek benne hogy bértartásba ott lehet.

-Hát aki szereti az állatokat és nem allergiás, annak nagyon jó! - Mosolygok, a széna is kikészít. Az istállók a halálom. Aztán meglepődöm. - Igen? Az egészségügy? De én úgy tudom az orvosképzés erőssége az országodnak... - Sok az orvos ott, ahogy Amelia szavaiból kihámoztam, nem mennék oda. De ez most összezavart.
-A sulinak is van? Ez új... - Lehet Elenore is ott van? Meg kéne nézni. - Akkor meg nincs gond, lesz helye. - Mosolygok. - És legalább lesz valaki aki veled marad ha apád el is megy, nem de? - Utalok a lovára, elvégre amolyan házi kedvencnek felfogható.

-Miért, milyen allerigád van? - Ez érdekel, de ha nem válaszol akkor nem válaszol. Nem csinálok belőle ügyet. -Persze, csak egy csomó orvos le se szarja a begeit. Bocsának hogy így mondom, de nem lehet szebben fogalmazni. - Ez a színtiszta igazság. Nincs olyan orvos aki valamibe is venné a betegeit. Most ezen miért kell szépíteni, ha egyszer ez van. Van, vagy legalább is én úgy tudom. - Remélem hogy még mindig van. -Lesz hála. - Mosolyok. -Igen. Valaki ismerős.

-Áh, nyáron minden gazra, fűre-fára... meg a szénára is van. A porra is. - Somolygok, igen, kissé életképtelen lennék ha nem lenne gyógyszer rá.
-Óh... - Orvos is és bunkó is, igen, ismerős. - Sajnos ilyenek minden országban vannak, nagyon kevés a normális és emberséges doktor. - Jó a E.R. nevű sorozat csupa ilyenekből állt, de az csak mese.
-Érdemes lesz utána járnod. De ez már engem is érdekel, nyáron oda járok majd be futni a suliba. - Az ok az mellékes, a lényeg, hogy nyáron oda leszek én is szokva. - Nem árt tudnom, hogy van-e ott istálló vagy nincs. - Kuncogok.
-Nah, akkor sosem leszel egyedül. És mivel töltöd még a szabadidőd ha nem lovagolsz vagy könyvet vásárolsz? - Kérdezem mosolyogva, majd iszom pár kortyot.

-Nem lehet valami jó. - Szerencsére én nem vagyok semmire allergiás. É nem is szándékozom az lenni. Bár ha belegondolok, talán még is az vagyok. De legalább nem súlyosan. Csak ha nagy mennyiségben ér egyszerre a por. -Hát ja. Nálunk talán az egész ország tele van velük. - Nálunk az orvos képzés jó lenne, de ha egyszer semmi nézik a betegeket. Alig lehet találni normálisokat. -Nem a suliba van az istálló. Én úgy tudom. - Így van mindenhol kiírva. Hogy ez egy másik lovarda. Belekortyolok a teámba és folytatom.
-Igen. - Mosolygok és folytatom. -Legtöbbször a tengerparton leszek. Vagy valami parkba. Meg felfedezem a környéket. - Nem nagyon ismerem még a környéket szóval. Nyára maradnak a felfedezések.

-Hát így is lehet mondani, de inkább egyáltalán nem jó. - Kuncogok.
-Érdekes... - Erre nem tudok mást mondani. Mert ha minden orvos ennyire bunkó minek mennek ott orvosnak a diákok? Na mindegy.
-Azt hittem valahol ott benn a sportpálya környékén. - Mosolygok, elég nagy az az egyetem, de logikusabb hogy kinn legyen a város szélén inkább.
-A tengerpart jó dolog. Sok jó hely van erre, én mindent találtam közel a lakásomhoz, az amerikaiak elég kényelmesek! - Kuncogok, elvégre boltból is annyi van mint a fene, nem kell kocsiba szállnom ha venni akarok... öhm... akármit.

-Eltudom képzelni. - Sok ember helyzetébe bele tudom magam élni. És az övébe is, márhogy ahogy szenved az allergiától. -Az. - Helyeselem, mert így is van. Valahogy az orvosok nálunk gyorsabban változnak. Ezt úgy értem hogy az elején normálisak, viszont már mikor több ideje vannak a szakmába akkor bunkók lesznek. -Én úgy tudom hogy nem a suliba van. - Ez az utolsó infóm róla. Vissza mosolygok. -Az. Akkor én is biztosan fogok találni egy jó pár boltot a lakás közelébe. - lehet hogy kényelmesek, de ez jó dolog is lehet. Meg legalább több a választék. Kortyolok még egyet a teába.

-Nah majd csak megtaláljuk, van egy ismerősöm aki lovakkal foglalkozik, oktat, csak nem tudom hol. Lehet pont ott, nem hiszem hogy sok lovarda lenne a környéken. - Mosolygok.
-Az biztos, szerintem minden van itt a központban. És hogy hogy nem kollégiumba költöztél? Az olyan buli! Vagy nyáron nem lehet benn lakni? - Sosem foglalkoztam ezzel behatóbban, nem tudom.

-Szerintem csak ez az egy lovarda van. - Vissza mosolygok.
-Mert apum míg itt van nem lakhat egyedül. Nem tudom hogy be lehet-e költözni most. De így jobb, szabadabb vagyok. - Így jobb, legalább azt csinálok amit akarok, ha egyedül vagyok.

-Meglehet. - Fogalmam sincs, jelenleg mindegy is igazából.
-Nem lakhat egyedül? - Azt jobban megérteném ha őt nem akarná egyedül hagyni az apja, így nem értem. - Tény, nincsenek szobatársak, bár szerintem az jó dolog. Fél évig voltam kolis, nekem tetszett. - Mosolygok rá, közben megiszom az italom és csak a jéggel játszok a szívószálat használva.

//Bocs, bocs, azt hittem elküldtem, de csak megírtam... zűrös napom volt benn//

Villantok rá egy mosolyt, majd gyorsan megiszom a teát. Jó én még új vagyok itt, de azt hiszem hogy tényleg csak az az egy lovarda van itt a közelben. -Mert kupis, Nem találná meg a legközelebbi boltot. Annyira nincs tájékozó késsége. Olyan általános pasi. Nem akarlak megbántani, de a legtöbb pasi ilyen. - Remélem nem veszi magára, ha igen akkor se direkt mondtam ezt. De a legtöbb pasi akkor is ilyen. -Pont azt nem szeretem hogy sokan vagyunk egy kis szobába. Én 4 évig voltam koleszos. - Vissza mosolygok.

-Háááát, azért én ezt nem mondanám, ti nők könnyebben elvesztek, a térképet is elforgatjátok, anélkül nem veszitek hasznát! - Kuncogok, én remekül tájékozódom, sosem volt vele gondom. - De akkor ha elmegy forgatni hogy lesz? Megy vele édesanyád is? - Mert hát csak egy hónapig marad, ha jól érettem.
-Hú, az sok idő. De akkor most nem fura hogy sokszor vagy egyedül? - Már ha az apja nincs állandóan otthon, persze.

-Nem feltétlenül minden pasi ilyen. De a csajok is tudnak azért tájékozni. - Nem veszem magamra. Igen vannak olyan csajok akik a térképet is fordítva tartják, de én meg a barátnőim nem tartuzunk közéjük. De a pasikba annyi sincs néha hogy segítséget kérjenek. De ezen nem fogok vele összeveszni. -Vissza megy anyához. Majd pár hét múlva anya nélkül megy forgatni. Anya otthon lesz egyedül, de apa havonta fog haza menni. - Ebbe az egészbe anyának lesz a legrosszabb. -Azt hiszem. Nem, jó lesz. Meg ha fura lesz majd keresek egy albérlőt magam mellé. - Jó kis terv mi? Na szerintem erre a kis műveletre nem fog sor kerülni.

-Egyénfüggő, szerintem. - Kuncogok, én ilyeneken sosem sértődöm meg inkább csak nevetek.
-Nem lesz nagyon megterhelő ez az ingázás? - Nekem az lenne...
Aztán hallgatom, ahogy elnézem ő maga sem tudja pontosan mit hogyan szeretne, de legalább nem görcsöl rá.
-Persze, bár azért egy albérlő neccesebb szerintem mint egy kolitárs... az egyetemről keress majd valakit. Vagy ha lesz pasid majd vele. - Mosolyodom el, végül is, az is egy alternatíva.

Mosolygok a válaszára. Igaza van egyéntől függ. De ahogy látom ilyeneket nem vesz magára.
-Az lesz, de már megszokta. - Amióta az eszemet tudom ezt csinálja. Ide oda megy. De egész jól bírja az ilyen gondokat. -Tudom. Mindenképpen onnan keresnék. Igen az is egy megoldás lenne. Csak hogy nem lesz egyhamar. - Tudom magamról hogy az első egy évben a tanulás lesz a fontos.

-Ehhez hozzá lehet szokni? - Jó, végül is mi is hozzászoktunk hogy folyton utazunk, de mi legalább együtt voltunk nem külön külön.
-Mert? Szerelmi bánat? - Kérdezem meg, legfeljebb nem válaszol. Mert hát miért ne szerezhetne rögtön a suli elején, vagy akár még most nyáron?

-Nehéz volt neki. De hozzá szokott. 4-5 éves voltam mikor kezdte ezt. - 12 éve csinálja. Volt lehetősége hozzá szokni. Bár nekünk se volt túl könnyű.
-Nem. Csak taszítalak titeket pasikat. - Én nyílt vagyok és válaszolok. De ha egyszer ez az igazság.

-Hmm... akkor tényleg régen csinálja. - Csodálom hogy nem váltott így alig lehetett a családjával.
-Igazán? Akkor valamit most elrontottál, engem nem taszítasz! - Kuncogok. - Szerintem csak bebeszéled. Vagy a magyar fiúk mások mint az amerikaiak. - Somolygok, ki tudja. Szerintem semmi taszító nincs a másikban, nem is értem mire fel mondja.

-12 éve. - Nehéz volt, nehéz lesz. De ő válalta.
-Igen ezt csodálom. - Nevetek. -Igen, lehet. Elégé mások. Nem tudom hogy, de mások. - Talán igaza van, és bebeszélem magamnak. És igen mások az itteni a fiúk. Nem tudom hogy de azok.

Bólintok, hát igen. Tizenkét év ingázás az sehogyse jó.
-Mert? - Nevetek én is. - El kellett volna futnom? Vagy közölnöm hogy te a Marsról jöttél? - Csóválom a fejem. - Hát... más kultúra, más közeg. Szerintem simán találsz majd ha körbenézel. Én is ismerek pár most egyetemista srácot, jó fejek. - Mondom mosolyogva, eszembe jut Kilian, aki... nos a fiúkat szereti és Zin aki... hát elég magának való... Amúgy nem hazudtam nagyon jó fejek mindketten, bár Alexának nem ajánlanám figyelmébe egyiküket sem valahogy.
-Hmm, nekem viszont lassan mennem kell, mert még vár otthon a munka. De tessék! - Veszek elő a pénztárcámból egy névjegyet. Rajta a nevem, a telefonszámom, a címem, a fordító iroda honlapja, az ímélem. - Ha bármi kell, akár csak megkérdezni mi merre van, így elérsz. - Mosolygok rá. - A sulidba is elnézek néha, lehet ott is összefutunk majd.

Ja elég nehéz apának, mint az evvel a bólintással el is ismeri.
-Igen, pontosan ezt kellet volna csinálnod. - Nem tudom mit várt válasznak. De ha ezt mondta én helyeselem. -Lehet hogy találok valakit, lehet nem. - Látható hogy nem vagyok emiatt szomorú. Legfejebb otthon van egy-két jelőltem. -Persze. Fontos a munka. Köszi. - Nézzem a kártyát amit adott. Minden elérhetősége rajta van. Előveszem a pénztárcám és bele teszem. -Köszi a délutánt. - Közeben megérkezett a pincérnő a számláva és fizetek.