Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 F*ck You I'm drunk~Hale&Nick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Hétf. Júl. 07 2014, 22:13

​Kikaptak a spanyolok, rohadjon meg az összes kurva holland, ott ahol van. Spanglit csavartak azzal fizették le a bírót, ez egészen biztos. De bezzeg nekem nem bírtak küldeni egyet sem, pedig miattuk ittam annyit. Mert igen,a a retinakiégetős narancssárga mezesek hibája, az az öt feles, amit magamba öntöttem abból a jobb minőségű vodkából. Emiatt fogytak a sörök is gyorsabban, mennyi volt négy-öt vagy több? Nem is érdekel. Meglehetősen bizonytalanul támolyogtam már ki a kocsmából is, nem kellett volna azt az sms-t elolvasnom. Józanon sem tudom kontrollálni magam ha Haleről van szó, nem még nagyobb mennyiségű alkohol behatása alatt. Persze, hogy rögtön nekivágtam imbolyogva az éjszakának, amikor hiányolt és mást akart keresni. Többen furcsán néztek rám, ahogy kibotorkáltam.
Baszki mi a szarnak mozog az út?
Az ingem félig betűrve, a hajam össze-vissza áll, nem baj majd személyes kedvenc fodrászom megint belövi nekem.
Azt se tudom merre vagyok csak kóválygok, egyszer csak kilyukadok Salisburyéknál. Jaa ez a ház ismerős, ez már az utca eleje vagy a vége? Nem baj, leülök egy kicsit. Az út közepe erre tökéletesen megfelel, törökülésbe vágom magam és előbányászom a mobilomat, hogy írjak egy SMS-t miszerint mindjárt ott vagyok. Csak még mielőtt elküldeném akaratlanul is újraolvasom a legutóbbit. Baazd, én meg pötyörgéssel tökölök mikor már rég ott lehetnék. Nagy nehezen feltápászkodom, harmadik nekifutásra össze is jön.
Megtámaszkodom a kerítésüknél, hátha kicsit kitisztul a tekintetem. Ekkor döbbenek rá, hogy nekem még másznom kell. A kapujuk előtt megint letelepedek egy időre, közben hálát adok a magasságoknak a rágóért, ami valamennyit nyom a szeszszagon és azért, hogy nem hőbölgősre ittam magam. Pusztán járni és beszélni nem tudok rendesen. Pár perc pihenő után megkapaszkodom ott, ahol mindig is szoktam, megfeszülnek az izmaim, próbálom feljebb tornászi magam, ami sokkalta könnyebb lenne ha nem forogna velem a világ. Tompa puffanással újra a fűben landolok. Válogatott szép szavakat dörmögök, újra próbálom, de az eredmény ugyanaz. Én ma nem fogok tudni tornyot hódítani.

- Hale! - suttogom miközben beállok az ablaka alá. Az eszembe se jut, hogy megcsörgetni egyszerűbb lenne. Ha nem reagál a halk hívogatásaimra akkor egy kaviccsal célzom be az ablakát, hallom, ahogy koccan egyet az üvegen.
- Cica, megjöttem... - kissé be vagyok már lassulva. Nem vagyok én részeg csak hát igen igen kába, ahogy Livius is megénekelte.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Hétf. Júl. 07 2014, 22:55

Vágom én, hogy szegény kezd becsiccsenteni, mert az smsei kezdenek összefolyni a nagyadag semmivel. Eszem ágában nincs elhívni sehonnan, csak ugratom. Semmiféle pasi nincs képben, nem is hiszem, hogy bárkit észrevennék. Ha csak nem nagyon jóképű és jóseggű, esetleg ha.... nem akkor sem. Azonban az, hogy szűnnek az smsek azt jelzi, hogy jól érzi magát. Édes kis csacskafiúm, remélem tényleg nem hiszi, hogy megcsalnám.
Laptoppal az ágyon tespedek, éppen valami hatszázadik csajos sorozatot nézek, azt sem tudom miről szól már vagy három rész óta álmodozva hanyatt dobtam magam és a plafont bámulom. Ezerrel Nicken jár a fejem. Vajon vannak ott csajok, hogy iszik? Szép csajok? Izgalmasak? Nagyobb a mellük, mint az enyém? Az mondjuk nem nehéz teljesítmény, már mondtam Rynak, hogy meg kéne növeszteni, műtétileg persze, olyan kis semmilyenek.
Narancsszínű selyem hálóingemben a tükör elé lépkedek, és szemrevételezem a melleim, a hajam, még azt is megnézem milyen kerek a hátsóm, amikor lejár a sorozatom esedékes része és csend ül a szobára.
Sikkantva fordulok meg amikor valami az ablaknak csapódik. Bassza meg, frászt kaptam.
Az ablakhoz sietek és derékból kihajolok.
- Nick? - pislogok értetlenül párat, mert nem értem mit keres itt, ilyen későn
- Micsinálsz? - napersze a szívem azonnal felzakatol, látom, hogy kissé imbolyog. Idejött részegen? Ez de hülye, mégis megmosolygom. Tényleg féltékeny, azt hitte valaki van nálam, ha nem lenne részeg adnék neki egy kis közjátékot, de így nem.
- Gyere fel! Nem! Lemegyek! Ne menj el és.. nem tudom, ne ess össze, meg... maradj itt, nem mászkálj el! - suttogom kifelé a szavak, noha apámék már alszanak,ilyenkor nem nagyon kelnek fel, a kutya meg úgy néz ki már megszokta Nicket, észre sem veszi. Belibbenek az ablakból, és elindulok kifelé, majd eszembe jut valami és vissza sietek.
- Nagyon részeg vagy? - plátói a kérdés rá is legyintek. Zakatoló szívvel lépek ki a szobám ajtaján. Mindegy, hogy részeg vagy sem, az számít, hogy itt van. Alig várom, hogy hozzá simuljak, megcsókoljam, ajkába marjak a fogaimmal. Kicsit hallgatózom a lépcső tetején. " "Fenn a lépcső tetején nincsen-embert leltem én..." Bah, kiráz a hideg, mert ez valami hülye filmből jut eszembe, amiben a csávó nagyon skizó volt és én tökre fostam. Most alig merek megindulni, mi van ha lent vár? Aj már. Lent Nick vár. Rémülten teszem a lábam a legfelső fokra. Vissza kéne futni a szobámba, de odalent Nick van. Jajjjaj. Futni sem kéne, akkor.... recsegnek a lépcsők. Picsába.
Sietősen szedem a lábam, jó, hogy mezítláb vagyok és majdnem meztelen. Király. Kilibbenek az ajtón, és érzem, hogy valaki követ, futva kerülöm meg a házat, hogy Nickbe ütközhessek. Valaki követ. Tudom, a sikzó a filmből, biztos baltával, meg akar ölni.
- Nick! NickNick! - súgom riadtan, ahogy közeledek afelé a hely felé, ahol hagytam, míg az ablakból láttam. Valaki meg fog ölni, ha nem érek oda időben, akkor majd megvéd. Észre sem veszem bármibe lépek, a szívem rémülten kalapál.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Kedd. Júl. 08 2014, 00:29

Zavar, hogy nem tudok felmászni. Eddig sosem volt ilyen problémám, noha nem mondom, hogy legelső alkalommal nem vakargattam tanácstalanul a fejem. El nem tudtam képzelni hogy a jó életbe kúszok felfele a rózsák között úgy, hogy a családnak ne szúrjon szemet az ha kissé viharvert lesz a lugas. Akkor is majdnem leestem, de mégis hősiesen felküzdöttem magam, és atyaisten, mennyire megérte. Azóta pedig már a lakásomba is majdnem az ereszcsatornán közlekedek, annyira megszerettem a kommandírozást.  
- Szia…- - amikor kihajol  vigyorogva integetni kezdek neki, hogy lássa tényleg én vagyok itt. Nekivetem a hátam a fatörzsnek, nehogy az kidőljön itt véletlenül.
- Csak hinyáoz…hiányoztál. Nem aludtál még, ugye? – nézek felfelé kissé hunyorogva. Mondjuk ha felkeltettem se éreznék gyötrő lelkiismeret furdalást. Ha én nem vagyok álmos ő se legyen az és tudom, hogy fordított esetben ő is simán felver hajnalban egy rossz álom okozta kényszerű ébrenlét miatt, volt szerencsém tapasztalni.
- Maradok, maradok… - engedelmesen leülök a fatövébe, de egy perc múlva már támolygok is fel. Leporolom a gatyám, amitől kissé kileng az egyensúlyom, de sikerül állva maradnom.
- Mindjárt jövök, elmegyek létráért! Az egyik ház udvarán láttam egyet!  - eltökélten és büszkén mosolygok, lévén az ötlet egyértelműen zseniális. Az meg ha csak udvarba mászok be nem számít betörésnek, és nem is törni fogok hanem átlendülök a kerítésen ebből következtetve csak beugrok egy kicsit és úgyis visszaviszem majd reggel, fel sem fog nekik tűnni. Meg is indulok a kapu felé, hogy bebarangoljam a szomszédságot, amikor megint feltűnik az ablakban.
- Egyáltalán nem vagyok részeg! – legyintek is, hogy mennyire józan vagyok és rendre orrom is csapom saját magam, de most még ez sem állíthat meg abban, hogy felfedező körútra induljak.
A házőrzővel már a második nap lepacsiztam. Hoztam neki kaját és megvakirgáltam a füle tövét sőt még a labdát is eldobtam neki, ezzel pedig még a legveszedelmesebb ugató harcost is meglehet nyerni.
Ha tiltakozik is az expedícióm ellen, én akkor is elindulok, és már a nyomnám le a kapu kilincsét, de megpördülök a tengelyem körül mert hallom, hogy jön, de a lépések egészen másirányba folytatódnak, mint amerre én vagyok.

- Hale? – botorkálva megindulok felé, de akkor már megint máshonnan hallom. Jobbra balra forgatom a fejem, denem látom a sötétben. Visszatámolygok a fához, ahol ücsörögtem, ekkor csapódik belém pánikszerűen.
- Azért ennyire ijesztő fejem nincs, még sötétben sem…- átkarolom a derekát, végig futattom a tekintetem rajta és boldogan konstatálom, hogy nincs túl öltözve, bár még ennyi textilt is bőven soknak és merőben feleslegesnek érzek. Húzom magamhoz egy üdvözlő csókra, közben végig simítok a vékony hálóingen, fenekére markolok. Az alkohollal vegyített szerelem teljesen elbódít, ütős egyveleg, palackozni kéne és kis fiolákban árulni.
- Mi a baj? – érezni a rettegést a levegőben, vibrál körülötte a félelem. Tart tőle, hogy kijön az apja és észrevesz? Őszintén leszarom most az öreget, gond nélkül elbeszélgetnék vele akár most is.
- De várj, mindjárt jövök! Csak a hozom aaaa.....szóval hozom. -sehogy se jut eszembe a létra szó és a beszédem is akadozik egy kissé, de eltökélten újra az utca felé kezdek botladozni.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Kedd. Júl. 08 2014, 12:13

Attól, hogy itt van mindig feldobódom. Pedig minden egyes nap találkozunk, nincs olyan pillanat, hogy ne rá gondolnék, ezt úgy hívják pszichopata. És ez én vagyok nem más. Tiszta beteges, hogy ilyen mérhetetlenül hülye vagyok. Azt hiszem egy kicsit ki kéne ebből magam kúrálnom. Beteg vagyok, betege a szerelemnek. De ahogy meghallom a hangját felbizsereg a bőröm. Mikor lesz ennek vége? Komolyan.
- Nem, de nem baj, ha igen sem. – milyen értelmes vagyok, de tényleg. De az, hogy itt van. Viii. Örömhullám söpör végig a testemen, nahbaszki.
- Hova? Nene! Ne menj el, nem! Ne hozz… mit hozol? Létra? – prüszkölve felnevetek. Ez most komoly? Mindegy is. Nem szánok erre több időt, még hallom, hogy nem részeg és megindulok lefelé.
A hülye horror film meg teljesen felidegesít, pedig csak egy hülye kép, semmi közöm hozzá, max egyszer láttam. Mégis frászt kapok, a szívem hatszázzal kalimpál, majd kiugrik a helyéről. Sietősen szedem a lábam lefelé a lépcsőn. Remélem, hogy nem hagyott itt, de tényleg, hogy nem megy létráért. Minek? Jó isten. Becsempészem az ajtón, ha nagyon részeg, még úgy úgysem láttam, szeretnék jól szórakozni, ez minden.
- Nick! – gőzöm nincs merre jár. De, hogy nem ott ahol hagytam az is ziher. Sietősen teszek egy fél kőrt.
- Nick! – súgom a sötétbe, iszonyat be vagyok parázva, erre eltűnik. Mi van akkor ha kinyírta máris a tömeg gyilkos? Atyaég. Végre meghallom a nevem és felé lendülök, olyan sebesen ugrom a nyakába, hogy majdnem ledöntöm a lábáról. De rettenetesen féltem. Lényegében attól, hogy meghalok, pedig gyerek korom óta tudom, hogy rémálmodban meg kell állnod, be kell várni a félelmed tárgyát, mert nem üldöz senki. De ezek csak álmok és nem valósak. A valóságban nagyon félek, mert az apám belémverte, hogy bárki, bármikor bánthat, mindig legyek résen. Borzalmasan ver a szívem.
A nyakába bújok, beszívom az illatát és menten fel is sóhajtok.
- De büdös vagy! Hol jártál? – sóhajtva simulok az érintése alá, felnyögök. Tényleg sok a ruha, ennyi sem kéne, akkor csupasz keze a bőrömhöz simulna, de akkor bajban lennénk, mentem megerőszakolnám. Így is alig bírok magammal. Az ajkára csókolok.
- Bah. – innen érzem, hogy ivott, hiába rágó, na meg kicsit támolyog is. Ha nem lennék befosva, akkor vicces is lenne.
- Semmi csak… semmi. – most mit mondjak neki? Hogy bepáráztattam magam? Biztosan kinevetne. Nagyon szeretném elfelejteni, de még borzong a hátam.
Kár, hogy nem mondja ki, hogy az apámmal is csacsogna, mert nagyon jót nevetnék rajta. Apus meg a csacsogás. Ő nem ezt teszi. Utasítást ad, parancsol és jah, Nicket is kicsapná a kapu elé. Kézen fogom és becsatlakozom mellé, ahogy megindulunk a kapu felé a selymes füvön. Mintha mi sem lenne természetesebb, minthogy az éjszaka közepén, egy részeg srác és egy rohadtul alul öltözött lány az utcán csatangolnak. Hogy itt van már nem is nagyon élek, talán nincs mitől, mert megvéd. De így full részegen….
- Mit hozunk? – mert persze segítek bármi is az amit most hozni fogunk, de mi az? Mert lehet van nekünk is, akkor nem kell kimenni az útra mezítláb. Meg máshoz sem betörni, milyen cinkes lenne ha lefülelnének? Apám boldog lenne, kapnék rendesen. Ráérősen sétálok mellette. Néha kicsit meghúz, ahogy kibillen, de imádom részegen is, mert olyan édes és helyes és imádom, vagy ezt már írtam.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Kedd. Júl. 08 2014, 15:01

Bizonytalanul kapaszkodom a fába, nem akarok orral előre bukni és most egy fél lépés is elég lenne a kívánatlan landoláshoz. Csak kótyagosan bólogatok arra, hogy nem baj, én is úgy gondoltam, hogy nem fog durcásan pislogni felém ha felzargatom éjnek idején.
- Igen..ott..– a kapun túli részre mutatok, de úgy mindenfelé, mert a karom jobbra-balra kileng.
- Ott a…az egyik háznál volt létra! – amit én megszerzek az életem árán is. Neki is vágok az útnak, megállíthatatlannak érzem magam, az alkohol mindig bátorrá és erőssé tesz….oké, inkább csak bátorrá.
Hátrahőkölök amikor a nyakamba vetődik, sietve lépek párat, hogy megtaláljam szebb napokat megélt egyensúlyomat. Nem sokon múlik, hogy nem dőlünk le mindketten a fűbe. Annak érdekes vége lenne, kiváltképp ha valaki kijönne a házból és rajtakapna minket.
Arra, hogy büdös vagyok csak felhörrenek, eddig mindig jó illatom volt. Bár még sosem másztam el hozzá részegen, ez is igaz.

- Meccset néztem egy kulturális szórakozóhelyen.  – most szebben hangzik, mint az, hogy kocsmáztam és végül is elég sok kultúra keveredett ott, francia, brit, amerikai meg még ki tudja mennyi más.
- Kikaptak a spanyolok. Mától utáljuk a Hollandokat, te is utálod velem őket, ugye? De ha hoznak füvet, akkor nem. Akkor szeretjük őket, de csak akkor. – ittasan néha indokolatlan és alapvetően értelmetlen szómenéseim vannak, ehhez jobb ha minél előbb hozzászokik majd.
- Nekem elmondhatod! ujjammal saját magam felé bökök, hogy biztosan tudja kinek öntheti ki szívétlelkét, mert végül is ki másnak tenné? Én mindent tudni akarok róla, amúgy is a legkisebb félelmeitől a legnagyobb álmaiig.
- És ne félj egy percig se, kiütök bárkit! – ez a kijelentés akkor válik csak igazán hitelessé, amikor levegőbe boxolva  megint meglódulok egy kicsit. Nem baj a mászást és a szomszédság zaklatását még ennek ellenére és észbontó elképzelésnek tartom.  Mert az is, kétség sem fér hozzá.
- Létrát! Valahogy fel kell jutnom a szobádba! – közlöm, mintha ez magától értetődő lenne. Fel sem fogom, hogy valahogy ő is kiért az udvarra anélkül, hogy kötélen ereszkedett volna le. Nem, az ajtó nem megoldás és még, mint lehetőség sem jut eszembe.
Észreveszem, hogy mezítláb van és megtámaszkodva a házfalban gyorsan lerúgom a cipőm.

- Vedd fel! – lábammal elé tolom a negyvenkettes tornacsukát, amibe még csónakázni is kényelmesen tudna. Egyszerűbb lett volna visszaküldeni valami papucs féléért és akkor én sem zokniban csoszognék, de ilyen logikai menetekre most nem vagyok alkalmas.
- Hoznom kell egy új pólót… - a kapu előtt még egy gyors mozdulattal magamhoz rántom, hogy feljebb gyűrjem rajta a selymet, amit az én egyik kinyúlt ruhám helyet visel. Nyakába csókolok, ujjaim a hajába szántanak.
- Mondom a tevre..tervet. – kezdek elszánt és komoly ábrázattal monológba.
– Annak a nagy sárga háznak az udvarán láttam neki volt döntve valami cseresznyefának. Átmászok a kerítésen, leszüretelem fát, megfogom a létrát, kidobom az utcára, utána ugrom és futunk, Te addig őrködsz, oké? – úgy avatom be, mintha minimum valami katonai rajtaütésre készülnénk, de könyörgöm, de ez még fontosabb feladat, mint az ellenséges csapatok lemasírozása lenne.
- Úú várj, kell valami zacsi vagy láda, ami belerakom a cseresznyét! - mivel azt is fogok lopni, ha már egyszer ott vagyok, de legrosszabb esetben majd keresek valami tárolásra alkalmasat miután belógtam. Az út közepe felé veszem az irányt, ilyenkor úgysincs kocsi, meg, ha lesz is majd kikerül, kerüld a balesetet az utakon, vezess a járdán jelleggel.
- Ez lesz az - megtorpanok a kerítés előtt, összeszorítom a szemem úgy méregetem mekkorát kéne ugranom ahhoz, hogy ne akadjak fenn a kovácsoltvasban.
- Neki futok! - hátrálni is kezdek, hogy lendületből tudjak repülni, most jönne jól az a bika, bedobhatna az udvarra. Remélem a háziak mélyen alszanak és nem fognak felébredni a magánakciónkra.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Kedd. Júl. 08 2014, 23:31

Én az egészet nem értem, de ha Nick azt mondja kell a létra, akkor annak úgy kell lennie. Ki vagyok én, hogy felül bíráljam a döntését? Az meg eszembe sem jut, hogy én vagyok a józan, ő meg a részeg és most nekem kéne okosnak lennem. Amikor most szabadultam meg egy rémálomból és olyan jó, hogy itt van, ettől vagy én igazán részeg. A kérdés sem nagyon merül fel benne, hogy mi a lószarnak nézeget Ő létrákat? Meg honnan tudja? Csak nem ott is van egy csaja? Neeem, azt nem hiszem. De minek neki létra? Na mindegy is. Majd kiderül.
- Tényleg? Nagyon jó kis kocsma lehetett. Ki nyert? - asszem foci meccsekről van szó, de miért nem velem nézi? Ha megmondja kinek szurkolunk, akkor nagyon jó szurkoló tudnék lenni. Tavaly popmoplányoskodtam. Jójó, tudom, hogy szüksége van a haverjaira, nem lehet csak velem, mindig Jójó. De nah. Ha egyszer nagyon hiányzik.
- A Hollandokat? Egyenesen gyűlölöm, rohadék mind. Fúj, gusztustalan férgek. - egyből nagyon nem szeretem őket. Most akkor a spanyolok kiestek vagy mi? És kik vannak még bent? Azt mondják a brazilok jó, vagy már kiestek ők is? Oh basszus. Csak biccentek, ha hoznak füvet, akkor kicsit mégis szeretjük őket. Ez hülye. Vidáman sétálok mellette, talpam alatt simul a fű.
- Mert te vagy a legnagyobb hős a világon. - tódítom halkan, de nem mesélek arról, hogy magamat paráztattam be, azt azonban elhiszem,hogy bárkit kiütne, mert nekem tényleg ő a hős, ami nagyon nyálas és be sem vallanám senkinek, de ha egyszer na....
- Értem! - létrát hozunk, de miért a szomszédból? Miért nem tőlünk? És... miért nem megyünk be az ajtón? Ez most valami kaland? Csak egy nagyon rövid időre bizonytalanodok el, mert nem vágom, hogy minek nekünk lopott létra, de ha kaland, hát jó. Meg most Nick részeg, neki most teljesítenie kell a pályát, hogy a következő szintre léphessen. Tisztasor.
Bólintok, hogy jól van felveszem a csukát, de..
- Akkor most te vagy mezítláb, az jó? - tiszta hülyék vagyunk, én csak mondjuk sodródom az árral, de élvezem. Valami kis játék ez. Én meg amúgy sem akarok logikázni szóval elvagyunk.
- Látod? Már nincs pólóm tőled. -kamu, van vagy kettő, de most ehhez volt kedvem, és ebben jobban láttam, hogy mekkora szilikon kéne a cickómba, hogy jó nagy legyen. Neki simulok, felnyögök a csóktól, megroggyan a térdem, ujjaim felgyújtják a vérem, pedig éppen csak megérint. A nyakába szusszantok, a fülére csókolok és elsúgom egy szexi kérést, hogy mit tegyen velem.
A terven felröhögök. Nagyon jól hangzik. Főleg, hogy ugrálni fog a kerítéseken.
- Vágom, és mi lesz a jel, ha jön valaki? - vannak azért nagyon fontos kérdések, mert csak nem kiabálhatok a kerítés mellől,hogy jönnek-jönnek. Arról nem is beszélve, hogy majdnem meztelen vagyok, tuti elvisz valami zsarumobil, de ez legyen a későbbi mese része.
- Hülye vagy? Ne lopj cseresznyét, van otthon és ez tuti tök kukacos, nem szeretem a kukacot csak, ha máshogy hívjuk és nem megeszem. A számba ugyan jöhet. - horrorosan jó páros vagyunk. Én az alig hálóingemben, meg a 42-es torna csukában, ami slattyog a lábamon, Nick kócosan, gyűrötten, zokniban.. Haladunk át a néptelen utcán, és még mindig nem vágom, hogy minek megyünk, de zacsim az nincs, hol van Josh, hogy hozzon egyet?
- Hallod, Élet, Harryngtonénak van egy böszme nagy medvéjük a kertben. Tuti bemászol? Tökre harap. - nem akarom elijeszteni de tényleg van egy bitang nagy kutyájuk, aki harap és kerget, meg mellé nem igazán ugat, egyszer csak előtűnik a semmiből és leteper, lesmáról, ha ízletesnek ítél meg nem ás el egyből.
- Neki futsz? - olyan hitetlenkedve kérdezem meg, mintha azt mondta volna, hogy most neki áll és átfesti. Mondjuk még az is sokkal jobb ötlet lenne, minthogy neki fut és beugrik.
- Élet, ez... komoly? Csak mert.... jó. - én hagyom hülyeséget csinálni, de már előre látom, hogy ebből oltári nagy zakó lesz.
- Te figyelj és ha.... nem tudom, tartanék bakot? Vagy amúgy így nem is értem, hogy most minek mászol be igazából? - nem leszek semmi jónak az elrontja, de már előre kuncogok magamban. Bitang nagyot fog esni, de mivel imádom, majd ápolom. Azért félre állok, ha tényleg neki futna, de már előre nagyon vigyorgok, ebből mi lesz?
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Szer. Júl. 09 2014, 13:47

Ezek tipikusan azok a dolgok, amik részegen kurva jó ötletnek tűnnek, ám reggel a kék-zöld foltok nézegetése közben fej fogva elmélkedek majd, hogy mégis mit érezhettem, amikor egyáltalán megfogant már csak maga a gondolat is? Ha kettővel kevesebb vodkát gurítok le, most gond nélkül osonnék be az ajtón, fel a lépcsőkön egyenesen a szobájáig, kikötvén az ágyában. Akkor nem feszítene kínzón azaz érzés, hogy nekem csakazértis az erkélyen kell közlekednem.
- Kulturális szórakozóhely! javítom ki sietve, mert ilyenkor általában tagadom a kocsmázást. Oda bagószagú alkeszok járnak, rám pedig egyik jelző sem illik, mégha a mellékelt ábra mást is mutat.
- Minden esetre, jónak jó hely, de nekem már megvan a legkedvencebbem! – magyarázom imbolyogva. Természetesen a numberone az marad még egy ideig, ahová először vittem sörözni. Még ha az ottani pincérrel nem kimondottan rózsás manapság a kapcsolatunk, akkor is.
Hálásan mosolygok és helyeslően bólogatok arra, hogy máris szidni kezdi a hollandokat, szeretem, hogy rögtön nekem ad igazat.
A dalszöveg részletre elé támolygok, közben még keresve hajdan volt egyensúlyom maradványait, és hosszasan, mohón megcsókolom. Ha  plusz egy felest ittam volna, nem érdekelne, hogy hol és mikor vagyunk, lelkiismeret-furdalás nélkül esnék neki itt kint a csillagok alatt. De egyelőre tartom magam, hiába úszkálnak alkoholban elhaló agysejtjeim.

- Jobb! – inkább én lépjek bele valami szilánkos szarba, mint ő, nekem jószerivel már úgyis mindegy. Dülöngélek jobbra balra, az út folyton kiakar lódulni a lábam alól, az, hogy van-e rajtam cipő vagy nincs, már nem sokat számít.
A pólót feljegyzem magamban, bár reggelre úgysem fogok emlékezni rá. A kérésére mélyről jövően felmorgok, hogy igen, csináljuk, itt és most, de rögvest, de aztán mégis tovább botorkálok vele.

- Látod, ezért is szeretlek, te mindenre gondolsz! – pörögni kezd belassult agyam a megfelelő jelzés után,  miközben az egyre magasabbnak tűnő kerítést méregetem.
- Tudsz fütyülni? mondjuk az se lenne kevésbé feltűnőbb, mint ’jönnek,jönneket’ visítani fejhangon. De bízom benne, hogy a ház népe citromfű teát ivott vacsora mellé, de legalább valami mély altatót vett be és egy kisebb apokalipszis sem ébresztené fel őket.
A kukacos cseresznye okozta pánikreakcióján csak felröhögök és lemondok kleptomán hajlamain ezen téren való kibontakozásáról.

- Szavad ne feledd. – azért azt az utolsó mondatod nem szabad csak úgy a levegőben hagyni.
Én jelen állapotomban nem jutok el addig, hogy felmérjem a helyzetet, azt, hogy miként is festünk mi itt így a nyílt utcán. Reggel emiatt is verni fogom a fejem a falba, már most tudom.

- Ne aggódj, szeretem a kutyákat, azok is szeretnek engem! – könnyelműen legyintek,  mit érdekel engem ha egy kiéheztetett pitbull vár a túloldalon, olyan fajta, aki ha eldobom neki a labdát visszahozza a fél kezem.
Bőszen és elszántan bólogatok, persze, hogy nekifutok, másfél méterről, utána fogok ugrani.

- Ha jól számolom a fizika törvényei szerint mindenképpen talpra kell, hogy érkezzek. Nincs más lehetőség. – megnyugtatom, nem kell engem félteni, csináltam már ilyet, noha vagy három évvel ezelőtt és teljesen józanon, és fele ekkora palánkon repültem át, de csináltam és ez a lényeg nem? A tapasztalat.  
- Dehogy tartasz bakot, sérvet kapsz! – nem is értem honnan jött neki ez a hülyeség. Átlendülök, nem lesz itt semmi probléma.
- Mert valahogy bekell jutnom a szobádba és se a kötélen, se a rózsáknál nem tudok jelen állapotomban felmászni. Ezért kell a létra. magyarázom, mintha teljesen logikus és magától értetődő lenne az egész. Nekem az is, így a tömények és a sörök után.
Nekilendülök, megfeszülnek az izmaim és lelkesedve rohanni kezdek a kerítés felé, hogy oroszlán ugrással átvessem magam rajta és ekkor rádöbbenek, hogy soha az életben nem tudtam jól számolni, a fizikaórák felét pedig ellógtam. Most is csak elméleti síkon működött a tökéletes tornász tervem. Átlendülök félig a kovácsoltvason, de megroggyan a kezem és háttal érek földet, igaz legalább a túloldalon.

- Baaaaaszkiii nyögök fel kapásból. Kiterülten fekszek, mint valami döglött béka. Hozzatok rám földet, keresztet és koszorút, én innen fel nem kelek többet. Ebben a pillanatban hallom, hogy valami liheg, s lőn megjő’ a medve, ami inkább egy ogre és egy troll közös gyermeke. Szeme fenyegetően villódzik a sötétben.
- Jó kutya! Okos kutya!  – próbálom megpaskolni egy kicsit, hátha neki is elnyerem a szimpátiáját, de válaszképpen csak nem kimondottan barátságos vicsorgást kapok. Feltápászkodom, a magam csiga tempójában hátrálnék párat, amikor valami dömperfélébe sikerül belelépnem és ismét koppanok a fűben.
- Basszameg! – utolsó reménysugárnak csak az bot szerű izé maradt, amit elhajítok hátha utána fut ez a dög, elvégre ha már kisautó van, akkor gyereknek is kell lennie az meg csak kutyázik néha.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Szer. Júl. 09 2014, 21:56

Megvan az a jó tulajdonságom, hogy hagyom kibontakozni. Most komolyan? Minek állnék az útjába? Nem utolsó sorban mert örülten jól szórakozom, akkor meg minek fosztanám meg magam ettől az élménytől? A legtöbb esetben sikerül kiábrándulom egy pasikból ha az részeg, de mert agresszívak és bunkók, de ő meg édes. Tetszik amilyen, és azt hiszem ez nem lesz máshogy egy ideig még!
- Aha. Kocsma! - mit kell ezen ennyit izélni? Egy kocsma is lehet kulturált, nem kell annak lebujnak lennie, ahol mindenki csak csajozik meg dohányzik, piál, mondjuk ezt Ő láthatólag tette, amivel semmi bajom. Még sosem láttam részegnek. Naná, hogy neki van igaza, azt sem tudom miről beszélünk. Ha utálni kell a hollandokat, akkor utálom és ennyi, ez a dolgom. Támogatni jóban-rosszban, jah nem, ott még nem tartunk. Hah. Csókjában elveszek, neki simulok, forró ajka fellobbantja a vérem, lángolva szalad végig a testemben, égető nyomokat hagyva szerteszéjjel. Egyetlen csókjával eléri, hogy átnedvesedjen a buggyim. Jó is ez. Egyszer csak elmúlik és normális leszek újra, egyszer csak, vélhetőleg soha, de már nem is számít, nem is érdekel. Ujjaimmal a tarkójára szorítok, a hajába túrok, magamhoz húzom, megkergetem nyelvemmel az övét, még mindig pia íze van de elnézem neki.
Oooké, ha neki jobb nekem főleg. Belelépek a cipőbe, ami eléggé nem a méretem, de ez azt hiszem el sem várható, azonban lelkesen csónakázom benne, néha kicsit megbotlok, majd pofára esek, de nem baj, hiro vagyok én is. Csak máshogy. Caplatunk át az utcán, még mindig nem tudom, hogy tulajdonképpen mire jó ez? Miért nem megyünk be az ajtón, de lehet tényleg csak kicsit szórakozni akar. Aki nem részeg nehezen fogja, hogy a másik éppen nincs képben. Megtehetném, hogy megállítom, de az olyan snassz lenne, akkor nem lenne ilyen kalandos ez az egész.
- Hogyne tudnék fütyülni, azt mindenki tud, nem? – meglehetősen életszerű leszek az utcán fütyörészve, egy kert előtt, alig felöltözve és gigantikus tornacsukában. Ha nem miatta csuknak le minket, hogy magánlakot sért, meg csór, akkor miattam fognak, mint prostitúció illegális helyen. Jó buli lesz, remélem, hogy nem hagyja hogy elvigyenek, a végén izmos rendőrök motoznak majd meg. Elfüttyentem magam, mint egy beteg rigó, nem leszek bajnok. De jobb a kiabálásnál, az egyszer biztos. Mondjuk mindkettő tök feltűnő, én vagyok az, a szembeni házból, engem itt mindenki ismer, de nem baj. Szép az éjszaka, a levegő balzsamos és Nickkel vagyok, mi kell ennél több? Nekem csak Ő és ennyi.
Szavam nem felejtem, pedig már most nem tudom, hogy mi volt az, hogy a francba is felejthetném el? Úgy bólogatok, mint aki nagyon képben van, az egész szitu mókás. Én meglehetősen jól szórakozom. Az azonban megriaszt, hogy neki fog futni és nincs nálam mobil, hogy felvegyem, pedig micsoda szenzáció lenne belőle. Ezt most el kell engednem.
- Oké, édes de… ez nem teljesen kutya, mondom, hogy medve van benne, giga nagy és rohadt büdös a szája. – igaz ez mellékes infó, de megosztom vele, mert miért ne, mondjuk rendezhetnének lehelő versenyt, az eb tutkóra berúgna.
- Jójó, de mi lenne, ha kivételesen… mindegy, csináld. – valamiért azt érzem nagyon jól fogok szórakozni, pedig isten lássa lelkem, nagyon szeretem, de ezt meg kell néznem,olyan lehetőség, amit nem lehet kihagyni, egyszerűen nem illik.
Azon, hogy kiszámolta helyben felröhögök, nem tudom mi alapján tette meg, de nem számolt sem a gravitációval, sem a súrlódással, de még azzal sem, hogy a kerítés magas és istenesen nagyot fog esni.
- Hogy az istenben érkezel talpra? -nekem már maga a mozdulatsor sincs meg, de ha kiszámolta, akkor az ki van számolva. Remélem van nála telefon, hogy hívhassak majd mentőt, de majd ápolom, tényleg, csak semmije se törjön el.
Újra csak elnevetem magam, sérvet mi? Kész kabaré. Kevesebb az esélye a sérvemnek, minthogy akkorát fog zakkanni, felkelnek a szomszédok is.
- Ha ide beugrasz és túléled, akkor felmászni is fel fogsz tudni a lépcsőn. – mondjuk kezdem kétleni, lehet a lépcső is veszélyt jelent rá nézve. Kezdek kicsit aggódni, hogy összetöri magát, de majd csak lesz valahogy, meg valahol azt hiszem csak viccel. Ám a fele sem tréfa, mert neki fut, körbe pillant, én meg riadtan állok a kerítés tövében.
- Uh! - kicsit megtolom, hogy befelé zuhanjon, ott fű van és föld, nem pedig beton, de már röhögcsélek. Ezt nem hiszem el. Ha én ezt elmesélem neki reggel nem fogja elhinni. Olyat nyekken, nem merek elkezdeni nevetni, pedig… fojtogat a röhögés, rázza a vállam. Ahogy megszólal kipukkad belőlem a nevetés, kezemet a szám elé szorítom, hogy ne nyigjak hangosan. Nem tudom megkérdezni, hogy van, mert ráz a sírva zokogás. Egészen addig míg megjelenik az eb, ekkor válik Nick arca hulla sápadttá. Nem vagyok meglepve,.Megmondtam, hogy nagyon nagy a kutya és nem is kedves. A kerítéshez lépek, két kezemmel markolom, és nagyon de nagyon szurkolok.
- Élet…- kezdenék bele, de feltápászkodik és menten hanyatt is esik, újra felzokogok, rám tör a visíthatnék, annyira kell. Markolom a rácsokat, és rogyadozva röhögök. Fektében botozik, és ezen is sírva fakadok.
- Zsehhhhemle, gyehre…..- visítva röhögök, most aztán nagyon szexik lehetünk kívülről.
- Zsehhemle gyere ide! – sajnos nem tudom a kutyát magamhoz hívni, mert a magas hangon való röhögéstől nem vesz komolyan,pedig ismerem. A bent lakók lányaival jóban vagyok, meg a srácokkal is. A kutya a büdös életben nem fog bot után menni, miközben betolakodót foghat. Miután sikerül megszólalnom magamhoz hívom, megvakargatom a füle tövét és változatlanul sírva vigadok. Az ahogy átesett… jó isten, az sokáig kísérteni fog. Kár, hogy nem tudtam felvenni.
- Hozd a létrát! – persze nálunk is van és az ajtón fogunk bemenni, de a küldetés legyen teljes.

Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Csüt. Júl. 10 2014, 15:24

Csak félig vagyok jelen, lévén egyik felem éppen ezerrel pörög azon, hogyan tudnék élve bejutni, másik felem, részeg, harmadik felem…remek, már a matek se megy, nem mintha valaha is jeleskedtem volna belőle.
- Amy nem, ő tök béna. Mint általában mindenben. – pedig mennyit próbálgattam megtanítani neki, de azon kívül, hogy percenként töröltük le a tükröt nem lett több haszna. Fél óra után feladtam, nem is értem, hogy lehetünk ikrek, semmiben nem hasonlítunk.
Felnevetek a fütyörészési próbálkozásán, a húgomnál ugyan klasszisokkal jobb, ezt be kell látni. A Kill Bill még talán menne is neki, de nagy karriert nem futna be e téren ő sem.

- Nyugi, mondom, hogy értek a kutyákhoz. A tietek sem evett meg, pedig ő sem volt túl barátságos az elején.  – tiszta Kisherceg vagyok, megszelídítek én bármit, mondjuk remélem ma rókával nem fogok azért találkozni, semmilyen értelemben se. Ekkor még naivan hiszem, hogy legrosszabb esetben is egy termetesebb németjuhász fog körbefutkosni.
Átszellemült ábrázattal összpontosítok, ezerféle lehetőség kering a fejemben arról, hogy miképp tudnék szárnyra kapni, de egy eshetőség sem végződik pofára eséssel és az esetleges lebukás veszélyének faktorát  minimálisnak ítélem.

- Hát úgy ugrok aztán, ott át, és úgy…na, szóval érted…  - egyik kezemmel a fejemet vakirgálom, másikkal a kerítés felé mutogatok nagy elánnal, hogy lássa miként akarom kivitelezni talpra érkezésemet. Én lelki szemeimmel kristálytisztán látom, nem lesz itt semmi probléma, felesleges mindennemű aggodalom.
Futok, elrugaszkodok, lendülök és zuhanok. Durcásan felmorgok arra, hogy kiröhög. Józanon én se venném komolyan a helyzetem, de most…most hívjatok papot, meg egy gyorsírót, hogy kilehelve lelkem lediktáljam neki a végrendeletem.

- Nem, ne te csa nee…ez a…ez benne volt a tervben- suttogom Hale felé. Miatta halok meg nem sokára, de legalább ő jót vígad rajta. Szép is a szerelem.Volt értelme élnem. Ha nem a eséstől pusztulok meg, akkor az a dög fog élve felfalni.
- Zsemle?! – döbbenten pislogok a kerítés felé, amint magához akarja édesgetni a csahos medvét
- Zsemle? Ezek képesek voltak egy kibaszott orkot elnevezni zsemlének? – nyilván ennek kellene a legeslegkisebb problémámnak lennie, mivel hogy hasogat a hátam és zúg a fejem, mellé már az idióta dömper miatt a bokámat is kezdem fájlalni.  
Hasonlóan suta mozgáskultúrával ismételten felkotrom magam, amíg el van terelve a fenevad figyelme és bal lábamra kissé bicegve elindulok oda, ahol az utcán azt a nyomorúságos létrát láttam, közben halkan morgolódva és a vaksötét ellenére próbálok figyelni, hogy a drága kutyuli lerakott bombáiba ne toccsanjak bele, mivel most különösen hálátlan lenne, minthogy zokniban csoszogok.

- Akkor tuti ne szedjek cseresznyét? suttogom valamivel hangosabban a hátam mögé. Nem tartana semeddig, ha már egyszer bejutottam. Maximum leesek onnan is és a járdán placcsan szét a fejem, Zsemle pedig megeszi ezzel egyúttal tüntetve el ittlétem minden nemű bizonyítékait.
Két kézzel markolom meg az alumíniumot és, ahogy a jó kedélyű mesteremberek szoktak egynehány ihletadó feles után, dölöngélek az utca felé kifele, közben felrúgok valamit.
- Látod, még vödröt is találtam! – simán szüretelhettem volna. Egypárszor erősen kilengek, nem sokon múlik, hogy nem koppanok megint a földön, de nagynehezen odaegyensúlyozok, és átadom a létrát a kapu felett. Baszki. Volt kapu....persze, hogy volt kapu. Lenyomom a kilincset, és nyitva van. Ez az a pillanat, amikor letudnám fejelni a falat, még így illumináltan is, mert azért a kétszeri zakó, józanított rajtam, nem is keveset.
- Fuss! Gyorsan, siess! – kiálltok és intek Hale felé, mert látom, hogy felkapcsolódik a villany a házban és hallom, ahogy fordul a kulcs a zárban. Én is menekülőre fognám, de a dög, újból megtalál. A következő másodpercben már erősen hunyorgok egy kurva erős elemlámpa fényétől, ami egyenesen a szemembe világít.
- Baaaz…..izé..köhöm….kiszökött a kutyája! – válaszolom kapásból a még fel nem tett kérdésre. Kezemet a magam elé emelem, felfogva az erős fényt. Mondjuk már édes mindegy a retinám kiégett. A füstös hangú férfi pont olyan emberbarát, mint az eb és rám ordít, hogy takarodjak, mert rendőrt hív.
- De uram, nem érti? Most hoztam vissza, mert kint kószált, mellé pedig megtámadott, nézze! – felé mutatom cipőtlen lábfejeim egyikét, hogy lássa, letépte rólam. Kissé kilengek, egyik kezemmel megtámaszkodom a kovácsoltvasban és utána sántikálva lépek párat hátra. A pasi is megdöbben, magához hívja Zsemlét, dörmög valami olyat, hogy pedig nem szokott ilyet csinálni és sajnálkozni kezd majd felajánlja, hogy reggel menjek vissza és kifizeti a csukám, amire csak legyintek, mondván, hagyja a francba és mutogatok a kijárat felé, jelezve, hogy mennék.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Pént. Júl. 11 2014, 12:57

Csak legyintek, nem hiszem, hogy Amy mindenben béna lenne, egyszerűen csak Nick elfogult vele szemben, nem hiszem, hogy tényleg béna lenne, az nem lenen valóságos. Ha meg ikrek, főleg. Csak.. mikor mutat már be neki? Nagyon szeretném megismerni, tuti tök jófej. Csakhogy fél, hogy elárulja a kis titkait, de nem sok lehet neki. Pedig nagyon érdekelne mind. Nah majd egyszer felmegyek, amikor tudom, hogy nincs otthon, mert az vicces és esetleg összefutok a húgával. Jó terv. Máris mosolygok magamban.
- Oooké, nekem jó, ha te azt mondod. Csak .. oooké. – ha azt mondja akkor úgy is van, igaz a szomszéd kutyája nem barátságos jellem, de ez legyen a jövő kottája. Majd elválik mi is alakul velük.
Átbattyogunk az úton és nekilát, hogy elmagyarázza, hogy esik át a kerítésen. Már előre nagyon visongatós a kedvem.
- Várj, adj egy csókot előtte, hátha megesz a kutya és nekem csak a darabkáid jutnak. – mohón a szájára csókolok, Vágom, hogy fog majd vetődni, milyen szögben, meg miegymás, de sejtem, hogy összetöri magát. Majd hívok mentőt vagy valami. De rémlem ez nem kell. Amúgy is félig meddig meztelen vagyok, nem lenne jó semmit sem hívogatni, sem mentút, sem rendőrt sem semmit, ahhoz fel kéne öltöznöm, mondjuk ezt annyira másodlagos.
Ahogy átrepül a kerítésen és hanyatt esik… nah ezt nagyon sokáig fogom magam előtt látni, esküszöm. Megérte, hogy ma este idejött. Majd józanon elmesélem neki, hogy milyen mulatságos volt, ha abban tudom hagyni a visongatást. Igyekszem halk lenni, nem nagyon feltűnő, de kicsordul a könnyem a vihogástól. Nem hiszem el. Jóég!
- Értem! Ez volt az alap terv. – tényleg értem, de azért na. A hasam fogom, főleg, ahogy megdobja a hátast a dömpiben és megjelenik Zsemle vadsággal a szemében. Jószerivel sírva fakadok.
- Ne haragudj, Élet! Tényleg, én csak…- és persze tovább nevetgélek, ezt az egészet valahogy nem hiszem el. Mert én meg ráadásul hagytam is, hogy megtegye és még mellé bíztattam is, ez vagyok én. Pedig nagyon-nagyon szeretem, tényleg. Szívem minden szeretetével. Most is, ahogy imbolyog, meg elfekszik, ahogy van, ha egyszer szeretem.
- Az ahha, Zsömi. – kifújom a levegőt és megvakargatom a kutyát, miközben igyekszem nem sírva röhögni, de nem megy jól. Estenem, ahogy hanyatt esett, az.. felülmúlhatatlan. Majd holnap megmasszázsozom vagy még ma este. Meg kéne kérdeznem, hogy részegen tud-e…. nahmerthogy volt olyan pasim, akinek részegen nem állt, pedig én ki vagyok éhezve, mint mindig, ha vele vagyok.
- Hát. Töltött Zsemle? – sok-sok hússal töltött szemle, akkor mondjuk dupla hamburger, csak sajt nincs benne, de még lehet, mondjuk emberi bőrből. Nem nagyon szimpatizál Nickkel, mert csak a sajátterületén van, ahol embert lehet enni elméletileg, ez a küldetése. A végén már halkan mulatok, mert látom, hogy szegény szerelmetes kedvesem biceg és minden baja van, tuti levegőt is alig kap.
- Ne lopj cserkót, adok neked, kevésbé kukacosat, gyere már! – de közben még nyihogcsálok, mert az nem volt semmi, ahogy hanyatt esett, estenem. Ezen egy hátig fogok mulatni, ha nem tovább. Nagyon kár, hogy nem vettem fel. Holnap ő is röhögne rajta, mert az egész rohadt mókás. Felkapja a létrát, megint pofára esik, ezen újra vihogásba török ki. Átpasszolja a létrát a kerítésen, átcibálom, leengedem a lábaim elé és figyelem, hogy végre felfedezi a kaput, de ekkor kijön Mr. Harryngton, nekem abból is kimaradt minden, hogy felkapcsolta a lámpát, mert azzal vagyok elfoglalva, hogy menekülnöm kéne a létrával de lefagyok. Ez milyen szar már, de komolyan. Újra vihogni kezdek, hogy létrát csór és ezt milyen komolyan teszi, aztán magyarázkodni kezd, mitől megint vihogni kezdek, ma lehet én vagyok igazán részeg. Ki tudhatja.
A faszi engem észre sem vesz, pedig valljuk be elég feltűnő jelenség vagyok az alig ruhámban, létrával a kezemben. Faszkival..
Közben Nick mellém sétál én meg tovább röhögcsélek.
- Te nem vagy normális! Hol a cserkó? – mintha nem én beszéltem volna le róla, hogy lopjon. Nevetgélve sétálok vissza a házunk felé be a kertbe és persze létrával a kezemben elindulok befelé az ajtón, hogy kicsit hallgatózzak.
- Gyere, csak maradj nagyon csendben! – naa most a legjobb. Ahogy a létrával becsörtetek az ajtón, a nagy csendben megindulok felfelé és intek Nicknek, hogy kövessen. Remélem nem áll le megbámulni a nappalit, vagy a lépcső mellett lógó képeket, esetleg fatust a lépcső tetején.. mi? Jah, csak hallucináltam. A szívemhez kapok, ezzel egy időben a létrát a lépcsőnek csapom….
[/color]
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Szomb. Júl. 12 2014, 02:24

Ahhoz továbbra is tartom magam, hogy Amy és Hale nem találkozhatnak. Ismerem a húgom és tudom, hogy irtózatosan beégetne. Gyerekkori képeket mutogatna neki és kínos sztorik tömkelegévével untatná. Mondjuk az is igaz, hogy még nem volt alkalma ilyet csinálni...de nem is lesz, ha rajtam múlik.
Mintha visszatérésem valóban kétséges lenne, jó hosszúra nyújtom azt a búcsú csókot. Kezem a hálóinge alá szalad úgy vonom magam felé, nyelvem vadul kergetőzik az övével, finoman meghúzom az ajkát.

- I'm addicted to you...- súgom bele a csókba valami elhaló dallammal. Zúg kissé a fülem, ahogy a vér forrósodva száguldozik bennem. Ilyenkor járnak erre emberek? Nagyon feltűnő lenne ha esetleg itt…de nem előbb a küldetés. Halk nyögés kíséretében válok el tőle, mert még fél pillanat és nem csak az a nyomorúságos létra lesz felállítva.
Más biztos vagyok benne, hogy egy ’Nick, te nagyon hülye vagy’ legyintéssel hűtött volna le és parancsolt volna melegebb helyekre, de ő hagyja, hogy önmagam legyek. Ilyenkor, még így részegesen is, rájövök, hogy abszolút felesleges lenne keresgélnem más után, ha a legjobb már az enyém.
Hátrébb togyorgok, nekifutok, zuhanok, hanyat vágódom és, hogy teljes legyen a kép kutyázom is egyet.

- A Predátor találóbb lenne… - morgom a dög irányába a felkelésnek semmi jelét nem mutatva. Végül is kényelmesen fekszem csak egyedül unalmas. Túlságosan hozzászoktam ahhoz, hogy van mellettem valaki, amikor ébredek, csak ezért terpeszkedem fel.
- Megyek, megyek... – a hátam hasogat, szúr az oldalam a beszorult levegőtől, a bal bokámra pedig nem tudok rálépni, de legalább nem tört el semmin és ő jót röhögcsél rajtam. Fogom én ezt még előnyömre fordítani, csak jussak végre el az ágyáig.
A cseresznyézést egyelőre hagyom, inkább zörgök egy sort az udvaron, felverem a ház népét.
Amikor a hapek kijön egy pillanatra az ütő is megáll bennem, jó mondjuk van elég ügyvéd a hátam mögött, nagyon nem kell félnem attól, hogy lecsuknak. Megmondom, hogy Hill vagyok és igen, George Hill fia, és legrosszabb esetben is pár csúnya pillantást kapok meg egy apámnak küldött kézfogást. Talán vállba is veregetnének, de azt jobb ha nem teszik, mert menten megfejelném őket a fájdalomtól.  Tény, hogy a Salisbury név rizikósabb, de remélem Ő már árkon-bokron túl jár, az, hogy létrával vagy anélkül már rohadtul nem érdekel.
Látszik, hogy most ébredt a pasi, meglehetősen kómás és Zsemle hogyléte jobban izgatja, mint az én viharvert állapotom, csak a cipőtlenségem hatja meg, de azt pedig bekaphatja. Kitámolygok a kapun, a magam belassult tempójában, amihez már a sántaság is csapódik.

- Cica, mondtam, hogy fuss... -odaugrálok féllábon mellé és tarom a kezem, hogy adja át küldetésünk sikeresen megszerzett tárgyát, én vagyok a férfi, mégha rokkant is, de cipelem.
- Várj! Az ipse pénzt akart adni a megevett csukámért, de visszamegyek és kérek inkább cseresznyét helyette! - amennyiben nem állít meg, 180 fokos fordulatot veszek és elkezdek visszabicegni az udvar felé. Ha nem enged akkor csak durcásan pislogok felé egyetkettőt. Belépvén a kapujukon indulnék az ablaka felé, minthogy én ott fogok bemászni. Èrtetlenül mutogatok is arra, nem gondolja, hogy véremet ontom a kommandóért csak azért, hogy az ajtón bemenjek?!!. Ha nem fájna majdnem minden porcikám akkor hevesebben lázonganék, most csak diszkréten morgok. Ez is egy fázisom. Amikor morci vagyok és ilyenkor úgy nézek, mint egy durcis kisfiú a nagycsoportban. Viszont ez gyorsan múló szeszély, ezt szokta követni a...
- Beakarlak mutatni a szüleimnek. Mert én tényleg szeretlek, Hale és örülnék ha ők is megismernének téged, rájöjjennek, hogy alaptalan minden paranoiájuk. Hogy ők is tudják, hogy ez nem az, amit megszoktak tőlem, szóvalhogy, izé...érted.. -...spontán őszinteségi hullám. Ezt külön utálom. Ekkor mondon azokat, amiket azokkal a bizonyos 'kurvajóötletekkel' együtt bánok meg reggel. Persze nem minden esetben, de legtöbbször. Kihúzok egy széket az előszobai asztaltól, rávetem magam, úgy nézegetek körbe a sötétben, noha egy villany jól jönne. Jobb híján a telefonomon kapcsolom be az elemlámpa alkalmazást, azzal világítok körbe. Szép meg nagy és tágas, de a belső milliő pásztázása közben izgalmasabb dologra leszek figyelmes. Nyikorogva tolom ki alólam az ülő alkalmatosságot és megindulok a képek felé.
- Úu, ez te vagy? De aranyos...ő pedig anyukád...hasonlítassz rá... és ő meg a rettegett Mr. S. - rábökök pár fotóra, elmerülök a családi portfólió tanulmányozásában, amiből az éktelen csattanás ránt ki.
- Mi a... - kiálltok fel normál hangerőn, ami így a némaságban elég robajos. Minek hozta be egyáltalán a létrát? Elrebegek egy imát, hogy a família jó alvó legyen és egy kicsit....nagyon halláskárosult.
- Most nekem kéne futni, ugye? - megint sutyorgok és nagyot nyelve pillantok a szülői szoba felé. Még mindig eszmecserélnék az apóssal, azzal nincs hiba, de azért sejtem, hogy nem ez lenne számomra a legelőnyösebb első találkozás vele

Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Szomb. Júl. 12 2014, 21:04

Az egész este egy rossz filmbe való jelenetek sokaságát vonultatja fel, és akkor már nem is egy filmben hanem sokba. Van pár dolog, ami teljesen biztos, az egyik, hogy nagyon szeretem ezt a nagyon örültet, a másik, hogy betegre nevetem magam. Már most érzem, hogy fáj a hasam, lesz ebből nekem izomlázam így vagy úgy. Azt meg csak remélni merem, hogy az estének lesz még folytatása is, mondjuk a hálómban.
Megvárom Nicket míg kilép a kapun, Mr. H. meg eltűnik a házban, nyomában Zsemlével, aki nem mindig ilyen kedves, mint ma este. Ahogy felém biceg, elfog egy kis pánik, hogy megütötte magát, de inkább csak röhögcsélni kezdek. Nem tűnik úgy, hogy nagy lenne a baj.
- Nélküled? Jó fegyverhordozó nem hagy cserben. – magyarázom neki mosolyogva, persze a létrát nem adom át, mert amúgy is sérült, meg abban kapaszkodom. Igyekszem nem nagyon röhögni de nem megy jól. Már meg sem kérdezem, hogy van, mert láthatóan nem jól.
- Jesszus dehogy.  hagyd már! sem a cipő nem kell, az a lábamon van, sem a kukacos cserkója, gyere már. Niiiiick. – kezdek kicsit nyafogni, mert nem szeretném, hogy rendőrt hívjanak ránk, apám kibelez az egyszer ziher.  Áttessékelem az utcán, be a kertbe és be az ajtón, nem baszki, nem fogok létrát mászni, mer a végén lezuhan és én is és összetörjük magunkat,milyen szép mese lenne már. Hogy a létra ebben az esetben minek marad a kezemben? Tudja a fene. Megindulnék felfelé, amikor olyasmit hallok, amitől a szívem feldobban, a vérem magas hőfokon égetni kezdi a testem, arcom kimelegszik, lábujjig vörösödöm el. Megállok a tágas nappali elején és felé fordulva bénázok a létrával.
- Tényleg? Én… nagyon örülnék, de lehet nem kedvelnének, neked egy….- komolyabb lány kell, aki megállít, ha hülyeséget csinálsz, aki vigyáz rád és óv, nem pedig átlök egy kerítésen, miután hagyta, hogy nekifutásból megpróbáld átugrani. De közben elönt egy szeretet hullám, felé hajolok, mohón a szájára csókolok, majdnem leejtem a létrát is.
- Nagyon szeretlek és nagyon szívesen és én is… bemutatnálak apunak, csak ne most az éjszaka közepén, meg hogy…. – végig mutatok magamon, meg aztán a létrán, de inkább csak magamon, mert én nagyon cinkes vagyok és apu elé nem így kéne állni a szerelmemmel. Megint az ajkára csókolok, elnyújtom, hogy hosszú legyen, mélyen sokat mondó, szerelemről mesélő.  Aztán indulnék felfelé, de leül az előszobában. Mi a frászt csinál? Most komolyan itt fog leülni? Most ez mi? Odafönt nyikordul egy ajtó, de lehet nem jól hallom ő meg a székkel zajong.
- Nick! Apám megöl, első körben engem, menjünk már. – mondjuk az sem sokkal jobb, hogy a szobámban rejtegetem, azért is nagyon fogok kapni idővel. Ha lebukunk és mert Murphy egy gonosz disznó le is fogunk, inkább előbb, semmint utóbb.
A telefon fényében a képeket vizsgálgatja, ez de milyen égő. Ja ne már, és nincs is olyan mogorva feje, mint anyunak, jó nem az, de … ahhh, ne már. Apám meg igazán morcos a képen, mert éppen valami vacsoráról lett elrángatva, ahol biztos fiatal lánykákba mártogatta a pennáját és nem volt boldog hogy haza kellett jönnie.
- Igen, de.. – odaverem a létrát a lépcsőhöz, olyan hangosan csattan a full némaságban, hogy kis híján leáll a szívem. Az sem sokat segít, hogy Nick kiabál.
- Ssssss. – hallgatom a szívverésem, meg hogy mi történik, amikor meghallom, hogy tényleg valaki járkálni kezd. Tétován lépek kettőt.
- Bújj el! – súgom és az egyik előszab ablakot fedő sötétítő felé mutogatok, nem messze tőlünk valóban nyílik apám hálójának az ajtaja. Kilép a folyosóra és engem lever a víz, nekem is el kéne bújni, de létrával annyira nem könnyű. Így a lépcső aljának támasztom és megindulok felfelé.
- Lesett a létra. – közlöm és mielőtt anyu bármit is kérdezhetne belépek a szobámba. Milyen létra mi? Meg mi lesz még? Kilesve látom, hogy anyu elcsattog a lépcsőn. Ha van isten Nick már elbújt. Hevesen kalimpál a szívem, ha lebukunk cinkes lesz. Én hálóingben, tornacsukában, félig meztelen  meg kócosan, részegen. Szép lesz ez.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Hétf. Júl. 14 2014, 14:28

Reggel, ha majd kótyagos másnappal átértékelem ezt az egész lehetetlen szituációt, magától értetődve kettő fogadalmat fogok tenni. Elsőször is a Harryngton lak örök idejű elkerülését, illetve, hogy soha többet az életben nem iszom alkoholt. Ez utóbbi betartása roppant jellemző lenne rám.
- Te vagy a legjobb. Legközelebb is téged hozlak létrát lopni! – lépek egyet a fájós bokámra, felszisszenek és rögvest eldöntöm, hogy nem, mégsem lesz legközelebb. Elég volt ez egyszer is. Sőt.
Végleg elengedem a cseresznyeszedést, helyette tovább bicegek mellette a házig, hogy végre életemben először használjam az ajtójukat is.

- …Hale Salisbury kell. – fejezem be félbe hagyott mondatát kellő komolysággal, hogy utána elvesszek a csókban.
Apa mondjuk kissé keserű szájízzel, de hozzászokott a barátnőm gondolatához, anya a mai napig nincs elragadtatva, bár annak végül is örül, hogy nem fekszem minden éjjel más ágyába. Amy meg…ő az első perctől kezdve engem szekírozott, hogy reméli nem csak játszani akarok vele. Az én lelki hogylétem nem kifejezetten hatottam meg. Szeretem a húgomat. Eeeel sem tudom mondani mennyire.

- Engem mennyire fognak szétcsapni? Ahogy végig mutat magán kihasználom a helyzetet, már amennyire a félhomály engedi, újra és újra végigpásztázom és percről percre jobban idegesít az, hogy csak nézem. Nem, tényleg nem most kell lepacsiznom az öreggel, mert az még plussz órákat venne igénybe. Azzal megint nem számolok, hogy esetleg pisztolyt szorít a fejemhez a családfő és kirugdos még a városból is vagy szól valamelyik két ajtós szekrényének, aki unott arccal ver péppé.
A csattanó létrától én is kapok egy mini szívrohamot. Mondtam, hogy mászni kellett volna, elvégre azért loptam. Hirtelen nem is kapcsolok, hogy most akkor mi van? A neszezést hallom fentről, meg sejtem, hogy most kéne menekülőre fogni, mutogat is valamerre. Mit akar? Ugorjak ki az ablakon? Hát jó.
Sietve sántítok oda, közben becsapódik az ajtaja. Legalább ő élve megússza…egyelőre.
Morgok egy sort, mert csak bukóra sikerül dönteni az üveget, hiába feszegetem. A remény hal meg utoljára alapon mindkét kezem kidugom, de nem, felmérem a szomorú helyzetet, így sehogy sem fogok kiférni. Elhúzom a függönyt magam mögött, mintha annak hangszigetelő csodatulajdonságokkal bírna, mert már a lépcső felől visszhangoznak a lépések zajai. Kezdek kapokodni, a pulzosom egyre magasabbra szökik.  Még egy próbát teszek a szent erőszakhoz folyamodva. Végül borzalmas nyikorgással enged a zár és kicsapódik az ablak én pedig neki is kezdek a szökésnek. Átemelem a bal lábamat,  persze, hogy az a fájós. Feljajdulok, mert koránt sem tesz jót a bokámnak, hogy egész testsúlyommal ránehezedek. Megnyekken ék kifordul alólam én pedig a szó szoros értelmében kiborulok a virágágyasba arccal előre. Fájdalmasan felnyögök a tragikomédiámon és prüsszkölve köpködöm ki a számba keveredett földet. Az azonban teljesen biztos, hogy nem fogok felkelni, hanem itt elásom magam rögtön, de azért még egy imát elmormolok, hogy a csodafüggöny legyen annyira hatásos, hogy a háziak ebből semmi ne vegye....és ekkor egy kétségbeesett női hang sipít fel mögöttem, hogy "betörő"! Baszki. Ha kívülről látnám magam, ahogy pofára esve döglődöm a nyitott ablak alatt a petúniák között én is erre asszociálnék először. Arra, hogy egy szerencsétlen, alkoholista hajléktalan elindult cipőt lopni magának. 

- Csókolom! Nem, ez nem az, aminek látszik. Nem vagyok betörő...én csak... - -... egyetlen szem lányának hős szerelme vagyok, nem egy kleptomán csöves. Piszkos arcomat Hale anyja felé próbálom fordítani és mérlegem, hogy érdemes-e bemutatkozni vagy bölcsebb lenne-e elhallgatni kivoltomat és elfutni minél gyorsabban. Már ha tudnék futni..már ha egyáltalán feltudnék állni...
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Pént. Júl. 18 2014, 11:38

Ha a reggelt megéljük lesz min viháncolni, miközben majd kenegetem a sérüléseit és beszámolok azokról, melyeket tudom, hol is szerzett. Mert mindennel én sem lehet tisztában. Az azonban biztos, hogy a lábán a cipő miatt én szívatom szegényt, mert a cipője a lábamon figyel.
Büszkén kihúzom magam, hogy én vagyok a legjobb és igenis mindenhova engem vigyen el. Ám lehet nem kéne többször ilyen faszságot csinálni, a végén valaki lesérül és lesz siránkozás én meg azt hiszem vihogni fogok minden ilyenen,mert kattant vagyok, ezt mindig is tudtuk. Két kattant egy pár, jók vagyunk együtt.
- Ajánlom is! – mohón viszonzom a csókot és pajzán ötleteim támadnak, hogy merre csókolhatna még, annyi hely van a testemen, ami felforrna az ajka alatt, csak alkossunk úgy, hogy minden összejöhessen. Azt már ki sem fejtem, hogy szeretem, mert nekem ő az igazi ezt is tudom már, amikor majd egyszer vége lesz, akkor én leszek az aki kiássa magának a sírgödröt és önként befekszik, hogy minél előbb földeljék el. Nélküle minden perc hiábavalónak bizonyul. Az egyetlen, aki rámír, ha depis vagyok, vagy elküldi az éppen előbb hallgatott zenét, akivel rajongunk egy filmért, vagy tudunk ugrálni az ágyamon, aki tud gyerek lenni, de mellette a férfiassága, és nem kifejezetten a farkára gondolok, örülten vonz. Kellő pillanatban komoly és érces, amitől lecsúszik a bugyim, ez van.
Az, hogy bemutatna a szüleinek szíven simogat, de mellé elfog a pánik. Szívem zavaros ütemre billeg, vagy lehet csak a lábamhoz csapód létra zaja ez? Nem hinném, ez a szívem és lelkem ódája.
- Nagyon, ne aggódj, majd pürét tudsz enni. – biztatom egy olyan vigyorral, amiből akár komolyan is veheti, hiszen Igort ismeri…. Nah valószínű Ő fogja kitépni a szívét és lenyomni a torkán.
Amúgy meg mindegy, mert ha bántani merik, akkor…grrr, neki ugrom mindenkinek és kibelezem őket egyesével, egy fogpiszkálóval, nem lesz könnyű, de megoldom.
Közben az események felgyorsulnak és anya lecaplat a lépcsőn, én meg próbálom megüzenni részeg rómeómnak, így kis r-rel, mert amúgy másfajta név, hogy bujdokoljon el, erre mit tesz? Elkezd kimászni az alakon. Jó isten. Neeeee! Visszatrappolok a lépcsőn és próbálom anya figyelmét elterelni, de Nick úgy nyikorog, mint az állat, illetve nem ő, hanem az ablak és innentől sejtem, hogy minden elveszett. Óh istenem, mond, hogy a fatus nincs itthon. Halk imákat rebegek magamba és közben a pasim puffanva bezuhan anyu díjnyertes begóniái közé. Ha más nem, akkor ezért halott, meg leszek én is.
- Anyuuuu. – nyígom, de elrántja a függönyt és kipillant az alakon, majd riasztózni kezd. Nekem meg ordít, hogy hozzam a csákányt(?), ami az ajtónál van(?)! A mit, a honnan? Mivan? Ehelyett én is kihajolok a félig letört ablakon és akármilyen nagy a pánik elröhögöm magam.
- Baszki! – visítom, és meg sem próbálok magyarázkodni.
- Anya-Nick, Nick- anya! – mutatom be őket egymásnak, amint az öreglány elhallgat és nagyokat pislog. Amúgy szép nő, magas, barna hajú, égetően kékszemű, ránctalan, felbotoxolt arccal, íves szemöldökkel, hófehér villogó fogaival és sportos alkatával, meg a hálóingével és rémületével az arcán.
- Hale… ezt, hogy képzelted? – pislog felé, majd megint a begóniáin agonizáló Nick felé, még valamit mutogat is, hápogni kezd, hogy ez mi, ezt, hogy ez így és mikor, meg miért? És persze, az azonnal szólok apádnak. Intek Nicknek, hogy maradjon fekve, vagy tudom is én, és az emelet felé csörtető anyám nyomába szegődök.
- Nenenenene! Kérlek, ne! Elmesélek mindent, anya, anyuucikám, mamikám, édesanyucikám, drágaanyuka, neee, légyszi, csak apunak ne! – anyám és én nem vagyunk barátok, sem pajtások, de én néha azt hiszem, hogy rokonok sem. A gyomom összeugrik, tudom, hogy be fog fújni, de lehet nem most. Nagyon nagy ára lesz a hallgatásának, ha ugyan. Tudom, hogy gyűlöl, hogy minden erejét latba veti majd, hogy kicsesszen velem, mert egy féreg, e az anyám, azt hiszem. Megáll a lépcsőn, felém fordul és összepréselt ajkakkal szemlél. Készülök a lelki beszédre. Ehelyett utasít,hogy menjek a szobámba és visszafele indul. Jaj szegény Nick. Jajjaj. Persze nem megyek a szobámba hanem hagyok neki időt előre menni és a nyomába szegődök, ahogy kilép az ajtón ént bent maradok.
- Fiatalember, kiszállna a virágaimból? – förmed szegény szívszerelmemre, csípőre tett kézzel lecövekel előtte és alighanem magyarázatot vár.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Szomb. Júl. 19 2014, 14:25

Hallván várható sorsomat csak mosolygok csipetnyi pánikkal vegyítve. Szép remények,noha sejtettem, hogy a kedves apuka első gondolata nem az lesz irányomba, hogy pertut igyon velem, így meg, hogy a legyaláztam a féltve őrzött családi virágos kertet különösképpen nem számolok ilyen fogadtatással.
Tanácstalanul pillogok, tekintem Hale és az anyja között járatom, mi a francot kellene most mondanom? Mert hiába voltam már bemutatva más szülőknek is, de az nem az éjszaka kellős közepén történt és nem a begóniák között ücsörögtem akkor félrészegen.
- Mrs. Salisbury örülök, hogy megismerhetem...- tegyünk úgy, mintha a helyzet átlagos lenne és egy napsütéses vasárnap délután zajlana a egész. Sajnos az asszonyság nem így gondolja és inkább félelmetes vehemenciával kezd méltatlankodni. Én, ameddig lehet, bölcsen a néma hallgatásba burkolom magam, bár valahol azért sejtem, hogy ez az áldott állapot nem lesz hosszútávú.
Addig szemügyre veszem a nőt. Nem tudom hány éves, de annál biztosan több, mint amennyit első ránézésre saccolnék. Ha szőke lenne és valamivel alacsonyabb simán rávágnám, hogy Hale nővére.
A hirtelen keletkezett hangzavar ránt vissza a valóság virágföld ízű mezsgyéjére. Biccentek, hogy oké, maradok, nagyon úgyse tudnék mozgolódni, elfutni meg pláne nem. Örülök, ha majd sikerült feltápászkodnom. Megtapogatom a bokámat, érzem, hogy már most bedagadt egy kicsit. Szép lesz ez.

- Szállok, azonnal! - kapkodva próbálok eleget tenni a közel sem szívélyes kérésnek. Elsőre visszahuppanok. Összeráncolom a szemöldököm, szisszenek egy-kettőt, és az ajkamra harapva próbálom magamba fojtani a feltörő szitokáradatokat, mert ezek után a kikívánkozó bazdmegok csak tovább rontanák, amúgy sem rózsás helyzetem.
- Nicholas Hill! Tudja, az én pólómban jött haza egy-két hónapja Hale... - miután nagy nehezen talpra állok kezet nyújtok felé, amit, magasra szökő szemöldökkel reagál. Őszintén remélem, hogy ez a szituáció abszurditásának és nem a vezetéknevemnek szól. Neki nem feltétlenül kell tudnia, hogy apám elszántan sittre akarta, sőt ha őszinték akarunk lenni, akkor a mai napig sittre akarja vágni a férjurát.
- Az egész az én hibám, Halenek ehhez semmi köze. A virágokat pedig reggel újra ültetem..- feltéve persze ha nem repít golyót a fejembe vagy csap ketté azzal a bizonyos csákánnyal. Az első dolgom volt lecsekkolni, hogy nem hozta-e ki magával, de szerencsére úgy látom üres kézzel jött. Hiába az alkohol bódító burkolata, ezerrel kattogok, hogy ezt itt most, hogy az francba magyarázzam meg. Ebből már sehogy sem jövök ki jól.
- Szóval az egész úgy kezdődött, hogy...öhm. leülhetnék oda? Azt hiszem kificamítottam a bokám.- a kerítés felé mutatok, abban nem nagyon reménykedem, hogy a házba perpillanat beengedne, nem baj, eddig is megoldottam a bejutást, ezután se fog nagy nehézségeket okozni.
- Régen láttam a lányát, és hiányzott, ezért meglátogattam. - a részletekbe inkább nem megyek bele, jobb ha se a magánlaksértésről nem tud, se a kutyáról és elvakult naivitással remélem, ennyivel beéri és visszavonul a hálójába, hogy én is betelepedjek a ház egy másik szegletébe nem feltétlenül alvási célzattal.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Szomb. Júl. 19 2014, 22:42

Az egész amúgy vicces lenne, de sajnos az én családom nem csinál viccet semmiből, nem vagyunk egy humoros família, anyám meg főleg nem az.
Azon még vihogok egy kört, hogy Nick bezuhan a begóniák közé és onnan ismerkedik, pedig nem kéne neki, Futnia kéne, nagyon, de nagyon messzire. Abból,hogy anyu idegbajt kap már sejtem, hogy apuval lehet jobban jártunk volna, mondjuk... ha túléli, akkor máris nyerő ez a dolog. Most sokkal jobban szeretnék elmenekülni, de nem hagyhatom magára szegényt a nagyvaddal.
Ahogy felsóhajt fájdalmában futnék felé, hogy öleljem, csókoljam, leápoljam a fájó lábát (IS).
A csákány meg marad, hála az égnek. Idegbajt kapok. Persze a szobámig el sem jutok, csak állok az ajtóban lélegezni is alig mervén, mert az egész már nem olyan vicces, be fog fújni apunak, és akkor nagyon vége lesz mindennek. De az egész az én hibám.....nem kellett volna az ajtón jönni.
- Lehetne gyorsabban? - hallom, hogy csikorognak a fogai, hogy szívem szerelme visszazuhan a virágágyásba és kinyír újabb pár begóniát. Anyám meg olyan arcot vághat, mintha megütötték volna. Mi lesz ebből még?
A következő mondatra a szám elé kapom a kezem, baszki Nick! Ezt sem kéne nagyon emlegetni, mennyit hallgattam ezért...
- Tudja Mr. Hill, - a nevét pedig úgy ejti, mintha egy darab kutyaszarról beszélgetne, ami a cipője talpára ragadt, még azt is hallom ahogy elhúzza a száját.
- Ez megint egy olyan dolog, amire nem lennék büszke. Hogy volt képe úgy hazaküldeni a kislányomat? - álszent képmutató görény, bezzeg akkor tudta aput ezerrel ellenem hangolni most meg. Most sem reagál a nevére,pedig mennyit hallgatom,hogy börtönbe akarom juttatni a fatust, azért kavarok a Hill fiúval, amikor a családjaink örök ellenségek, tiszta rómejóésjúlia ez a dolog, csak kicsit más a világ és apám kevésbé vérre szomjazó ebben az ügybe, mint az anyám, aki most a kezébe kapta a hatalmat.
- Igen, újra ülteti? Remélem, hogy be is tud szerezni belőlük párat, amikre sikerült ráülnie. - akkora meló lenne, ami nem túl esélyes, mert sajnos ezek a kurva virágok nagyon ritkák, kábé előbb lettek elültetve, mint megérkeztek az első bútoraink. Ebből mi lesz. Idegesen állok az ajtó mögött. Ki szeretnék menni, magamhoz ölelni, megvédeni, elbújtatni a srácot, akit nagyon szeretek.
- Akkor büszke lehet magára, fiatalember, hogy éjnek évadján idejön... cipő nélkül, részegen, koszosan és megzavarja a naiv kislányomat. Mit gondol, mit fog ehhez szólni az édesapja? - hangja jéghideg, nekem legalábbis áll a szőr a hátamon, de tudom, hogy ez csak előszele valaminek, menten pálfordul és kicsit másfelé tereli a dolgokat. Mennék, kifelé. Közben anyám idegesen cincent,hogy most meg másfelé üldögélne ahelyett, hogy elhúzna a picsába.
Megvárja, hogy a srác elhelyezkedjen és utána lépked, már hallom, hogy zizzen a hangja és kedvesebbre vált.
- Elhiszem, hogy nagyon hiányzanak egymásnak, de Hale naiv kislány, legyen maga az okosabb, azt sem értem, hogy miért éjszaka kell ide jönnie, de.... tudja az apja nagyon ellenzi a kapcsolatot, ahogyan sejtem, hogy maga szülei sem boldogok ettől az egésztől. Hale nagyon befolyásolható... - most jön majd az, hogy a szerelem megéri-e nekünk azt, hogy a családok haragszanak ránk, anyám pl. egészen hadvisel ellenem, amióta együtt vagyunk,előtte is utált, de azóta... Bizalmas lesz a hangja, amiről tudom, hogy nem őszinte, de szerintem Nick nem,honnan is tudhatná, hiszen nem ismeri! Most meg ki sem mehetek közbe lépni, mert azonnal felkelti aput.....
- Halenak megromlott a kapcsolata az édesapjával, amióta.... - felé mutat, hogy értse miatta, minden mozdulatát tisztán látom a házból kiszűrődő fényben és a hold vakító ragyogásában. A szívem összeszorul, Nick ezt nem veheti be, noha kis igazság van benne.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Vas. Júl. 20 2014, 01:21

Valahol azért már én is sejtem, hogy ennek csúfos vége lesz, főleg így, hogy kettesben maradtam az anyatigrissel. Pedig én a lehetőségekhez mérten jó benyomást akartam kelteni. Rádöbbenteni, az egész Salisbury famíliát arra, hogy nem kell aggódni, jó kezekben van azaz egyszem lánygyerek. De aligha fogok most érettségemről és megbízhatóságomról tanúbizonyságot tenni így a nagybecsű gazok között meditálva.
Hiába siettet, ha megdöglök, se fogok tudni gyorsabban lábra állni, örüljön egyáltalán, hogy ennyire futja. Ujjaival türelmetlenül dobol, szívesen beszólnék neki valami velőset, de nem biztos, hogy most kellene a keménylegényt játszani, már csak Hale miatt sem.

- Ez így nem teljesen igaz. Szó nem volt arról, én küldtem volna, haza csak tudja, mire kiértem, az a kétajtós szekrény már elráncigálta. Őt meg, ha jól tudom önök küldték. – morogtam is érte eleget. Azt se tudtam mit csináljak, ott ácsorogtam a nappali közepén egy szál törölközőben, miközben Igor bevágta maga mögött az ajtót. Elengedni se akartam, már az első éjszaka után se, nem még küldeni.
-  Ne aggódjon, megvannak a kapcsolataim. – mondjuk botanikus ismerősöm éppenséggel még nincs, de megoldom. Csak van a közelben egy arborétum, majd lopok onnan párat, már úgy is felütötte fejét bennem a kleptománia.
Ezzel a hangsúllyal, amivel a nő beszél horrorfilmekbe mormolhatna mindenféle baljós átkokat. Félelmetes.

- Feltételezem az édesapja is volt fiatal. Másrészről pedig úgyis nézhetné a dolgokat, hogy még ilyenkor is azon vagyok, hogy találkozhassak a lányával, ez csak jelent valamit, nem gondolja? – nehezen bírom, de nem vagyok flegma, nyugodtságot és higgadtságot erőszakolok magamra, az alkoholtól még bátrabb is vagyok, mint normál esetben lennék, noha az események egyre józanabbá tesznek.
Odabicegek a kerítéshez, kinyújtom a rokkant lábamat és fájdalmas arccal hallgatom a nő pálfordulását. Az előbbi hajmeresztő hangnem után meglehetősen gyors váltás ez a negédes féltő szerep. Hiába nem választottam az ügyvédi pályát, valamennyi érzékem van hozzá, elvégre ott csörgedezik a vérvonalban.

- Ha ezzel arra szeretne kilyukadni, hogy mennyivel jobb lenne nekünk a másik nélkül, akkor inkább ne is folytassa. Szeretem a lányát ezt jobb, ha tisztázzuk. – látom, hogy merőben más válaszra számított. Minimum meghunyászkodva kellett volna térden csúsznom bocsánatért esengve.
- A szüleimet hagyjuk ki ebből. Nem mondom, hogy pezsgőt bontottak, de elfogadták. Önök is hasonlóan tehetnének... – megfeszülök egy fél pillanatra, kezd az agyamra menni.
- Ugyanakkor tudom, hogy a családi kapcsolatok előttem sem voltak, hogy is mondjam, harmonikusak. – ezzel sincs olyan szándékom, hogy fájó sebeket tépdessek fel, de hagyni akkor sem fogom magam. Nem fogok  bambán bámulni és lenyelni mindent, amit a fejemhez vagdos, akármilyen hangsúllyal teszi is. Persze azért beleülteti a bogarat a fülembe, mert mi van, ha mégis én vagyok a idill könyörtelen felrúgója. Hale elejtett félmondataiból tudom, hogy az anya-lánya kapcsolat tragikus, azt is, hogy Ry a nagy kedvence a családból, na meg, hogy az örege ölni tudja érte, sőt lehet már tette is.
- De csak kíváncsiságból…mennyire romlott meg az a kapcsolat? baszki, ezt jól elintézte. Most ezen fogok rágódni reggelig, feltéve ha egyáltalán a hajnalt megérem.
A combomra támasztom a kezem és tanácstalanul révedek a semmibe.

- Nem…tudja mit?  Nem érdekel. Én is harcoltam egyet apámmal, de túltettük magunkat rajta. Nem rajta fog múlni, hogy önök mennyire élik meg azt az amerikai álmot. -  felakarnék pattanni, hogy körbe-körbe masírozzak azzal is feszültség levezetve, de helyette inkább maradok veszteg. Két lépés után esnék pofára, helyette inkább idegesen mozgatom  fel-le a jobb lábam. Mi van ha mégis miattam…?
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Hétf. Júl. 21 2014, 16:22

Fura nekem ezt így végig asszisztálni, amikor legszívesebben az egésznek véget vetnék, ez olyan rohadtul megalázó, de tényleg. A szívem ezerrel csapkod, mint egy megvadult méhkas. Ideges vagyok, nagyon. Jaj szegény, édes Nick. Ezt de megszívta.
- Az a kétajtós szekrény a testőre, aki védeni illetékes attól, hogy egyszer csak valaki szíven szúrja az éjszaka közepén. Annyi erővel, amivel maga haza vitte, mint valami olcsó lotyót, bárki megtehette volna. – óh igen, köszi anyucikám. Lekurváz és lehülyéz, szeretem, hogy állítólag ő szült meg engem is. Bezzeg Ry zseni lenne, ha valakit megdugna végre. Minden szava szíven szúr és mellé tudja, hogy hallom. Ezért is szeretem annyira. Arra mit sem reagál, hogy vannak kapcsolatai, ez már régen nem a virágokról szól, hanem arról, hogy kinek érek meg mit? Tudom, hogy apu miatt csinálja, mert sokat szekálja, hogy viselkedjen velem emberileg, és próbálkozik, csak nem szeret, pedig vannak napok amikor… érzem, hogy van nekem.
- Éjnek évadján, illetéktelen behatolás közepette engem maga ne mernek kioktatni. Mégis mit hisz magáról? Idejön és elmagyarázza, hogy az atyaúristen is a markából eszik?
A következő mondatokra lesújtóan felciccen. Igen, voltak fiatalok, de tuti okosabbak, jobbak.
- Igen, jelent. Hogy jellemtelen és illetlen és besározza a lányom jó hírét. Lehet, hogy magának nem kell az elitben forgolódnia, de neki nem ártana, és nem 12 éves már, ahogy sejtem maga sem. – ó-ó. Ezt mennyit hallgatom, jó isten, de régi lemez, tuti tiszta pór már. Fújjuk el az ezer éve égő gyertyát mamus.
Érzem, hogy bukni fogja a kedvességet, mert nem jellemző rá és mert egy igazi féreg tud lenni, ha van támadási felület és Nick ad, ezernyit.
- Szereti? Jól mutatja, hogy bajba sorodra. Remélem drogoznak is, a naaagy szerelemben. – beszúrás és kezdődik a csata. Vívás lesz, beszúrásokkal védésekkel hárítással támadással. Szeretnék kirontani, de hallani akarom mit mond Nick. Szava így is megsimogattak.
- Tényleg? Akkor nagyon szeretnék találkozni a szüleivel. Egy közös vacsora? Talán mindenki elfogad mindenkit. – hangjával kavicsot lehetne örülni és nagyon de nagyon nem jó ötlet ez. A két férfi megölné egymást, vagy lehet, rosszabb lenne és ezt anyu sem gondolhatja komolyan. Idegbajt kapok.
- Harmonikusak? – felszisszen, azt hiszem Nick kezd átlépni egy bizonyos határt és most örülök, hogy nem apu csattogott le a lépcsőn, most nagy lenne a baj. A tisztelet minden jele szerte foszlik, anya hangja elkezd ércessé válni, már látszik, hogy nem lesz a szövetségesem, és ennek nem túlzottan örülök. De mi tehetnék? Valahol tetszik, hogy kiáll értünk, csak… bizalmas információkkal nem kéne visszaélni.
- Maga erről mit tudhat? Amit egy hisztis kislány kitálalt? – való igaz, hogy nem meséltem apám kapcsolatairól, a fájdalmas félrelépésekről, de anyám sem szent és engem nem nagyon szeret, ebben semmi titok nincs. Mégis elég morcos leszek, hogy Nikcnek támad. Ne bántsa, hiszen éppen engem véd.
- Minden naposak a viták, elhidegülnek egymástól, nagyon remélem kedves Nicholas Hill, hogy megéri. Maga múlandó, a család örök….- hallom, hogy sarkon pördül, részéről a vitát berekesztette, én pedig lefagyva állok az ajtóban. Tényleg sok a vita a fatussal, de nem ennyire, nem így, nem.. nem ilyen jellegű. Ügye nem? Éppen kifelé indulok amikor anyám megfordul és Nikcre mered, szorosan összefűzi kezeit a mellei alatt.
- Igen? Hős, hogy nem érdekli. Bemutatta már otthon a lányom? Volt már a férjemnél? Nagy szerelem, de bujkálnak, éjszaka szökik be a házunkba. Nem érdekli? Kislány a lányom ez tény, de amint látom maga pedig egy kisfiú. A kapcsolatuk a semmibe réved nemsokára, pont ezek miatt. Akkor majd az apja fogja vigasztalni, aki maga miatt távolodik tőle. Önző lenne a szerelem? Na de ennyire? Gratulálok Mr. Hill…. Ehhez csak azt lehet. – szavai csöpögnek a haragtól és ezt pontosan hallom. Megint ez van, hogy gyerek vagyok és az is leszek mindig. Nick kapta meg szavakkal, de előtte meg én, nem is egyszer. Majd elbőgöm magam. Anyám úgy megy el mellettem, mintha ott sem lennék, felém sem néz, de nem fog befújni ez tény. Szív dobogva állok ki az ajtóba és pislogok Nick felé. Szerintem hős volt, akkor is ha anya szavaiban nagyon sok igazság volt. Mit számítanak? Semmi sem számít, csak ő és én. Bár azt hiszem Ő most józanodott kicsinykét. Felé lépkedek, a hatalmas tornacsukában, semmi hálóingemben, arcomon keserű mosollyal.
- Na? Szimpi? – az én anyám, nagyon büszke vagyok rá…. Fasza. Lehuppanok mellé a kerítéshez, vállára hajtom a fejem és azon agyalok, hogy ne bőgjek.
Vissza az elejére Go down
Nicholas Hill
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : újságíró
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Kedd. Júl. 22 2014, 12:47

Sejthetően jelenlegi helyzetem fénysebességgel tendál a tragikusból a katasztrofális felé. Bármilyen férfit képzeltek el Hale mellé, feltéve, ha gondolkodtak ilyenen egyáltalán, az egészen biztos, hogy az nem  én vagyok, most perpillanat, nagyon nagyon nem én. De mindettől függetlenül, elfogadom a kihívást, leszek én még a tökéletes pasi jelölt a lányuk oldalán, még nem tudom hogyan, de megoldom.
- Csakhogy a lánya nem olcsó lotyó és feltételezem kapott önöktől olyan nevelést, hogy ne csapódjon, mindenféle kétes alakokhoz- még próbálok én is hidegen kimért lenni, holott több megjegyzésére is feltudtam volna hörrenni erélyesebben. Ezért nem mentem ügyvédnek. Részben persze, mert untatott a jog, de főként mert nem tudok sokáig nyugodt és megfontolt lenni, hamar elborulok, ami a tárgyalóterem taláros tömegében nem feltétlenül jelentene előnyt.
- Legyen nyugodt, járok én is nyakkendős elit partikba eleget. De mivel is sározom be a hírnevét? Azzal, hogy itt vagyok? És? Ezt rajtunk kívül látja még valaki? Akkor azzal, hogy együtt vagyunk? Nem fog tetszeni pár embernek? Meglehet, de ha ön is jár ezekre az agyzsibbasztó tetszelgésekre, márpedig jár, akkor tudja, hogy minden csoda három napig tart ott. Ma még szenzáció, talán enyhe botrány is, de holnap már egészen máson fognak csámcsogni kaviárevés közben. – akkor sem fogom hagyni magam, mert nincs igaza, én pedig büszkébb vagyok annál minthogy engedjem magam szenesre oltani.
- Remek ötlet, a szüleim jövő héten készülnek Los Angelesbe, ha önök is úgy gondolják, foglalhatok asztalt valahol. amint kimondom, a szavakat legszívesebben visszaszívnám.  Azon a vacsorán vér folyna, és fullasztó fagy kúszna a levegőbe, hosszú kínosan feszült csendekkel és betanult szövegekkel. Előbb utóbb úgyis előkerülnének az ellentétek, apámból kibukna az ügyvéd és nem, az nem lenne szép látvány sehogy sem.
- Az a hisztis kislány továbbra is a saját lánya… - előbb már ökölbe szorult a kezem, amikor jószerivel lekurvázta, most sem tetszik kimondottan, hogy így beszél róla. Az, hogy én múlandó vagyok betalált, erősen. El is hallgatok, megrágom a szavait, erőnek erejével hessegetem a hülye gondolatok kitartó seregeit.
- Könyörgöm, a lánya húsz éves! Nem, még nem mutattam be, de befogom efelől biztos lehet. Mr. Salisburyval is szívesen találkozom, de remélem, hogy a jövő héten a vacsorán sort keríthetünk minderre. – baszki, már megint a vacsi. Hűvösen nézem, ahogy eltűnik az ajtóban, valahol azért fellélegzek, hogy vége…egy időre. Lényegében büszke lehet magára, mert a végére már sikerült felhúznia elég rendesen, de nem, most nem érdekel. Az egymás fejéhez vágott szavak végtelenül visszhangoznak a fejemben és fájdalmasan sok minden elgondolkozom. „Maga múlandó, a család örök” Ez harsog a leghangosabban és talán ebben lehet összegezni az egész szentbeszédet, amiben részesített.  A zoknimat kezdem pásztázni, meg a feldagadt bokámat csak akkor nézek fel, amikor hallom Hale közeledő lépteit.
Próbálok az övénél valamivel bizakodóbb mosolyt küldeni felé, mert végül is lehetett volna rosszabb…azt nem tudom hogyan, de lehetett volna.
- Nagyon…karakán asszony… - maradjunk a mondjunk róla jót vagy semmit elvnél. Pár ilyen tulajdonságot még feltudnék hozni a javára, meg persze vagy kismilliót ellene, de ezeket inkább hagyjuk.
Egy kézzel átkarolom fejemet az övére hajtom.
- Hány ember mondhatja el, hogy ilyen első találkozása volt a barátnője anyjával? – próbálom valamelyest oldani az aggodalmát egy bárgyú félmosollyal, de valami azért ott motoszkál bennem szűnhetetlenül.
- Tényleg rosszabb a viszonyod apuddal, amióta…? – nem fejezem be a kérdést úgyis tudni fogja mire gondolok. Ez aggaszt a legjobban. Eszemben sincs felrúgni a családi idillt, akkor lehet jobb ha még időben kihátrálok ebből az egészből. Nem…ezt én sem gondolom komolyan.
- Ezek után jobb ha megyek? – a kérdésben ott a reménykedés, hogy mégsem kell itt hagynom, hanem valahogy felszökhetek a szobájába, mert lenne mit átrágni és végiggondolni. Előveszem a mobilom, hogy ha mégis hazakell másznom akkor hívhassak egy taxit, de ekkor belenyilall a görcs a lábamba, összerándulok és kirepül a telefon a kezemből. Ezen már csak felröhögök, ez nem az én estém. Nagyon nem.
Vissza az elejére Go down
Hale Salisbury
Filmművészet
Életkor : 22
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 358

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Hétf. Júl. 28 2014, 14:30

Tudom, hogy anyámnak mi a véleménye, pontosan. Nekem már milliószor kifejttette. És Nick az elevenébe gyalogol, ugyani szerinte én kifejezetten ribanc vagyok, aki azt sem tudja ki alá feküdjön fene nagy hiányában. Meg sem lep, hogy nem véd meg, sőt semmit nem mond a vádakra, gondolom, csak gúnyosan elhúzza a száját. Ezt a mozdulatot oly jól ismerem, mint a hangja lejtését, amikor bántóvá válik. A kétes alak részén felciccen, mi lehet ennél kétesebb, minthogy részegen tör be éjszaka hozzánk? Hát azt hiszem ez eléggé az és amit kapni fogok érte azt nem pakolom zsebre, az is teljesen biztos.
- Azt gondolja? Meglátjuk. – valószínű megint szentbeszéd jönne, ha lenne hozzá ereje, de amint hallom anyám nem akar több vitát, ő elmondta, amit akart és ennyi, hogy erről mi a srác véleménye semennyire sem érdekli. Rendesen tüzeli apát is ellene, amikor éppen kezdene megbékélne a dologgal… na akkor tuti, hogy felbassza valamivel, hogy a világ ne lehessen kerek. Elég jól alkotja amúgy
- Pontosan. És ebből kifolyólag jobban ismerem, mint azt hinni merné. Dacol a világgal egy szedett-vedett szerelem nevében, ami majd elsüllyed a felfedés homályába, de örök nyomot hagy a kapcsolataiban a családjával. Várom a szülei megkeresését a vacsorával kapcsolatban. – olyan nagyon jellemző, hogy ezt is lepasszolja, nem majd Ő keresgél valakit, hogy megismerhesse. Állszent szuka. Még tudja is magáról.
Sarkon pördül, zárja a vitát, mindezt úgy, hogy tudta ott állok és mindent hallok. Lehülyézett, lekurvázott, közölte, hogy hisztis vagyok és beszámíthatatlan. Király. Elsiet mellettem és észre sem vesz, de tudom, hogy lát. Most felmegy apához és elsimít mindent, hogy majd hálás legyek érte. Ki a franc kérte?
Kisétálok Nick mellé, lehuppanok a kerítéshez.
- Karakán? – síros hangon felvetek. Anyám mindig iszonyatosan megalázó tud lenni, az valahogy sosem érdekli, hogy mi van velem, hogy érint, mennyire fáj?! Semennyire nem érdekli, mert egy szívetlen nő. De Nick kiállt éltem és ezért még jobban szeretem, mint eddig, a nyakába csókolok, elmosolyodok és nem,… nem nagyon szeretnék válaszolni a kérdésére.
- Nem sok, látod? Ebben is kuriózum vagy. – kezem a combjára csúszik, megsimogatom, pedig jó kedélyűnek indult ez az éjszaka, már mindegy is neki.
A következő kérdéstől megfagy a vér az ereimben. Apus valóban nagyon haragos Nick miatt és igen, egy kicsit a kapcsolatunk kárára megy, de szerintem azért, mert ez a vészmadár ellenünk és örül, hogy van kapaszkodó, amivel bánthat.
- Hátő…. Vannak viták, de el fogja fogadni. Szeret engem. – feltolom magam a kerítés mellől és kezet nyújtok a sántának.
- Semmiképpen. Le akarom jegelni a bokád, miután beültünk a kádba és leáztattuk a port, homokot, izzadtságot, anyám nyálát. – még fel sem húzom, amikor elröppen a mobilja és csörömpölve összetör egy üveggyertyát, ami anyám kedvence. Sejtem, hogy az almásnak meg sem kottyant.
- A begónia mellé pont befért. Gyere! Had ápoljalak le, minden értelemben. – felhúzom, neki simulok, a szájára csókolok, hosszan elnyújtva. Pár perc alatt összeszedjük magunkat, betámogatom a házba, fel a hálómba, bekönyörgöm a kádba, majd jeget szerzek a bokájára és igyekszem elterelni a figyelmét a franciaágyam rejtekében. A többiről majd reggel.

_________________
"Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra.
Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba,
s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert."


Fabyen
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: F*ck You I'm drunk~Hale&Nick   Today at 15:26

Vissza az elejére Go down
 

F*ck You I'm drunk~Hale&Nick

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» My sister, my brother - Hale & Ry

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-